Magyarság, 1972 (48. évfolyam, 1-48. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Vol. XLVIII. évfolyam 1972. június 23. No. 25. szám. Egyes szám ára: 15 cent Dr.CSIKÓS ZOLTÁN: Fordulat a vietnami ügyben -- a Szovjet, mint békegalamb? 1972. június 14-én Nikolai Podgorny szovjet államelnök Hanoiba repült, hogy az ottani vezetőkkel tárgyaljon. Ennek, a sokak számára meglepetést keltett utazásnak az előzményeit érdemes röviden összefoglalni. • A saigoni és washingtoni szakértők számítottak ugyan ebben az évben egy nagyobb ellenséges offenzívára, de egy későbbi időpontban. Viszont az északiak március 30-án indították meg azt [az 1968-as TET-offenzíva óta a legnagyobbat], vagyis nem egészen két hónappal Nixonnak a már bejelentett moszkvai vizitje előtt. Az offenzíva intenzitása és iránya arra mutatott, hogy Giap tábornok célja Saigon volt, amit, ha addig nem is tudnának elfoglalni, de ott olyan helyzetet teremteni, ami döntő faktorként mutatkozhatott volna a háború további kimenetelében. — Minthogy hiteles szakértői megállapítások szerint E. Vietnamnak a Szovjet szállítja az értékes hadianyagnak legalább a 80%-át, — így fokozott szovjet segítség [és utasítás] nélkül nem is vállalkozhatnak nagyobbszabású katonai akcióra. Tehát az az elmélet, hogy a Szovjet szervezte meg és támogatta ezt az akciót, aligha cáfolható. • Az offenzíva időpontja pedig arra enged következtetni, hogy a Szovjet azt Nixon vizitjéhez “időzítette”, mert nekik kedvező esetben az offenzíva május második felében olyan katonai helyzetet hozhatott volna Vietnamban, hogy Brezsnyev és társai a vietnami ügyben “az erősebb pozíciójából” tárgyalhattak volna. • Egyet azonban kihagytak a számításból, — arra ugyanis aligha gondoltak, hogy Nixon fél évvel az elnökválasztás előtt kockára tesz néhány milliónyi szavazatot E. Vietnam újbóli bombázásának elrendelésével. De ő ezt megtette mégpedig egy héten belül, majd következnek a további “pikaniériák” : Haiphong és a többi kikötő aknazárral való ‘blockírozása’; majd a Kína felől vezető vasutak és utak bombázása; az észak-vietnami belsővízi forgalom támadása. — És aki figyelemmel olvasta a híreket, nem kerülhette el a figyelmét, hogy a bombatámadások május utolsó hetében, — vagyis Nixon látogatása idején — emelkedtek a többszörösére és így Nixon lehetett abban a helyzetben, hogy ő tárgyalhatott “az erősebb” pozíciójából. • Természetesen egy ilyen nagy offenzíva kezdeti sikerekkel járt, a délieknek számos támaszpontot és várost fel kellett adniuk és visszavonulni, de az északiaknak nem sikerült az áttörés és a támadás lassan veszteni kezdett az erejéből. — A tengeri blokád elrendelése után egy hónappal a Pentagon katonai szakértői által kiadott kommentár szerint az amerikai rendszabályok már május utolsó hetében azt eredményezték, hogy a komoly veszélyt jelentő ellenséges akciók a városoknak rakétákkal való belövése, az amerikai repülők elleni támadások, a tüzérségi tevékenység rohamosan csökkentek — az utánpótlás kiesése miatt. Közben rendszeresen folyik a hidak felrobbantása, valamint a hadianyagot szállító vasúti szerelvények megsemmisítése a Saser-irányítású bombákkal, amelyek egy méternyi pontossággal a célba találnak! — Csak két példa az amerikai légierő tevékenységére: június 12-én alig 25 mérföldre a kínai határtól az egyik vasútvonalnak 10 mérföldes szakasza a rajta lévő vasúti szerelvényekkel olyan lángokban állott, hogy a horizontot messziről láthatóan narancssárgára festette. — Június 13-án pedig az amerikai légierő újabb rekord-teljesítményt produkált: 340 berepülést intéztek az észak-vietnami légitérbe és ezen az egy napon legalább kilenc vasúti hidat romboltak szét. — Közben egymás után lövik le a Szovjet által szállított híres MiG vadászgépeket, ebben az évben már 37-et. — így körülbelül ezekben a napokban állott be az a helyzet, hogy Giap tábornok hadserege praktikusan már csk a dzsungelén keresztül vezethető Ho Chi-Minh ösvényen kap némi utánpótlást — főként biciklin és gyalogosan szállítva. • A Szovjetnek egy módja lett volna, hogy a fenyegető észak-vietnami katasztrófát megakadályozza: a tengeri blokád áttörése, ez azonban olyan rizikóval járt volna, amit nem vállalhatott, még kevésbbé azt, hogy most keveredjék bele egy súlyos konfliktusba, amikor a “világbéke” jelszavával olyan szenvedélyesen keresi saját hatalmi pozíciójának a biztosítását. • Ezért Podgorny hanoi küldetése azt jelentheti, hogy az ottani vezetést rábírja arra, hogy Párisban egyezzenek meg Amerikával a békében, vagy legalább is egy fegyverszünetben, mert É.Vietnam totális katonai veresége a Szovjet presztízsét is annyira aláásná, hogy ez számukra kedvezőtlen pozíciót jelentene a most folyó világproblémák tárgyalásaiban. • Itt most csak az lehet a kérdés, hogy miért kellett a szovjet államelnöknek személyesen Hanoiba menni, amikor az ottani követségük is megmagyarázhatta volna, hogy a Szovjet nincs abban a helyzetben, hogy az adott viszonyok között segítségükre legyen, — amit egyébként Hanoiban a saját bőrükön már is tapasztalhattak. •— Kézenfekvő az a feltevés, hogy a Szovjet megkísérli: nem csak presztizs-veszteség nélkül kerüljön ki ebből az ügyből, hanem megjátssza a “békeközvetítő” szerepét is azzal, hogy Podgorny hozta létre a békét, amit 4 év alatt nem tudtak elérni, —amit “erkölcsi tőkének” gondolnak az egyéb tárgyalásaikban. — • Viszont, ha arra számítanak, hogy Amerika belemegy egy olyan kompromisszumba, amely lehetőséget nyújt az ellenségnek az időhúzásra és közben erőt gyűjthet, — abban alighanem tévednek! — Erre mutat az is, hogy a párisi amerikai fődelegátus, William J. Porter június 13-án visszautasította Hanoinak és a vietcongoknak azt a felhívását, hogy a május 4-én félbeszakadt tárgyalásokat azonnal kezdjék újra, — mert még nem lát biztosítékokat arra, hogy komoly és elfogadható alapon kívánnak tárgyalni. • Az amerikai légi tevékenységek időnként a kínai határtól alig 20 mérföldnyire folytak le és Kína reakciója csupán a pekingi külügyminisztériumnak egy “elítélő” nyilatkozatában nyilvánult meg, — mert hát a látszatot mégis csak fenn kell tartani...— • Egy Washingtonban és Pekingben június 14-én egyisejűleg közzétett kommunique szerint Dr. Henry Kissinger elnöki főtanácsadó június 19-én újból Pekingbe megy négy napra és a látogatás “a két ország közötti kapcsolatok további normalizálását fogja szolgálni”. — Már másnap különböző találgatások kezdődtek a váratlan látogatás valódi célja felől. — A Fehér Ház sajtótudósítója, Ronald L. Ziegler kijelentése szerint nincsen összefüggés Podgorny hanoi és Kissinger pekingi látogatása között. — Dehát, aki valaha a diplomáciával kapcsolatban volt, ismerheti az ilyen nyilatkozatok valódi értékét és értelmét: nem lehetetlen, hogy éppen Podgornynak az akciója késztette a pekingi vezetést arra, hogy oda keresse (Folytatás a 3. oldalon) Akár hiszi, — — akár nam... $ EGY Warren A. Kimbro nevű fekete Black Panther még 1969-ben megölt egy másik Black Panthert s ezen akciója jutalmául a bíróság őt börtönbüntetésre ítélte. Három bölcs professzor, köztük Prof. Ira Goldenburg javaslatára Kimbrot most felvették az illusztris Havard egyetemre. Ha minden jól megy akkor a jövő évben, ha kimehet a börtönből, már jelölt lesz a “Master of Education” titulusra a Harvard Graduate School of Education többi szorgalmas diákkjaival együtt Rá ki tudja hány évre az egykori gyilkos már gyanútlan amerikai gyerekeknek fogja nyújtni az “edukációt” . . . iji Rap BlOWN, az ország egyik legveszedelmesebb fekete forradalmára elmondhatja magáról, hogy burokban született. Akármit is követ el, akármilyen bajba keveri önmagát, Jehova tudja, milyen misztikus okokból, de mindig nagyhatalmú védőangyalokra talál! így történt legutóbb is: a felsőbbrendű intelligenciájú és a forradalmárokat oly lelkesen védő Wm. Kwastler sietett segítségére, hogy e forradalmár “alkotmányos jogaiban” valahogy sérelem ne essék. Alkotmány ide, alkotmány oda, de a június 2-i jelentés szerint Rap Brownt New Orleansban öt évi börtönre ítélték. Brown a bíróság előtt kék munkásnadrágban, tarka ingben és tenisz-cipőben s ráadásul egy színes sapkában jelent meg.... Amikor sapkáját nem akarta levenni a bíró előtt, a magát mindig feltaláló ravasz Kunstler odanyilatkozott, hogy a sapka Brown fején nem más, mint az ő Mozlim vallásának a szimbóluma, —■ s erre az engedékeny bíró megengedte, hogy Brown sapkástól üljön a vádlottak padján. —■ Nincs adalék arra, hogy ugyancsak vallásos szimbóluma jogos kifejezéseképpen Kunstler fején nem volt-e garmuska...... “MAGYARSÁG” ‘‘Más, mint a többi!’