Magyarság, 1972 (48. évfolyam, 1-48. szám)

1972-01-07 / 1. szám

6. oldal Telefon: 521-8577 VIRÁGÜZLET Pittsburgh, PA., 15207 Guiser s Flowers S009 Second Ave VÁGOTT v a p­y CSEREPES VIRÁG Születésnapra — Névnapra □ VIRÁGCSOKROK □ Válogasson üzletünkben! * Keressen fel minket! * — Azonnal szállítjuk! — Magyarul is beszélünk! A legnagyobb ön­megtartóz­­tatás kell ah­hoz, — hogy be­szélni hagyjunk másokat . . . “AKI HARAGSZIK, — — ANNAK NINCS IGAZA!” Küldjünk ausztráliai és dél­amerikai barátainknak énekes könyvet ajándékul! ÉNEKESKÖNYV Ára: $4:00 BETHLEN HOME P. O. Box 657 LIGONIER, Pa., 15658 Szükségünk van .......................... Énekeskönyvre Név ........................................... Cím ........................................... --------------------------------­ Ajándékozzuk meg baráta­inkat karácsonyra Ravasz László biblia fordításával! ÚJ SZÖVETSÉG Ravasz László fetdolgozása Ára $5.00 —­ Bőrkötés $8.00 BETHLEN FREEDOM PRESS P. O. Box 637 LIGONIER, Pa., 15658 Megrendelek ................. pél­dányt az Új Szövetségből Mellékelek: $ ................. Név ........................................... Cím ........................................... Szath­máry Lajos: Becsületügy Két úr keresett fel a minap. Mindketten fehér sálat és szürke szarvasbő­rkesztyűt viseltek, sőt, e­­gyiküknél ezüstfogantyús sétapálca volt. Váratlanul jöttek, bejelentés nélkül. Éppen vesepecsenyét bontottam hófehér vese­háj burkolatából, zsírosan, véresen, maszatosan, mi­kor betoppantak. Fekete cipőjük felett szürke, oldalt gombos “ga­­máslit” viseltek és fehér sál juhiba fehér selyemszál­lal monogrammjuk volt belehímezve, fölötte ötágú nemesi korona. Sötétszürke, zsebhajtókás télikabátot viseltek, egyikük bársony gallérral, a másik hetyke kis asztra­­gán prémmel. Mielőtt az idősebb,­­ kékre borotvált arcú, apró bajuszt és keretnélküli, aranyorrnyerges szemüve­get viselő­­ úr megszólalt volna, jelentőségteljesen megköszörülte a torkát. Ebből sejtettem, hogy fontos ügyben járnak. — Mert fontos mondanivalókat közlendő urak mindig megköszörülik a torkukat, mielőtt rákezdenének a mondókára. Ez már így szokás. Ez ad súlyt, ez ad jelentőséget az ügynek. — “Becsületügyben járunk, kedves Szath­máry úr,” — mondotta az idősebb úriember. — “Yes, miszter Szath­máry, becsületügyben, azazhogy izé, lovagias ügyben”, mondta a fiatalabb. Zavartan törülgettem zsíros, véres ujjaimat kö­tényem sarkába kézfogás előtt azután irodámba ve­zettem a látogatókat. Bemutattam őket titkárnőmnek, egyben meg is nyugtattam mindkettőjüket, hogy bármily kényes is az ügy, nyugodtan beszélhetnek, magyarul, a hölgy nem érti. Kabátjukat, kalapjukat, a fehér sálakat, séta­pálcát gondosan elhelyeztük, leültünk és csendben, némán méregettük egymást. Mármint a látogatók engem, én meg őket. — Tessék, uraim, — törtem meg végre az egyre nyúlósabbá váló csendet, — tessék uraim, miben áll­hatok szíves rendelkezésükre ? . . . Kicsit, icipicit kényelmetlenül éreztem magam.. Becsületügy ? Lovagias ügy ? Valaki sértve érzi ma­gát valamiért amit mondtam, írtam ? Nem köszön­tem valakinek? Vagy meg­csipkedtem egy gömbölyű asszonykát, kit vidám, özvegynek tartottam, s most kiderül, hogy nagyon is férjnél van? — “Kedves Szath­máry úr, — szólalt meg az i­­dősebbik, a kisbajuszos, — becsületügyben vagyunk itt Önnél, segítségét kérjük egy becsületügyi do­logban.” . . . Nagy kő esett le a szívemről. Nem én vagyok a sértő fél! A sértett kül­dötte hozzám képviselőit! — “Uraim, — mondottam