Magyarság, 1980 (55. évfolyam, 1-23. szám)
1980-01-11 / 1. szám
iSehonnai "bitang ember, Ki most, ha kell halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete!” Petőfi Sándor Vol. LV. évf 1980. január 11. No. 1. szám. Egyes szám ára: 25 cent. TRIANON 1920 - 1980 Jön a mese-farkas.■ . s támad! Nemrég hittem a mesékben, Betömtétek dalos számat, Szeretet vad erejében, S most csak öklöm s kardom támad-hogy amivel Isten áldott, Tűrtem eddig, szótlan tűrtem, Két dénárral híven bánok. Sárral-kenten, porba-gyűrten, Esküdtem a “barát” szóra, de most elég! Tele a zsák. Meg is csalt a gálád csorda. Aki még tud, mentse magát! ■ Kiégett a fehér lelkem, Hűtlen barát, te se jajgass , se zúgó aggyal felébredtem. Kitörtem : a mese farkas! Rájöttem, hogy minden átok . . . Tűröm, a sors mit ma rám mértij Nyitott szívvel mire várok, . .. Előre az Igazságért! Árulók közt hitvallókra ? Széjjeltépem, akit érek, Szemét között tiszta volna? Templom-csúszó jaj vigécek, a Szeretésért szeretette? Veszett kutyák báránybőrben. Lelket adtam . . . lelket egy se! Ki a dalok Szárnyán jöttem, Hitet adtam, hitet kértem, Leszek én a sújtó átok. Mit álmodtam ? Mit reméltem ? Nem lesz többet nyugovástok. Hittem, hogy egy rideg szívet Nem lesz többet meses nóta, Új Krisztus tán idvezíthet. Nem hiszek már kerge módra. * Ó, én szegény, szent ostoba, Meghaltam, bár nincs is sírom, s Korbács kell itt, s nem Golgota! Be a szennyet mind kiirtom. Fájó sebre írt keresni? . . . Nem él már ma egyéb bennem . Hagytam magam kinevetni. Gyűlölet a szemét ellen. Tűrtem, ami tűrhetetlen. Megüzenem : jaj a sárnak, Azt hitték, hogy gyüge lettem. Jön a mese-farkas s : támad, Be most vége! Nincs alázat, Fényes nappal, borús ködben, Vége mint a Víg Andrásnak! Ne mondjátok : orvul jöttem, Ököl kell itt s kell az átok. Megüzenem, jól halljátok, Jaj, annak kit eltalálok■ Ájulok, meg rongy barátok, Irgalomra egy se várjon,, Üvöltve vagy szent dalokban, ’ Ha a karmom belevájom, S ne sírjatok, nem hallottam! Simogatni? Olyan nincsen! Üzenem, mint a gúny mondja : Ne sírjatok, hal az Isten, Gyertek, rongyok, a púpomra! Ha belétek egy tőr mélyed . . . Jön a farkas . . . Hol a csapda? Akas, mocskok, mert öltétek' Akit elér, holtra marja, Nevetésem ? . . . Gúnyos ráncok. Nem lesz nyugtom, békességem, Nem lesz többé nyugovástok! Míg egy patkány él a réten, Ne legyen, ki pardont kérel Míg egy karvaly, míg egy róka Az ondót, ahol érem. Nincs több mese, nincsen nóta! Ahol látom, ott gyapálom. S ne légesen egy jaj vagy átok! K^avAom^ Az '’alá csak sálom. íny történt! Ti akartátok, virító szem, lelkes kedvem, Üzeni a mesék vadja : Megöltétek, s eltemettem Felómet, s most elég! Fajta!! Nincs több ritmus holdvilágon ! Karma éhes dala lázad : Csak a csataordításom. Jön a mese-farkas ... S támad ! Teisins;, 1953. X 29. ALFÖLDI GfiZA "fjjfflfntnWh mnirfor# HpprjtmlfpfW MAGYART A MAGYARNAK! i 60 Jan 1 Mr Géza Szathmary 1$60 Long Valley Rd Glenview IL 60025 1980 Megint lepergett egy év. Telve szenvedésekkel, és csalódásokkal és az élettel való nehéz küzdelmekkel. A jó barátok és igaz magyarok sora költözött el az élők sorából, hogy a megmaradtak egyre ritkuló sora folytassa a harcot a magyar igazságért! Odahaza a moszkovita bakók kezén ezrével pusztultak az igaz magyarok és egyre jobban megteltek az internáló táborok és az elítéltek százait deportálták a Szovjetbe. Most itt állunk egy új évtized előtt.. Vájjon milyen változást hoz ez az esztendő a magyarság soraiban és történetében? Vájjon lesz-e több szenvedésünk, vagy végre örömöket, boldogságot is tartogat számunkra az időnek titkos méhe ? Nem tudjuk. Csak egyet tudunk. A harcnak, a magyar szabadságért és igazságért folytatott, a világhódítás őrültjei ellen indított küzdelemnek tovább kell folynia! Nem szabad csüggednünk! Nem szabad elmerülnünk az “úgyis minden hiába” mocsarába! Nem fáradhatunk egy pillanatra sem, hanem csak még fokozottabb erővel kell folytatnunk küzdelmünket! Meg kell végre születnie a magyar megértésnek s az együttműködésnek, hogy (Folytatta a következő oldalon)