Magyarság, 1941. november (22. évfolyam, 240-264. szám)
1941-11-01 / 240. szám
14 Simmer Massa Séta Kolozsvár színháztörténeti emlékei között (A Magyarság kiküldött munkatársától.) Erdély fővárosa, Kincses Kolozsvár színházi téren is megmutatta a történelem során, hogy alig marad Budapest mögött, sőt néhány vonatkozásban meg is előzi. Így például: a magyar színjátszásnak előbb volt állandó hajléka Kolozsvárott, mint Pest-Budán. Színházi téren nemcsak a múlt században előzte meg a fővárost, hanem — legalább elvi vonatkozásban — most is. A magyar színművészet korszakos jelentőségű fordulójára gondolunk: a zsidóság kezébe került és destruálásra felhasznált színház visszahódítására. A nyár elején, amikor még javában vívtuk harcunkat annak érdekében, hogy a színházakból távolítsák el a zsidó tőkét és a romboló szellemiséget, s amikor a harc eredményére még elég kevés volt a kilátás az országos színházak közül a felszabadulás után újjászülető kolozsvári Nemzeti Színház kitűnő igazgatója, Táray Ferenc elsőnek szervezte meg zsidómentesen három és félszáz tagú társulatát. Abban a nyilatkozatában pedig, amelyet nekünk adott, bátran kimondotta, hogy a korszellemnek megfelelő olyan tiszta keresztény szellemű, művészi színvonalú magyar színházat akar, amelyért mi már régóta harcolunk. Abban a cikkemben sürgettem az intézményes megoldást, hogy a kolozsvári példát kövesse valamennyi színház. Azóta sikerrel járt a színházak zsidótlanítására irányuló harcunk és a fővárosi keresztény színházak előbb megkezdhették működésüket, mint az elsőnek megszervezett zsidómentes kolozsvári színház. Persze ezt a színházépület átépítési és modernizálási munkálatainak elhúzódása tette lehetővé. Ennek ellenére nem vitatható el, hogy az országos színházak között elsőnek a kolozsvári Nemzeti Színházat szervezték meg tiszta keresztény magyar alapon. Az erről szóló cikkünk annak idején liberális-zsidó körökben természetesen nagy ellenhatást váltott ki, és sajtójuk dühösen rátámadt az igazgatóra. Még furcsább volt, hogy két, a kormányt támogató kolozsvári lap megtámadta a kultuszkormány által kinevezett állami színigazgatót, vélt helyi sérelmek alapján, amiben mellőzött zsidó színészek ügye is szerepet játszott. Akkor megmondtuk véleményünket a keresztény újságírásnak erről a különös megnyilatkozásáról. Választ nem kaptunk, de nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a további támadások elültek. Mint itt Kolozsvárott hallom, kiderült, hogy egyes munkatársak olyan egyéni akciójáról volt szó, amellyel lapjaik vezetősége sem azonosította magát. Azóta a béke helyre állt a kolozsvári lapok és a színház igazgatója között. Nem is lehet másként: a nemes célkitűzések megvalósításában támogatniok kell a színházat. Azon persze cseppet sem csodálkozunk, hogy megindult ellene a zsidó liberális körök aknamunkája, az ő idejük azonban már régen lejárt ahhoz, hogy komolyan ártani tudjanak. A múlt dicsősége A kolozsvári Nemzeti Színház tehát már eleve rászolgált arra, hogy saját otthonában is meglátogassuk. A megújhodott Nemzeti Színház tisztán, ragyogó fehéren emelkedik a téren, amely büszkén viseli Európa megmentőjének és Kolozsvár hazasegítőjének, Hitlernek nevét. Kolozsvár a magyar színjátszás történelmében is előkelő helyet foglal el. Az első, persze még jelentéktelen kísérlet egy századdal megelőzte a budai magyar színészetet. 