Magyarság, 1941. november (22. évfolyam, 240-264. szám)

1941-11-01 / 240. szám

14 Simmer Massa Séta Kolozsvár színháztörténeti emlékei között (A Magyarság kiküldött munkatársától.) Erdély fővárosa, Kincses Kolozsvár szín­házi téren is megmutatta a történelem so­rán, hogy alig marad Budapest mögött, sőt néhány vonatkozásban meg is előzi. Így például: a magyar színjátszásnak előbb volt állandó hajléka Kolozsvárott, mint Pest-Budán. Színházi téren nemcsak a múlt században előzte meg a fővárost, hanem — legalább elvi vonatkozásban — most is. A magyar színművészet korszakos jelentőségű fordulójára gondolunk: a zsi­dóság kezébe került és destruálásra fel­használt színház visszahódítására. A nyár elején, amikor még javában vívtuk harcunkat annak érdekében, hogy a színházakból távolítsák el a zsidó tőkét és a romboló szellemiséget, s amikor a harc eredményére még elég kevés volt a kilátás az országos színházak közül a fel­­szabadulás után újjászülető kolozsvári Nemzeti Színház kitűnő igazgatója, Táray Ferenc elsőnek szervezte meg zsidómente­sen három és félszáz tagú társulatát. Ab­ban a nyilatkozatában pedig, amelyet ne­künk adott, bátran kimondotta, hogy a korszellemnek megfelelő olyan tiszta ke­resztény szellemű, művészi színvonalú ma­gyar színházat akar, amelyért mi már rég­óta harcolunk. Abban a cikkemben sürgettem az intéz­ményes megoldást, hogy a kolozsvári pél­dát kövesse valamennyi színház. Azóta si­kerrel járt a színházak zsidótlanítására irányuló harcunk és a fővárosi keresztény színházak előbb megkezdhették működé­süket, mint az elsőnek megszervezett zsi­dómentes kolozsvári színház. Persze ezt a színházépület átépítési és modernizálási munkálatainak elhúzódása tette lehetővé. Ennek ellenére nem vitatható el, hogy az országos színházak között elsőnek a ko­lozsvári Nemzeti Színházat szervezték meg tiszta keresztény magyar alapon. Az erről szóló cikkünk annak idején li­berális-zsidó körökben természetesen nagy ellenhatást váltott ki, és sajtójuk dühösen rátámadt az igazgatóra. Még furcsább volt, hogy két, a kormányt támogató ko­lozsvári lap megtámadta a kultuszkor­mány által kinevezett állami színigazgatót, vélt helyi sérelmek alapján, amiben mel­lőzött zsidó színészek ügye is szerepet ját­szott. Akkor megmondtuk véleményünket a keresztény újságírásnak erről a különös megnyilatkozásáról. Választ nem kaptunk, de nem is ez volt a fontos,­ hanem az, hogy a további támadások elültek. Mint itt Kolozsvárott hallom, kiderült, hogy egyes munkatársak olyan egyéni akciójáról volt szó, amellyel lapjaik veze­tősége sem azonosította magát. Azóta a béke helyre állt a kolozsvári lapok és a színház igazgatója között. Nem is lehet másként: a nemes célkitűzések megvalósí­tásában támogatniok kell a színházat. Azon persze cseppet sem csodálkozunk, hogy megindult ellene a zsidó liberális kö­rök aknamunkája, az ő idejük azonban már régen lejárt ahhoz, hogy komolyan ártani tudjanak. A múlt dicsősége A kolozsvári Nemzeti Színház tehát már eleve rászolgált arra, hogy saját otthoná­ban is meglátogassuk. A megújhodott Nem­zeti Színház tisztán, ragyogó fehéren emel­kedik a téren, amely büszkén viseli Eu­rópa megmentőjének és Kolozsvár hazase­­gítőjének, Hitlernek nevét. Kolozsvár a magyar színjátszás történel­mében is előkelő helyet foglal el. Az első, persze még jelentéktelen kísérlet egy szá­zaddal megelőzte a budai magyar színé­szetet. 