Mai Nap, 1989. augusztus (1. évfolyam, 151-171. szám)
1989-08-11 / 154. szám
PETŐFI-SÍR SZIBÉRIÁBAN - PRO ÉS KONTRA Védjük emlékét Igen nagy szomorúsággal olvasom a Petőfi Sándor vélt sírjának feltárásával kapcsolatos sajtóvitát. Nagyon szép dolog, hogy valaki milliókat áldozott erre a célra. Az már csúnyább dolog, hogy akiknek erre nem volt lehetőségük, most támadják a „kazánkirályt”, mondván, hogy a háromezer dokumentum ára, melyet más nem láthatott, a királynak egy-két kazánjába került. Mindenkinek jogában van kazánt és lehetőleg jót csinálni, aminek az alapja egy jól megfizetett és megbecsült team. Petőfi csodálatos nyelvvilága, amely a természet szeretetére, az édesanyák iránti tiszteletre és legfőképp a szülőföld iránti rajongásra tanít, nekünk Kispestet, szőkébb hazánkat juttatja eszünkbe. A mi családunknak Kispest az anyaföldet jelenti, nem tudnánk máshol élni. Nagyon jó volna, ha az iskolákban Petőfi igazi értékét tanítanák, a költészetét. Ne tegyük tönkre az emlékét és csodálatos életművét. Akár hiszik, akár nem, ma már vannak olyan gyerekek, akik újságot is olvasnak és akkor megkérdik: Anyu, most mi az igazság? Önök mit mondanának? Tisztelettel: Purczold Lászlóné Jókai Mór már sejtette Szeretnék egy pár gondolatot közölni a „Ki viszi viszsza?" című, 1989. július 27- ére megjelent cikkecskével kapcsolatban. Felháborodással és megdöbbenéssel olvasom azokat az írásokat (nemcsak az Önök lapjában), miszerint eleve kizárt dolog, hogy Petőfit elhurcolták, sírját megtalálták, nem lehetséges az azonosítás, fölösleges a pénzpocsékolás (Morvai Ferenc költse nemes célra a pénzét!!). Kezemben van Jókai Mór Virradóra című könyve - Révai Testvérek kiadása, 1911. XLIX. kötet, „Petőfi??" c. fejezet - hadd idézzek néhány sort! „Mikor az északtengeri bátor utazó, Franklin, társaival együtt elzüllött, a dicső angol nemzet egyik expeditiót a másik után küldte felkeresésére; évről-évre százezreket adott ki, hogy a még életben hitt hősöket megtalálhassa, míg az utolsónak csontjait és rongyait is össze nem szedette ; s a magyar nemzet legdicsőbb költőjéért egy kérdést sem fog tenni?" A történelemkönyvekben az áll, hogy az oroszok nem vittek magukkal sem foglyokat, sem zsákmányt (mármint 1848-49-ben). De a történelemkönyvekben nem mindig a színtiszta igazság olvasható! Ezt már a szabadságharc után is többen sejtették - mendemondák, pletykák jártak. Idézem Jókait: „De hátha elfogták? Ez a gondolat képes elrabolni álmaimat. Hátha elhurcolták orosz fogságba, elvitték ezer meg ezer versztnyire, távol Szibéria belsejébe? Hátha most is ott siratja hazája sorsát Kamcsatka hómezőin; hátha ott hallgatja láncai csörgését valamelyikében a volchinszki erdők kietlenét őrző várláncolatok erődeiben? Hátha nehéz, lassan emésztő munkában görnyed az uráli ólombányák áldozatai között? Lehetetlen-e ez?... Lehet-e onnan, egy bányaüregben évekig haldokló fogoly sóhajtásának idáig hallatszani? Van-e annak útja, módja, eszköze, hogy életbenlétét tudassa?...” Hálásaknak kell lennünk Morvai Ferencnek, aki megtette azt a lépést, amelyet a magyar államnak kellett volna megtennie. Hiszen 1867, a kiegyezés után már nem volt különösebb akadálya, hogy Petőfi után kutassanak Oroszországban egyes jelzések alapján. Ismét Jókai: „Nem élnek-e ismerőseink, kik ugyanakkor elfogatva, messze behurcoltattak Oroszország belsejébe? Van egy régi jó barátom, ki Bem hadsegéde volt, s az oroszoktól elfogatva csodák között szabadult meg a Szibériába viteltől még útközben..." Higgyünk abban, hogy az antropológusok megtanulták a mesterségüket, s egy kb. 130 évvel ezelőtt elhalt ember maradványait nagy valószínűséggel azonosítani tudják. Hiszen Petőfiről fénykép, rézkarc, festmény készült. Hiszen többezeréves múmiákat is azonosítanak, kötetnyi irodalma van egy-egy híresebb fáraónak. Petőfi nem ér annyit? Nagyon várjuk az eredményt! Talán van, aki még most is fél tőle!? Sz. G. Unokaöccse nem látta Érdeklődéssel olvastam azokat a cikkeiket, amelyek Morvai Ferenc Petőfi-expedíciójával foglalkoztak és most is foglalkoztatják a közvéleményt. Éppen a minap hallottam a tévében, hogy a vita eldöntéséhez az MTA könyvtárában őrzött hajtincseket kívánják az állítólagos Petőfisírban talált hajszálakkal vegyvizsgálattal összehasonlítani. A vitában - minthogy az ún. bizonyítékokat nem ismerem - nem foglalok állást, de egy eddig ismeretlen adalékkal szeretnék hozzájárulni a kérdés tisztázásához. Dr. Feri Sándorral ezredtársammal, 1916. június 6-án kerültünk húszéves fiatalemberekként orosz