Magyarság, 1942. október (23. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-21 / 238. szám

10 NAPÓLEON: teljesen hamis térképekkel dolgozott Oroszországban Egy Himalája-expedíció majdnem elpusztult a rossz térképek miatt A háború, amely a földkerekség vala­mennyi­ részén folyik, szükségszerűen elő­idézte a térképészeti intézetek munkájá­nak hatalmas fokozását. Mióta a világ áll, soha annyi térképet nem használl­ak az emberek, mint manapság. Ez természetes is. Ki tudott a háború előtt arról, hogy van a világon egy Tobruk, egy Krivoj Rog vagy Andalsness? Még az iskolákban sem tanítottak semmit ezekről a különben je­lentéktelen helységekről, amelyek annál nagyobb jelentőséghez jutottak most! Az újságírók, akik naponta beszámolnak a há­ború állásáról és az olvasó, aki előveszi a térképet és ellenőrzi mindazt, amit új­ságjában megírtak, egyformán feltételezik, hogy a térképek a szokott pontossággal mutatják a szövegben előforduló helysé­gek fekvési helyét. Hogy azonban e lehe­tőségig eljutottunk, szükséges volt egész térképész-generációk vállvetett és ember­­fölötti munkájára, mert jó és pontos tér­képet készíteni bizony eléggé nagy és ne­héz feladat. Akik csak elképzelésük szerint rajzoltak térképet A felfedezések idejében, ha voltak is tér­képek, azok tisztára a feltevések és egyéni elképzelések alapján készültek. Néhány vi­­lágotjáró tengerész feljegyzései adtak né­mi alapot ahhoz, hogy a térképrajzoló tu­dósok a m­aguk elképzelését a feljegyzé­sekhez hozzátéve, papírra rögzítsék egyes már ismert területek, különösen tenger­parti sávok rajzát. A német Waldsee­­müller Martin már 1516-ban egész sereg térképet készített s övé az érdem, hogy nyomtatásban is kiadta az emberiség első tengerészeti térképét. Ezen a rajzon éppen eléggé csodálkoztak az emberek, de a nürnbergieket például még nagyobb meglepetés érte, amikor földijük, Martin Behaim, elkészítette az első földgömböt s ezáltal alátámasztotta azt a véleményt, hogy a Föld valóban gömbölyű test. Ger­hard Mercator azonban 1569-ben a saját földabroszán megint másként ábrázolta sártekénket. Ez a három ember, korának legnagyobb három földrajz tudósa, az adatok hiá­nyában természetesen inkább a saját fel­fogása és elképzelése alapján csinálta meg amit csinált. Végtelen szorgalom, rengeteg tanulmányozás kellett hozzá és ha rajzaik nem is fedték a valóságot az az érde­mük mégis megvolt, hogy más, gyakorlati személyek érdeklődését, kalandvágyát fel­keltették. Behaim műve tulajdonképpen az egész térképészet s nagymértékben minden felfedezés igazi megindítója volt a törté­nelem tanúsága szerint! Intézet világhírnévnek örvend. A legjobb, elismerten legpontosabb térképezők ma a németek, illetve azok voltak már négy év­tizeddel ezelőtt is. Angliában a J. G. Bar­tholomew, Franciaországban a­­Hachette­­cég, Olaszországban az Agostini-vállalat, Svájcban a Kümmerly és Frey­ cég műkö­dik, mint egyetlen tekintélyes és elismert térképező intézet. Egyedül Németország az, ahol egész sor ilyen nagyvállalatot talá­lunk. Itt van a Justus Perthes cég Gothá­­ban, a Velhagen és Klasing-cég Lipcsében, a Georg Westermann-cég Braunschweig­­ben, Dietrich Reimer Berlinben. Ezek a cégek egytől egyig oly alapítások, ame­lyeknek keretében a térképező és földra­j - tudós családok egymás kezébe adták a rajztollat, ha kihültek a munkában. A je­lenleg élő legnagyobb német térképező­mesterek: Haack Hermann, Frenzel Károly és a Wagner-Debes együttes,­­amely azzal tette híressé a nevét, hogy a csalhatatlan­nak