Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)

1949-06-11 / 21. szám

‘assam •— . cos szőke fiú­­t azt se, hogy vegyszer véd­­nem akarunk mai lengyel is készül a ísérc­ Az őszi 200 ezren ott­azt gondol­­í teszi óljuk mindezt e­k, hogy me le­­felejtse el, Ci 7 millió em­ Imuit háború-ETNEK való­­— tette hozzá nagyobbik. — mi csak a l mesélnénk, <k az ifju­sági része. A dön­­tság egységes tgyel Ifjúsági te. Afi hárman ennek a szö­göm például: •tek, amelyen havonta kije­iket beszéljük örök az alap­­’­ében Vannak, mellette lévő ősz­ép falura mapos ideole­­írtao**. ■4S azzal az tik, hogy *n­­izik. Eszébe tés, amit az yássdal foly- Ez a mun­kás ágban dolgo­­sjött kengyel­­ibben végezte int Francia­­tunkás a­ vá­­: 700 százalé­kkor Jaques hogy mi en­­iokkal jobban Franciaország­­t ez azt felelte: — Kicsit dolgoztam volna, a bánya­tulajdonosiak ? Jaques az órájára nézett. — Jó volt rá még veletek, beszél­getni — mondta, de készülnöm kell, mert indul a vontatom Este­ért Varsóba is úgy hal­lotta eddig emlegetni, mint romok városát. Most azt látta, a hogy milyen szépek az utcák, épületek, milyen nyüzsgő az élet. A­ M­SNAP REGGEL aztán el­­kzdett csatangolni. Járt utcáról utcára, kiállításról­­kiállításra, mindent megnézett. Látott utcákat még most is ro­mokban, de látta az új Varsót is, amely messze feléje nőtt a pusztulásnak és romoknak. »Varsó vádolt — olvasta egy kiállításon a felirata a pusztu­lás adatairól, hogy az iskolák, egyetemek 70 százalékát, a mú­zeumok 80 százalékát, a kórhá­zak 80 százalékát és a gyárak­nak is 80 százalékét tették tönk­re a nácik. Azt is felírta magá­nak, hogy a háború előtt 1 mil­lió 200.000 volt Varsó lakossága, a háború után kevesebb, mint a fele, 500 ezer, a többi elpusztult De 1018-ban már ismét egy millió lakosa volt Varsónak, s ez a szám mutatja, milyen ha­talmas eredményeket ért el a lengyel népi demokrácia. Külön megnézte Jaques egy kiállításon az új Varsó óriási tervét. Gyönyörű volt. Pedig, ha valaki, hét Jaques igazén be volt telve Párissal, de ezt a­z új Varsót 6 is lelkesen nézte. Fé­nyes körútak, vséres sugárutak, az elképzelhető legmodernebb épületek, nagy parkok. .. S mi­kor megint kitint az utcára iz­gatottan teste meg m­ár mi van. Itt is, ott is megállt, elképzelte, hogy építenek tovább. Tovább, mert amerre mánt építkezése­ket látott s mindenütt táblákat: ■ Idő előtt befejeztük a Három­­rés tervet«, »Előre a hatéves­­ tervért«. ZT­ÁN MESSZEBB még egy plakátot látott. »Éljen a Lengyel Munkás Pártok Egye­sülési Kongresszusa«. Mióta Jaques Lengyelország­ban vasi állandóan csak csodál­kozik Varsó utcái újra szépk, az áruházak áruval vannak­­ tele, a szénkivitel a háború előttinek a kétszerese, több vasúti kocsi van, mint 38 előtt. Most már minden megvilágosodott előtte. Ez a három felirét kapcsolat­ban van egymással. A három­éves tervet azért sikerült idő előtt teljesíteni, a hatéves terv­ben azért fog jól dolgozni a len­gyel munkásság, mert egységes a lengyel munkásosztály. Milyen jó ezeknek gondolta. Hej, ha mi franciák is már itt tartanánk! .. És bár Jaques már a harmin­cadik év felé közeleg, de akkor ő is biztos beátlana­ egy ifjúsági rohambrigádba. Varga Magda Ruszcsuknak hívják azt a kikötővá­rost, amit először láttunk meg Bulgá­riából a vonat ablakából. »Talán hajó­ablakból?« — kérdezhetné valaki — »széles a Duna Bulgária határán, bájos lenne hidat verni rajta!