Mai Nap, 1989. március (1. évfolyam, 19-43. szám)

1989-03-12 / 28. szám

Egy pár debreceni... BILINCS ÉS MOSOLY Csütörtökön bizonytalan időre félbeszakadt a debre­ceni bundaper. Többen is sajnáltuk. Már úgy ültünk két hete a megyei bíróság dísz­termében, mint egy kisebb család. Ismerősként üdvö­zöltük egymást, van akit már a kapuban kávéval vártak, a környező éttermek déli for­galma ugrásszerűen meg­nőtt, és élelmes újságárusok lepték el a környéket. A Laci bácsi is hűségesen ki­tartott. Általában később ér­kezett, a teremőr azonban el­néző volt, és mindig been­gedte. Botjára támaszkodva odacsoszogott megszokott helyére és leült. Feszült fi­gyelemmel hallgatta az ese­ményeket, s az első szünet­ben is a helyén maradt. Kipa­kolta székére az otthonról ho­zott reggelit, komótosan falatozni kezdett. A menü mindennap ugyanaz volt: egy szelet kenyér és egy pohár tej. - Tudja aranyos, hall­gatom ezeket a gyerekeket és csodálkozom. - Havonta százezret is keresett egyné­melyig nekem meg huszadi­kán elfogy a nyugdíjam. Hol itt az igazság? Kérdezte mindezeket ott, ahol Justitia küldöttei deríte­nek fényt a visszaélésekre. - A teremőr szigorú ember. Már fél órával a kezdés előtt ott van. Igazgatja a székeket, vizet tölt a kancsókba, helyé­re teszi a mikrofont. Aztán ki­sétál a folyosóra, és rágyújt az első cigarettára. - Ez nem ügy - közli rezig­náltam Legutóbb egy gyilkos­ság tárgyalásán ügyeltem. Az volt csak az igazi balhé. Itt még egy árva bilincs sincs. A Deákvárit faggatja az ügyész. - Mennyi pénzt ígért önök­nek a Debrecen, ha átenge­dik nekik a két pontot? - Kétszázötvenezret. - És egy pontért? - A felét. - Na és háromért? - Akkor még nem létezett a hárompontos szabály. - Ez keresztkérdés volt...! A" A vádlottak padján váloga­tott labdarúgók sora ül. A honvédos Fodor jelentkezik. - Ki szeretnék kéredzked­­ni a vécére. - Várjon néhány percet, aztán szünet lesz. - Akkor én most elájulok - közli Fodor, és lassan kezd is lefordulni a székről. Kiengedték. - A kaposvári hátvéd áll a pulpitus előtt. Már két órája kérdezgetik. - Mi volt a feladata a Deb­recen elleni mérkőzésen? - A vendégek legveszélye­sebb csatárát, Melist kellett fognom. - Mégis rúgott egy gólt! - Tizenegyesből, és akkor ugye, nem szabad szerelni. - A volt csepeli, jelenleg Va­sas-játékos Elekest nyüstö­lik. -Hogyan lehet, hogy önök a Volán elleni mérkőzésen az utolsó tizenöt percben rúgtak három gólt? - Tisztelt bírónő, nehogy már az is baj legyen, hogy hu­száros hajrát vágtunk ki. Csak azért, mert ez nem jel­lemző a magyar labdarúgás­ra, így sikerült. - Tehát nem volt bunda? - Az mit jelent? - kérdi nagyra nyílt szemekkel, ártat­lan tekintettel az egyébként zord hátvéd. A Újfent Elekes. - Ismeri Puskás Lajost? - Valamikor edzőm volt. -Járt önnél? - Akkor nem ismerem. Fitos-sziporkák. -Hajlandó vallomást tenni, vagy kérdezzek? - Aki kíváncsi, az faggatóz­­zon. Ai Még egyszer Fitos. - Ha jelenleg nem dolgo­zik, nem futballozik, akkor mi­ből él? -A tartalékokból. - És mik ezek? A játékos sorolni kezdi­­ a második csapat összeállítá­sát. Az Ügyvédek. Csendben szemlélik az eseményeket. Sokan vannak. Mindegyik vádlottnak külön védő jár. A pestieknek természetesen a fővárosból. Mentik a menthe­tőt. Ez a dolguk. Komolyan csinálják. A Két hétig szünet van. Hi­ányzik a tárgyaló. Én mindenesetre arra sétálok reggelente. Hátha találko­zom valakivel, aki szemembe mondja az igazat. Mert ezt eddig csak a hátam mögött hallottam. Weisz György : 20 Irány Párizs Kerekesék beceneve Műkorcsolyázó-szakberkek­ben csak Taverna-gyerekek­­nek hívják őket, pedig van tisztességes nevük is: Kere­kes Krisztina és Szentpétery Csaba. Az ifjú jégtáncosokról azt tartják, tehetségesek és szorgalmasak, de ehhez a sportághoz más is kell: pénz, méghozzá nem is kevés. Drága mulatság. Felkészü­lés, edzések, ruhák, korcso­lya - mindez költséges mu­latság. Kerekesék edzője, az egy­kori világbajnok Regőczy Krisztina, az Egyesült Álla­mokba ment férjhez. Ha vele akarnak készülni, utazniuk kell. Vagy Regőczynek, így is, úgy is: egy vagyon. A költ­ségeket eddig az edzőnő áll­ta, de az ő áldozatvállalása is véges. Hiába bízik tanítvá­nyaiban, hiába ragaszkod­nak egymáshoz, egy határon túl már ez sem számít. Ám, ahol a baj nagy, közel a segítség. Feleki Ferenc, a Taverna Belvárosi Vendéglá­tó Ipari Vállalat vezér­­igazgatója és a Magyar Kor­csolyázó Szövetség - Re­gőczy Krisztina „mesterkedé­sének” köszönhetően - szerződést kötött: a cég anyagi támogatást nyújt a párnak, így lettek ők a Taver­­na-gyerekek. Wertán , Kerekes, Szenpétery ket­tős hamarosan bizonyíthatja, hogy érdemesek a bizalomra: rajthoz állnak ugyanis a ked­den kezdődő pá­rizsi műkorcso­­lyav­ilágbajnok­­­ságon. Rajtuk kívül Téglássy Tamara és Szá­raz András uta­zott el tegnap a VB-re, míg az Engi Klára, Tóth Attila jégtán­­cos-kettős Lon­donból érkezik a helyszínre. ÜGETŐ­ HÍREK Fegyelmez a versenyintézőség A jelek szerint túl korán örültünk annak, hogy sok versenynapon tiszta futamokat lát­hatott a közönség. Ha pedig mégis meglepő volt a befutó, akkor a zsíros osztalékok iga­zolták: nem történt csalás. Most, a hivatalos közlés szerint, a versenyintézőség mégis büntet. Rákos István se­­gédhajtót a közönség érdekét sértő feltűnően erélytelen hajtás miatt 1989. szeptember 5-ig eltiltotta a hajtástól. Gróza János idomárt - Mária nevű lovának egyenlőtlen formá­jú futásai miatt - 1000 forintra megbírságolta és elrendelte, hogy a ló nem maradhat to­vább idomításában. A versenyintézőség azt is elrendelte, hogy a Fugó nevű lovat ezután csak idomára, Csongor László hajthatja. Reméljük a versenyintézőség az ügetőn, továbbá az egy hét múlva kezdődő galopp­versenyeken tisztességgel, szigorúan, és egyenlő mértékkel, a szabálysértés súlyától függően hozza meg ítéleteit. Sípos Tamás 1989. március 12., vasárnap

Next