mondott Baedecker-útikönyveket ál­lította össze. Az úgynevezett nemzetközi térképeket majdnem kizárólag német intézetek szállí­tották a háború előtt az egész világnak. A Porosz Geológiai Intézet többszáz térké­pésze, az egész világba szétszórva, szinte naponta szállította az anyagot a javítások­hoz. Az északi földfélgömb legnagyobb me­teorológiai térképészei is németek. Egy ilyen név: Stremme, nemcsak a Birodalom­ban, hanem az egész világon közismert és számtalan esetben az angolok is őt hív­ták meg, ha térképészeti megoldásokra volt szükség. Sehol a világon annyi iskolai tér­képet és földgömböt nem használnak, mint éppen a Birodalomban, s a német térké­pészeti intézeteknek a háború előtt minden külföldön utazó vagy élő kereskedő, utazó, magánember vagy telepes munkatársa volt. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a térké­pészet iránt érdeklődjék, a természet sze­­retete kell. Már­pedig a német embernél senki jobban az erdőt, mezőt, hegyet nem kedv­eli. Pontossága pedig megköveteli, hogy amerre jár, arról a helyről megbíz­ható térképe is legyen. A háború dacára a német térképészet munkája pillanatra sem állt meg. Ma már természetesen repülőfelvételek százezrei­nek alapján készülnek a térképek s ezekre már nyugodtan rá lehet fogni, hogy milli­­méterpontosságuak. A térképészet az elkö­vetkezendő békeévekben fogja elérni leg­magasabb fokát és az egész világon a tér­képészeti intézetek már most fel is készül­nek erre a nagy feladatra... A gyönge angol kéz... Napóleon hamis térképekkel dolgozott A ma élő ember alig tudja elhinni, hogy a nagy hadvezérek a legsúlyosabb tévedé­seiket legnagyobb részben a hamis térké­peknek köszönhették. Ki hinné például, hogy Napóleon földiabroszain az ábrázolá­sok majdnem kivétel nélkül erősen elraj­zoltak, az adatok pedig hamisak voltak? Ezért fordult elő vele különösen Oroszor­szágban, hogy a térképek szerint irányí­tott csapatai egészen másutt lyukadtak ki, mint ahova jutniok kellett volna. Mikor egyik német Zeppelin-rendszerű motoros léghajó az első világkörüli útját tette, Szi­­béria fölött a tájékozódása teljesen lehetet­­­­lenné vált, mert a térképek, amelyek e te­­rület ábrázolták, tele voltak hamis adatok­kal. A háború előtti években végrehajtott és jobbára ismeretlen területeken végzett kutató utak résztvevői még 1936-ban is so­kat panaszkodtak a térképek hamis adatai miatt, így járt például egyik Himalája­­expedició, amely többszáz kilométeres ke­rülőt volt kénytelen megtenni a hamis térképek miatt.­­ ____ A világ legjobb térképezői: a németek Európa legtöbb országában rendszerint csak egy, híres térképező intézet van s ezeknek a sorában a Magyar Térképészeti . __ BW» WaGWRSlfi Szerda, 1942. október 2t Délafrika kétszázezer nadrágért esedezik Délafrikában általános áruhiány van. Ebben a keretben különösen a textillnem­űak hiányza­nak. Sóik minden módon igyekeznek e­zt a hiányt csökkenteni, a legkülönfélébb rendeletek érik egymást, de hiába. Százával állnak a nők sorba a boltok előtt, hogy egy pár harisnyához jussanak. De még érdekesebb a férfiak helyze­te, melyet megvilágít egy rádiókérés, a­mit Lon­­donhoz intéztek a különböző egyesületek. — Küldjétek a délafrikai férfiak számára kétszáz­ezer akármilyen nadrágot, különben kénytelenek leszünk szoknyában járni — hangzik az üzenet, amely megvilágítja a délaf­rikai paradicsomi ál­lapotokat. Egyébként Délafrikában fel kellett oldani a vadászati tilalmat is, mert húsfélét egyáltalán nem lehet kapni az üzletekben. Emiatt