Magyarság, 1974 (49. évfolyam, 1-47. szám)
1974-11-22 / 42. szám
6. oldal. A vidék pora írta : Szitnyai Zoltán Próbám akartam tenni magam, hogy a nagyvárosi esték varázsa hatással van-e még rám. De az is lehet, hogy egészen közönségesen a változatosságot kerestem: városi rahéiba bújni, nyakkendőt kötni és megvacsorázni egy finom helyen. Halk cigánymuzsikát képzeltem a vacsorához s a szomszéd asztalokhoz szépasszonyokat, akiknek jókedvétől tüzesebbre gyullad a húr a prímás vonója alatt. Szóval beutaztam Budapestre. Ne szépítsük tovább a dolgokat, egyszerűen azért, mert városi módon akartam szórakozni. Nyáridőben, amikor a pestiek néhány hónapra lakást cserélnek a vidékiekkel, nem könnyű társat találni az esti hangobálásokhoz. Szerencsém volt. -1 vonaton összeakadtam egy régi cimborával, akit ugyancsak néhány kellemes esti óra reménye hozott a fővárosba. Elképzelésektől indultan léptünk ki a Keleti Pályaudvar üvegcsarnokából, akár az érettségizett diákok az iskola kapuján az életbe. ■ Az első csalódás a “finom helyen” ért bennünket. Nem a vacsorában volt a hiba, nem is a cigányban, sőt jókedvű szépasszony is bőven akadt a szomszédos asztaloknál. Mi az első koccintás után cigányról, szépasszonyokról megfeledkezve, politzálni kezdtünk. Nyomban és halogatás nélkül tisztázni akartuk a haza boldogulásának módozatait. Mire kölcsönösen kijelöltük az ehhez vezető utat, arra eszméltünk, hogy a szépasszonyok eltűntek a szomszédos asztaloktól, s a cigányok nótázó hegedűiket fekete tokokba tették el. Úgy bámultunk a hirtelen kiürült helyiségre, ahogyan az elkésett utas bámul az üres sínekre, amelyekről kifutott az utolsó vonat is. — Most aztán sürgősen feketézzünk meg valahol, ahol némi kavargást láthat az ember — ajánlotta barátom, aki még azt is mondta, hogy ha már bejött Budapestre, szeretné lelocsolni magáról a vidéki élet porát. Igaz, hogy a mi homokos vidékünkön por se igen akad, de ami a locsolást illeti, mint jelképet és átvitt értelmet, azt magam is szívből helyeseltem. Elég volt a honfibúból, gondoljunk önmagunkkal is. De ily későn hol találunk olyan helyet, ahol még kavarog az élet? A még nyitva lévő kávéházak terraszain, álmatlanságuk miatt újságolvasásba menekülő komor öregek aligha fognak kavargást rendezni a tiszteletünkre. Egymásra néztünk, a másiktól várva a döntést, s magunkban arra gondoltunk, hogy kavargást legfeljebb az éjszakai mulatókban lehet még látni. Látványnak az esese nem éppen utolsó, meg ilyesmit az ember keresve sem találhat vidéken s ha már egyszer felutaztunk a fővárosba, azt akarjuk, amiben odahaza nem lehet részünk. Vártam, hogy barátom tegye meg az indítványt, a barátom meg azt, hogy én. Mindketten ravaszul a másikra akartuk hárítani a felelősséget azért, ha esetleg túl sokat mosnánk lemagunkról a vidéki élet porából. Végül a taxi sofőrjére bíztuk a döntést s miután neki is az volt a véleménye, hogy kavargás ilyenkor már sehol másutt nincsen, bús ábrázattal beszálltunk a kocsiba és elvitettük magunkat egy éjszakai mulatóba. A sofőr nem, tévedett, ott javában folyt a kavargás. Hol az artisták szórakoztatták a közönséget, hol meg a közönség özönlött a parkettre önmaga szórakoztatására. Behúzódtunk egy páholy mélyébe és vidéki ábrázattal néztük a szebbnél szebb látnivalókat. Csak akkor ocsúdtunk fel, amikor a pincér olyan mosolylyal, mint aki tudja, hogy a gondolatainkból olvas, azt ajánlotta, hogy “ méltáztassunk” egy üveg pezsgőt, rendelni. Makacsul összeszorított ajakkal meredtünk az itallap számoszlopaira. Talán akad valami olcsóbb innivaló is. Mondjuk egy csésze fekete. Amellett is egészen jól tudjuk nézni a kavargást. A parketten épp magyar táncot mutattak be. Ehhez mi, vidékiek is értünk valamit. A magyar tánc