Magyarság, 1958 (34. évfolyam, 1-47. szám)
1958-11-07 / 40. szám
1958. november 7. Móra Ferenc: isten-áldotta búza A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mamnának. Tovább adom úgy, ahogy vettem, azaz, hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került. Mert kalászszedő Mári néni mesélte nekem, akit ülve találtam a tarlón, a két keresztbe rakott zsákocska mellett. Mit visz, Mári néni? ■— kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit. — Csak vinném, lelkem, ezt a kis felejtett kalászt, mert a gazda megengedte, hogy összeszedhessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz keroszt. Felkaptam a vállamra Mári néni a nehéz kerösztjét és míg beértem vele a sárfalú zsellér-putriba, — addig mesélte el Mári néni az Istenáldotta búza történetét és amikor bevégezte, ezt tette hozzá: — Adja az Isten lelke üdvösségére... Hát én senkitől sem kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa a búza legendáját, annak én is azt kívánom : — Adja az Isten lelke üdvösségére.. . Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremte:i°, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híjja a világnak ? — Van ám, Iírunk-Teremtönk, — jelentették az angyalok, — mert búzát elfelejtettél teremteni. — Ejnye, ejnye, — csóválta meg az Úristen a fejlét — hát akkor miből süti odalent az ember a kalácskenyeret ? — Bizony csak zuzmóból törik, fakéregből őrlik, — panaszolták az angyalok. — No, ez nem jól van így, — tűnődött el az Úristen, — dehát mit lehetne most már tenni? Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, akkor még ma sem volna búza. E helyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak : — Nosza, hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon! Egy-kettőre felkapták az angyalok az arany abroszt az Úristen diófaasztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a búza. Ám, csakhogy akkoriban még nem volt Istenáldotta búza a búza. — Oilyan volt amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme. — Ejnye, de hitvány giz-gaz lepte el a földet, — mondogatták az emberek és ügyet sem vetettek a búzára, hanem azután is zuzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret. Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó sem kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan néha még akkor sem kellett. Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalábbis próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is. — Isten nevébe vessünk. — mondotta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia lánya, ahány újjá. — Isten nevében arassunk. — mondotta az öreg testvér, aki olyan magányosan élt a világban, mint valami fűzfa a pusztában. Hát, hiszen vetni könynyű volt, mert abban a szél is segített. Vitte az apró magot, mint a pelyvát sem szemenként hullajtotta el, hol csomósan ágyazta bele a földbe. Adtál rám segítséget, de nincs benne köszönet. — sóhajtották a testvérek, akik az első szántóvetők voltak a világon. Bezzeg nem fújt a szél aratáskor. Sütött a nap, mint a fűtött kemence, hullott a verejték, mint az orö, sédelgett a két testvér, mint a beteg. Külön kellettszakasztaniminden szál házacskát, kézzel kipergetni minden kalászt s utoljára se lett több a termés egy-egy zsáknál. Szép holdvilágos este volt, amikor a fiatalabb testvér bekötötte zsákját a tarlón. De ki se nyitotta mindjárt, felét kiöntötte a szérűre és csak a másik felét hagyta a zsákban. — Hát azzal mit akarsz — kérdezte a felesége. — Ezt átviszem a bátyám szérűjére, kiöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van fiúnk, lányunk, aki segítsen kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi, se nagy, aki segítségére legyen. — Isten segítsen jószándákodban! — igazította az TOLLAS TIBOR. Hazafelé ismerek minden útkanyart, Mely anyámhoz visz, hazatart. A vaksötétben is hiszem, Hogy nem tévedne el szívem. Mint az iránytű úgy mutat Mindig haza és jó utat. Más irányt már nem keresek, Mert mágnesem a szeletet. Nem is vibrál a tű töve, Mert anyám annak sarkköve. A térképen csak pár vonás: Vadna — utolsó állomás. A bakter vígan rámköszön, Ölembe látja örömöm Piros batyuját, szívemet, Anyámhoz ezzel sietek. Egy órányira kis falunk, Ha gyalogosan ballagunk. Cudar a sors és fuhar is, Télen drágább a fuvar is. Szánkó helyett hát talpamon Szívem csengőit hallgatom, Könnyű annak a hó a sár, Akit az anyja csókkal vár. Fönn ezüst húr a vezeték, Viszi a hírem messze, szét. Sürgönye ezüst távirat Anyámnak: — Jön már a fiad — Kottái élő verebek Kottázzák ki a nevemet. Két oldalt