1696-ban Felvinczi György királyi engedélyt kért, hogy Kolozsvárott színi­­előadásokat tarthasson. Az engedélyt meg­kapta, de bármilyen tehetséget is érzett magában a színjátszásra, gyenge kísérlete­zésnél tovább nem jutott és egy évszáza­don belül nem is talált követőre. Amikor II. József, a kalapos király erő­szakos nemesítő törekvése a magyar nyelv védelmére késztette az aggódó hazafiakat, s a pesti magyar nyelvművelő társaság­­ fáradozásai után Kelemen Lászlóék lelkes­­ társasága a német színészet akkori hajlé­kában, a budai Városházában 1790-ben megkezdte a magyar színjátszást, Kolozs­várott is felmerült a nemes példa követé­sének gondolata. A következő évben meg­alakult az erdélyi magyar nyelvművelők társasága, 1792-ben pedig sor került az első magyar színielőadásra is Kolozsvárott. A Rédei-ház termében, ahol eddig csak német színészek játszottak. 1792. novem­ber 11-én a Fejér János vezetésével meg­alakult színjátszó társaság megtartotta az első magyar színielőadást. Kolozsvári szín­padon először a magyar szó Kotsi■ Patkó Jánosnak, a katonatisztből lett kiváló „ak­­tornak” ajkáról hangzott el. Kotsi Patkó rövidesen átvette a társulat vezetését is és a kulturtörténelem őt­ örökítette meg mint­ első kolozsvári színigazgatót. A ma­gyar színészetet itt nem szorította háttér­be, mint Budán, a német színészet. Mi­helyt magyar színielőadást hallgathattak a kolozsváriak, nem pártolták többé a né­met színészetet, úgy, hogy direktoruk némi kárpótlás ellenében könnyen lemondott az itteni szereplésről és még díszleteit is el­adta Kotsi Patkónak. A magyar társulat aztán később a mai Teleki, akkor Pataki - házban játszott tovább. Harmónia B­ÉDES MÁRIA nov. 8.: I. Dalest, Schu­mann, Frauenliebe, Mozart-ciklus, Régi magyar énekek. Bérletek, napijegyek válthatók. Nem tartunk nov. 7-én mesterbérleti hang­versenyt. Legközelebbi mesterbérleti hangver­seny előreláthatólag nov. 21-én lesz. KÖLNI-TRIO nov. 10-én (Kamarabérlet II.) Zeneművészeti Főiskola 18. Műsoron: Cembalo, viola da Gamba Glock-flöte, fuvola­művek. Régi Mesterek régi hangszere. Egyes jegyek árusí­tása nov. 1-tól. Böszörményi-Nagy Béla zongora-est nov. 12. Vigadó H8-kor. (Zongorabérlet III.) Műsoron: Bach-Busoni, Beethoven, Schubert, Bartók, De­bussy és Casella-művek. Egyes jegyek árusítása nov. 3-tól. A Székesfővárosi Zenekar Beethoven Matiné a Zeneművészeti Főiskola nagytermében I. Matiné nov. 16-án d. e. 11 órai kezdettel. Műsoron: ösz­­szes szimfóniák, hegedűverseny, zongoraverse­nyek. Jegyfiszetek é® jegyek árusítása nov. 5-től. Bisztriczky Tibor hegedűestje a Zeneművészeti Főiskola nagytermében nov. 18-án, kedden este fél 8 órakor (Bérletszünet). Jegyek a „Harmónia" jegyirodáiban: Mária Valéria­ u. 12. (Műbarát) Tel.: 184-501., Rákóczi­­út 36. (Szövetkezeti Bolt) Tel.: 229-497. HH*»«na­­krt. 133. Tasáthy) Tel.: 159-924. jignBjjig Szombat, 1941. novenbar . Az első magyar supemieadió Érdekes, hogy 1794-ben Kolozsvárott adták elő először Shakespaere Hamletját, Kazinczy Ferenc fordításában, a címsze­repben Kotsi Patkó Jánossal. Ez volt Ma­gyarországon az első Shakespeare előadás. A koloszvári aktorok nagyobb sikerrel működtek, mint a budaiak. Úgy, hogy né­hány év múltán