Makói Népujság, 1946. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)

1946-09-01 / 194. szám

1946 szeptember 1. A malomkérdéshez Nemrég egy községben tün­tetés zajlott le, melyen csodák cso­dájára, a nép a malmost ébtedés Hogyan lehetséges ez, mikor mást sem hallunk úton-útfélen, minhogy a malmosok nyúzzák a népet! Ha er­re a kérdésre válaszolunk, sok min­den más kérdésre is fény derül. A jelenlegi őrlési rendelet olyan, hogy az közvetlenül nem jó sem a parasztnak, sem a malmosnak. Nem jó a parasztnak, mert neki le kell adni 100 kg­ kint a 20 kg dézsmát természetben és 10 forintot a mal­mosnak őrlési díj címén, amellett sokkal több a mászkálni valója mint eddig, mert máshol adja le a dézs­mát és máshol őrlik a lisztjét. A pa­raszt pedig nem szereti a sok hiva­talt és sok papírt. — Miért volt er­re a rendeletre szükség? Azért, mert a múltban, mikor a malomban kel­lett a beszolgáltatási 20 százalékot is leadni, a malmosok — igen cse­kély kivétellel — hamisan vezették könyveiket, nem írták be az őrlésre behozott tételek felét sem és így könnyen elfeketézhették a beszolgál­tatási gabonát. — Most ez a gabona nem az ő kezükön megy keresztül, nem feketézhetik el — és ezért nem jó ez a rendelet nekik. Mit csinálnak tehát a malmosok? Uszítják a gazdákat a rendelet el­len, ráveszik őket arra, hogy feke­tén őröltessenek. De­­ hangzik a cáfolat, hogyan őrölhet a malom feketén, mikor el­lenőrzi őt a malomellenőr, a Ter­ményhivatal, a Forgalmiadóhivatal, a Termelési Bizottság és a Nemzeti Bizottság is? Beszéljünk őszintén erről az ellenőrzésről is. Tudjuk jól, hogy milyen helyzetben voltak a tisztviselők az infláció alatt.. Saj­nos nem mindegyik tudott ellenállni a jóságos malomtulajdonosnak. Nem egyet láttunk az ellenőrök közül ki­csinynek látszó üres zacskóval be­menni a malomba és jókora tele zsá­kocskával kijönni onnan. Ilyen esetekben természetesen a könyveket természetesen a legnagyobb rendben találták. Komoly ellenőrzésről saj­nos az esetek nagy többségében bi­zony nem lehetet szó. — Reméljük azonban, hogy a „B“ listázás és a forint bevezetése véget vet ennek a korszaknak is. — A Termelési és Nemzeti Bizottság ellenőrzése is csak papíron maradt meg a legtöbb esetben. — Ez sem csoda, ha meg­gondoljuk, hogy ezekben a bizottsá­gokban bent ülő parasztok bizony keveset értenek a malmi könyvek ve­zetéséhez és egyébként is tehetetle­nek — ritka kivételtől eltekintve a malmosok ravaszságaival szemben. — Előfordul azután persze az is, hogy maguk a bizottsági tagok sem vetik meg néha a fekete őrlést és így nem is mernek szembeszállni a malmossal. — Mindez együttvéve azt jelenti — mondjuk meg nyíltan — hogy az eddigi malomellenőrzé­­sek a legtöbb helyen fabatkát sem értek, így találkozik, akarva-akaratla­­nul a malmos, a hatósági közeg és a jómódú parasztság érdeke a rendele­tek kijátszására. — És a félreveze­tett nép mit szól mindehez? Nem látja a bajok okát, népi látja az ösz­­szefüggéseket, csak szidja a rendele­tet, melyről annyit tud, hogy neki nem jó. A gyárak dolgozói számára minden­képpen biztosítani kellett a kor­mánynak a kenyeret. Az ő fejadag­jaik számára szolgált korábban a beszolgáltatási 20 százalék, mostpe* *,­dig a dézsma. Ha a parasztság ki­játssza a rendeletet és nem a gabo­nakereskedőnek adja le a dézsmát, hanem a malmoshoz viszi, akkor ez azt jelenti majd, hogy a gyári mun­kásoknak megint­ nem jut elég­ és ol­csó kenyér, megint kénytelenek lesz­nek batyuzni és feketén venni lisz­tet, megint nem tudnak olyan erővel termelni, ahogyan kellene — és még mindig nem fog jutni a parasztnak elég és olcsó csizma, eke, kapa és egyéb iparcikk. A parasztság így önmaga alatt vágja a fát, ha hallgat a malmosok