Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

1943 május 14. t MOSOLKÓ SÍROK Tizenötmillió kisisten. Csapadékhiány lévén, ismét fel­­merül­tt a mesterséges esőcsinálás gondolata. A Meteorológiai Társa­ság szakülésén két kiváló tekinté­lyünk előadás keretében ismertette elméletét. Eszerint nem elképzel­hetetlen a mesterséges eső és hang­súlyozták a kísérletek végzésének kívánatosságát. Nos, épen az ellenkező az, amit én óhajtok hangsúlyozni. A magas kormány közbelépését és a kísér­letek jóerőre való megtiltását ké­rem. Mert kérés­ni is ijesztő, mi lesz itt, ha egyszer elérkezünk arra a fokra, hogy mesterségesen tu­dunk esőt csinálni. A kérdések özöne tolul az ember ajkára: Ki fogja eldönteni, hogy mikor és hol, milyen és mennyi eső legyen? Mi lesz, ha a kukoricára eső kell, a szőlőre meg nem? Kinek a javára döntenek, ha a krumpliföld tulajdo­nosa bemegy a városi esőcsináló hivatalba és bő csapadékot kér, ugyanakkor pedig a gyümölcsös­­gazda barackot akar szedni a más­napi piacra és öklével­ veri az asz­­­talt, hogy neki száraz idő legyen és meg ne próbálja nyitni a város az ég csatornáit?! Ki vállalja a fele­lősséget, ha vallami befolyásos egyesület, a kerti ünnepélyére szép napsütést kíván, de ugyanakkor nagymosásra készül a Tini néni és azt követeli, hogy neki esőt vará­zsoljanak a vizesdézsájába. Kétségtelen ugyebár, hogy a meg­oldás kissé komplikáltnak látszik. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy például a zö­ldv­endégillősök, fagy­­ilak­osok, strandok,­­ vadevezősök az egész nyárra meleg, száraz időt kí­vánnak, ugyanakkor sűrű és ki­adós csapadékért fognak kilincsel­ni a zöldségesek és a porban fut-­­dokló városi lakoságnak az a ré­sze, amelyhez fedezet hiányában nem jut el a locsodó autó. Kinek a javára döntenek és ki dönt? Kit k­ell megkörnyékezni, kihez kell protekció? És mégis van megoldás. Az egyet­len lehetséges. Parcellázni kell az égbotot. Par­cellázni a napot, a felhőket, a szél­járást. Kiki a háza és birtoka felett tulajdonba veszi a természeti erő­ket, a maga felhőé­t, napját, szelét és azokkal tetszése szerint gazdál­kodik. Ha akarja, nap süt, ha akar­ja, eső esik, ha akarja, szél fú. Ideális lesz. Egyazon percben Ko­vács János földjére hullik az alkal­mas eső, jobb szomszédja szőlőjét süti a napocska és ballszomszédjá­­nál, fújdogál a hideg szél. Vagy esetleg Kis Péter udvarán a virá­­­os kertre esik az eső, két méterrel odébb a kiterített tarhonyára süt a nap és tőle öt­­lépésre langy szellő szárítgatja a frissen mosott fehér­neműt. Kiki megkapja a maga egét. Ho­nunk 15 millió lakosa megannyi kisisten lesz. Hiszen manapság úgyis mindenki az szeretne lenni, Kiss József. Makó megyei város polgár­­mesterétől. 