Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1961-12-22 / 46. szám
1061. december 22. MAGYARSÁG Gyesznótor Csemőn (Folytatás az előző oldalról) kocsit, de éppen amikor már az eleje fent volt az úton, a hátulja belesülyedt az árok felázott pocsolyájába. Ágaskodtak a lovak, ugráltak a rúd körül, de a kocsi csak jobban beleült hátuljával a sárba. Innen bajosan jönnek ki. Vidáman húztunk el mellettük, azok meg káromkodva másztak le, ragyogó vikszos csizmáikban, ünneplő szilvakék ruháikban és emelgették a sárból a beragadt kocsit. A négy kutya barátságosan szaglászott körül. Füle bácsi bekiabált. — Na, hol vannak az ember Farkasok, — mert eddig csak lányt láttam . . . Előkerült a gazda is, kezében hozta az üveget és azzal köszöntött adjon Istent. Amíg a lovakat bekötötték az istállóba, a tornácon pálinkázgattunk és az olyan hivatalos beszélgetés fele zajlott le, hogy, jó volt-e a szántás, milyen volt a krumpli, hát a csöves, mennyire veszik át a morzsolt mázsáját, milyen lesz a tél. Akkor aztán megjött a Monori kocsi is. — Nácik, honnan gyűttök, talán csak nem a Tiszáról ! A legények a kúthoz mentek mosakodni, pucolkodni, a lányok vitték nekik a kendőket, meg a szappant és hangosan nevettek. — No hát akkor kerüljünk beljebb, tessék megtisztelni a házunkat. Farkasné izgatottan állt a konyhaajtóban, két lány is segített neki, egyszer Izsi is, kipíráltan, fehér kötényben feltűnt, de most még nem mutatkozott, majd csak, ha készen lesz a vacsora . . . Odabent úgy rakták össze az asztalokat, hogy két szobában elférjenek a vendégek és mindenki egy asztalnál legyen. Péceli nagytiszteletű úr is megérkezett, meg az abonyi plébános is, a kerület képviselőjével és a Gazdakör elnökével. Egyelőre csak a pálinkázás folyt és kancsókból hideg bort töltöttek a felszolgáló lányok. A konyha felöl ínycsiklandozó illatok keringtek. Megbeszélődött még a helyi és az országos politikai helyzet és akkor Farkasné asztalhoz szólította a vendégeket. Akkor lépett be Izsi, szépen kiöltözve, csinosan és a kis Farkas Pére elkotyogta: “ezt a szép ruhát is ám, az Izsi varrta . . . ” Nagy tálakban hozták a hurkalevest, vagy akát lét, telve aprólékkal, mert a Pál anyja, meg néhány májas hurka kiszakadt. Pirított zsemlyekockákra szedték a levest. A plébános ecetet is tett bele. Erős volt, sós volt, paprikás, borsós és krákogtunk is közben. Akkor már nagy lapos tálakon hozták a pirosra sült kásás májast, a hagymás vérest, a fokhagymás kolbászt, egybesült rövid karajt, papszeletjét, tepsiben sült karikás hagymás krumplit. Mindjárt hozták a savanyúságot is, kinek mi ízlett, cékla, párolt lila káposzta, civlamádé, savanyú uborka, paradicsom, dinnye, tök ecetben, cseresznye paprika, olyan, mint a méreg, káposztával töltött nagy sárga paprika, reszelt torma, Ceglédi magas kenyér, olyan fehér, mint a kalács, olyan nagy szeletekben, mint egy árkos papiros. A felszolgáló lányok kínálták, hordták körül a tálakat. — Aggyal csak abból a kóbászból, az a legjobb hurka. — Már pedig én a vérest nem adom oda semmiér. — Nagyon jó van fűszerezve, éppen jó . . . ... a berceliek nagyon sok majoránnát raknak a májasba, pedig abból éppen kevés kell bele . . . Farkas Izsi a két legény, Banai és Monori közt ült és hallgatta Monori Ferkó elbeszélését, hogy törte kocsiba hámosnak, a kiszuperált huszárlovat, aztán, amikor a huszárok elmentek, a ló megindult vele és alig bírta visszatartani, hogy be ne vigye a lakonyába, bele kellett hajtani vele a szántásba . . . Banai Laci nem ilyen jó beszédű és bár Izsi sokszor felé is fordul, nem híd mit mondani és a beszédbe kapcsolódni, így hát mindig Monori Ferkó viszi a szót. Kétféle tepertős pogácsa is következett, levelesen foszlós és omlós, porcos a tetején . . . — Ezt is Izsi sütötte, mert az ő kedvence . . . Banai Laci most beleszólt. — Én is amondó vónék, hogy csak is így jó . . . én is csak így szeretem . . . Olyan volt ez, mint egy vallomás és Izsi ránézett