Magyarság, 1942. szeptember (23. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-01 / 197. szám
Kedd, 1942. szeptember 1. ClassfiyistBB: „Urahn, Roosevelt fegyverrel lépett szövetségeseink teháé: a háborút elvesztettük** Titkos okmányok amerikai kézben és a nagy testvérzsarolás . Churchill nem buta ember? madja. — Ezt az ítéletet ugyanaz az ember mondotta, akinek tudnia kellett, hogy az 1921—22-iki flottaegyezményben teljesen háttérbe szorított Japánnal szemben az angolszász tengeri fölény hivatalosan legalább háromszoros. Tudnia kellett tavaly is, mikor a konfliktus Japán és az angolszászok között kitört. Churchill kezében megbízható kémjelentések voltak arról, hogy az angolszász flotta számszerűen most is fölényben van de a kémek elfelejtették jelenteni, hogy mi van a japán emberanyaggal? Most leplezték le az amerikaiak, hogy Churchalt éppen ez a kérdés aggasztotta feltűnően s ehhez képest mindent elkövetett, hogy Tokióval megegyezésre juthasson háború kizárásával. Az angol külügyminisztérium titkos irattárából előkerültek bizonyos okmányok, amelyek szerint Churchill nagyon megbánta, hogy az első világháborúban élvezett japán öszszeköttetéseket Amerika miatt meg kellett törnie. Washington ezeket az iratokat megszerezte, s már másnap azt követelte az angol diktátortól: Válasszon: vagy Japán, vagy Washington mellé áll... Azt is kevesen tudják, hogy a második világháború első hónapjaiban London és Washington véleménye Japánt illetően egyáltalán nem volt azonos. Anglia úgy vélte, hogy Európa háborúja, földközitengeri lekötöttsége s közelkeleti feladatai teljes mértékben lekötik erejét. Churchill pontosan ismerte a reá váró veszedelmeket s éppen azért, mert meggondolatlanul avatkozott a háborúba, mert nem készült fel eléggé, mert Amerikától már az első hónapokban segítséget volt kénytelen kérni: kellett, hogy Roosevelt politikájával együtt haladjon. Ez rettenetes hiba volt — írja most egyik beavatott angol katonai szakértő, — s mi nyugodtan hozzátehetjük, hogy nem ez volt a legnagyobb hiba London részéről, hanem az, hogy a háborút egyáltalán kirobbantotta. Mikor az európai háborúba belekeverte Amerikát, tétlenül kellett néznie, hogy viszonzásul Amerika belekeveri a japánok elleni háborúba s nem engedi többé saját elgondolásai szerint cselekedni. A két szövetséges tehát elejétől kezdve egymást csapta be . Churchill — írja a katonai szakértő —, akárhogyan is gúnyolja ki az ellenséges propaganda, rendkívül okos és ügyes ember és tudatában van annak, mi következhet. Hiszen egyik tanulmányában 1939. szeptember másodikén azt is megírta, hogy amennyiben Anglia Japán ellen háborúba sodródna, feltétlenül elveszti Singaporet, Malayát, Indiát és Ausztráliát s ezzel szemben Japánhoz közel sem férhet. Tanúk vannak arra is, hogy mikor az amerikai-japán háború kirobbant s bekövetkezett a pearl-harbouri katasztrófa, Churchill kétségbeesetten kiáltott fel: — uraim, e pillanatban, amikor Roosevelt fegyverrel lépett szövetségeseink sorába, a háborút csúfosan elvesztettük! II. London, augusztus hó. 1929 júliusában a Sunday Chronicle c. lapban Winston Churchill vezércikket írt s ebben így jellemezte a japán-angolszász összecsapás már akkor tárgyalt eshetőségeit: Sem az angol, sem az amerikai flotta sem egymagában, sem egyesülve nem elég erős ahhoz, hogy Japánt valaha is meglátatlan nehézségek elé állítja. Franciaországnak nincs akkora tengeri ereje, hogy Indokinát megvédhesse egy új ellenféllel