hosszú jegenyék. Rajtuk a holdnak szeme ég, Mint égből cseppent jégcsapok Megismernek, hogy én vagyok. Tudják, hogy merre, mért megyek, és mint a gyertyák fénylenek Égő gyertyák közt fut a "szán”, Csillag ragyog az utasán A híd, mint fényes nagy bogár, Hogy hátán megyek, megcsodál. Alatta ezüst gyík szalad, Falunk patakja, Bán patak. Anyjához siet, hol a hó Alatt pihen a hí Sajó. A hídon túl már int Gömör, Mint szép leány, úgy könyököl Kék ablakán a Felvidék Nékem mutatja fel szívét. Hiába hívsz most szép leány, Borsodban anyám vár reám. Kigyúl az ég és meghasad. Most öntik Ózdon a vasat. A hegytetőkről üzenet: A Bükk gyújt örömtüzeket. Fényét szívemre tűzi át, Így várja vissza hű fiát. A hegy karján, mint kisgyerek. Falum megismer, integet. Pólyája puha friss, fehér, A Nénje húzta rá, a tél. Ő is tisztába öltözött, Mert tolták mind, hogy én jövök, asszony a vállára a zsákot Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a földje szélére ér és át akar bújni az eleven sövényen. Összeütődik valakivel, annak is zsák van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint ő. — Te vagy az, öcsém? — Én ám, bátyám. Hát te hova igyekezel éjszakának idején? — Azt gondoltam, hogy jó lenne megfeleznem a magot, amit Isten adott. Magányos ember vagyok én, kicsivel beérem, ti meg sokan vagytok, sok éhes szájat kell megelégítened. Abban a percben nagyot villant fejük felett az ég, hirtelen meleg szellő kerekedett, felkapta a zsákokat s ami búza volt bennük, azt mind szétszórta a világba. — Legyen megáldva, amit a testvéri szeretet megszentelt, — mosolygott le az Isten az égből. S azóta olyan bokrosnövésű, dúskalászú, kövér szemű, Isten-áldotta növény a búza. De mikor a gyűlöködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme .. . MAGYARSÁG ELÉGETETT STRADIVARI Két évvel ezelőtt egy kiskunhalasi asszony Nyugatra menekült és minden ingóságát rokonaira bízta. — Most levélben érdeklődött otthagyott hegedűje felöl. "Tudod, hogy mi nem hegedültünk soha, — írták neki, — de a gyerkek cincogtatták, amíg lehetett. Aztán eltörött és sorban elégettük az összeszedett darabokat, csak a háta van meg, mert jó erős.” Szakértők mentették meg a hegedű "hátát”. — Rajta olvasható még most is: Stradivari. (Drága tüzelőfa volt!) A toronytetőn az érckakas A tollát rázza, mért havas? Vén kotlósa a hold, — teli. A kis csibéit keresi. De csibéi: csillagok, A hóban fürösztik magok’, S Isten csillagos szőnyegén Megyek, mint boldog vőlegény. Kristály szikráz a hegyeken, Cukorral szórták be nekem A hegy tetejét, angyalok. De én csak tovább szaladok. Látszik a kapunk ide már, Mögötte anyám szíve vár. Minden cukornál édesebb, Minden csillagnál fényesebb, S a menny sincs soha oly közel, Mint mikor anyám átölel. 7. »Md Kabaré-esték Pennsylvaniában Az UMCA az elmúlt vasárnap tartotta rendes havi gyűlését a pittsburghi Magyar Házban Smith Lajos elnökletével, Lengével Ignác az AMSz Kossuth-bélyeg akciójának világhírű sikeréről. A gyűlés a Szövetségnek házalapjára száz dollárt adott. Jövőre is a Kennywood Parkban lesz a Magyar Nap. Még a tél folyamán remek kabaré esti műsort állít össze egy bizottság és a műsort egész Pennsylvaniában bemutatja a magyarságnak az összeálló műkedvelő gárda. A rendezésre Zilahy Sándort kérik fel. SZABAD A PÁRBAJ a német egyetemeken, — ezt a határozatot hozta a legfelsőbb bíróság. — A második világháború után a német egyetemeken megfosztották a diákságot ettől a pazar szórakozástól. Az eredmény az volt, hogy titokban mégiscsak párbajoztak. ANNETTE DIONNE, a híres kanadai ötös-ikrek egyike mint Mrs Germaine Allard, a minap egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. A 24 éves Annette Dionne az ötös-ikrek között a második, aki anya lett. Cecile, Mrs Philippe Langois szeptember 15-én szült egy fiúgyermeket. — Marie szintén férjnél van, még csak Yvonne van szüleinél. Az ötödik, Emilie, mint ismeretes, elhunyt. BIBLIÁT OLVAS Moszkvában a vallásellenes munkások egyik szervezetének minden tagja. Valóságos “hitviták” fejlődnek ki a gyűléseken és már olyan hangok is hallatszanak, hogy abba kellene hagyni a vallásellenes propagandának ezt a módját, mert sokan megtérnek és pártgyűlések helyett templomba járnak... ÉRTÉKES bélyeget vásárolt Hamburgban egy gazdag, ismeretlen bélyeggyűjtő egy nagy bélyeg-kiállítás során. Egy 1904-es brit 6-Pences bélyeg cserélt gazdát 25,000 DM- ért. ($5,900.) — HARMINCAN pályáznak az 1958-as Nobel-féle békedíjra. — A döntést november közepe táján várják. ÖN már kérte Barátait, —hogy legyenek a Magyarság Előfizetői?