1696-ban Felvinczi György királyi engedélyt kért, hogy Kolozsvárott színielőadásokat tarthasson. Az engedélyt megkapta, de bármilyen tehetséget is érzett magában a színjátszásra, gyenge kísérletezésnél tovább nem jutott és egy évszázadon belül nem is talált követőre. Amikor II. József, a kalapos király erőszakos nemesítő törekvése a magyar nyelv védelmére késztette az aggódó hazafiakat, s a pesti magyar nyelvművelő társaság fáradozásai után Kelemen Lászlóék lelkes társasága a német színészet akkori hajlékában, a budai Városházában 1790-ben megkezdte a magyar színjátszást, Kolozsvárott is felmerült a nemes példa követésének gondolata. A következő évben megalakult az erdélyi magyar nyelvművelők társasága, 1792-ben pedig sor került az első magyar színielőadásra is Kolozsvárott. A Rédei-ház termében, ahol eddig csak német színészek játszottak. 1792. november 11-én a Fejér János vezetésével megalakult színjátszó társaság megtartotta az első magyar színielőadást. Kolozsvári színpadon először a magyar szó Kotsi■ Patkó Jánosnak, a katonatisztből lett kiváló „aktornak” ajkáról hangzott el. Kotsi Patkó rövidesen átvette a társulat vezetését is és a kulturtörténelem őt örökítette meg mint első kolozsvári színigazgatót. A magyar színészetet itt nem szorította háttérbe, mint Budán, a német színészet. Mihelyt magyar színielőadást hallgathattak a kolozsváriak, nem pártolták többé a német színészetet, úgy, hogy direktoruk némi kárpótlás ellenében könnyen lemondott az itteni szereplésről és még díszleteit is eladta Kotsi Patkónak. A magyar társulat aztán később a mai Teleki, akkor Pataki - házban játszott tovább. Harmónia BÉDES MÁRIA nov. 8.: I. Dalest, Schumann, Frauenliebe, Mozart-ciklus, Régi magyar énekek. Bérletek, napijegyek válthatók. Nem tartunk nov. 7-én mesterbérleti hangversenyt. Legközelebbi mesterbérleti hangverseny előreláthatólag nov. 21-én lesz. KÖLNI-TRIO nov. 10-én (Kamarabérlet II.) Zeneművészeti Főiskola 18. Műsoron: Cembalo, viola da Gamba Glock-flöte, fuvolaművek. Régi Mesterek régi hangszere. Egyes jegyek árusítása nov. 1-tól. Böszörményi-Nagy Béla zongora-est nov. 12. Vigadó H8-kor. (Zongorabérlet III.) Műsoron: Bach-Busoni, Beethoven, Schubert, Bartók, Debussy és Casella-művek. Egyes jegyek árusítása nov. 3-tól. A Székesfővárosi Zenekar Beethoven Matiné a Zeneművészeti Főiskola nagytermében I. Matiné nov. 16-án d. e. 11 órai kezdettel. Műsoron: öszszes szimfóniák, hegedűverseny, zongoraversenyek. Jegyfiszetek é® jegyek árusítása nov. 5-től. Bisztriczky Tibor hegedűestje a Zeneművészeti Főiskola nagytermében nov. 18-án, kedden este fél 8 órakor (Bérletszünet). Jegyek a „Harmónia" jegyirodáiban: Mária Valéria u. 12. (Műbarát) Tel.: 184-501., Rákócziút 36. (Szövetkezeti Bolt) Tel.: 229-497. HH*»«nakrt. 