szemben (itt világosan Japánra célzott) de még saját szövetségese ellen sem (ez Angliára vonatkozik.) Franciaország tehát Indokina miatt London vazallusa, pedig elkövetkezik az ideje annak, mikor Páris egészen másfelé orientálódik, tegyük fel — keleti irányban (mennyire igaza volt!!) Ez a vélemény szintén amerikai kezekben van és Washington nem tudni eziért — valószínűleg újabb zsarolási manőver eszközeként — most naponta közli e sorokat különböző lapjaiban. Nem mulasztja el megemlíteni azt sem, hogy a francia politika, amennyire óvatos volt is, nem szabadulhatott London hálójából. Páris háborúba rohant és London nem segítette meg a kívánt mértékben. Sem London, sem Washington nem készült fel arra, hogy Róma is beavatkozik! Ama iratcsomó, amelyből Roosevelt most szemelvényeket ad, Churchill rosszulása ellenére, bizonyítja hogy az olasz hadüzenet villámcsapásként érte az angolszász külpolitikát, amely pedig érezte, hogy Abesszínia körül egyáltalán nincs rendben semmi. Mármost a franciák mit tehettek? Józan kereskedelmi politikával igyekezett Indokinában előbbre jutni. Mikor bekövetkezett a francia összeomlás, Indokina azonnal érintkezésbe lépett Japánnal, eleinte kereskedelmi tekintetben, aztán, mikor a japánok is fegyverhez nyúltak, engedett a japán kívánságnak, hogy 1941. júliusában a japánok megszálhassák Indokina északi részét. Egyes határszéli sávokat átengedett Thaiföldnek, majd eltűrte, hogy a japánok az egészet megszállják. Míg otthon Párisban azon reménykedtek, hogy egy esetleges angolszász győzelem esetén Indok'na megint szóhoz jut a Távolkeleten, a volt francia gyarmat vezetői Mongolfier tábornok elmélete szerint egyetlen embert sem voltak hajlandók feláldozni a japánokkal szemben. S Bertrand tábornok, a távolkeleti francia gyarmatterületek katonai parancsnoka ezeket írta haza: — amit tettünk, azt jó sorsunk sugallta. Indokína népe boldogan, békében él s Franciaország nyugodt lehet: a háború után eljárásunknak a francia nép csak örvendezhet... Ez a levél is amerikai kezekben van. S állítólag ennek köszönhető, hogy az angolok, amerikai nyomásra, megtámadták a francia hajóhadat Orán mellett. Legalább is az amerikai közlemény ezeket írja: — a franciák elárulták az amerikai érdekeket Indokínában, mert ez lett volna az egyetlen hely, ahonnan komoly lépést tehettünk volna Japán felé ... (Erre en párisi lap: — hát a Fülöp szigetek ... ?!) Ez a félelem azonban, mint láthatjuk, tűnőben van. Sir Stafford Cripps mindent elrontott Indiában s következményképpen Anglia Indiában minden erőszakossága ellenére is lassan leépíti autoritását. Csangkaisek kínai tábornok maga is kijelentette, hogy London hamarosan meg fogja adni Indiának a függetlenséget (i. e. február 21-én) bár erről még korai lenne beszélni, közben a New York Saturday-ban ilyen sorok jelennek meg, Londonnak címezve: — „Mi ez? Még három hét és Japán akcióba kezd ... és önök (mármint London) még ma is azzal foglalkoznak, hogy a bennszülötteket botozzák?” Amerikai befolyásra London most minden igyekezetével a hinduk és mohamedánok között igyekszik minél mélyebb szakadékot teremteni. De miután Gandhi követői az indiai nép háromnegyedét teszik, ennek a törekvésnek nincs sok létjogosultsága. Természetesen maguk a hinduk gyújtogatnak, felvonulnak, ellentállnak és meghalnak... de az indiai szabadságharc abban a pillanatban kezdődik, amikor a japán csapatok átlépték az indiai határokat... s Hermann Gering tíz éve Erről a