« Ha Románián keresztül utazik az ember Bulgáriába, egyszerre ül vonaton is, hajón is.­­ Hatalmas kompra tolják rá a vasúti kocsikat a román határon, a túlsó parton pediig már be­fűtve vár a bulgár mozdony. A Duna ismerős ringatása­­ hullámzott alattunk: otthon érezte magát, de ott­hon éreztük­­ mi is magunkat a szocializ­must építő baráti Bulgária földjén. „Din­trovgh­­bi mentik?" kiabálják már messziről, mikor meglát­ják az egyenruhánkat. Sok külföldi brigád segít országot építeni a vendég­­szerető bulgár fiataloknak. Mi cse­hekkel és lengyelekkel utazunk Szófia felé, együtt­­ tanuljuk a nótákat a bul­gár barátainktól, akik a helyi ifjúsági szervezet kérésére negyedóra alatt ké­szültek fel, hogy elkísérjenek a hosszú ultra. Még a gyorsvonat is fél napot zakatol, amíg a határon Szófiába ér. »Elmaradott kisvárosjellegű telepü­lés« — írják a régi földrajzkönyvek Szófiáról, mi pedig világvárost láttunk, mikor megérkeztünk: nem a por és k­orom, hanem a napfény és a kertek világvárosát. Feharfalú házak, hatalmas parkok, terjengő rizaaillat várna Szófia Félmilliónál több lakosa van. A legfor­galmasabb időpontokban szól a zene az utcasarkokon, mindenfelé vidám embe­reket, egynnuhás fiatalokat látunk. A meleg sokkal nagyobb, mint nálunk Az emberek 20 leváért (kb. 40 fillér)­ isszák az almatoorhoz hasonló frissítő italt, amit egy nálunk ismeretlen nö­vényből készítenek. Lombos fák alatt fut a zöldszínű villamos a Sztálin ut­cán és néhány perc múlva már folyik a beszélgetés az ifjúsági szervezet központjában, olyan nyelvzavar közepette, mintha csak Bá­belben lennénk, ama bibliai torony alatt. No itt ugyancsak elő kellett venni a ta­nultakat, meg is bántam erősen, hogy orosz nyelvből tavaly megengedtem a közepessel. Egy óra alatt már nagyjá­ban ismertük az ifjúsági mozgalmat. A Népi Ifjúság Szövetsági szervezetében hasonlít a mi MINSZ-j ünkhöz. Iskolai szervezeteiben komoly munka folyik, vezetik Irányítják a fiatalokat nemcsak a tanulásban,­­ hanem a politikai munkában is. Nyáron pedig a bulgári ifjúság legna­­­gyobb mozgalma a brigád... de men­jünk csak sorjába. Egy hete voltunk már Bulgáriában, a­mikor megérkeztünk munkahelyünkre,­ Dlm­strovgrádba. No, furcsa város ezt a Dimit­rovgrád, végeláthatatlan mé­s­zök, füves domboldalak városa. M­ipQl fi­ Bulgária legnagyobb ipari központja Itt dolgozik a Népi Ifjúság Szövetségei legtöbb brigádja is. 1947-ben 88 ezer fiatal vett részt az országépítő brigád mozgalom­ban, 1848-ban ez a szám negyed­­millióra növekedett. Ez a szép munka 200 ezer leva meg­­­takarítást jelentett a bulgár népnek.­ Fiatalok építették fel a Loveos Trojen-I vasútvonalat, a Mezdrai-I elektromos központot, sok-sok kilométer országutat, de hozzájárultak az ötéves terv minden nagy alkotásához is. A bolgár népköz­­társaság a Népi Ifjúság Szövetségét a munka aranyérmével tüntette ki. Estén­­­ként tábortüzet gyújtottunk a lebontott­­ dombok helyén. Háromheti munkánk legszebb napja volt, mikor a bolgár nép harcos vezető­jének, a Bolgár Kommunista Pártnak nagy vezére, Dimitrov elvtárs szakított időt, hogy meglátogasson. »Rákosi-Dimitrov« verték vissza sziklafalak a magyar és bolgár szocializ­a­mus nagy építőinek neveit. Jártunk a Fekete-tenger partján, ahol magyar élmunkásokat lát vendégül baráti Bulgária, voltunk a plovdivi* róasaolajgyárban, megcsodáltuk Rosk­a-1 erőmű építkezéseit és ökölbe a 8 