a mi rónáink forró talajából meríti ütemét. Alig néhány napja tanúja voltam annak, amikor a munkájukat bevégző sommások, lányok és legények felvonultak a házunk elé. A bandavezér pár szíves szót szólt, aztán három cigány hegedűjén felcsendült a dal és táncra kerekedtek valamennyien a ledöngölt homokon. A csárdást ropták, mint ezek itt. Igaz, hogy a lányok ruhája nem könnyű selyem volt, mely derékon alul alig két ujjnyi hosszan lebeg, tarka vászonszoknyék a térdeiket is eltakarták szemérmesen s a legényeken sem volt combokra tapadó színes huszár midrág, de azok legények voltak a dologban festett munkaruhában és nem felmaskarázott, '■ányaditestü lányok, akik az ütem parancsára kényszeredett mosollyal forgatják arcukat. Behunytam szememet, hogy ismét a tanyai lányokat lássam, áment előbb tartózkodó szeméremmel, majd kitűzésedre lebegtek, forogtak könnyű szélben sustorgó akácfáink lombja alatt. Hallottam éneküket is, kissé kurjongató hangját a férfiaknak és lassan felszabaduló, édesen lágy szopránját a lányoknak. ' ' ' ' Aztán felnyitottam a szememet. A meghamisított magyar témne gépies mozdulatokkal vonaglott előttem a Más fényben. Mintha a nap bukott volna le és magával ragadta volna a rónák délibábját. Tűrelm ellenül mondtam: — Menjünk! Nem akarom lemosni magamról a vidék porát. ÍÁA'Jfl Aki haragszik, — — annak nincs igazai MAGYARSÁG 1974. november 22. Az étet küzdelem írta: Dr. Csikós Zoltán Ki fenn lakói ott a mennyben, 4 ember sorsa a kezedben, Te vagy az Urunk. Vágyat adtál a szívekbe, hogy azt lássuk teljesedve, élünk, harcolunk. Érezzük a szereteted, de sokszor pólbára teszed hűségünk, hitünk. Ha törekszünk is a jóra, vész jön sokszor a jó sorsra és mi szenvedünk. Csalódtunk a szerelemben, régi barát hagyott cserben, fájdalommal tölt. A sikernek hiú vágya, reményteljes életpálya hogy ha összedőlt. Gondok váltják a jólétet, nyomor, kínok, betegségek hoznak szenvedést. De ki hisz a világ Urában, vigaszt talál a bajéiban, sokszor feledést. S akit legjobban szerettünk, hirtelen ha elvesztettük, ezt a nagy cspast Valamikor elfeledni nem tudhatja soha senki, mint sok annyi mást. De vigaszt hoz múló idő, mindenkinek, aki hívő s tudja, hogy az út mindenkit elvezet oda, ki a próbát kiállotta, Te hozzád eljut. De ne vedd tőlem káromlásnak, Isten, * A legszentebb vágyat hogy mért adád, Mit veszni látni sem mit vigasz nincsen: Szeretni olyan forrón a Hazát. Tetvesednek a nagyhajú diákok ! Nemcsak Pittsburghban, de egész Aliegheny megyében az iskolai ,hivatalos egészségügyi hatóságok azon törik a falukét, hogy mikképpen lehetne megállítani az iskolákban a diákok és diáklányok között egyre inkább, veszedelmesen terjedő fejtetű járványt. Annak a gyermeknek, akinek sejtetve van, orvosi bizonyítványt kell felmutatnia, hogy nemcsak ő, hanem az egész családja átesett a tetvellenítési eljáráson. Máskülönben nem mehet iskolába. Leginkább a zsíros és piszkos, hosszúhajú gyerekek kapnak tetvet. — 1,000 névjegy csupán $8.50 Két színben $9.50 üzleti névjegy rajzzal a fenti árakhoz $ 9.50 postai szállításért —.21 A megrendelés megérkezése után 5 napon belül szállítjuk a névjegyet. Dombornyomású borítékot, ízléses névnyomásos levélpapírt és mindenféle nyomtatványt is készítünk, a legkitűnőbb papír, kifogástalan kivitel. Magyar egyházaknak és egyleteknek kedvezmény! Ezer darabnál kevesebbet nem készítünk. Meglepően olcsó áraki küldjön mintát, azonban anélkül is a legteljesebb megelégedésre dolgozunk. Kérjük, küldje be mielőbb megrendelését! (Azután nem mondja el barátainak, hogy mi készítettük a nyomtatványt!! Kérjen árajánlatot! Iic! Valahogy még nő a “SAJTÓ-ALAP” szíve, támogatásáról! — Ex a LAP egyik ALAPJAI [Kőszünet!] SQfedQftoOt MAGYAROK MARADJUNK MINDIGN