133. Tasáthy) Tel.: 159-924. jignBjjig Szombat, 1941. novenbar . Az első magyar supemieadió Érdekes, hogy 1794-ben Kolozsvárott adták elő először Shakespaere Hamletját, Kazinczy Ferenc fordításában, a címszerepben Kotsi Patkó Jánossal. Ez volt Magyarországon az első Shakespeare előadás. A koloszvári aktorok nagyobb sikerrel működtek, mint a budaiak. Úgy, hogy néhány év múltán Kolozsvár lett a magyar színészet mentsvára. A budai Kelemen-társulatot szétzilálta a nehéz sors és a feloszlatott társulat tagjai is itt találtak menedéket. A kolozsvári társulat ezzel aztán annyira megszaporodott, hogy később nyugodtan két társulattá válhatott szét. Az egyik Ernyi Mihály vezetésével Budára ment s ez játszott aztán a pesti Rondellában is. A kolozsváriak Pataki tiszteletes úr házából később visszamentek a Rédei-házba s ott játszottak tovább. A kolozsvári színház fejlődött és élére országos választmány került, id. Wesselényi Miklós báró vezetésével. Wesselényi lelkes barátja volt a gyermekcipőben járó magyar színészetnek, amelyre saját vagyonából is húszezer forintot költött. Sikereket ért el a kolozsvári színház és Wesselényi vezetése alatt vendégszereplésre eljárt Nagyváradra, Debrecenbe is. A fejlődés rövidesen szükségessé tette külön színház építését. 1803-ban tették le a színház alapkövét a Farkas utcában, de a nehézségek miatt majdnem két évtizedbe került, míg megépült a színház. 1821. március 12-én nagy ünnepség közepette nyílt meg a Farkas utcai színház. Lelkes mágnás műkedvelők játszották el a „Zrínyi Miklós” című hazafias darabot A hivatásos színészek másnap a „Corvin Mátyás” című darabbal tartották itt első előadásukat Országos esemény volt a kolozsvári színház megnyitása, hiszen ez volt az egész országban az első kőszínház, amelyet a magyar színészet számára emeltek. Tizenhat évvel előzte meg a pesti Nemzeti Színházat, amelynek létesítésére indult mozgalom csak 1832-ben, Széchenyi István gróf bekapcsolódásával vett erősebb lendületet, de így is évekbe került, míg megvalósult. Nevezetes eseménye volt sok más közt a Farkas utcai színháznak, hogy — bár először Kassán került színre, — innen indult el diadalmas útjára Katona József Bánk bánja is. A szabadságharc előtti időkben a kassai színtársulat is ide járt vendégszerepelni. Tagjai közt volt Egressy Gábor, aki 1834 augusztusában szalomjátékául a Bánk bánt választotta. Partnerei közt a színjátszás olyan kiválóságai voltak, mint Lendvay Márton, Szentpéteri, Szilágyi Pál és nem utolsó sorban Déryné ifjasszony, aki sok kolozsvári mágnáscsaládnak is szívesen látott vendége volt. A szabadságharc idején nem sok előadást tartottak a színházban, mert a színészek is fegyvert fogtak. Bem apó seregében küzdöttek és olyan tűsz égett bennük, hogy amikor a színház érdekében szabadságolták őket, hamarosan visszaszöktek a táborba■. Az abszolutizmus idején osztrák társulat ütött tanyát a színházban, de a teljes bojkott miatt csakhamar kereket oldott s később újból megkezdődtek a magyar előadások. Ebben az időben itt játszott Priebe Kornélia is. Az országos hírnevű szülészek közül a múlt század hetvenes éveiben itt működött Paulai Ede, Jászai Mari, Gyulay Ferenc, Kassai Vidor. 1871-ben Erzsébet királyné évi 15 ezer forint adományt biztosított a színháznak, amely összeget később 20, majd 30 ezer forintra emelte. 