Kolozsvár lett a magyar színészet mentsvára. A budai Kelemen-társulatot szétzilálta a nehéz sors és a feloszlatott társulat tag­jai is itt találtak menedéket. A kolozs­vári társulat ezzel aztán annyira megsza­porodott, hogy később nyugodtan két tár­sulattá válhatott szét. Az egyik Ernyi Mihály vezetésével Budára ment s ez ját­szott aztán a pesti Rondellában is. A ko­lozsváriak Pataki tiszteletes úr házából ké­sőbb visszamentek a Rédei-házba s ott ját­szottak tovább. A kolozsvári színház fejlődött és élére országos választmány került, id. Wesse­lényi Miklós báró vezetésével. Wesselényi lelkes barátja volt a gyermekcipőben járó magyar színészetnek, amelyre saját va­gyonából is húszezer forintot költött. Sike­reket ért el a kolozsvári színház és Wesse­lényi vezetése alatt vendégszereplésre el­járt Nagyváradra, Debrecenbe is. A fejlődés rövidesen szükségessé tette külön színház építését. 1803-ban tették le a színház alapkövét a Farkas­ utcában, de a nehézségek miatt majdnem két évtizedbe került, míg megépült a színház. 1821. már­cius 12-én nagy ünnepség közep­ette nyílt meg a Farkas­ utcai színház. Lelkes mág­nás műkedvelők játszották el a „Zrínyi Miklós” című hazafias darabot A hivatá­sos színészek másnap a „Corvin Mátyás” című darabbal tartották itt első előadásu­kat Országos esemény volt a kolozsvári szín­ház megnyitása, hiszen ez volt az egész országban az első kőszínház, amelyet a ma­gyar színészet számára emeltek. Tizenhat évvel előzte meg a pesti Nemzeti Színhá­zat, amelynek létesítésére indult mozgalom csak 1832-ben, Széchenyi István gróf be­kapcsolódásával vett erősebb lendületet, de így is évekbe került, míg megvalósult. Nevezetes eseménye volt sok más közt a Farkas­ utcai színháznak, hogy — bár elő­ször Kassán került színre, — innen indult el diadalmas útjára Katona József Bánk bán­ja is. A szabadságharc előtti időkben a kas­sai színtársulat is ide járt vendégszerepel­ni. Tagjai közt volt Egressy Gábor, aki 1834 augusztusában szalomjátékául a Bánk bánt választotta. Partnerei közt a színjátszás olyan kiválóságai voltak, mint Lendvay Márton, Szentpéteri, Szilágyi Pál és nem utolsó sorban Déryné ifjasszony, aki sok kolozsvári mágnáscsaládnak is szívesen lá­tott ve­ndége volt. A szabadságharc idején nem sok előadást tartottak a színházban, mert a színészek is fegyvert fogtak. Bem apó seregében küzdöt­tek és olyan tűsz égett bennük, hogy ami­kor a színház érdekében szabadságolták őket, hamarosan vissza­szöktek a táborba■. Az abszolutizmus idején osztrák társulat ütött tanyát a színházban, de a teljes boj­kott miatt csakhamar kereket oldott s ké­sőbb újból megkezdődtek a magyar előadá­sok. Ebben az időben itt játszott Priebe Kornélia is. Az országos hírnevű szülészek közül a múlt század hetvenes éveiben itt működött Paulai Ede, Jászai Mari, Gyulay Ferenc, Kassai Vidor. 1871-ben Erzsébet királyné évi 15 ezer forint adományt biztosított a színháznak, amely összeget később 20, majd 30 ezer forintra emelte. 