Magyarság, 1967 (43. évfolyam, 1-48. szám)
1967-09-15 / 33-34. szám
1967. szeptember 22. BESZÁMOLÓ (Folytatás a előző oldalról) A 26 jelölt közül a többiek sorrendje: Macker Gyula (37), dr. Nádas Gyula(37), Ibos Albert (36), Kocsis Albert (31), Bundy János (30), Miller József (30), Sohonyay Sándor (30), Körmendy József (23), Phillips János (19), Green Anna (18), Dobozi István (16) és Taylor József (14). — Az Ellenőrző Bizottság: Kereszti László (90), Kohut C. Béla (83), Németh Helén (63), Kertész G. Albert (60), és Veszprémi P. János (50).— A három póttag: Konyha Bálint (36), Juhász Miklós (33) és Hrabár Mihály (32). — A 16 jelölt további sorrendje: Fábián Károly (28), Semetko József (28), Dudash Ferenc (22), Galó István (22), Lucas Jolán (22), Szász Dénes (17), dr. Juhász János (14). Fellebbezési Bizottság: Koroknay Sándor, Uskó János, Hörcsik János, Kovács József és Corvin James. — Fegyelmi Bizottság: Emődy James, Marton György és Hegedűs János. A választás eredményének kihirdetése után az új központi vezetőség, az Igazgatóság, valamint a bizottságokba került tisztségviselők is mind felsorakoztak az emelvényen és a konvenció ünnepélyes, mély csendben hallgatta meg az eskütételüket, amit a konvenciós elnök olvasott fel előttük. Charles Elemér országos elnök záróbeszédében valamennyiük nevében köszönetet mondotta bizalomért és a jó Isten segedelmét kérte a következő négy esztendőre vállalt munkára, amit mindenki a legjobb tudása szerint kíván elvégezni a William Penn Testvérsegítő Egyesület egész tagsága javára. — Szebedinszky Jenő 11RIOTS” Robert H. Michel képviselő Washingtonban “Riots” cím alatt tartott beszédében ezeket mondta: — Vájjon gondoltak-e önök egy pillanatig is arra, milyen szerepet játszottak a lázadásokban az egyes bíróságok döntései? — Akkor, több évvel ezelőtt elkezdődtek a tiltakozó menetelések, akkor még törvénysértést jelentettek. Hatalmas csoportok vonultak végig az országutakon, így eltorlaszolva a forgalmat. — Ha önök, vagy én tettem volna ezt, — minket letartóztattak volna. Amikor a menetelők a legszemtelenebbül nem voltak tekintettel a főútvonalak törvényes használatára, — néhányat közülük letartóztattak. Aztán a legfelsőbb bróság szabadon engedte őket, így egyengetve az utat a rendellenesség, a tüntetés, a rablás a betörés, a tolvajlás és most már a gyilkosság számára. — A törvény-végrehajtást meglazították, mivel az USA törvényes hatalmát azok oldalára hajlították, kik igazolták a törvénytelenséget, egy bizonyos célt a ‘civil rights’ érdekében. — Most a bíróság által vetett szelek szomorú viharát aratjuk. Ha én lennék egy ilyen város polgármestere, teljesen nyíltan közzé tenném, hogy minden 15 percet meghaladó lázadás esetén parancsot adunk a rendőri közegeknek: — lőjjenek le mindenkit, akit rabláson találnak, vagy aki megakadályozza a rendfenntartó közegeket kötelességük teljesítésében. — Az a bolond gondolat, hogy e kriminális elemeknek egy un. “grace periódust” kívánnak nyújtani, neveséges... HÁZ ELADÓ. — Régi itt élő magyar család jókarban lévő háza eladó. — 312 Johnston Ave. Pittsburgh, Pa. 15207. — Telefon: hu 5-től: 521-3902. ELADÓ egy 150-es ‘Vespa’ motorscooter. (2.000 mérföld), S250-ért. Tel.: 521-3907 A legnagyobb önmegtartóztatás kell ahhoz, hogy beszélni hagyjunk másokat... MAGYARSÁG Németország sorsa írta Dr.BETEGH PÉTER A nagyhatalmak vezetői, de Gaullet és a Szovjetet képviselő vezetőket is beleértve, mindannyian megegyeznek abban a véleményben, hogy Európa sorsa elválaszthatatlan a ket felé osztott Németország sorsától. Az azután más kérdés, hogy a jelenlegi helyzeten ki, mikor és hogyan gondolja a változtatás lehetőségét. A legújabb idők politikai eseményei tették időszerűvé a kérdéssel való foglalkozást. Nyugatnémetország a Szovjetunió és a közelkeleti csatlósállamok felé való közeledésével, bejelentett szándékkal tűzte napirendre a kérdésnek a holtpontról való kimozdítását. Ide számíthatjuk De Gaullenak lengyelországi látogatását, mely