telje­­sen megállt az úgynevezett bányakutatás, ami annyit jelent, hogy Délafrikában nincs többé versenyfutás a gyémántért, aranyért. Egy-egy kutatótársaság állag négyszáz pár szárnyast szokott elfogyasztani a kutatás néhány napja alatt. Most ennek vége. Ha néha, nagyritkán be­fut a déleifrikai kikötőkbe egy-egy húst szállító hajó, ezer és ezer ember ostromolja meg és a húsért mindent pénzt megadnak. Mert pénz az bőven akad. » De vásárlóereje az angol fontnak, alig van az egykor oly bod dog Délaf­rikában. Felhívás! Kérem, ha valaki tud Bálint Jó­­szef géplakatos Sza­badka Majsai-út 6. sz. alatti lakosról, aki la­kásáról 1941. augusz­tus 20-án eltűnt és az­óta nem adott életjelt magáról, értesítse fe­leségét: Bálint József­­nét, Szabadka, Bercsé­­nyi-út 13. HISHIflOfTELEK mm sor —ftO till lenkisebb P a­— W23SEL P Kis hirdsiÉs nagy eredmény ! NINCS TÖBBÉ GYUFASKATULYA ANGLIÁBAN Hivatalos értesítés szerint az angliai fa­hrány miatt erősen korlátozták a gyufagyár­tást. Az öngyújtókat azonban szintén nem állítják elő olyan mértékben, hogy a gyufát­­ pótolja. Úgy Angliában, mint Délafrikában a gyufaskatulyák gyártását teljesen beszüntet­­ték. A Skatulyákra fordított tanyagot gyújtó­­gyártásra használják fel ,__ , , Európa legnagyobb villany­erőtelepe a Duna „Sellőinek“ helyén a­­­una, Bukarestből jelentik. A „Timpul“ jelentése szerint a Duna „sellőinek" szakaszán („Sel­lő” , zuhogó, nagyon gyors folyású sza­kasz) létesítendő nagy villamossági erőmű­telep létesülne. A terv és annak részletei természetesen még szakszerű felülvizsgálásra szorulnak. Az erőműtelep, megépülése után Romániát, Bulgáriát, és Szerbia egy részét látná el villamos energiával. Románia szá­mára a terv kivitelezése rendkívül sokat je­lentene, mert az elegendő villamos energia lehetővé tenné, hogy nyersolajban, szénben és fában a legnagyobb megtakarításokat ér­hessék el. ___ AZ EMBERI GYOMOR CSÚCSTELJESÍTMÉNYEI Az 1890-es években élt egy Strazini nevű olasz, aki „hivatásos táv- és mindenevő" volt , mint ilyen pénzért mutogatta „tudo­mányát". Javára legyen írva, hogy a többi csepűrágóktól abban különbözött, miszerint nem lehetett csaláson fogni. Ez a világhíres­ség, mert csakugyan az lett, akinek esetével az orvostudomány is foglalkozott, a követ­kező ételsort fogyasztotta el egy ültőhelyé­ben: Leves: Egy mély tányér félig tele fűrész­­porral és leöntve petróleummal, amelyet be­­kanalazás előtt meggyújtott, nehogy hidegen fogyasztva gyomrát elrontsa. Előétel: Egy egész lámpa üveg öklével összezúzva és ke­vés csirizzel leöblítve. Pecsenyéje: Szén és tégladarabok, faggyúgyertya és szappan körítéssel, vagy változatosság kedvéért oly­kor ócska cipőtalppal. (Megjegyezzük, hogy ez utóbbi „nem nagy vicc", mi közönséges vendéglői kosztosok is sokszor hasonlót eszünk. Végezetül pedig előbb elszívott egy cseréppipa dohányt, azután pipáját elcseme­gézte. Méltó elődje volt a bajor származású J. Kol­­nicker, aki 1771-ben halt meg. Többek kö­zött egy ízben, Drezdában csekély 8 óra alatt megevett egy főtt és egy sült borjút, utána pedig hogy gyomrának segítsen az emésztésben, lenyelt 102 darab­­ kavicsot. Ez a távevő Varsóban Brühl grófnak volt az inasa. Amikor Braunschweig hercegének tu­domására jutott képessége, a gróftól köl­csönkérte és tetszésére bízta, hogy egyen azt, ami „gut und teuer”. Az ifjú erre fel egy kocsmában a herceg meghívott társaságának láttára és a kontójára megevett 13 font főtt marhahúst, 3 dupla adag pecsenyét és meg­ivott hozzájuk 12 iice bort. Később