Magyarság, 1985 (60. évfolyam, 1-20. szám)

1985-01-15 / 1. szám

SHULTZ ÉS GROMYKO TÁRGYAL GENFBEN Hosszú előkésztő megbeszélések után végre, 1985. január 7-én Genfben újra megkezdődött a fegyver­kezés korlátozási tárgyalás az USA és a Szovjet közö­tt. Scultz külügyminiszter és Gromyko, a szovjet kolléga nagyszámú kíséretükkel sorra befutottak Genfbe és először az ottani szovjet követségen, majd pedig az USA követségén tanácskoztak a ked­den kezdődő, nagy érdeklődéssel várt műsor felett. Általában mindketten elfogadták a terveket és a hangulat változatlanul optimistának bizonyult. 0:0 A kétnapos tárgyalást osztan közösen, széles mosolygással abbahagyták azzal, hogy majd valamikor és valahol mégis csak folytatják. Négy-öt hónap múlva. Jim Conaway/The Pittsburgh Press NYÍRŐ JÓZSEF: ÜZENET a külföldi magyarsághoz Akármennyire küzdünk is ellene , belső összeomlás fenyeget. Az a veszedelem, hogy magunkban, vagy utódainkban megszűnünk magyarnak lenni. Lélektani folyamat ez, amellyel önmagát veszítheti el mindenki. Nem is szándékosan, hanem az események és életkényszer, a körülmények hatása alatt. Talán azzal kezdődik, hogy egyszer csak nem jut eszedbe egy magyar szó. "Hogy is mondjuk magyarul?" — kérdezed. Később már meg sem kérdezed. Esetleg nincs kitől. Idegen szót használsz helyette annak a népnek a nyelvéből, amely közé vetett a sors és a kenyérgond és amely már — tudtodon kívül is — megkezdte lassú átformálá­sodat és felszívásodat. Előbb a szokásaid alakulnak át a ruháddal együtt, majd az anyanyelv sorvad el lassanként ajkadról, végül a lelked, mert nincs forrás, táplálék, amellyel erősítsed. Nincs magyar iskola, ahová gyermekedet küldhessed; talán magyar templom sincsen, ahol Isten magyarul szóljon hozzád; könyved, újságod sincsen, hiszen kenyérre kell a pénz, később pedig szomjúságot sem érzel utána. Te még magyarnak mondod magad magyarul, gyermekeid már angolul vagy más idegen nyelven, unokád esetleg már csak elnézően mosolyog fölötte, vagy tagadja, esetleg tiltakozik ellene. Ne rázd a fejed, mert ez a folyamat otthon is megtörtént szemünk láttára, százezrekkel, alig fél évszázad alatt, hogy csak Erdély példáját említsem. Kétannyian volnánk, ha az így elveszett magyarokat újra magunkhoz számíthatnók. A ma szörnyű történelmi megpróbál­tatása pedig tízezerszámra szórja Magyarország fiait szerteszét a nagy világban; veszedelmesen alkalmas a belső elvérzés és pusztulás meggyorsítására. Álljon előttünk a letagadha­tatlan valóság, hogy évtizedek óta temetjük mindenünket, önmagunkat és hazánkat is otthon és idegenben. A magyarság megrázó történelmi drámájának mind súlyosbodó fokozatai vannak és végzetesen közeledünk a vád kiteljesedése felé!... Ha meggondoljuk és látó szemmel látni tudunk, rá kell végre döbbennünk, hogy mindez főképpen és elsősorban a saját belső összeomlásunk következ­ménye. Minden egyéb pedig ennek az eredménye, mint amikor ősszel az életerő a fákban megszakad és önmaguktól hullanak le a levelek. A lehullott falevélnek nem jut eszébe, hová tartozott és feledi, hogy csak azon a fán tud dacolni szelekkel, viharokkal és az élet minden megpróbáltatásával, amelyből kihajtott. Mihelyt azon­ban a fa eleresztette kezét, örökre vége lett, mert megszűnt köztük a belső, a lényegi összefüggés.