a rendezendő Odera-Neisse határvonalra ható tekintetet. De Gaulle szerint szintén elfogadható kész helyzet, a két érdekelt fél területét érintette. A két határkövet, ahonnan a bonni kormánynak kiindulni kellett, két híressé, modhatni hírhedté vált terv jelentette... A Hallstein-terv, melynek lényege volt, hogy Nyugatnémetország nem léphet diplomáciai és gazdasági szerződésre olyan állammal, mely Keletnémetországot, mint államot elismerte, ami Németország két részre osztottságának lehetőségét jelentené. A másik az úgynevezett Rapacki-terv, mely annyira szovjet érdeket képvisel, hogy nyugodtan tekinthető a hivatalos szovjet álláspontnak. Lengyelország külügyminiszterének terve szerint egy Középeurópán végighúzódó semlegesített sáv nélkül nem lehet eldönteni a kelet és nyugat között fennálló falat. A semlegesítés előfeltétele volna, hogy minden érdekelt állam ismerje el Keletnémetország államiságát. Ez esetben a két Németország leülhet, egyenlő félként, az egyesülés feltételeit megtárgyalni. A bonni kormány jelenlegi álláspontját Klaus Schütz német külügyminiszteri államtitkár körvonalazta, a “Vorwärtz” című hetilapnak adott nyilatkozatában. A nyilatkozat jelentőségét mutatja az a körülmény is, hogy az megjelent a “The Bulletin’’ c. bonni hivatalos kiadványban, melyet a nyugatnémet kormány az agolul beszélő, különösen az amerikai közvélemény tájékoztatására ad ki. Erre azért is szükség volt, mert a nyugatnémet kormány lépéseit nemcsak az ellenséges oldalon, hanem világszerte, sőt magában Nyugatnémetországban is bírálat illette. Keletnémetország a “Neues Deutschland’’ és a “Berliner Zeitung’’ közleményeiben szemére veti Bonnak, hogy Brandt külügyminiszter hagoztatott elgondolása nem más, mint megerősítése a nyugati globális stratégiának, mely a szocialista államok közé való befurakodásával akarja változtatni az európai status quo-t. Schütz államtitkár szerint természetes, hogy a nyugatnémet kormány eredményekre törekszik. Természetes, hogy minden törekvésével a békét kívánja, a feszültség kiküszöbölésével. Az is természetes, hogy a két német nép boldogulásának segítségével kíván haladni az európai békés állapot felé. Tudatában van ezeknek az elveknek és tényeknek helyességében, tehát nem engedheti magát az erőszaktól befolyásoltatni. A nyugatnémet állam 97 állammal tart fenn diplomáciai összeköttetést. Kész további államokkal is felvenni a diplomáciai érintkezést, azonban a követségi viszonytól egyedül nem lehet csodát várni, hanem türelemmel ki kell várni az időt amikor a kérdések kiérlelődnek, ami viszont nem jelentheti a visszavonulást a kiindulópontra, még akkor sem, ha némelyek szerint ez a politika túl korai, mások szerint pedig már elkésett. A keletnémet szocialista párt fenntartja a véleményét, hogy Bonn továbbra is reváns politikát folytat. Ezt azonban nem minden csatlós állam vallja és hajlik a közeledés elfogadására. Maga Keletnémetország is élénk kapcsolatot tart fenn Nyugatnémetországgal. — Belföldi kereskedelem, technikai együttműködés, posta- és vasútközlekedés és más közös érdekű vonalon. A bonni kormány nem támad sem személyi, sem intézményt, hanem ellenkezőleg csak az érintkezés kiterjesztésére és javítására törekszik. Az, hogy egy közeledés káros lehet, már magában is ellentmondást jelentő képtelenség. A “Neues Deutschland” a keletnémet kormány szócsöve megvádolja Brandt nyugatnémet külügyminisztert, hogy a parasztok és munkások hatalmára épített szocialista Keletnémetországot meg akarja változtatni. Először a Brandt szájába adott nyilatkozat valótlan. Másodszor, micsoda szocializmus az, mely veszélyt lát olyan intézkedésekben mint a javulás az útlevél-ellenőrzés, vagy pénzátutalás terén, mely egyszerűsíthetné az ajándék és gyógyszer küldését. Vagy lehetővé tenné az elválasztott családtagok érintkezését? Egy senkit és semmiféle intézmény támadását nélkülöző ajánlatot, hogy a hét a szocialista rendszert veszélyeztető támadásnak minősíteni Ami a Hallstein-tervet