10.416/1943. Tárgy: A volt vásártéri levente gyakorlóterület bérbeadása. Hirdetmény A volt vásártéri levente gyakor­lóterületet 1943. évi május 15-én délelőtt 10 órakor a városi gazdag­sági hivatalban tartandó árverésen legeltetés céljára bérbeadatom. Makó, 1943. május 11. Dr. Bécsy Bertalan 3093 polgármester MAKÓI ÚJSÁG S 9 magyar r­ész délvidéki útja és makói látogatása Pár őszinte szó a cserkészetről A magyar cserkészmozgalom or­szágos főcserkésze, vitéz kisbarnak.i Farkas Ferenc altábornagy má­jus 8, 9 és 10-én cserkészkörúton volt a szegedi V. cserkészkerület területén. A szegedi, szentesi, vá­sárhelyi csapatok meglátogatása után Bácskának vette útját. Az újonnan felszabadult délvidéki te­rületen ez volt az első magasabb­­rendű cserkészlátogatás. A szabad­kai, bajmoki, zombori, újvidéki, ku­­lai, óbecsei, zentai és magyarkani­zsai cserkészek elfogadott lélekkel és meghatódva fogadták mindenütt a főcserkészt. Szabadkán 9-én 100 cserkésztiszt részvételével tisztigyű­lés volt, aznap este pedig Újvidé­ken rendeztek tiszteletére nagysza­bású cserkészt­ábortüzet. Az egyes­ városok és községek cserkészeit sa­ját otthonukban látogatta meg és szűkreszabott idő keretében minden cserkészhez volt egy-egy kedves szava. A főcserkész boldogan me­sélte a bácskaiak rendkívül meleg fogadtatását és mint mondta, igen kedves élményekkel tért vissza on­nan. Makó annyira kiesik most min­den forgalmas útvonalból, annyira a megmaradt szégyenhatár szögébe került, hogy először nem is vették tervbe idejövetelüket, de É­r­y Emil országos parancsnok elbeszé­léséből tudjuk hogy a végén mégis úgy döntöttek, hogy inkább egy fél nappal­ meghosszabbítják körútju­kat, de a jóhírű makói cserkészek­ meglátogatását nem mulasztják el. 10-én délután percnyi pontossággal érkezett a főcserkész autója kísére­tével­ a marosi hídfőhöz, ahol vitéz Csaba László és Nagylaki Béla cserkésztisztek fogadták a ma­gas cserkészvendégeket. A főcser­kész kíséretében három cserkész­tőt­isztviselő utazott, míg a szegedi kerület részéről kanizsai Karg György ezredes és Koczkás Sán­dor kerületi parancsnok tartoztak a kísérethez. A makói cserkészcsapatok a gim­názium tornatermében gyűltek ösz­­sze és az érdekelt iskolaigazgatók jelenlétében várták a főcserkészt. Megérkezésekor a cserkészek a fő­­cserkészt harsány csatakiáltással fogadták, majd egy kedves arcú kiscserkész üdvözölte és köszönte meg a megtisztelő látogatást. A fő­cserkész ezután rövid beszédet in­tézett a fiúkhoz és a cserkészesz­mékhez való feltétlen kitartásra buzdította őket.­­— Kíváncsi voltam már a makói cserkészekre — mondotta, — mert akármerre jártam az országban, mindenütt találkoztam makóiakkal. Akár a hárshegyi örsvezetőképzői táborokat látogatom, akár Erdély­ben járok, mindenütt találkozom velük. Ezért is vállalkoztam szíve­sen arra, hogy saját otthonukban látogassam meg őket. Az 556. sz. csapat egy saját ké­szítésű dísztárgyat ajándékozott a makói cserkészek nevében a láto­gatás emlékére. A főcserkész öröm­mel fogadta el a cserkészötletesség­­gel elkészített ajándékot. A gimná­ziumi csapat otthonába ment ez­után, ahol érdeklődéssel nézte az otthon berendezését, emlékeit és meghallgatta a fiúk beszámolóját a­ kü­lömböző cserkészmunkákról. Két csapat otthonában most hadikórház van és így több cserkészotthont nem lehetett megmutatni. A cserkészektől vett szives búcsú után a főcserkész és kísérete tisz­telgő látogatást tett vármegyénk fő­ispánjánál. A főispán régi isme­rősként üdvözölte vendégét. A főis­­páni hivatalban elhelyezett arcké­pek közül felismerte Fáy István volt főispán