társainak megsúgta, hogy éhesen maradt, mert nem mert enni olyan úri társaságban, mint ami­lyen asztalát körülülte. Legalább ne biztat­ták volna — mondotta. Amikor halála után felboncolták, kavicsok mellett egy keménykalap maradványait, 2 rézgombot és egy cipőcsaftot találtak a gyomrában. (—): „Kellemetlen! — Miért nem kapnak fogat a bélyegek is kétszer az életben? Különös testvérségek Az általános felfogás szerint egy-egy ember­­öltő 30 esztendőt tesz ki, így tehát az egymást követő nemzedékek időrendben legfeljebb két emberöltő választja el. Ezek után megérthetjük az­t az óriási meglepetést, amit Hamburgban, egy törvényszéki tárgyaláson kihallgatott ember val­lomása keltett. A 75 esztendős férfi a bíró kér­­désére ugyanis azt válaszolta, hogy volt egy fél­­testvére, aki azonban már 125 évvel ezelőtt meg­halt. E hihetetl­enül hangzó vallomás pontosan megfelelt a tényeknek. A tanú 1863-ban szüle­tett, tehát kihallgatása idején, 1938-ban, 75 éves volt. Édesanyja, aki második felesége volt ap­jának, az ő születésekor 70 éves volt. Apja azon­ban 1813-ban, 20 éves korában nősült először, s még abban az esztendőiben született, de mind­járt meg is halt egy gyermekük, tehát pontosan 125 évvel a tanúkihallgatás időpontja előtt. Hasonló esete volt egy a­ngolországi Leicester hercegnek. Ennek a főúrnak 95 éves korában kellett vallo­mást tennie családi állapotáról.­­ Szintén meglepődve hallották, hogy volt egy nénje, aki 150 évvel ezelőtt halt meg. Vallomásá­nak lényege megegyezik a fenntebb elmondot­takkal. A herceg apja is 20 éves korában nő­sült első ízben, ami abban az időben általános szokás volt, és ebből a Házasságból született kis leánya hamarosan meghalt. Újabb nősültésre csak 70 éves korában szánta rá magát; Leices­ter hercege pedig ebből a házasságból szárma­zott. Hiába, a régi világban jól konzervált em­berek éltek. Igaz ugyan, hogy egyes rosszmájú „történelemböngészők“ azt állítják, hogy lazáb­bak voltak az erkölcsök ... (—) Fotókópia-okmányfénykép, RÁD, Andrássy­ út 52. (Mussolini-térél). Telefon: 116-640.)­ HONGKONGBAN FELÉRE ESETT A LAKOSSÁG SZÁMA Hongkongból jelentik. A japán főkormányzó nyilatkozata szerint Hongkong lakossága majdnem felényire esett vissza. A háború kitörése előtt 1.800.000 lelket számlált, m­íg a most megtartott szeptember­végi japán népszámlálás eredménye mindössze 980 000 lélek. Japán vélemény szerint Hong­kong mai lakossága a gazdasági lehetőségek s Hongkong megszállás alatti új helyzetének fe­lel meg. MINDÖSSZE HÁROM MATRÓZ JELENT­KEZETT KÉTEZER HELYETT A Délafrika előtt elsülyesztett angolszász ha­jók drámájának súlyos következménye az, hogy a Délafrika—Anglia közötti hajózás teljesen megbénult. A legutóbbi matrózfelvétel napján kétezer tengerész helyett mindössze hárman je­lentkeztek, ezek is óriási fizetések el­lenében. A délafrikai kikötőkből egyetlen hajó sem mer ki­mozdulni egy hét óta. Szerkesztő: MESZLENY MIHÁLY PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal­. Budapest, II. kerület, Hunyadi János­ út 2. szám. Telefon: 156—010. Levélcím: Budapest 2. Postafiók 55. Éjjeli szerkesztőség: Budapest, VIII. kerület, Gyulai Pál­ u. 14 Telefon: 145—542, 145—543. Előfizetési árak egy hóra 3.20 P, negyedévre 9.30 P. Egyes szám ára hétköznap 12 fillér, va­sárnap 24 fillér. Postatakarékpénztári csekk­számla 28990 Megjelenik hétfő kivételével min­den nap. Nyomatott a Centrum Kiadóvállalat Rt. körforgógépein, Budapest, Vill., Gyulai Pál­ utca 14. sz. Tel. 144—422.— Felelős: Czollner László.

Next