látszatra csábító felhívásának és ki­játssza a rendeletet. Mert sokszoro­san megfizeti azt, amit megtakaríta­ni vél. Megfizeti a drága csizmával, iparcikkel. És rontja a forintot, újabb infláció csíráit hinti el, mikor a malmost támogatja a feketézésben nem pedig az ipari munkást az olcsó kenyérrel. — Mert kenyeret csak meg kell venni a munkásnak. — És ha nem kap hatósági áron jegyre, akkor azt veszi meg, amit a malmos feketén elad neki. És ezt drágán ve­szi meg, viszont így ő is többet kell, hogy kapjon a munkájáért, ami azt eredményezi, hogy drága lesz az iparcikk, amit termel. A parasztságnak fel kell ismerni ezeket az összefüggéseket. Az ipari­­ munkásokkal kell összefognia, az ő­n érdekeiket kell szem előtt tartania, s mert ez a saját maga érdeke is.­­ A­­ malmosok ellenségei a népnek még­­ akkor is, ha az ellopott száz és száz mázsa lisztből néha napján néhány kilókat vissza is adnak nekik jóté­konyságból, ha reklámból fehér ke­nyérrel kínálják is a népet. A malomkérdés megoldása az, ha a malmokat községi tulajdonba vesszük. A parasztságnak fel kell ismerni az összefüggéseket, túl kell látni a közvetlen érdekeken, orszá­gos méretekben kell gondolkodnia. Ha pedig így lesz, akkor nyugodtan rájuk bízhatjuk a malmokat. Csak így érhetjük el, hogy ne a nép le­gyen a malmosokért, hanem a ma­lom szolgálja végre a népet. K. E. MAKÓI NÉPÚJSÁG „Hősi halotta­i dísztemetést rendezett egy szélhámos halott nélkül... Harangoztatott, cigányzenét, katonai díszszakaszt, papot, kántort rendelt a temetéshez Pumpolási manőver temetési mesével Meglepő és egyben agyafúrt szél­hámoságon botránkozik, vagy mulat pár nap óta a város lakosságának egy része, aszerint, hogy ki mennyi­ben volt részese a „megvágott" szen­vedő alanyoknak, vagy a „hősi ha­­lott" dísztemetésére odacsődített és felültetett gyászoló közönségnek. Sok elképesztő szélhámosságot termelt már ki az emberi ravasz­ság és vakmerőség, amely mö­gött hiúság, hatalomvágy, pénz és vagyonszerzés állott, de ed­dig arra nem volt példa, hogy valaki a részvét palástját magá­nnéri követségen. Hazafelé jövet a vonaton sok utas volt s így ők a ko­csi lépcsőjére szorultak. Félegyhibát elhagyva unoka­öccse valahogy egyensúlyt ve­szített és a kerekek alá került, amelyek levágták egyik kezét, egyik lábát és oly súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy a kocsi kerekei alatt nyomban meghalt. A holttestet a vonattal beszállítot­ták Szegedre és ott a bonctani inté­zetben helyezték el, hogy a törvény­ re öltve embereket, hivatalokat, hatóságokat lóvá téve, a kegye­let arcátlan vámszedőjeként szél­­hámoskodjon végig egy várost. A példátlan szélhámosság pár nappal ezelőtt történt, de a közben megindult rendőri nyomozás érdeké­ben nem foglalkoztunk az üggyel. DISZTE­METÉST A HŐSI HALOTTNAK A múlt hét közepén feketébe öltö­zött 30 év körüli fiatalember állíto­t be az egyik főtéri temetkezési inté­zetbe. Megnyerő fellépéssel érdek­lődött a temetkezési vállalkozónál, hogy mibe kerül az elsőrendű díszte­metés egy hősi halott részére. Szak­szerű pontossággal sorolta fel a szükséges kellékeket, feltételeket és úri gesztussal válogatott ki, mind­­­azt, ami szép és drága. Közben a­­ részvétkeltés biztos segítségét is­­ igénybe véve nagy bőbeszédűséggel ’ mondta el a „nagy tragédiát". Unokaöccsével, aki nemrég tért haza orosz fogságból, Pesten jártak, hogy annak Kolozsvár környékén maradt, birtokügyét elintézzék a ro­széki orvosszakértői boncolást meg­ejtsék. A nagy tragédia elmesélése köz­ben kettős koporsót választott ki, drága selyemszemfedőt, 8—10 koszorúra való selyemszalagot. Hogy a temetés körüli eljárást még hihetőbbé tegye, közben gyászkeretes particédulákat kért s mintegy 