Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-02-13 / 7. szám

A veszedelmes hírverők... Rarick képviselő a Házban “Vice President Agnew's Comments , on News Pollutions’ címen a következőket mondot­ta :­­­ “A legtöbb amerikai di­cséri Agnew alelnököt azon hír-fertőzéssel kapcsolatos ko­moly kommentárj­ai miatt, mely hír-fertőzés a hír-analyzis me­zében hányta le az amerikai népet.­­ Az amerikai nép hosszú évek óta tisztában van azzal, hogy a nagyobb TV-adó-állo­­mások tömeg­tájékoztató ha­talm­ukat arra használták fel, hogy befolyásolják a stylust, az erkölcsöket, az irodalmi műveket és a politikai életet.... Az amerikai nép mindinkább tisztában van azzal is, hogy a TV-állomások a legtöbb eset­ben olyan álláspontot foglal­tak el, mely álláspontok kö­vetkezetesen szemben állanak mindazzal, ami népünknek szent és a kultúra szempontjából fontos. —­ Csatlakozom az ameri­kai milliókhoz, hogy figyelmez­tetést adjak a veszedelmes hírverőkkel szemben.” — — Nov. 17.69. - RARICK- IZMOSOK (KIVONATOK John R. Rarick “Swede Aids Hanoi — — With American Dollars ' cím alatt, január 26-án. —­ A Hanoi-i vörösök most adták át az ő svéd Mikulásuk­nak azon “humanitárius” se­gítség iránti listájukat, mely segítséget fel tudnának hasz­nálni. — Az ellenségünknek szóló e “humanitárius” segítség az a 45 millió dollár, melyet egy 6 éves periódusra ígértek s mely első 15 millió dolláros részét már magába foglalja a svéd költségvetés. — Különösen érdekes dolog az, hogy az ellenség 1 millió dollárt amerikai dollár formá­jában kért. Ez a meglepően ő­­szinte kérelem tagadhatatlan nyíltsággal mutat rá két fon­tos tényre. — Először is: Svédország csak úgy jut amerikai dollár­hoz, ha amerikaiaknak ad­­ árukat. — A mai naptól fogva azok az amerikaiak, akik svéd árukat vásárolnak, tudatában kell legyenek annak, hogy dél­lárjaikat Hanoinak fog­ják adni, az ellenség tá­mogatására... — Másodszor: Hanoinak a­­zért van szüksége amerikai dollárokra, hogy­­azokkal —­­amerikai árukat szerezhessenek be u. n. ‘barátainktól’, akik a.. ellenséggel kereskednek, —— vagy pedig azért, hogy finan­szírozzák az egész világra ki­ louisinai képviselő BESZÉDEIBŐL) terjedő propagandájukat és támogassák az ő “kedves ame­rikai barátaikat” — az ő ezen országban folytatott és ötödik hadoszlopnak nevezett aktivi­tásukban. —­ Vége­­tül időszerű annak megemlítése, hogy ugyanazon alkalommal, mikor az egymil­lió dolláros operációt bejelen­tették, hírül adták a perverz börtön­madár­­— Ralph Aber­­nathy­­ megérkezését Svédor­szágba, aki azért ment oda, hogy előadást tartson és a külügyminiszterrel vacsoráz­zék.” — — C. R. E 329. — “Black Panthers — —• The Red Cannon Folder” —• címen mondta Rarick: —• “A közelmúltban a bal­oldal összes szószólóitól és vérzőszívűjétől hallottunk meg­nyilatkozásokat, egy sötét szervezett bűnbandát, — az u­n Black Panthereket támogatva. —■ Ezekből a bűnözőkből, a­­kik el vannak határozva arra, hogy guerilla-forradalmat csi­nálnak a városokban, — tá­mogatva azt a nagyobb mé­retű kommunista tervet, hogy belülről vegyék át a ha­talmat az Egyeült Államok­ban, —• szóval: ezekből a bű­nözőkből hirtelen a ‘foradalom népies hősei” lettek....” — — H12742 A NEW YORKI ANKÉT FEBR. 22-ÉN FOLYTATÓDIK A magyarság 1970-ben nem ünnepelhet! A Szent István Emlék­ei- olyan hatalmas anyaggal b­i­­zottság a New York Állami­téli meg a hallgatóságot, hogy Amerikai Magyar Szövetség a befejező beszédek égisze alatt jan. 24-25-én, és kétnapos ankétot rendezett a február 22-én, vasárnap newyorki Magyar Házban, délután 4 órakor lesznek. A kétnapos ankét meg nem ugyancsak a Magyar Házban fejeződött be, hanem három­ a 213 East 82-ik utcában, — napossá vált, mert az előadók New Yorkban.