Magyarság, 1982 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1982-01-15 / 1. szám
M mmunka Vol. LVII. évf. No. 1. szám, 1982. január 15 Egyes szám ára: 50 J.UGOCSAY: EGY LÉPÉS A KATASZTRÓFÁIG Ma, amikor feszült érdeklődéssel figyeljük a televízió napi adásait, melyek a lengyel nép hősies küzdelmét -- bár csak miniatűr formában -- vetítik elénk, felidézik hazánk 1956 októberében és novemberében lezajlott eseményeit, népünk kétségbeesett, reménytelen vészkiáltásait a szabad világ felé, melyek süket fülekre találtak. Ezen kívül ezek az események felidéznek a múltban elhangzott több, a Nyugat számára nem túlságosan hízelgő, (de valljuk be őszintén!) ma a nyers igazságot tükröző kimentéseket is. Igy pl Tito, volt jugo elnök, élete alkonyán egy semleges diplomata kérdésére, hogy: "Miért orientálódik inkább Moszkva, mint Washington felé?'— ezt felelte: " Azért, mert ha ma a Szovjetunió inváziót indítana Jugoszlávia ellen, úgy Amerika még csak a kisujját sem mozdítaná meg értünk!" "Esetleg aláírna egy-két deklarációt, talán-talán néhány könnyet is ejtene, de ennél többet nem tenne." /Ugyanez áll fenn egy esetleges lengyelországi invázió esetén is.../ A másik, ehhez hasonló a tajvaniakkal volt kapcsolatos. -- Ez Peter Berger fogalmazásában, a Washington Post-ban volt olvasható és így: "Ha létezik általános erkölcsi alaptörvény, akkor az az, hogy barátainkat nem szolgáltatjuk ki az ellenségnek." Peter Berger ezenkívül azt is megállapította, hogy a kommunizmus elöl menekülők, egy a Nyugat számára nem dicshimnuszként ható üzenetet is hordoznak. -- Éspedig azt, hogy így jár az, aki bizalommal van Amerika iránt.(Washington Post.) -- Mi is bizalommal voltunk iránta, és mértéktelenül csalódtunk, amikor szívtelenül cserben hagyott bennünket, hivatkozva egy, az időtájt nem létező eshetőségre, a 3. világháború kitörésére. Szerény véleményem szerint, itt veszítette el a játszmát és lezuhant a mai kaotikus mélypontra, ahonnan igen nehéz a kiút... Nem óhajtok rosszmájú lenni, de idéznem kell a régi jó magyar közmondást: "Ki mint veti agyát,úgy alussza álmát!" — Nos, ez egy rosszul vetett ágy... A mi nyoszolyánk is ... Ma, amikor könnyeink még fel sem száradtak, siratva Hazánk s nemzetünk pusztulását,— halljuk más népek jajkiáltásait, gyermekek zokogását, szétszakított családok egymásért való aggódását a kommunista ateista tirannus csizmái alatt!!! S itt legyen szabad megkérdezni a Szabad Nyugattól, de főképpen a szabadság fáklyahordozójától /Amerika/, hogy van-e fogalma a szovjet tirannizmus áldozatairól? -- Milliók és milliók veszítették életüket és milliónyian váltak hontalanná-hazátlanná. Bolyonganak vizen és szárazon, keresve azt a piciny sarkát a kerek Földnek,ahol békésen meghúzódhatnának, megszabadulva a zsarnok által reájuk kényszerített területen kívüliségből és örökös elnyomástól... Ma a Szovjetunió állig fel van fegyverkezve. Egyre hangoztatja azt az ocsmány hazugságot — és igyekszik is elhitetni az egész világgal -- hogy ő békés szándékú és a 'világbéke' érdekében cselekszik... Egyidejűleg ugyanez a Szovjetunió arra törekszik, hogy a Nyugat pozícióit politikailag és hadászatilag aláássa. Ez a három megállapítás a mai zordán világunknak három kemény igazsága,- melyekkel (Folytatás a 6. oldalon) Dr. Csikós Zoltán: DÖNTŐ VÁLTOZÁS AZ USA-IZRAEL VISZONYBAN? Az egyik izraeli újság legújabb számában Menachem Begin miniszterelnöknek egyik régi képét hozta. (Amikor átölelte Jimmy Cartert.) A kép a négy évvel ezelőtti helyzetet mutatta, amikor az amerikai-izraeli testvéries szövetség a csúcspontján állót — az a szöveg azonban, amit a zsidó újság Carter szájába adott