Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

Wmtmm, április 1. j MnUTTf­­RSÁn G­YUL&OIH taKÓ­ & Ai­zé£gAté­ ei A VITÉZ BELIZÁR ,­ Verem Oeragon tanár úr, amióta bete­geskedik, szanatóriumi unalmában rakás­ szám olvassa azokat a könyveket, amelyekről egészséges korában megfogadta, hogy soha, még csak az előszavakat sem olvassa el. Most éppen Robert Graves-nek, az „Én, Claudius” Budapesten népszerű szerzőjé­nek „A vitéz Belizár” című könyvével vég­zett. Valami öt-tíz emlékeztető papírszala­got dugott e könyv oldalai közé, hogy mind­járt idézetekkel támaszthassa alá mondani­valóit. Veress Gerzson tanár úr így kezdte: — Már többször említettem nektek, hogy mindig gyanús előttem, ha zsidó ismerő­seim ajánlanak figyelmembe egy könyvet. Lehet annak a szerzője, kiadója, fordítója, bármifajta kurátora keresztény, egészen biztosan van abban a műben valami rejtett vagy nem is túlságosan rejtegetett gyújtó­­anyag, amely a zsidó szíveket lángra lob­­bantja és a zsidó kebleket — a nekik oly dögvészes mai időkben — reménységgel töl­ti el. — így voltam vagy két esztendőn át, — folytatta Veress Gerzson tanár úr, — ez­zel a vitéz Belizárral is, amelyet úgyszól­ván minden zsidó ismerősöm agyba főbe di­csért. Most aztán elolvastam az úgyneve­zett irodalmi ponyvának ezt az egyik leg­pocsékabb megnyilvánulását és igazán ha­marosan rájöttem arra, hogy miért érdekli zsidó ismerőseimet oly nagyon 1942. tava­szán annak a vitéz Belizárnak a története, aki a VI. század első felében élt és akinek ki magából három penny értékű bölcsessé­get sem. — Na már most e fecsegések során egy­­szerre csak a házigazda arról kezd vitázni, hogy a rómaiak hadisikerének az volt a titka, hogy a lándzsások vitték a főszere­pet a csatában, nem pedig a lovon ülő íj­­jászok. Az erre vonatkozó részt így fordít­ja az említett Pálóczi Horváth György: „Nem támogat-e ebben Homeros, aki leg­nemesebb hőseit úgy mutatja be, amint Trója alatt hadakoznak, hogy kezükben dárda van és kard? A nya Trójában a nőies és aljas Páris fegyvere volt és Teu­­ceré, aki bátyjának, Ajaxnak pajzsa mö­gött húzta meg magát és aki később nem bosszulta meg fivére halálát. Valójában egyetlen helyen fordul elő a „nyilas’­ szó a vak Homeros isteni műveiben és itt is ki­gúnyolásképen használják. Diomedes a tizenegyedik könyvben Pa­rist „nyilasnak” nevezte, aki lányok után­ bámul és a „nyilas” jelző volt a legsér­tőbb mind közt. A „nyilas”: „Homeros költeményeiben bajtársa pajzsa mögött set­tenkedik és a kardot forgató ember még a létezését is utálja, minthogy a csatát, amelyikbe sohasem avatkozik bele, Meg­fosztja valamitől, ami nem az övé.. — Hát fiaim, — szólt most mérgesen Ve­ress Gerzson tanár úr, — beláthatjátok, hogy ehhez fogható bárgyú hamisítást még nem követtek el a világirodalomban. Elő­ször is tudnivaló, hogy a nyílvesszővel lö­völdöző harcosokat a magyar nyelv nem FítftWIkkfk WANAUS KÁROLY BUDAPEST, ■ Vív vIllllvH IV. Fehérhajó­ u. 2. (Kristóf-tér cárok) — Telefon 38-03-18 az életével összefüggő események ebben a könyvben olyan undorító módon vannak elmondva, hogy intelligens ember