Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-05 / 77. szám
Wmtmm, április 1. j MnUTTfRSÁn GYUL&OIH taKÓ & Aizé£gAté ei A VITÉZ BELIZÁR , Verem Oeragon tanár úr, amióta betegeskedik, szanatóriumi unalmában rakás szám olvassa azokat a könyveket, amelyekről egészséges korában megfogadta, hogy soha, még csak az előszavakat sem olvassa el. Most éppen Robert Graves-nek, az „Én, Claudius” Budapesten népszerű szerzőjének „A vitéz Belizár” című könyvével végzett. Valami öt-tíz emlékeztető papírszalagot dugott e könyv oldalai közé, hogy mindjárt idézetekkel támaszthassa alá mondanivalóit. Veress Gerzson tanár úr így kezdte: — Már többször említettem nektek, hogy mindig gyanús előttem, ha zsidó ismerőseim ajánlanak figyelmembe egy könyvet. Lehet annak a szerzője, kiadója, fordítója, bármifajta kurátora keresztény, egészen biztosan van abban a műben valami rejtett vagy nem is túlságosan rejtegetett gyújtóanyag, amely a zsidó szíveket lángra lobbantja és a zsidó kebleket — a nekik oly dögvészes mai időkben — reménységgel tölti el. — így voltam vagy két esztendőn át, — folytatta Veress Gerzson tanár úr, — ezzel a vitéz Belizárral is, amelyet úgyszólván minden zsidó ismerősöm agyba főbe dicsért. Most aztán elolvastam az úgynevezett irodalmi ponyvának ezt az egyik legpocsékabb megnyilvánulását és igazán hamarosan rájöttem arra, hogy miért érdekli zsidó ismerőseimet oly nagyon 1942. tavaszán annak a vitéz Belizárnak a története, aki a VI. század első felében élt és akinek ki magából három penny értékű bölcsességet sem. — Na már most e fecsegések során egyszerre csak a házigazda arról kezd vitázni, hogy a rómaiak hadisikerének az volt a titka, hogy a lándzsások vitték a főszerepet a csatában, nem pedig a lovon ülő íjjászok. Az erre vonatkozó részt így fordítja az említett Pálóczi Horváth György: „Nem támogat-e ebben Homeros, aki legnemesebb hőseit úgy mutatja be, amint Trója alatt hadakoznak, hogy kezükben dárda van és kard? A nya Trójában a nőies és aljas Páris fegyvere volt és Teuceré, aki bátyjának, Ajaxnak pajzsa mögött húzta meg magát és aki később nem bosszulta meg fivére halálát. Valójában egyetlen helyen fordul elő a „nyilas’ szó a vak Homeros isteni műveiben és itt is kigúnyolásképen használják. Diomedes a tizenegyedik könyvben Parist „nyilasnak” nevezte, aki lányok után bámul és a „nyilas” jelző volt a legsértőbb mind közt. A „nyilas”: „Homeros költeményeiben bajtársa pajzsa mögött settenkedik és a kardot forgató ember még a létezését is utálja, minthogy a csatát, amelyikbe sohasem avatkozik bele, Megfosztja valamitől, ami nem az övé.. — Hát fiaim, — szólt most mérgesen Veress Gerzson tanár úr, — beláthatjátok, hogy ehhez fogható bárgyú hamisítást még nem követtek el a világirodalomban. Először is tudnivaló, hogy a nyílvesszővel lövöldöző harcosokat a magyar nyelv nem FítftWIkkfk WANAUS KÁROLY BUDAPEST, ■ Vív vIllllvH IV. Fehérhajó u. 2. (Kristóf-tér cárok) — Telefon 38-03-18 az életével összefüggő események ebben a könyvben olyan undorító módon vannak elmondva, hogy intelligens ember csak borzadállyal tud róla beszélni. — Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy zsidó szempontból ennél a könyvnél nem érdektelen a fordító személye sem, aki nem más, mint az a jómadár Pálóczi Horváth György, aki újságíró kollegátok volt, mígnem jónak látta zsidó és angol összeköttetéseire való tekintettel kirohanni ebből az országból és meg sem állni Kairóig, ahol hosszasabban időzött Eckhardt Tiborral együtt. Azt kérdezhetnétek: minő öszszefüggésbe hozható egy angol nyelven megjelent könyv a fordító személyével. Végre is nem valószínű, hogy pusztán egy zsidóknak hízelkedő fiatalember kedvéért olvassanak el egy pontosan 400 oldalas művet, nevezi nyilasoknak, hanem íjjászoknak, legfeljebb nyilazóknak. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az egész ostoba elferdítés és elfordítás tisztán annak érdekében történt, hogy a zsidó olvasótábort már a könyv kezdetén benyálazzák. — A továbbiak során ez a könyv tele van olyan allúziókkal, amelyek valósággal ontják a Zs-vitamint. A könyv cselekményének idején tudvalévően végső hanyatlásban volt a római birodalom, akár csak ma az angol A könyvben azonban az akkor még gyermek Belizár olyan beszédet vág ki, hogy zsidó ismerőseinek csak úgy csorogna a nyála tőle. Ebből a beszédből — zsidó nyelvre lefordítva — körülbelül az derül ki, hogy angolnak lenni nem annyit jelent, mint Londonhoz, ehhez az angliai városhoz tartozni, hanem a világhoz. Hogy ez a „világhoz tartozás” hogyan s miként derül rifHir EMI Külföldi msgbizh.16 helyen vásároljon FIBYELtm! DaHoHhahflot «Q ■ I AI — Nos hát, — szólt most Veress Gerzson tanár úr: — ez a jeles műfordító nem átallotta meghamisítani egyrészt a derék Gravest, másrészt azonban a jó öreg Homerost is annak érdekében, hogy belerúgjon a nyilasokba. Ilyen elképesztő, de egyben bárgyú vakmerőséggel még nem találkoztam világéletemben. A dolgok megértéséhez tudnotok kell, hogy e könyv elején le van írva egy nagy görög-római jellegű lakoma, ahol van meztelen táncosnő, sok jó eledel, rengeteg ivászat és még rengetegebb üres locsogás. Ezek a locsogások a görög bölcsek dialógusait és párhuzamait igyekeznek mímelni, de bizony Graves mester minden erőlködése ellenére sem izzad ki a könyvből, azt most nem mondom el, mert nem akarok hosszadalmas lenni, azonkívül a jelenlegi tények is azt bizonyítják, hogy ennek a könyvnek a jóslatai kissé elhamarkodottak voltak. A földkerekség néhány országa keserves sorsával és szörnyű pusztulásával cáfolhatja a vitéz Belizárt, mert ezek a szerencsétlen nemzetek tulajdon siralmas sorsukon tanulhatták meg, mit jelent az Angliához tartozni. — Arról most nem óhajtok külön megemlékezni, hogy ez a könyv a közönséges ponyvában teljesen ismeretlen hangon ír le trágár jeleneteket, az őrült agyvelőben megszületett bujaságok hosszú sorát és ezekkel kapcsolatiban a kereszténység valami olyan észbontógyalázatát, aminő talán még soha nem jelent meg magyar nyelven. _ — Ne értsetek félre: nem estem a fejem lágyára, nagyon jól tudom, hogy valamint a jelenben, éppen úgy a múltban is voltak őrült bujálkodók és az istenhitnek különböző intelligenciájú és különböző fegyverekkel küzdő ellenfelei. Azt is jól tudom, hogy a kereszténység kezdetei tele voltak méltatlan és méltánytalan harcokkal, amelyek nem a krisztusi hit gyengeségéből, hanem különböző fajták keveredéséből, harcaiból, hatalmi és gazdasági háborúskodásából fakadt. A birodalmak és kultúrák hanyatlásának ez évszázadaiban természetesen voltak a hitnek igénytelen és együgyű szolgái, valamint hitvány kútárai. Ez azonban pallérozott elméjű, művelt emberek, elsősorban pedig a tudomány érdeklődésére tarthat számot, nem pedig arra, hogy kicifrázva feltálalva: néhány pengőért minden hitvány zsidó „széplélek” megvásárolhassa, hogy aztán „entellektüel” körökben „filozófiád” előadást tartson a kereszténységről, az erkölcsökről, végül, de nem utolsó sorban a . ..nyilasok- KETA talpimpregnáló folyadék A m. kir Technológiai Anyagvizsgáló Intézet véleménye szerint a bőr vízfelvevő képességét a minimumra csökkenti, vízáteresztő tulajdonságát megszünteti. A vízhatlan cipő egészségét védi! E£u üvec ára: 1.50 pengő (Elegendő 3 pár cipő Impregnálására) Kapható: Drogériákban, illatszertárakban, cipőkellék- és háztartási üzletekben. HIT A Vegyészeti Laboratórium ,„ Keleti Károly u. 8». — Telefon: 12-15—17. ról”, akiket — lám,lám — már a vak Homeros is megbélyegzett. — Ez a könyv — fejezte be Veress Gerzson tanár úr — megint csak felveti bennem azt a gondolatot, hogy a társadalmakban a jobb célokhoz méltó buzgalommal minő hiábavaló módon fecsérelik el a gyakran nemes erőket, így például napjainkban politikai- és pártállásra való tekintet nélkül úgyszólván valamennyi magyar lap öszszefogott a ponyva ellen. De mit jelent a ponyva és mi ellen küzdünk végeredményben, ha a lélekmérgező förtelemnek ilyen dokumentuma, amilyen ez a vitéz Belizár, — előkelő irodalmi köntösben, napról-napra reklansírozva megjelenhetik és terjesztődhetik. Németh Károly. i Lwr^--. i- ' • P -?H A Honttángzóhelyettes szózata a magyar Hiúsághoz .Lovas nép voltunk — repülő nemzet lesztünk!“ Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes a magyar ifjúsághoz az alábbi szózatot Intézi: Hívom a magyar ifjúságot. Nemzedékünk küzdő korszakban él, körülöttünk országok süllyednek el, a háborúban tisztuló világban mindenütt, nyugattól keletig a katonák, a katonanemzetek építik a jövőt. A magyar föld minden kincse, a magyar munka minden termése a mi háborúnkat szolgálja. A nemzet minden tagja, a harctéren és itthon, az éjjel-nappal zakatoló munkagépeknél és a fagytól későn fölengedő szántóföldeken: katona. Harccal, vagy munkával, vérével vagy verejtékével: megváltója a boldogabb magyar jövőnek. A magyar ifjúság érzi, hogy szent kötelessége odaállni a harcolók soraiba. Az ország minden részében végeláthatatlan sorokban jelentkeznek katonának. Még tanulhatnának tovább az egyetemen, vagy felhasználhatnák életük legszebb éveit saját munkájuk vagy céljaik érdekében, mert a törvény szerint még nem kellene megküzdeniök a katonai szolgálatot. De ők, az örök magyar katonalélekből fakadó kötelességtudással megértették a hívó szót. Min a magyar honvédség Trianonban sírhatott, de később minden akadály elemére is feltámadt repülőcsapatának vagyok katonája. Mint ilyen, mint a legfiatalabb fegyverneműek tisztipilótája szólok a fiatalokhoz. Tizenhat évvel ezelőtt önként jelentkeztem szolgálatra a repülőkhöz. Kifelé nem voltunk katonák, nem volt egyenruhánk, nem volt hadigépünk, kevesen voltunk és csak a hit tartott bennünket össze. A hit az ország feltámadásában, a magyar repülés jövőjében, a hit abban, hogy a honvédség légi ereje mégis csak meg fog születni. És amiben törhetetlenül hittünk, bekövetkezett. A trianoni elnyomatás legszomorúbb éveiben fogcsikorgatva mondtuk: és mégis repülünk! Ma már az a büszke jelszavunk: lovas nép voltunk, repülő nemzet lesnünk ! A fiatal magyar légierőnek azonban sok és válogatott katonára van szüksége! Már nemcsak néhányan vagyunk és nem vagyunk elrejtve a világ szeme elől, mint még nem is oly ’ régen. A magyar repülőerő az 1939-es kárpátaljai légigyőzelmekkel, az 1941. évi galíciai és ukrajnai dicsőséges légi harcokkal, sikeres bombatámadásokkal és eredményes felderítő vállalkozásokkal becsületet és elismerést szerzett a magyar repülőnévnek mindenütt. De az elmúlt évek repülőgép-számát meg kell sokaszoroznunk és az eddig elért eredményeket túl kell szárnyalnunk, mert a mostani világháború tapasztalatai azt mutatták,ogy a légierő annyira fontos és minednütt olyan nélkülűzhetett. hogy’ soha, a levet elég erős A honvédség koszért! felszerelésében és ezen belül a magyar légierő drága repülőanyagának előteremtésében elmegyünk az ország teherbíróképességének határáig. Az tehát biztosítva van, hogy mintaszerűen felszerelt és a lehető legjobb gépekkel rendelkező repülőerőnk legyen. A legjobb repülőgépanyag mellett azonban a legjobb pilótákra, megfigyelőkre, mérnökökre van szükség, hogy légierőnk ütőképes legyen. Akik most életpályaválasztás előtt állnak, figyeljenek hívásomra! A magyar légierő szolgálatába hívok olyan testileg és lelkileg egészséges ifjakat, akik mint tisztek és tiszthelyettesek, hivatásul választják a katonai repülést, akik a magyar hivatásos repülőtiszti és tiszthelyettesi karba akarnak jutni. Akik követik hívó szavamat, azok előtt a legszebb, a fiatal férfihez legméltóbb pálya fog megnyílni. A repülőélet szépségét lehetetlen meg nem szeretni. A katonai repülőszolgálat azonban egy személyben fegyelmezett katonát és képzett repülőt is kíván. A nevelés és kiképzés ilyen irányban fejleszti a jellemet és a repülőkészséget. A kalandvágyóknak, olyanoknak, akik a repülőéletnek csak könnyű oldalát keresik, nincs helye közöttünk. A magyar légierőre váró nagy feladatok fegyelmezett katonákat, egész férfiakat kívánnak és ez a tudat adja meg a szolgálat szépsége mellett annak mély és igazi értelmét. Magyar fiúk! A repülő életpálya hív benneteket. Magyar anyák és apák! Engedjétek, hogy fiaitok kövessék a haza hívó szavát! Budapest, 1942. évi április hó 3. napján. Vitéz nagybányai Horthy István 5 SSff