szorult kézzel álltunk a meggyilkolt bol­gár partizánok sírjánál. Hosszúhajú jatagánt harcos is töltényöves gépfegyvere; fiatal áll kőbe faragva a sírhalom­ mellett. Egyforma szeretet és gyűlölet, egyforma elszántság az arcukon. »Apák és fiúk« hirdeti a felirat. A bolgár népnek mindig elnyomók ellen kellett küzdeni. A Párttal ás Dimitrrov elvtárssal az élükön, azzal a Párttal, amelyik a fasizmus elleni küzdelemben a bolgár nép harc­­edzett, tapasztalt vezetőjévé vált és azzal a Dimitrov elvtárssal, aki a fa­siszták börtöneiben és kínzókam­rái­­ban évekig szenvedett népéért és nemcsak a bolgár népért, hanem a világ minden elnyomottjának­­ legnagyobb vezetői közé tartozik. „Apák és fiúk" együtt nyugotzunk a hegyek tövében­­ »Sohasem felejtjük el őket« — mon­­­dotta egy életbenmaradt paletizánfia­j tál — »és sohasem felejtjük el a nagy Szov­jetunió Vörös Hadseregét, amely­­ meghozta Bulgáriának a szabad­ságot, az építés lehetőségit!« Zakatolt, zakatolt a vonat és mi ismét ott ringatóztunk a Duna hullá­main. A part távolodott, tenyerünkön még éreztük a forró kézfogás melegét. — »Dovisoane« — kiabálták bol­gár barátaink — »viszontlátásra a Fesztiválon«. TtíUivadt minden tagtársunk figyelmét hogy az iskolaév befejezése a vidéket uiaeeók otthonról fizethetnek elő szlátciuszia^ötödikéet a 24496 csekken arra, után DIMITROV n akarjuk azt, hogy Lengyelország mégegyszer védtelen legyen. „ÚJ-DELHIBEN nemsokára épp olyan boldogok lesznek az emberek, mint PEKINGBEN és BUDAPESTEN"* A Margitszigeti Nagyszálló homlokzatán vagy harminc fajta zászlót lenget a szél és a fran­­cia nyelvű köszöntő felírás jelzi, hogy­ itt laknak a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának tagjai. Este van már, amikor Ranjut Guha, India kiküldötte, a DJVSZ gyar­mati irodájának vezetője haza­érkezik. Alacsony, sötétbőrű fiú. Szemüvege mögött megcsillan a szeme, amikor bemutatkozom neki és háromszor is elismétlem, hogy a Március Tizenötödike a magyar középiskolások napja. — Igen, persze — mondja — már­cius tizenötödike — a forradalom napja, Petőfié és Kossut­hé, Hogy ki juthat iskolába Indiában ? Hát csak az igen gazdagok gyermekei — meg persze az an­goloké. Gondoljátok­­ [UNK]­, hogy vannak falvak, tartományok, ahol senki sem tud írni, olvasni, hogy vannak családok,­­amelyekben senki se látott könyvet. Még otthon voltam, amikor egyszer lent jártam egy bengáüai faluban — kiderült, hogy a fiatalok közül egyik sem végzett egy osztályt sem. A tudatlanságnak ilyen mester­séges fenntartása természetesen nem akadályozza meg a fiatalok szervezkedését. A munkásfiata­lok és az egyetemisták mellett a diákok nálunk is kiveszik részü­ket a harcból. Hallotbatok már Baghá­ról? — Kalkuttai vagyok — folytatja Guha, ott születtem, ott éltem. Kalkuttai volt a kis Bagha tő­lünk nem messze lakott, egy ottani iskola diákja volt. Gyak­ran találkoztam vele, jól ismer­tem, szerettem is: fürgés szíl, mozgékony gyerek volt. Egy­szer az egyetemisták sztrájkot szerveztek — sztrájkoltak a meg­fizethetetlen tandíjak, tanszerek, a reakciós és tudatlan prof­es­­­szorok, az angol megszállás ellen. A hindu középiskolások jól tud­ják, hogy az egyetemisták és az ő harcuk közös: beálltak hát ők is a tüntetők közé. Köztük ott volt Bagha is, ott menetelt Kal­kutta főutcáján és vitte a vörös zászlót, amely majdnem nagyobb volt, mint ő maga. Pandit Nehru,­ar­ reakciós miniszterelnök intéz­kedett­­, egyszerre megjelentek az angol rendőrök és a katonaság. Eldördült a sortűz és a többiek között Bagha is golyót kapott a mellébe. Kórházba szállították. Amikor kimosták a sebét és be­kötözték, Bagha felemelkedett az ágyon és angolul kiáltotta: »Long live the Revolution! (Sokáig él­­­­jen a forradalom!)