Banaira, de az akkor már fülig vörösre pirult és idegességében majdnem a hurka pálcát nyelte le .. . Az élesnyelvű Farkas Pére nem is állhatta meg. — Laci, ne a hurkapálcát egye, van még hurka is, kolbász is .. . Közben behozták a tötelékes disznótoros káposztát. Ceglédi öreg borral kezdtük. Köszöntök és áldomások hangzottak. A lányok már hordták a kalácsokat, meg süteményeket. Tessék ebből a kakaósból ... ez a finom, — a mokka torta . . . Laci, ebből vegyen, ezt az Izsi csinálta .. . Valaki meg is jegyezte: “hát mindent az Izsi csinált, — tán a gyesznót is ő szúrta le?” — Nem, Miklós bácsi, azt nem, de a csirkét se vágom le .. . Az üvegezett, csukott verandára már besompolygott a cigány, behozták a cimbalmot, felcsavarták a lábait, aztán Ádám a nagybőgős beállott a sarokba, a pikulás melléje és a kontrás Lakatos Gabi prímás után settenkedve behajlongott az ajtón. — Jó estét kívánok, kedves egészségükre a vacsorát, egy kis muzsikát ... — és már kezdte is. Tűzhelyen a paszuly Ma egy hete főztem. Nem főzhetek mindig húst. Tavaly nyáron főztem . . . Már akkor alig várta a fiatalság az asztalbontást. A kávét már szétszakadozva szörpölgette a társaséig. A verandán pedig porzott a csárdás. Kapkodták a fehérnépet, a kis tíz évest, Esztert is úgy, mint az öreg asszonyokat. Nem fájt most az öreg Gavaldik bácsi dereka, olyan szálegyesen járta, csapkodta a csizmájait a padlóhoz, rikkantott is akkoráikat, hogy odakint a komodorok is felfigyeltek. Izsihez nem igen lehetett hozzájutni, mert, hol Banai, hol meg a Monori párti legények forgatták. Aztán megtörtént a csoda. Banai Laci derékon kapta Izsit, aztán ott, az ámuló vendégsereg előtt a levegőbe emelte és megkérdezte: — Tlát én ammondó vónék, hogy most már tudni akarom, miért nem akarsz a feleségem lenni . . . Izsi rácsodálkozott a nagy merészségre és kacéran megvonta a vállát. — Mert soha nem kérdezte . . . A cigány tust húzott. Nagy éljenzés, gratulálás és ölelkezés következett. Monori Ferkó kisomfordált, mint a leforrázott kutya. Odakint elkeseredve panaszkodott Perének, hogy vele hogy elbántak, ezt nem érdemelte meg. Hajnalra annyit ivott, hogy nem, tudott mozdulni sem. A vendégsereg nem akart indulni, nekem meg vissza kellett mennem Ceglédre, hát befogtam a Monori kocsit, befektettem Ferkét, a derékba és két lópokrócot dobtam rá, mert hidegcsípősre fordult, az idő A vasúti átjáróhoz érkeztünk, amikor Monon Ferkó előremászott az ülésre, hüvelykjével kibökte a kukorica csutkát az üvegből, húzott egyet. . . . Gombház, sej . . . Aztán átnyújtotta az üveget, — akkor már Cegléden jártunk. — Mit kapnánk azért a gyémántgyűrűért, ott, a kirakatban? — kérdi egyik betörő a másiktól. — Buta kérdés! Tisztára a bírótól függ . . . Megölték a Nemzetőr kiadóját? Lapzártakor érkezett a híre, hogy a “Nemzetőr” c. müncheni magyar lap felelős kiadóját, Tollas Tibor legközelebbi munkatársát, Gyümölcsfalvi Imrét Münchenben, az u. n. Angol-kertben, a kínai torony közelében holtan találták. Homloka közepén találta a golyó, saját pisztolya mellette hevert a padon. A 30 éves szabadságharcos rendezett anyagi körülmények között és kiegyensúlyozott körülmények között élt, semmi oka sem volt öngyilkosságra. A rendőrség széles körű nyomzást indított, az ügyben. 7. oldal Ús „Légihíd”, Az USA légierő azokat az elkésett karácsonyi csomagokat, melyeket Európába szántak a katonáknak, a “ légihíd ”-on repíti át, hogy mindenki örülhessen a karácsonyi ajándéknak! Lehullott a rezgő nyárfa Kotta-album. 44 válogatott magyar nóta. Zongorára, harmónikára, gitárra. $2.op (Money order beküldésénél portamentes.) —Kották nagy választékban. Kérjen árjegyzéket! HENRY VÉRTES 561 Diversey Privy Room 8 Chicago 14. 111. (Tel.: DJ 8-1346) Jackson 18086 UPHOLSTERING Joseph Kaluzsa — a hazai kárpitos — 5424 Second Ave. Pittsburgh 7. Pa. KI NE DOBJA HASZNÁLT LIVING-ROOM BÚTORAIT □ Díjmentes árajánlat □ Forduljon hozzám bizalommal! Hívásra házhoz megyek