15 darabot nyomban ki is állított. Megbeszélte a temetkezési vállalko­zóval, hogy a kellékeket a gyászko­csin szállítja be Szegedre, amelyhez lovakat ő ad ki szombori birtokáról. CIGÁNYZENE, KATONAI DÍSZSZAKASZ Közben elmondta azt is, hogy pompás katonai temetésről gon­doskodott. Megrendelte a cigány­­zenekart a temetéshez és eljárt a honvéd kiegészítő parancsnok­ságnál, hogy díszszakasz vonul­jon ki a temetésre. A számla összeállításakor a jelen­tős összeget egész természetesnek ta­lálva, hanyag előkelőséggel jelentet­te ki, hogy rendben van és holnap délután, amikor a lovakkal jön a ko­csiért, kifizeti. Távozóban­­ könnyed természetes­séggel fordult vissza az ajtóból , csak úgy „apropó" kért 20 forintot, miután pillanatnyilag nincs nála ele­gendő pénz a virág és csokorrende­léshez. KIVONUL A CIGÁNYZENE­­KAR ÉS A DÍSZSZAKASZ A temetkezési vállalkozó a jó üz­let reményében másnap elkészítette a hazaszállításhoz és temetéshez szükséges kellékeket s várta a meg­rendelőjét; közben megtudta, hogy a megrendelő szabályszerűen mindenütt eljárt a hivatalos he­lyeken. A particédulát kifüg­gesztette a templom ajtóra és a római katolikus temető kapu­jára is. Az egyháznál sírhelyet kért a hősi halottak sorában és a sírt meg is ásotta ott a sírásó­val. A megrendelő azonban nem jött másnap a jelzett időben, hanem he­lyette a felesége állított be az üzlet­be s elmondta, hogy holnap reggel a postán vesznek ki pénzt s kifizetik a költségeket. A temetést másnap délutánra halasztották, amikor a halott a vasúton megérkezik s on­nan szállítják a temetőbe. Eljött másnap is, de sem a meg­rendelő, sem a felesége nem jelentke­zett a temetkezési vállalkozónál. Ellenben délután a 12 tagú ci­gányzenekar kivonult az állo­másra, hogy a vonattal megér­kező hősi halottat h­a állomásról zeneszóval kísérje a temetőbe. Közben a római katolikus teme­tőben is folytak az előkészületek. A honvédségtől díszben, fegy­verrel kivonult a díszszakasz, megjelent a pap, kántor és szép számban összegyűlt a végtisztes­séget megadó gyónótó közön­ség is, amelynek egy része azt sem tudta, ki is a hősi halott. Megjött a vonat is, de halottat nem hozott s a kárvallott cigányban­da elszontyorodva vonult be az ál­lomásról a temetőbe s közölték, hogy „nem jött" a halott. A temetésre összegyűlt funk­cionáriusok és a közönség nagy megütközéssel vette tudomásul, hogy nem hozták a hősi halottat, és kisebb-nagyobb várakozás után — kegyeletes érzésében megbántva — csalódva oszlott széjjel. ELTŰNT A PUMPOLÓ SZÉLHÁMOS A halott nélkül maradt temetés közönsége másnap elítélő hangon kommentálta a városban a kínos ese­tet s többen kezdtek utána járni, hogy hogyan és miként is történhe­tett meg ez a temetési botrány. Rövidesen kiderült azután, hogy egy körmönfont szélhámos agyafúrt pumpolási trükkjének lettek a felül­­tetettjei. Az egész temetési manőver a vakmerő szélhámos agyában szü­letett meg és rendezte végig azért, hogy kisded pumpolásával megvág­ja mindazokat, akik a temetési me­sének bedőlnek. "Kiderült, hogy az egyik főtéri virágkereskedőnél nyolc koszorút és 60 forint értékű csokrot rendelt, de közben pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva 12 forintot kért kölcsön , a megrendelt koszorúkat és csok­rokat a kereskedő nyakába hagyta. Hogy mennyire nem voltak gátlásai a szélhámosnak a pumpolás terén, bizonyítja az is, hogy a sírt ásó te­­metőcsőszt is megvágta 8 forint órá­jáig. Kiderült végül az is, hogy a „fele­ségnek" mondott asszony sem a fele­sége a szélhámosnak, hanem csak egy rászedett ismerőse, akinél há­rom hétig élősködött és azt is meg­­pumpolta 80—90 forinttal. Ez az asszony mondta el azt is, hogy a szélhámost nem is iemeri, mindössze 3

Next