csak bor­­zadállyal tud róla beszélni. — Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy zsidó szempontból ennél a könyvnél nem érdektelen a fordító személye sem, aki nem más, mint az a jómadár Pálóczi Hor­váth György, aki újságíró kollegátok volt, mígnem jónak látta zsidó és angol össze­köttetéseire való tekintettel kirohanni eb­ből az országból és meg sem állni Kairóig, ahol hosszasabban időzött Eckhardt Tibor­ral együtt. Azt kérdezhetnétek: minő ösz­­szefüggésbe hozható egy angol nyelven megjelent könyv a fordító személyével. Végre is nem valószínű, hogy pusztán egy zsidóknak hízelkedő fiatalember kedvéért olvassanak el egy pontosan 400 oldalas mű­vet, nevezi nyilasoknak, hanem íjjászoknak, legfeljebb nyilazóknak. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az egész ostoba elferdítés és elfor­­dítás tisztán annak érdekében történt, hogy a zsidó olvasó­tábort már a könyv kezdetén benyálazzák. — A továbbiak során ez a könyv tele van olyan allúziókkal, amelyek valósággal ont­ják a Zs-vitamint. A könyv cselekményé­nek idején tudvalévően végső hanyatlásban volt a római birodalom, akár csak ma az angol A könyvben azonban az akkor még gyermek Belizár olyan beszédet vág ki, hogy zsidó ismerőseinek csak úgy csorogna a nyála tőle. Ebből a beszédből — zsidó nyelvre lefordítva — körülbelül az derül ki, hogy angolnak lenni nem annyit jelent, mint Londonhoz, ehhez az angliai városhoz tartozni, hanem a világhoz. Hogy ez a „vi­lághoz tartozás” hogyan s miként derül rifHir­ EMI Külföldi msgbizh.16 helyen vásároljon FIBYELtm! DaHoHhahfl­ot «Q ■ I AI — Nos hát, — szólt most Veress Ger­zson tanár úr: — ez a jeles műfordító nem átallotta meghamisítani egyrészt a de­rék Gravest, másrészt azonban a jó öreg Homerost is annak érdekében, hogy bele­rúgjon a nyilasokba. Ilyen elképesztő, de egyben bárgyú vakmerőséggel még nem ta­lálkoztam világéletemben. A dolgok meg­értéséhez tudnotok kell, hogy e könyv ele­jén le van írva egy nagy görög-római jel­legű lakoma, ahol van meztelen táncosnő, sok jó eledel, rengeteg ivászat és még ren­­getegebb üres locsogás. Ezek a locsogások a görög bölcsek dialógusait és párhuzamait igyekeznek mímelni, de bizony Graves mes­ter minden erőlködése ellenére sem izzad ki a könyvből, azt most nem mondom el, mert nem akarok hosszadalmas lenni, azon­kívül a jelenlegi tények is azt bizonyítják, hogy ennek a könyvnek a jóslatai kissé el­hamarkodottak voltak. A földkerekség né­hány országa keserves sorsával és szörnyű pusztulásával cáfolhatja a vitéz Belizárt, mert ezek a szerencsétlen nemzetek tulaj­don siralmas sorsukon tanulhatták meg, mit jelent az­ Angliához tartozni. — Arról most nem óhajtok külön meg­emlékezni, hogy ez a könyv a közönséges ponyvában teljesen ismeretlen hangon ír le trágár jeleneteket, az őrült agyvelőben megszülete­tt bujaságok hosszú sorát és ezekkel kapcsolatiban a kereszténység va­lami olyan észbontó­­gyalázatát, aminő ta­lán még soha nem jelent meg magyar nyelven. _ — Ne értsetek félre: nem estem a fejem lágyára, nagyon jól tudom, hogy valamint a jelenben, éppen úgy a múltban is voltak