hadifogságba és később együtt léptünk be az orosz Vörös Hadseregbe - tele hittel a szocializmus közeli világméretű győzelmében. Feri Sándor 1920 őszén Péterváron, a Szmolnijban teljesített szolgálatot, amikor egy nagyon idős, de magyarul jól beszélő férfi azzal a kéréssel kereste fel, hogy segítse Magyarországra való hazatérését. A kérdésre, hogy hogyan került Oroszországba, meglepő választ kapott: „Mint hadifogoly.” És mikor? „1849-ben!” Az öregember előadta, hogy ő Petőfi Sándor unokaöccse, nála egy évvel fiatalabb. Hadifogságba esése után Szibériába vitték, ahol más hadifoglyokkal együtt letelepítették. Ezen Feri Sándor nem csodálkozott, mert ismert volt, hogy a cári világ - Szibéria benépesítésére törekedve - nem válogatott az eszközökben. Petrovics bácsi is ott élte le egész életét. És hogyan jutott most eszébe, hogy hazatérjen Magyarországra? - Magamra maradtam. Aztán hallottam, hogy most a hadifoglyokat hazaküldik a hazájukba, így aztán nekivágtam az útnak és hol gyalog, hol vonaton, idejöttem.” Feri Sándor készségesen segített, hogy az öreg Petrovics bácsi megkapja a szükséges útiokmányokat és ellátmányt, majd útnak indította. Szerencsésen meg is érkezett Magyarországra. 1921 tavaszán Feri Sándor is hazatért és amint tehette, felkereste Petrovics bácsit, aki - sajnos - nem sokáig örülhetett az itthoni életnek, mert 1921 őszén, 97 évesen, elhunyt. Feri Sándor persze már első találkozásuk alkalmával kikérdezte Petrovics bácsit Petőfi Sándor felől. Ő azt közölte, hogy sem hadifogságba esésekor, sem a hosszú, Szibériába vezető úton, sem később, szibériai tartózkodása alatt nem hallott arról, hogy Petőfi orosz hadifogságba esett volna. A Petőfi-sír körüli vita eldöntéséhez talán a fenti adalék is hozzájárulhat és ezért örülnék, ha levelemet lapjukban leközölnék. Tartalma talán a történészek részére sem érdektelen. Egyébként Feri Sándor a pétervári és a hazai találkozásokat visszaemlékezéseiben részletesen leírta és azok - tudomásom szerint - a Párttörténeti Intézetben vannak letétbe helyezve. A hajvizsgálat eredményét pedig érdeklődéssel várom. László György oki. mérnök, Budapest 16 Levélbomba Forma-1 Az Útinform tájékoztatója A Forma-1-es autók hét végi VB-futama a Magyar Nagydíjért előreláthatóan ismét nagy autóforgalommal jár a Hungaroringre. A helyszín az M3-as autópályáról és a 30-as főútról közelíthető meg, Szilasligeten keresztül. A nyugati országrészből érkezők Budapesten kénytelenek keresztülutazni, a legrövidebb ajánlott útvonalat az M3-as autópálya eléréséhez szinte mindenütt Hungaroring feliratú táblákkal jelzik. Budapest felől az M3-as autópályáról a 18-as kilométernél érdemes letérni, a 2- es, 3-as és 4-es parkolóban lehet hagyni a járműveket. Az ország déli részéből érkezők több ponton is elkerülhetik a túlzsúfolt fővárost, a körgyűrűt mindenütt Hungaroring feliratú táblák jelzik, így a Kiskunlacháza, Bugyi, Ócsa, Üllő, Gyömrő, Pécel, Isaszeg, Gödöllő útvonalon. A keleti országrészből az M3-as autópályáról a 22,5 kilométernél lehet lehajtani, innen az 1 -es parkoló érhető el. A Hungaroring környéki utak forgalomkorlátozását a mindenkori forgalom függvényében rendelik el a helyszínen tartózkodó szakemberek. A közlekedőket a Magyar Rádió „Útközben” adásában tájékoztatják az Útinform munkatársai. Telefonon a 227-052, illetve 227- 643 számokon lehet informálódni. Vasárnaptár Augusztus 12: Bátaszék oák, av, Kiskunmajsa oák, Makó av, Pécs oá, av, Siófok av, Szentlőrínc oák, Törökszentmiklós oák. Augusztus 13: Baja av, Békéscsaba av, Császártöltés oák, Dabas oák, av, Debrecen av, Dombóvár oák, Gyomaendrőd oák, Heves av, Hódmezővásárhely av, Jászapáti av, Jászberény oák, Jászszentandrás oák, Kaposvár av, Kecskemét av, Kunhegyes av, Marcali av, Miskolc av, Mosonmagyaróvár av, Nagykáta oák, Nagykőrös av, Nyíregyháza av, Ózd av, Pásztó oák, Pécs oá, av, Salgótarján av, Szeged ok, av, Szekszárd oák, av, Szentes av, Szentlőrínc búcsúvásár, Szolnok av. Szombathely av, Tapolca oá, Tata av, Tiszakécske oák, Túrkeve oák, Veszprém av, Zalaegerszeg av. Augusztus 14: Cigánd oák, Mezőkövesd oák, Siklós ok. Augusztus 15: Balkány oák, Bódvaszilas oák, Fertőszentmiklós oák, Magyarkeszi oák. Augusztus 16: Jánosháza oák, Rudabánya oák. Augusztus 17: Karancskeszi oák, Kisbér oák. Augusztus 18: Csengeroák, Gyöngyös oák. A rövidítések jelentése: oák országos állat- és kirakodóvásár, okr országos kirakodóvásár, nv. népművészeti vásár, oák országos állatvásár, osor országos sertésvásár, av. autóvásár. 1989. augusztus 11., péntek