1871-ben nagy ün­nepséggel ülték meg a félszázados jubileu­mot. A következő évben a választmány há­zikezelésbe vette a színházat s az ügyveze­téssel E. Ková­cs Gyulát, a kitűnő művészt bízta meg. Ebben az időben tűnt fel a szí­nészek közt Szacsvay Imre és Szentgyörgyi István is, akinek játékában vendégszereplé­­sei során még mi is gyönyörködhettünk a budapesti Nemzeti Színházban. A nyolcvanas évek kolozsvári színészei közt találkozunk a később ugyancsak orszá­gos hírnevű Gabányi Árpád, Gyenes Lász­ló, Mihályffy Károly, Dezséry Gyula nevé­vel, majd később Pálmay Ilka, aztán az ak­kor még Hajnal Klári néven szereplő Küry Klára, Ráthonyi Ákos, Szerémy Zoltán, He­gedűs Gyula tűntek fel. Ditrói idején nagy Shakespeare-ciklust és még nagyobb ma­gyar sorozatot rendeztek, amikor egymás után 56 magyar darabot mutattak be. Nép­színművekkel még Bécsben is nagy sikert arattak, a vendégszereplő kolozsvári színé­szek. Amint régebben is több társulat raj­zolt ki innen, a Vígszínház első társulatá­nak legtöbb tagját is Kolozsvár adta. A Farkas­ utcai színház később szűknek bizonyult s az állam hozzájárulásával 1906- ban megépült az új Nemzeti Színház épüle­te 85 ezer pengős összeggel. Az állam ak­kor nem vállalta a fenntartási hozzájáru­lást. Majd jobb időkben, — mondta Tisza miniszterelnök. És ime, a csonka ország most vállalta az évi 700 ezer pengős hozzá­járulást a színház millión felüli költségveté­séhez. Örökké való eszmények oltártü­zei 1906 június 17-én a Bánk bánnal zárt a Farkas­ utcai színház. A hivatalos búcsúz­tatás közvetlenül az új színház avatása előtt történt meg, amikor részleteket adtak elő hazafias darabokból s Rajnay Gábor el­adta azt a prológust, amelyet 1821-ben mondottak a megnyitáson. Mert abban az időben kolozsvári színész volt Rajnay, aki­ről feljegyeztek egy romantikus szerelmi történetet is. Az ifjú Rajnay szerelmes volt egy mágnásasszonyba s reménytelen helyze­tében még fegyvert is fordított maga ellen, szerencsére komolyabb következmények nél­kü­l. Nyolcvanöt évi működés után fejezte be életét a Farkas­ utcai színház, melybe a ro­mán uralom idején átmenetileg visszaköltö­zött a magyar színjátszás. Véglegesen 1938 ban tűnt el, amikor lebontatták. Templomok, kollégiumok, egyetemi épüle­­tek közt állott addig s Ravasz László püs­pök írta róla: Erdélyre nézve­­aiig van jel­­­lemzőbb kultúrtörténeti vonás, mint az, hogy ez a színház a Farkas-utcában épült és a Farkas-utca életegységébe illeszkedett. Hallgatag bizonyságtétel volt ez amellett, hogy az igazi színház kultúr­tér, ahol örök­ké való eszmények oltártüzei égnek. A kolozsvári Nemzeti Színház új, díszes épületét Herczeg Ferenc alkalmi játékával, nagy ünnepélyességgel 1906. szept. 8-án avatták fel, s itt folytatódott a magyar színészet élete és a színház újjáépítése után most a november 9-iki ünnepi meg­nyitáson folytatnak. A megújhódott ko­lozsvári magyar színművészet érdemekkel teli múlt után most indul új diadalok felé. Somody István Nemzetközi művészi fényképkiállítás Az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Or­szágos Szövetsége a több Világrészen dúló há­ború ellenére megrendezte és megnyitotta VII. nemzetközi művészeti fényképkiállítását és II. nemzetközi színes fényképversenyét. A külföld nevesebb fényképezőinek részvétele lehetőséget adott arra, hogy a magyarok munkáival összeha­sonlítsuk és ez a magyar művészi fényképező­­kultúra tovább­fejlesztése szempontjából igen fontos. A kiállított fényképek szerzői közül mű­veikkel kiemelkednek: Hepting és Klíma Né­metország és Misonne Leonard Belgium. Reng Wilhelm (német) „Vívónő” c. képe erőteljes és