őrült bujálkodók és az istenhitnek külön­böző intelligenciájú és különböző fegyve­rekkel küzdő ellenfelei. Azt is jól tudom, hogy a kereszténység kezdetei tele voltak méltatlan és méltánytalan harcokkal, ame­lyek nem a krisztusi hit gyengeségéből, hanem különböző fajták keveredéséből, harcaiból­, hatalmi és gazdasági háborús­kodásából fakadt. A birodalmak és kultú­rák hanyatlásának ez évszázadaiban termé­szetesen voltak a hitnek igénytelen és együgyű szolgái, valamint hitvány kútárai. Ez azonban pallérozott elméjű, művelt emberek, elsősorban pedig a tudomány ér­deklődésére tarthat számot, nem pedig ar­ra, hogy kicifrázva feltálalva: néhány pen­gőért minden hitvány zsidó „széplélek” megvásárolhassa, hogy aztán „entellek­­tüel” körökben „filozófiád” előadást tart­son a kereszténységről, az erkölcsökről, végül, de nem utolsó sorban a . ..nyilasok- KETA talpimpregnáló folyadék A m. kir Technológiai Anyag­vizsgáló Intézet véleménye szerint a bőr vízfelvevő képes­ségét a minimumra csökkenti, vízáteresztő tulajdonságát megszünteti. A vízhatlan cipő egészségét védi! E£u ü­vec ára: 1.50 pengő (Elegendő 3 pár cipő Imp­regnálására) Kapható: Drogériákban, illatszertárakban, cipőkellék- és háztartási üzletekben. H­IT A Vegyészeti Laboratórium ,„ Keleti Károly­ u. 8». — Telefon: 12-15—17. ról”, akiket — lám,lám — már a vak Ho­­meros is megbélyegzett. — Ez a könyv — fejezte be Veress Ger­zson tanár úr — megint csak felveti ben­nem azt a gondolatot, hogy a társadalmak­ban a jobb célokhoz méltó buzgalommal minő hiábavaló módon fecsérelik el a gyak­ran nemes erőket, így például napjainkban politikai- és pártállásra való tekintet nél­kül úgyszólván valamennyi magyar lap ösz­­szefogott a ponyva ellen. De mit jelent a ponyva és mi ellen küzdünk végeredmény­ben, ha a lélekmérgező förtelemnek ilyen dokumentuma, amilyen ez a vitéz Belizár, — előkelő irodalmi köntösben, napról-nap­­ra reklansírozva megjelenhetik és terjesz­tődhetik. Németh Károly. i Lwr^--. i- ' • P -?H A Honttángzóhelyettes szózata a magyar Hiúsághoz .Lovas nép voltunk — repülő nemzet lesztünk­!“ Vitéz nagybányai Horthy István kormány­­zóhelyettes a magyar ifjúsághoz az alábbi szózatot Intézi: Hívom a magyar ifjúságot. Nemzedékünk küzdő korszakban él, körülöt­tünk országok süllyednek el, a háborúban tisz­tuló világban mindenütt, nyugattól keletig a katonák, a katonanemzetek építik a jövőt. A magyar föld minden kincse, a magyar munka minden termése a mi háborúnkat szolgálja. A nemzet minden tagja, a harctéren és itthon, az éjjel-nappal zakatoló munkagépeknél és a fagytól későn fölengedő szántóföldeken: ka­tona. Harccal, vagy munkával, vérével vagy verejtékével: megváltója a boldogabb magyar jövőnek. A magyar ifjúság érzi, hogy szent köteles­sége odaállni a harcolók soraiba. Az ország minden részében végeláthatatlan sorokban je­lentkeznek katonának. Még tanulhatnának to­vább az egyetemen, vagy felhasználhatnák életük legszebb éveit saját munkájuk vagy céljaik érdekében, mert a törvény szerint még nem kellene megküzdeniök a katonai szolgá­latot. De ők, az örök magyar katonalélekből