­­• Lapunk előző számában közöltük dr. Eckhardt Tibor ankéten elhangzott hatalmas beszédének a bevezető részét, — William P. ROGERS külügyminiszter többnapos af­rikai körúton van. TITO “véletlenül szintén Afrika friss néver államait járja és ennek során ‘véttelenül’ találkozott Rogers-sel, akivel egyórás ta­nácskozást művelt... LÉGI HARCOK dúlnak a valamikor oly csen­des Szuezi csatorna partjain. És már vége annak, hogy csak izraeli repülők bombázgatnák a túlsó partot... Az utóbbi na­pokban arab repülők súlyos, csapásokat mértek az előretolt izraeli katonai gócpontokra.. .. TÍZ MAGYAR fiatalembert törvényszéki tár­gyaláson faggatnak Pesten.­­ Az a vád ellenük, hogy egyik éjszaka “hippi”-módon zajong­tak az utcán, nyilas­ nótákat énekeltek és kommunista-elle­nes jelszavakat hangoztattak... NASSER elnökletével öt arab állam vz­­etője tanácskozik arról, hogy milyen hadi mozdulatokat lép­­­ tetnek életbe Izrael ellen... ASSAF DAJAN a félszemű izraeli hadügyér fia is Münchenben volt, ami­kor arab utasok bombatáma­dást intéztek a müncheni re­pülőtér egyik épülete ellen. — VAL DTSERE, híres francia téli sport helyen iszonyatos hógörgeteg zuhant a központi épületre. Eddig 42 halottat találtak és több mint ötvenen megsebesültek. Dr. ECKHARDT TIBOR ez­ után mint szemtanúja és állandó harcosa a Trianon ellen való küzdelemnek, felvázolta ennek a magyar kálvária-járás­nak a stációit. — — Két elvetélt forradalomban megalázva, — mondotta a szónok, — kifosztva a román megszállók által, 1919 őszén, a tetszhalott nemzetet először új életre kellett kelteni. Az első minisztertanács, melyre mint külügyi sajtó­főnök visszaemlék­­szem, elrendelte országosan a talpbőr lefoglalását, hogy buk­­kancsot húzhassanak a tatai szénbányászok a lábukra és el­indíthassák a termelt szénnel a vonatokat. A trianoni szerző­dés nem csak jóvátétel fizetésére kötelezte a magyar államot, gazdasági rendelkezései közel jártak az 1944. évi Quebec-i Kon­ferencián elfogadott Morgenthau Tervhez, mely egy kezdetle­ges agrár­állam sorsát szánta az áldozatnak, azzal a lénye­ges különbséggel azonban, hogy a trianoni rendelkezések kímé­letlenül végre is lettek hajtva.­­ A Wilsoni elvek élő cáfola­tául 350.000 nagyrészt középosztálybeli menekültet is el kel­lett a tönkretett Csonka-Magyarországnak tartani. Pálya­udvarainkat ellepték a vagyon­lakók, leszerelt tisztjeink külö­nítményekbe verődtek össze és megesküdtek, hogy visszaszerzik elvesztett otthonaikat. — Mind ennek a káosznak a tetejébe szakadt ránk a trianoni átok,­­— természetes határaink elvesz­tése, az Antant hatalmak, (a Nagyköveti Tanács) kéretlen beavatkozásai belügyeinkbe, a jóvátételi fizetések terhe, a lel­ki nyomor, a határtalan kétségbeesés az ezer éves Haza pusz­tulása felett.­­— Akkor született meg az elhatáározás, hogy a “Trianon”-i ország- és nemzet-csonkítást a magyar sors vég­leges elintézéseként nem fogadjuk el! “Nem, nem soha!” — —­ Már a Béke-előkészítő Bizottságban, mikor 1920. ja­nuár 15-én megkaptuk a békefeltételeket, az elnökünk, gróf Apponyi Albert, finom dialektikával megmagyarázta, hogy azonnal kérnünk kell azoknak a “rekonsziderációját és a min­denképpen tragikus, de alig elkerülhető aláírás esetén készül­nünk kell a „revízióra”. — Egyidejűleg bizalmas tárgyalások indultak meg a békefeltételek enyhítése céljából Párisban, a francia külügyminisztérium főtitkárának, Maurice Paleougue­­nek a közvetítésével. — A magyar kormánynak sikerült akkor tavasszal tárgyalásokat folytatni Franciaországban a politi­kailag nagy befolyású Comité des Forges igazgatóival, komoly francia érdeklődés nyilvánult meg a MÁV bérbevétele iránt, — 90 évre, — sőt a Schneider Creuzot cég tényleg meg is vásá­rolta tőkeemelés formájában a Magyar Általános Hitelbank részvényeinek 2/7-edét. Ezeknek a titkos tárgyalásoknak az eredményeképpen született meg Alexandre Millerandnek,­­ a Békekonferencia elnökének az ismert “Kísérő levele”, mely elis­(Folytatás a 3. oldalon) ÉVI 10 DOLLÁR? NEM! Mi a nívót igyekszünk emelni, NEM AZ ÁRAT ! Előfizetési díjunk továbbra is : ÖT DOLLÁR M­ARAD! A MAGYARSÁG más,mint a többi!

Next