kiválnak Schuster Ludwig (német) „Nyírfák” és „őszi köd” c. képei. Az olasz kiállítók közül Vit­­tone Mario szép anyagszerű téli képe emelésre méltó. Wagner Fritz Németország „Üveg tanul­mány” és „Hazafelé” c. képei hatásosak. A ma­gyar kiállítók közül Boross Vilmos, Csörgeő Ti­bor, Rehák Tibor, Rötter Henrik, Sztály János Zajky Zoltán, Ramhab Gyula képei tűnnek ki. A színes fényképanyagból kiemelkedik Klíma Neumüller, Deoha László, Ságy Imre, Zubrlczky Sándor felvételei. A kiállítás a Szövetség helyi­ségében (TV., Ferenc József-rakpart IT.j égés nap és a színes vetítés minden este T órai kez­dettel tekinthető meg. „Szociáldemokrata művészek* kiállítása, ahol a zsidó szellemiség szembetűnő Bizonyos előélettel mentem «1 • Móciálde* mokrata művészek kiállítását megtekinteni. Vá­rakozásomban nem csalódtam. A kiállító termek tele voltak zsidó, vagy zsidógyanus közönség­gel, a termekben ezeknek és művészcsatlósaik­­nak „modern“ képei, szobrai. Mint műértőt, a kiállítás nem érdekelh­e­­tett, annál jobban a tömeg. „Tárlatvezetés” is van, az illető úr éppen Rodin „gondolat“-ával hasonlítja össze az egyik képet, mondván, hogy a gondolkodást Rodin óta így még nem alkot­ták meg (!) Ehhez a képtelenséghez minden­esetre nagy merészség kellett. A kiállítók neveit nem tartottam érdemesnek megjegyezni. Modereskedő, ízléstelen alkotá­sok ezek, melyek csak azért festmények, mert festve vannak, de nélkülözik a művészetet. Grafikusok mutatják itt be művészetüket, de műveiken meglátszik a kellő alap hiánya s üres, modern rajzok ezek. Ugyanez vonatkozik a szobrászokra. Legfőképp a zsidó szellemiség szembetűnő. Sajnos, még mindig sokan vannak nálunk, akiknek ez a „dekadens“ művészet tetszik. Csak üres külsőségekkel akarnak hatni ezek a munkák, s a tapasztalatlan szemlélővel el akarják hitetni, hogy ez fejlődő művészet, s aki ezt nem érti, elmaradt ember. Csak szel­lemi bomlás, nem fejlődés ez. Megfelelhet ez a művészet a zsidóknak, de semmi esetre sem a magyaroknak. Elég sok nagy tehetségünk volt és van ma is, nincs szükségünk ilyen „művé­szetre". Sivárság, reménytelenség árad ezek­ből az alkotásokból. Csak ennyi lenne, ide fej­lődne a művészet? Csak a zsidóság és elrontott ízlésű hűbéresei gyönyörködhetnek ebben a „művészetben". Mielőtt itthagynám a szociáldemokraták talál­kozóhelyét, megkérdem, mit jelent a felírás: „Aki rajzolni, vagy mintázni akar, jelentkez­zék a felügyelőnél.” Kedves elvtárs, — magya­rázza az egyik kiállító —, előbb a pártba kell belépni, azután havi 8 pengő lefizetése után hetenkint kétszer 5—7-ig modell után dolgozha­­tik. És ki korrigál? — kérdem. Én és Sz. P úrhölgy s nem elvtársnő? kapom a választ. Mi­vel semmi kedvem sincs belépni a pártba, ott modell után festeni és meghallgatni Sz. P. úr­hölgy korrektúráját, meghagyom ezt azoknak az ,,elvtársaknak", akik még kevésbbé gyakor­lottak a rajzolásban. Csakugyan a kiállításra is ráférne egy kis alapos korrektúra,, de nem a saját iskolájuktól, hanem kellően hozzáértőktől, hozzáértőktől. (Sz. Z.) SEREGHY ARTUR ÜGYÉBEN DÖNTÖTT A SZÍNMŰVÉSZETI TANÁCS A Színművészeti Kamara fegyelmi bizottsá­ga korábban bizonyos adminisztrációs hibák­kal kapcsolatosan Sereghy Artur színigazgatót működésétől eltiltotta. A színművészeti tanács az eltiltás idejét 6 hónapra mérsékelte.

Next