gyomromból reszket­­tetvén a szavakat — uraim, állok szíves rendelkezé­sükre. Miben lehetek szolgálatukra?” — a Kedves Szathmáry úr” — mondotta az idő­sbebi — “itt becsületügyről van szó. Magyar becsü­let­ügyről.” — “Úgy van”. — kontrázott a fiatalabb, az ezüstfogantyús sétapálcás — “magyar becsületről”. Szemöldököm, kérdőjellé dermedt. — “Méghozzá a töltöttkáposzta becsületéről.” — bökte ki az idősebb látogató. — “Igen, a töltöttkáposztának, ennek a minden magyar ételek fejedelmének a becsületéről, miszter Szathmáry” — fűzte hozzá a fiatalabb. — “... mert kérem,” — folytatták most már kó­rusban a látogatók, — “mert kérem itt, az U. S. A. - ban mindenféle átkozott geremicét, nyavalyás darált húst, fogpiszkálóval döfködött káposztalevelet, ma­zsolás paradicsommártással nyakonöntött rizsgom­bócot, savanyúkáposzta levében úszkáló puska­­töltényt HUNGÁRIÁN STUFFED CARBAGE, azaz Magyar töltöttkáposzta néven hoznak forgalomba haszonleső vendéglők, jámbor nőegyletek, feledékeny öregasszonyok, félre­vezetett fiatalok.” Tátott szájjal hallgattam a két vendéget, — de őszinte együttérzéssel. — “Uraim”, — feleltem a meghatottságtól, re­megő hangon —“Uraim, igazuk van! De mennyire!! Micsoda kukoricacsutka keménységű rizs gyurmákat, tejberizsszerűen kenődő pempöket, se íze -se bize kotyválékokat, nyerskáposztás húsgombócokat pró­báltak velem, 20 évi am­erikai tartózkodásom alatt le­nyeletni az Atlanti Óceán partjaitól a Csendes Óce­án californiai öbleiig! — Micsoda mazsolás mártásszörnyeket, bicska­­nyitogató savanyúságokat raktak elém a misszi déli Floridától a kanadai Ontario tartomány torontói magyar végváráig!” — “Hát igen, kedves Szathmáry úr”, — mon­dották unisztnóban látogatóim — “hát ebben az ügyben járunk itt. Kérjük, írja meg az Egyesült Államok EGYETLEN magyar hetilapjában, —­­ a Ma­gyarság­­b­an, hogy mi is az az igazi töltött­­káposzta és hogy hogy­a­n is készül! — “Mert mi, itt született és nemrégen jött ame­rikai magyarok egyaránt büszkék a­karunk lenni a fejedelmi töltöttkáposztára, az igazi, valódi m­agyar TÖLTÖTTKÁPOSZTÁRA, erre az ősi időktől ősi hazánkból magunkkal hozott nemzeti eledelre!” Hát hogyan is zárkózhatna el egy magyar ven­­déglő-tulajdonos-szakács az ilyen kérés elöl!?! Hogyan is! ?! — Sehogyse! Még akkor se, ha szeretne elzárkózni! Hát még, ha szívesen teszi! Nos, itt a módja, itt a receptje, itt a c­sínja-bínja a töltöttkáposztának! — Aki így csinálja, az nem fog lovagias ügyekbe keveredni a M. E. H. K. A. P. - T.Á.B.- ral! Hogy mi a “MÉHKAPTÁR”? — — ... nem titok! — A Magyar Ételek Hírnevét Központi Alapon Pártoló Társaság Riporterei, azaz magyarok, akik azonnal jelentik, ha valaki valahol visszaélvén a közönség bizalmával, nemzetközi gere­micét próbál felszolgálni és eladni eredeti magyar ételként. — Nos, térjünk a tárgyra! Mármint a töltöttkáposztára. Az igazira. Csakhogy ez ám nem olyan egyszerű feladat! Idő, meg hely kell hozzá. ......Ezért mára búcsút mondunk az Olvasónak és jövő héten megkezdjük a TÖLTÖTTKÁPOSZTA regényes históriáját! El ne mulasszák! MAGYARSÁG 1972. január 7. -OOOOOOOOOOOOOOgOOOOOOOOO&POOOOOO iceowsoeeeeoQooefleeeoBoseocweeeo i! Telefon: 421-8066 vagy 421-1 522 ii I; KISH JÓZSEF |i || 5 5 21 2nd AVENUE, PITTSBURGH, PA. 15207 | | ; Roofing — Gutters — Downpouts — Tinning ] j i I Painting — Soffit & Fascia — Bo* Gutters Rebuilt | | I | Chimney - Pointing — — Free Estimates — I | || * HA MEGBÍZHATÓ MESTERT KERES | | | FORDULJON HOZZÁM BIZALOMMAL! * ][

Next