1871-ben nagy ünnepséggel ülték meg a félszázados jubileumot. A következő évben a választmány házikezelésbe vette a színházat s az ügyvezetéssel E. Kovács Gyulát, a kitűnő művészt bízta meg. Ebben az időben tűnt fel a színészek közt Szacsvay Imre és Szentgyörgyi István is, akinek játékában vendégszereplései során még mi is gyönyörködhettünk a budapesti Nemzeti Színházban. A nyolcvanas évek kolozsvári színészei közt találkozunk a később ugyancsak országos hírnevű Gabányi Árpád, Gyenes László, Mihályffy Károly, Dezséry Gyula nevével, majd később Pálmay Ilka, aztán az akkor még Hajnal Klári néven szereplő Küry Klára, Ráthonyi Ákos, Szerémy Zoltán, Hegedűs Gyula tűntek fel. Ditrói idején nagy Shakespeare-ciklust és még nagyobb magyar sorozatot rendeztek, amikor egymás után 56 magyar darabot mutattak be. Népszínművekkel még Bécsben is nagy sikert arattak, a vendégszereplő kolozsvári színészek. Amint régebben is több társulat rajzolt ki innen, a Vígszínház első társulatának legtöbb tagját is Kolozsvár adta. A Farkas utcai színház később szűknek bizonyult s az állam hozzájárulásával 1906- ban megépült az új Nemzeti Színház épülete 85 ezer pengős összeggel. Az állam akkor nem vállalta a fenntartási hozzájárulást. Majd jobb időkben, — mondta Tisza miniszterelnök. És ime, a csonka ország most vállalta az évi 700 ezer pengős hozzájárulást a színház millión felüli költségvetéséhez. Örökké való eszmények oltártüzei 1906 június 17-én a Bánk bánnal zárt a Farkas utcai színház. A hivatalos búcsúztatás közvetlenül az új színház avatása előtt történt meg, amikor részleteket adtak elő hazafias darabokból s Rajnay Gábor eladta azt a prológust, amelyet 1821-ben mondottak a megnyitáson. Mert abban az időben kolozsvári színész volt Rajnay, akiről feljegyeztek egy romantikus szerelmi történetet is. Az ifjú Rajnay szerelmes volt egy mágnásasszonyba s reménytelen helyzetében még fegyvert is fordított maga ellen, szerencsére komolyabb következmények nélkül. Nyolcvanöt évi működés után fejezte be életét a Farkas utcai színház, melybe a román uralom idején átmenetileg visszaköltözött a magyar színjátszás. Véglegesen 1938 ban tűnt el, amikor lebontatták. Templomok, kollégiumok, egyetemi épületek közt állott addig s Ravasz László püspök írta róla: Erdélyre nézveaiig van jellemzőbb kultúrtörténeti vonás, mint az, hogy ez a színház a Farkas-utcában épült és a Farkas-utca életegységébe illeszkedett. Hallgatag bizonyságtétel volt ez amellett, hogy az igazi színház kultúrtér, ahol örökké való eszmények oltártüzei égnek. A kolozsvári Nemzeti Színház új, díszes épületét Herczeg Ferenc alkalmi játékával, nagy ünnepélyességgel 1906. szept. 8-án avatták fel, s itt folytatódott a magyar színészet élete és a színház újjáépítése után most a november 9-iki ünnepi megnyitáson folytatnak. A megújhódott kolozsvári magyar színművészet érdemekkel teli múlt után most indul új diadalok felé. Somody István Nemzetközi művészi fényképkiállítás Az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége a több Világrészen dúló háború ellenére megrendezte és megnyitotta VII. nemzetközi művészeti fényképkiállítását és II. nemzetközi színes fényképversenyét. A külföld nevesebb fényképezőinek részvétele lehetőséget adott arra, hogy a magyarok munkáival összehasonlítsuk és ez a magyar művészi fényképezőkultúra továbbfejlesztése szempontjából igen fontos. A kiállított fényképek szerzői közül műveikkel kiemelkednek: Hepting és Klíma Németország és Misonne Leonard Belgium. Reng Wilhelm (német) „Vívónő” c. képe erőteljes és kiválnak