képét „Ez meg itt Fáy Pista*’ — szólt, — „hiszen ő is régi cserkész, most az Országos Cser­késznagytanács elnöke, a cserkész­szálak mindenüvé elvezetnek**. Ezután a vármegye alispánját ke­reste fel, akitől szíves beszélgetés során kérte a cserkészet további jó­* indulatú támogatását. A dr. Csepregi Imre prelá­­tusnál tett látogatás során a prelá­­tus ama óhajának adott kifejezést, hogy bár már mindenki cserkész volna, mert akkor bizonyára békes­ség volna a földön a most dúló há­ború helyett. Innen a város polgármesteréhez ment, aki a város parlamentjéből jött ki a fogadására. A hivatalos látogatás után a város polgármes­tere lakásán teán látta vendégül a főcserkészt és kíséretét. Utána búcsút vett a makóiaktól és mel­eg kézszorítás után Szegeden át Kecskemétre utazott. A főcserkész látogatása mély nyomokat hagyott nemcsak a város cserkészei körében, hanem azoknál is, aki e rövid látogatás alkalmai­val találkozott vele. Éreztük, hogy a cserkészet kimagasló megtestesítő­je járt nálunk. Magas polgári, il­letőleg katonai rangja ellenére a legnagyobb szívélyességgel és sze­rénységgel jelent meg mindenütt, ahova csak útra vitte. Tisztán lát­tuk, hogy igazi cserkészférfi, akit a cserkészet már sok évtizeden át ki­munkált, áthatott és minden ma­gyar cserkésznek mindenkor köve­tendő eszményi példaképe. A főcserkész látogatása jó alka­lom vol­t arra, hogy a cserkészettel kapcsolatban néhány kérdés vég­leg tisztázódjék. Mint mondotta, lá­togatásának mindenütt ez volt egyik célja. Új zászlóbontás volt ez, a magyar cserkészet negyedik évtze­­dének hajnalán. Nem lesz érdekte­len, ha néhány szóval mi is ismer­tetjük a cserkészet lényegét és je­lenlegi helyzetét. A makói közönségnek már nem kell bemutatni a cserkészetet, fiain keresztül immár 20 év­?, mindenki ismeri. Az utóbbi időben azonban mind sűrűbben vetődött fel az a kérdés, hogy mi van a cserkészet­­tetű­, helyesebben mi lesz? Hallottuk, hogy a cserkészet beleolvad a le­­ventemozgalomba. Hallottuk, hogy a cserkészet meg fog szűnni, mert angol mintára szervezték, szabad­­kőműves irányzatot tart fenn, nincs már szükség rá, kiélte magát, újat már nem tud kitermelni magából stb. stb. A cserkészmozgalom hiva­tásos vezetői ezekre a kérdésekre részben napilapokban, jórészben a szaklapokban már megadták a fe­leletet. Sok rágalomra pedig nem tartották méltónak a válaszadást, íme a való helyzet. A cserkészet valóban angol „ta­lálmány*’, Baden Power öntötte for­mába. Minden nemzet átvette ezt a gondolatot, de minden nemzet­ át­ültette sajátos nemzeti formájába és annak ellenére, hogy az eszme idegen volt, mégis tudott nagyon is nemzeti lenni., Ki merné azt ál­lítani, hogy a magyar fiú, vagy a francia fiú, vagy a lengyel fiú nem volt jó hazafi azért, mert rö­vid nadrágot hordott és mert cser­kész volt. Minden nemzet cserké­sze elsősorban hazáját s annak esz- Egy másfél tonnás ló csónak és egy négy lovas lőkarban levő járgány eladó. Értekezni lehet S. Bálint György felsőházi taggal, Hold­ utca 26. szám. 2440 Talpalok, farkalok jegy nélkül, gu­mi és más lábbeli gumival és gu­mijavítást vállalok. Diós cipészmes­ter, Királyhegyesi­ u. 7/a. 2974

Next