jubileumról külön meg kell emlékeznünk: ma tíz éve olyan esemény játszódott le, Berlinben, az annyi vihart látott birodalmi gyűlés impozáns üléstermében, amely úgy indult, mint Németország belügye és tíz év alatt az európai politika hatalmas eseményévé fejlődött. A weimari köztársasági Németország utolsó demokratikus parlamentje ült össze tíz évvel ezelőttezen a napon Berlinben, hogy formálisan megalakuljon s elnököt válasszon. Az akkori elnökről, a bolsevista agitátornőről, Clara Zetkinről le kellett mondani, hiszen a választásoknál a nemzetiszocialista párttal szemben kisebbségben maradt német kommunista pártnak volt megválasztott képviselője: a legnagyobb pártot a 230 képviselővel befutott hatalmas német nemzetiszocialista munkáspárt jelentette. A parlamenti szokásnak megfelelően ebből kellett házelnököt választani. És megválasztották elnökké több mint félezer szavazattal nem egészen kétszázzal szemben Hermann Göringet, az acélembert, a Führer legbizalmasabb küzdőtársainak egyikét, aki ezt a tisztet mind a mai napig betöltötte. Abban a rövid elnöki bemutatkozóbeszédben, amellyel megválasztását megköszönte, — mindent elmondott, — amit azóta meg is valósított. Bejelentette az elnöki székből, hogy mint nemzetiszocialista kötelességének fogja tartani azt, hogy az elnöki székből megvédje a német nemzet becsületét, a rendet, amely mindenkor a német élet alapját képezte, — és azt a német történelmet, amely előtte szent és dicsőséges hagyományaiban sérthetetlen. Csak annyit mondott: képviselő urak ez az én elnöki programom! Ezt a programot váltotta maradéktalanul valóra — mert csakugyan megvédte a német becsületet és rendet, amikor kiseprűzte a törvényhozás házából a Káosznak és az anarchiának, a nemzetárulásnak és nemzetgyalázásnak programját valló nagy kommunista pártot, — aminthogy az a Führer, akinek leghűségesebb fegyvertársa volt, — a német életből, a német történelemből, seperte ki az árulást, a bolsevizmust, az osztályharcot, a demokratikus politizálást amely csak politikai harcokat adott a munka nemzetének, de nem munkát és kenyeret. Az csak a történelem kérlelhetetlen logikája volt, hogy ez a nagy és Göring által az elnöki székből bejelentett kiseprési folyamat azóta túlment a német határokon és európai politikai iránnyá és alapvető programmá szélesült. És ha egy pillantást vetünk erre a most tomboló világmérkőzésre, látjuk, hogy már Európa határain túl is érvényesül az európai kultúra védelme érdekében ez a történelem legnagyobbszabású tisztogatási művelete, a végeredményben ennek szereznek érvényt a keleti fronton, nyugaton és Afrikában a német és szövetséges küzdő seregek. Így vált Hermann Göring 10 év előtti elnöki bejelentése az emberiség sorsdöntő küzdelme egy ragyogó fejezetévé. A tíz éves évforduló alkalmából ezért köszöntjük Hermann Göringet, az acélembert, az együttküzdők, szívből jövő köszöntésével. A BODOKI MATILD-FORRÁS BÉRBEADÁSA. — A Bodoki Matild ásványvíz-forrás (Háromszék vm.) 1943. január 1-től 1948. december 31-ig terjedő egymásután következő hat évre 1942. október 17-én (szombaton) d. e. 9 órai kezdettel gesibodok községházánál tartandó nyilvános szób e és zárt írásbeli ajánlati árverésen bérfladatik. Részletes árverési feltételek megtudhatók: ERDŐS Gábor elnöknél, Gidóalván, vagy Dr. KOVÁSZNAI Gábor jogtanácsosnál, Sepsziszentgyörgyön. Indokína, ahonnan könnyen léphettek volna egyet Japán felé Pierre Montgolfier francia tábornok néhány esztendővel a