illeti, a jelenlegi német kormány kijelentette, és tényekkel bizonyította, hogy az előző kormányok külügyminisztere által képviselt politikát feladja. Jelezte ezt azzal is, hogy Hallstein lemondott az európai közös piac elnökségéről. Különösnek találja azonban, hogy a terv fordítottját most a varsói egyezményben képviselt államok tették magukévá. — Megtiltották tagjaiknak a nyugatnémet kormánnyal a diplomáciai viszony felvételét. Ezt a Kádár kormány esetében láttuk, mely kénytelen volt az erre vonatkozó tárgyalását beszüntetni s helyette Keletnémetországot elismerni Az út, amelyen a bonni kormány halad világos és kellő türelemmel célravezető is lehet. Mindaddig azonban, amíg a Szovjetunió a Rapacki-tervhez ragaszkodik és amíg a hadi- és vegyipar terén, de különösen a hajóépítésben Keletnémetországot kihasználja a nyugatnémet közeledési politikában, rövid időre szóló eredmény nem várható. — 1967. szept. 16 s GERENARUM (F.nnak a latin közmondásnak magyar változata: a pénz beszél, a kutya ugat — Az arab viszonyokra vonatkoztatva azonban többet jelent a pénznél, amit a latin közmondás azzal jelez, hogy a pecunia vagy argentum helyett a nervust használja, ami ideget, tehát lényeget jelent. Ez rámutat arra, hogy az arab kérdésnek megoldása nemcsak pénzkérdés. A Szovjet ezt a közelkeleti előmérkőzést elvesztette, ami nem jelenti a végső küzdelem feladását. Mutatja ezt az araboknak szánt új fegyverszállítás is, az Izrael kezére került fegyverek helyébe. Egy új háború megindításához azonban a fegyvereken kívül egyéb is kell. Ez lett nyilvánvalóvá azon az összarab tanácskozáson, melyet legutóbb Karthumban tartottak. Itt Nasser kijelentette, hogy csak az esetben hajlandó új háborút kezdeni, ha az összes arab államok nemzeti jövedelmüknek tekintélyes részét, a legnagyobb terhet viselő Egyiptom részére évről-évre biztosítják. Tehát a nagy szovjet testvér, bizonyára kijelentette, hogy egyéb világkötelezettségeire való tekintet- tel ezt a terhet viseljék maguk is az arabok. * A karthumi értekezlet után azt is közzé tették, hogy a há raimtai rom olajgazdag álam, Líbia, Saudi Arábia és Kuwait, az államcsőd előtt álló Egyiptom és Jordán részére $239milliót áldoznak, ha a három harcias állam: Algéria, Szíria és Egyiptom feloldják az Amerika, Anglia és Nyugatnémetország felé elrendelt olajszállítási tilalmat. Ebben az olajzárlat, valamint a szuezi csatorna megnyitásának a kérdésében is különböznek a vélemények Szíria és a legharciasabb Algéria, melynek elnöke a Nasser vezető helyére pályázó Boumediene, a karthami konferencián csak külügyminisztereivel képviseltete magát, mert úgy az embargót, mint a csatorna megnyitását illetőleg Izrael és a nyugati hatalmak kiéheztetését tartják helyesnek — Hát ez aztán igazán pénzkérdés, mégpedig milliárdos pénzkérdés, nem szólva arról, hogy a csatorna megnyitása elsősorban szovjet érdek, mert mit ér a meleg Földközi tenger, ha a Fekete tenger, Balti tenger és a távolkeleti kikötői közötti forgalmat Afrika megkerülésével kell lebonyolítania. _ Miután Egyiptom súlyos szovjet tartozásait a csatorna forgalmának 75 k-ig menő szovjet hajóforgalom díjával törlesztette, ez sem elhanyagolható körülmény. Érdekes megemlékezni a legújabb jugoszláv béketervről, amelynek a minden lében kanál. Titó, — olyan nagy fontosságot tulajdonított, hogy levelét külügyminiszterével küldte Johnson elnökhöz. Gyanítja, hogyha az arab oldal meg is puhul, Izrael csak amerikai nyomásra fogadná el a tervnek azt a részét, hogy a csatorna szabad használata ellenében, ami tulajdonképpen Izrael államiságának elismerése volna, visszaad minden elfoglalt arab területet. A Közelkelet a Szovjet részére Európa sorsát érintő jelentőségű Sok időbe fog kerülni, amíg ennek atérségnek politikai és gazdasági, de főképpen hadászati vonatkozásai rendeződnek. Addig a milliárdokat jelentő pénz fog beszélni, bármennyire hangosan is ugatnak arabusul a kutyák. Dr. B. P. s ii ■ ■■ Si ■ monument NERVUS RERUM 8. oldal