fakadó kötelességtudással megértették a hívó szót. Min a magyar honvédség Trianonban sírha­tott, de később minden akadály elemére is fel­­támadt repülőcsapatának vagyok katonája. Mint ilyen, mint a legfiatalabb fegyvernem­űek tisztipilótája szólok a fiatalokhoz. Tizen­hat évvel ezelőtt önként jelentkeztem szolgá­latra a repülőkhöz. Kifelé nem voltunk kato­nák, nem volt egyenruhánk, nem volt hadi­gépünk, kevesen voltunk és csak a hit tartott bennünket össze. A hit az ország feltámadá­sában, a magyar repülés jövőjében, a hit ab­ban, hogy a honvédség légi ereje mégis csak­ meg fog születni. És amiben törhetetlenül hit­­tünk, bekövetkezett. A trianoni elnyomatás legszomorúbb éveiben fogcsikorgatva mond­tuk: és mégis repülünk! Ma már az a büszke jelszavunk:­ lovas­ nép voltunk, repülő­ nemzet lesnünk ! A fiatal magyar légierőnek azonban sok és válogatott katonára van szüksége! Már nem­csak néhányan vagyunk és nem vagyunk el­rejtve a világ szeme elől, mint még nem is oly ’ régen. A magyar repülőerő az 1939-es kár­­­­pátaljai légigyőzelmekkel, az 1941. évi galíciai­­ és ukrajnai dicsőséges légi harcokkal, sikeres­­ bombatámadásokkal és eredményes felderítő­­ vállalkozásokkal becsületet és elismerést szer­zett a magyar repülőnévnek mindenütt. De az­­ elmúlt é­vek repülőgép-számát meg kell soka­­­szoroznunk és az eddig elért eredményeket túl kell szárnyalnunk, mert a mostani világ­­háború tapasztalatai azt mutatták,­ogy a légierő annyira fontos és minednütt olyan nél­­külű­zhetet­t.­ hogy’ soha, a levet elég erős A honvédség koszért! felszerelésében és­­ ezen belül a magyar légierő drága repülő­anyagának előteremtésében elmegyünk az or­szág teherbíróképességének határáig. Az te­hát biztosítva van, hogy mintaszerűen felsze­­relt és a lehető legjobb gépekkel rendelkező repülőerőnk legyen. A legjobb repülőgépanyag mellett azonban a legjobb pilótákra, megfi­gyelőkre, mérnökökre van szükség, hogy lé­gierőnk ütőképes legyen. Akik most életpályaválasztás előtt állnak, figyeljenek hívásomra! A magyar légierő szolgálatába hívok olyan testileg és lelkileg egészséges ifjakat, akik mint tisztek és tiszt­helyettesek, hivatásul választják a katonai re­pülést, akik a magyar hivatásos repülőtiszti és tiszthelyettesi karba akarnak jutni. Akik követik hívó szavamat, azok előtt a legszebb, a fiatal férfihez legméltóbb pálya fog megnyílni. A re­pülőélet szépségét lehetet­len meg nem szeretni. A katonai repülőszolgálat azonban egy sze­­mélyben fegyelmezett katonát és képzett re­pülőt is kíván. A nevelés és kiképzés ilyen irányban fejleszti a jellemet és a repülőkész­séget. A kalandvágyóknak, olyanoknak, akik a repülőéletnek csak könnyű oldalát keresik, nincs helye közöttünk. A magyar légierőre váró nagy feladatok fegyelmezett katoná­kat, egész férfiakat kívánnak és ez a tudat adja meg a szolgálat szépsége mellett annak mély és igazi értelmét. Magyar fiúk! A repülő életpálya hív ben­neteket. Magyar anyák és apák! Engedjétek, hogy fiaitok kövessék a haza hívó szavát! Budapest, 1942. évi április hó 3. napján. Vitéz nagybányai Horthy István 5 S­S­ff

Next