háború kitörése előtt ezeket írta, mint a francia hadügyminiszter szakelőadója: — Megvizsgáltam azokat a szempontokat, amelyek Franciaországnak a Távol keleten gyakorolt érdekeit illetik. Megállapítom, hogy indokínai helyzetünk megalapozatlan, amennyiben ez a birtok, amely az indiai törekvések egyenes vonalába fekszik, egy olyan háborúban, amelyben a világháborús szövetségesek egészen más csoportosításban fognak szerepelni, Franciaországnak óriásit tehertételét képezi s úgy a francia politikát, mint a francia hadügyeket belátha-l HAGGENM&04EI* GOLIAT^ainenporet azalábbi helyeken tartják állandóan frissen csapolva: özv. czigÁny KALMANNÉ dóka lajosné VII. , Akácfa-u. 27. VIII., Fiumei út 25. DEÁK ANDRÁS DÓRA ZSIGMOND VIII. , Nagyfuvaros-u. 3. VII., Rotíenbiller-u. 1. DÉKÁNY JÄNOS , ECKRICH ANTAL VII., Dob-u. 49. VI., Aradi-u. 16. DÉMUSZ JÁNOSI ERZSÉBET PINCE, Jaksics Ferenc Nyugati pályaudvar vendéglő IV. Egyetem-u. 5/7. DÉRI JENŐNÉ ÉRSEK MIHÁLY XI., Fehérvári-út 21/b. VI., Szondy-u. 18. DOBSA MARGIT FEHÉR ISTVÁN V., Pozsonyi-út 37. V., Visegrádi-u. 11. A MALATADUS idénysor — amíg a készlet tart — palackokba, lefestve is kapható kávéházakban, vendéglőkben, fűszer- és csemegeüzletekben. Vidéken minden sörraktárban. _________________ Folytatásos közlemény. III. India — a jövő politikai Dünkirchen je? Az indiai probléma felrázta a háborús világot s egyre izgatottabb helyzetbe hozza az angolszászokat. Az időjárás nemsokára lehetővé tesz bizonyos japán lépéseket s az angolellenes India belső élete eszerint alakul. London világosan és nyíltan leszögezte már, hogy India két út között választhat: vagy Angliával tart, vagy Japánnal, de álláspontjának heteken belül ki kell robbannia véglegesen. London abban reménykedik, hogy a mozaik-összetételű Indiában belső ellentétek nyomán felszabadulhatnak az angol erők, viszont azt sem tagadja, hogy vannak Indiában óriási puskaporos hordók, amelyek, ha szikrához juthatnak, robbanásukkal elsöprik az angologot egrszers mindenkorra onnan. Az indiai brit autoritást a félelemkeltésre és nem szimpátiakeltésre alapították. IV. És Afrika? Az afrikai kérdés például évszázadok óta európai kérdés volt s íratlan törvénynek számított, hogy Afrikában európán kívüli hatalmaknak nincs mit keresniök. Az afrikai kontinens a behoztalának csupán 4 százalékát fedezte Amerikából. A XVIII. és XIX-ik században Afrika az emberben szegény Amerika pótlását végezte el. Most Amerika vissza akarja adni a kölcsönt —■ emberekben, kereskedőkben, gyarmatosítókban! Délafrika, az Azori szigetek, Brit- Nyugatafrika, a Kongó- és Szudán felé veti tekintetét az éhes Roosevelt — írja a Times, — s amerikai mérnökökkel van tele Gambia, Sierra Leone, az Aranypart és Nigéria. Csak nem azt akarja velünk elhitetni Amerika, hogy ezek a területek egy a tengely felé intézendő támadás támaszpontjai akarnak lenni? * így fest a kutya-macska szövetség angol-szászoknál S ez adja meg a reményt arra, hogy Churchill, ha tényleg olyan okos ember, mint amilyennek leírják, idejekorán belátja, hogy hiába szelídítik egymáshoz a kutyát és a macskát, az első alkalommal, mihelyt lehet, kitör belőlük a kölcsönös utálat s a nem egymáshoz való szövetségesek egymást marcangolják halálra ... 3 A gyöngyhöz hasonló fog a természet ajándéka. Ápolja gondosan ezt az értékes ajándékot és használjon ehhez Chlorodont-fogpasztát, amely fogalmat jelent a célszerű fogápolásban. Felkelés után és lefekvés előtt Chlorodontogpaszta