Schuster Ludwig (német) „Nyírfák” és „őszi köd” c. képei. Az olasz kiállítók közül Vittone Mario szép anyagszerű téli képe emelésre méltó. Wagner Fritz Németország „Üveg tanulmány” és „Hazafelé” c. képei hatásosak. A magyar kiállítók közül Boross Vilmos, Csörgeő Tibor, Rehák Tibor, Rötter Henrik, Sztály János Zajky Zoltán, Ramhab Gyula képei tűnnek ki. A színes fényképanyagból kiemelkedik Klíma Neumüller, Deoha László, Ságy Imre, Zubrlczky Sándor felvételei. A kiállítás a Szövetség helyiségében (TV., Ferenc József-rakpart IT.j égés nap és a színes vetítés minden este T órai kezdettel tekinthető meg. „Szociáldemokrata művészek* kiállítása, ahol a zsidó szellemiség szembetűnő Bizonyos előélettel mentem «1 • Móciálde* mokrata művészek kiállítását megtekinteni. Várakozásomban nem csalódtam. A kiállító termek tele voltak zsidó, vagy zsidógyanus közönséggel, a termekben ezeknek és művészcsatlósaiknak „modern“ képei, szobrai. Mint műértőt, a kiállítás nem érdekelhetett, annál jobban a tömeg. „Tárlatvezetés” is van, az illető úr éppen Rodin „gondolat“-ával hasonlítja össze az egyik képet, mondván, hogy a gondolkodást Rodin óta így még nem alkották meg (!) Ehhez a képtelenséghez mindenesetre nagy merészség kellett. A kiállítók neveit nem tartottam érdemesnek megjegyezni. Modereskedő, ízléstelen alkotások ezek, melyek csak azért festmények, mert festve vannak, de nélkülözik a művészetet. Grafikusok mutatják itt be művészetüket, de műveiken meglátszik a kellő alap hiánya s üres, modern rajzok ezek. Ugyanez vonatkozik a szobrászokra. Legfőképp a zsidó szellemiség szembetűnő. Sajnos, még mindig sokan vannak nálunk, akiknek ez a „dekadens“ művészet tetszik. Csak üres külsőségekkel akarnak hatni ezek a munkák, s a tapasztalatlan szemlélővel el akarják hitetni, hogy ez fejlődő művészet, s aki ezt nem érti, elmaradt ember. Csak szellemi bomlás, nem fejlődés ez. Megfelelhet ez a művészet a zsidóknak, de semmi esetre sem a magyaroknak. Elég sok nagy tehetségünk volt és van ma is, nincs szükségünk ilyen „művészetre". Sivárság, reménytelenség árad ezekből az alkotásokból. Csak ennyi lenne, ide fejlődne a művészet? Csak a zsidóság és elrontott ízlésű hűbéresei gyönyörködhetnek ebben a „művészetben". Mielőtt itthagynám a szociáldemokraták találkozóhelyét, megkérdem, mit jelent a felírás: „Aki rajzolni, vagy mintázni akar, jelentkezzék a felügyelőnél.” Kedves elvtárs, — magyarázza az egyik kiállító —, előbb a pártba kell belépni, azután havi 8 pengő lefizetése után hetenkint kétszer 5—7-ig modell után dolgozhatik. És ki korrigál? — kérdem. Én és Sz. P úrhölgy s nem elvtársnő? kapom a választ. Mivel semmi kedvem sincs belépni a pártba, ott modell után festeni és meghallgatni Sz. P. úrhölgy korrektúráját, meghagyom ezt azoknak az ,,elvtársaknak", akik még kevésbbé gyakorlottak a rajzolásban. Csakugyan a kiállításra is ráférne egy kis alapos korrektúra,, de nem a saját iskolájuktól, hanem kellően hozzáértőktől, hozzáértőktől. (Sz. Z.) SEREGHY ARTUR ÜGYÉBEN DÖNTÖTT A SZÍNMŰVÉSZETI TANÁCS A Színművészeti Kamara fegyelmi bizottsága korábban bizonyos adminisztrációs hibákkal kapcsolatosan Sereghy Artur színigazgatót működésétől eltiltotta. A színművészeti tanács az eltiltás idejét 6 hónapra mérsékelte.