a kép alá — a mostani helyzetnek felel meg: - Ugye, Menachem, milyen nagyon hiányzom neked? Az tény, hogy az 1976. novemberében az elnökválasztáson a Fehér Házba magát bemosolygó elnök-Darócia négy éves uralmának a legnagyobb haszonélvezője a terroristából lett miniszterelnök volt, mert senki másnak a kormányzása nem tette volna lehetővé, hogy a vallási tébolyától vezetett Begin olyan mértékben szerezze meg a világ vezető hatalmának a segítségét az országa részére, mint az Carter alatt történt. . . Csak egy példát. Az Izraelnek juttatott amerikai rendes segély évi összege: $2.2 - $2.5 billió dollár. Ez azt jelenti, hogy Amerika naponta $6 milliót fizet Izraelnek, ami lényegesen több, mint a Szovjetunió összes költsége, amibe a kubai csatlósa kerül, pedig Kuba lakossága háromszorosa Izraelnek. (Itt még meg kell jegyezni, hogy az évi $2.2-$2.5. billiós csak a rendes segély összege, s hogy ezen kívül még mit kapnak, erről nem állanak pontos adatok rendelkezésre...)* Amikor megkezdődött az 1976. évi elnökválasztási harc, Ronald Reagan elnökjelölt úgy beszélt Izraelről, mint egy "sztratégiai szövetséges"ről és a PLDM, mint terrorista szervezetet elátkozta. Ezen, őszintén szólva, nem is lehet csodálkozni, mert Reagan nem csak a milliónyi amerikai zsidó szavazatot veszíthette volna el, hanem az itteni zsidóság hatalmas befolyását szerezhette volna meg a Carter-Mondale párnak, és akkor esetleg ezeknek az uralmát élvezhettük volna négy további éven át... A Reagan-kormány első hónapjai kétségtelenül reményt nyújtottak Beginnek arra, hogy lényeges változás nem fog történni... Az iraki nukleáris reaktor lebombázása, majd a Beirut elleni bombatámadás után tett amerikai megtorló intézkedések nagyon enyhék voltak, ami azután felbátorította Begint és megtette azt, amit még néhány hónapja nem gondolhattunk: annektáltatta parlamentjével az 1967. évi háborúban Szíriától elfoglalt Golan Heights-ot. Itt két pontot kell megjegyezni... Az egyik, hogy nem vitás, Begin, ravasz bibliai észjárással úgy gondolta, hogy a lengyelországi helyzet kiéleződése annyira leköti az amerikai kormányt, hogy az nem fog tudni megfelelően reagálni erre a merényletre. A másik pedig az, hogy ezt az eljárásukat az izraeli kormány részéről azzal magyarázzák, hogy az ottani zsidó telepesek biztonsága megyí(Folytatás a 7. oldalon) Chicago IL 606121 A bűvös piramis le akarja győzni a bűvös kockát Rubik Ernő világsikert aratott bűvös kockája fellelkesítette Marki Eliot, 41 éves angol mérnököt, hogy megalkossa a saját türelemjátékát, amelyet ,,nagy piramis rejtvénynek” nevezett el. A 36 piramis alakú részből összeállított játék, — a feltaláló szerint, — sokkal nehezebben oldható meg, mint a bűvös kocka. Egy kaliforniai komputer fél óra alatt fejtette meg a Rubik-találmány titkát, míg hét napos próbálkozás után feladta a küzdelmet Mark Eliot bűvös piramisával szemben. A feltaláló egészen szokatlan módon hívta fel magára és piramisára a figyelmet. A londoni Picadilly Circus egyik házának ablakából ezer darab egyfontos bankjegyet szórt az utcára és mialatt a járókelők lelkesen kapkodták az értékes „pénzeső” cseppjeit, a feltaláló közben újságíróknak elmondta: minden egyes eladott piramis után egy fontot helyez el az első győztes nevére kiállított, zárolt bankszámlára. Az egymilliomodik megvásárolt játék után egymillió font lesz ezen a bankszámlán és az összeget kifizetik az első megfejtőnek. Eliot szerint az első évben senki sem lesz, aki meg tud birkózni a nagy piramis rejtéllyel. De aki rájön a titok nyitjára, azt fogja mondani: gyerekjáték az egész. És ehhez a gyerekjátékhoz egymillió fontot kap majd.