­­Folytatás a 6. oldalon Le jar: 1985 Junius 15 MRS MARIA ZANATHY ____ R-ti-----+• Volume LX. évf. No. 1. szám. 1985. januar 15. KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI TÁJÉKOZTATÓ A NEMZETISÉGI SZERVEZETEK SZÁMÁRA John Scanlon amerikai nagykövet, aki az an­nak idején Madridban elhatározott "Európai Kul­turális Fórum" előkészítésén dolgozik, 1984. de­cember 20-án megbeszélésre hívta meg a kelet - és kelet-középeurópai eredetű nemzetiségek kép­viselőit, köztük Dr. Száz Zoltánt is, az Amerikai Magyar Szövetség külügyi titkárát. Amint a nagykövet felidézte,­­ az "Európai Kulturális Fórumot" a madridi konferencia fenti , határozata alapján Budapesten fogják megtartani 1985. október 15-i kezdettel.­­ Az illés­szak hat hétig tart; az első hét és a zárdűlés kivételével csak a hivatalos állami delegátusok vehetnek részt rajta.­­ A konferencián 35 állam vesz majd részt, Északamerikából és Európából. Nyugati nyomásra napirendre tűzték a kultu­rális hagyományok /cultural heritage/ megőrzésé­nek a problémáját is.­­ A külügyminisztérium sze­rint a nemzetiségek kulturális megmaradása­ /cul­tural identity/ a konferenciának egyik fő kérdése lesz. A nemzetiségi megbízot­tak, akik közül máris többen részt akarnak venni a budapesti "Fórum"-on (mint "non-governmental organizations’ represen­tatives") sok kérdést tettek fel a nagykövetnek... Főleg arról, hogy mennyiben lesz majd szabad mű­ködési lehetőségük a Szovjet rendszerébe tartozó Magyarországon... Scanlon nagykövet azt válaszolta, hogy az amerikai és más nyugati kormányok ugyanazt a szabad működési lehetőséget javasolták a magyar kormánynak, mint amelyet, a spanyol kormány en­gedélyezett a külföldi szervezeteknek a madridi konferencián,­­ azonban erre még nem kaptak választ Budapestről. Az amerikai delegáció elnökét és tagjait január folyamán fogják kinevezni. Utána a kül­ügyminisztérium még további megbeszéléseket fog tartani az amerikai nemzetiségi csoportoknak a képviselőivel. A megbeszélésen a magyarokon kívül -­­a másik magyar résztvevő Gereben István volt, a Közös Magyar Külügyi Bizottság főtitkára­ —és ott voltak a cseh, szlovák, lett és észt képviselők is.­* Az amerikai külügyminisztérium megbeszé­léseket tervez az Ottawa-i konferenciáról is. Ott, a madridi egyezmény értelmében,­­ ugyanannak a 35 országnak a képviselői fognak értekezni a "Helsinki Egyezmény"-ben foglalt, az emberi jogok biztosítására elfogadott határozatok megtartásáról.­­ Ezekre a külügyminisztériumi megbeszélésekre az AMSz vezetői is hivatalosak lesznek az eljövendő­ hónapok során. 62..­.. 60. ÉVFOLYAM! Egyes szám ára: 50 cent • Kielemzik otthon lassan 30 év után az 1956- os forradalmat. ,,Nem a hadsereg mondott cső­döt” —írják. — „A kom­munista főtisztek meg­előző lépései következ­tében sehol sem került sor jelentős összecsapá­sokra a szovjet csapatok és a magyar katonai ala­kulatok között — kivé­ve Dunaújváros környé­két.” A könyv címe ,,A néphatalom védel­mében” A könyv össze­állítói arra vállalkoz­tak,­­ írják, hogy reá­lis képet adjanak arról, hogy a magyar fegyve­res erők miért nem vol­tak képesek meggátolni a véres eseményeket, mi bénította meg cselekvé­süket a kritikus napok­ban. Nemcsak az ifjabb generáció tisztánlátásá­ért indokolt ebben a vo­natkozásban dokumen­tumokat felsorakoztat­ni, hanem­ azért is, mert a külföldi imperialista propaganda (a disszidált és árulóvá lett néhány tiszt tevékeny közre­működésével) buzgón ködösít és a szabadság­­harc katonáiról beszél.” Majd ezzel fejezi be cik­két: ,,Azon az őszön nem a hadsereg és a rendőrség tiszti és le­génységi állománya mondott csödört, hanem a vezetők”... (Azt ter­mészetesen nem teszik hozzá, akiket kivégez­tek. — Szerk.) A legna­­gyobbszabású történe­lem hamisítás folyik szemünk láttára — és még egyesek azt állít­ják, hogy odahaza meg­változott minden!

Next