«. Bagha meg­­­halt a kórházi ágyon, de a pél­dája ott él a többi indiai fiatal között. Magyarországon már megkezdődött a Fesztivál! Hát persze, hogy megkezdődött, miért csodálkozol — kérdezi. A választások ünnepe talán nem a Fesztivál kezdete volt. Én kom­munista vagyok és olvastam, hogy mit mondott Farkas Mihály elvtárs: »A Párt legjobb segéd­csapata a fiatalság«. Vajjon van-e ennél nagyobb megtisz­teltetés, vajjon van-e nagyobb biztatás a Fesztivál előtt, mint ez? Látom, hogy kint a gyárak­ban és az iskolákban a fiatalok tudják, hogy mi a jelentősége a Fesztiválnak. — Magyarországon megkezdődött már a Fesztivál. Most járok másodszor nálatok. Ami a legjobban megragadott, az a magyar fiatalság nyugalma, biztonsága, bizodalma. Nektek van mibe bíznotok, tudjátok, hogy egyenesen haladtok. Az a diák, aki ösztöndíjat kap, aki a vizsgáit jó eredménnyel teszi le, aki előtt nyitva állnak az egye­tem és minden szép szakma ka­pui , valóban bizakodhat a jöven­dőjében. Ezért van annyi mosoly­gó fiatal arc az autóbuszon és az utcákon, annyi boldog fiú és leány a Margitsziget fái alatt. Egy éve sincs, hogy utol­jára itt jártam, mégis mintha más város­ba érkeznék. A Dunaprton a rom­­házak eltűntek és újjáépültek, mindenhol munkások dolgoznak, új hidak kötik össze a Hét város­részt és az új hidakon is szorgal­masan szegecselnek a munkások. Ez az, amiért bizalommal tekinthet a magyar fiatalság a jövendő felé. De bizakodunk mi is! De bizalommal tekintünk a jö­vendőnk felé mi is. Bízunk a jö­­vőnkben azért, mert tudjuk, hogy mire képes az erőnk. Nanking, Sanghaj felszabadulása — tudjá­tok, mit jelent az nekünk? Egy­szer vitatkoztam egy öreg M Adu­val: azt mondta, ugyan, látjátok, a kínaiak sem képesek semmire, mi sem szabadulunk fel soha. So­kan gondolkodtak így nálunk, a most azt látják, hogy a kínai nép Népfelszabadító Hadsereg, kommunisták vezetésével mire ké­­­pes. Ma így gondolkodik az indiai fiatalság: Csang­ Kai Sek példáját nemsokára követi majd Pandit Nehru és Új-Delhiben épp olyan boldogok lesznek az emberek, mint Pekingben és­­ Budapesten. A riport vége felé­ közeledik. Félizenkettő már az idő­­s szállodában lassan elül a zaj. Most a hirtelen megváltoznak a szerepek: kihúzok a zsebemből egy levelet és megmutatom Ranjutnak. A le­velet Pál Lajos szegedi márciusi gárdista írta az MT-nek a szegedi Vásárhelyi sugárút 45. sz. alól. Azt írja, hogy a faliújságon a Fesz­tivál alkalmából Indonéziáról akar­nak írni, írjuk meg nekik, mi a helyzet Indonéziában. A tolmács szaporán fordítja angolra Pál La­jos levelét. Guha arca felragyog és azt mondja: Látjátok, ez is an­nak az ifjúsági egységnek a jele, amely képes világokat megdön­­teni és egy világot építeni. Ranjut Guha levele Pál Lajoshoz Ranjut Guha előkapja jegyző" tömbjét, felirta a nevet és elmet, izgatottan mondja: . — Ennek a fiúnak én magam akarok válaszolni. — Aztán már kap is elő egy darab papirost és a furcsa alakú benyúl betűk fölé odabiggyeszti: Pál Lajos, márciusi gárdista. — Ezt csak kóstolónak — mond­ja. Ahogy vége van a Végrehajtó Bizottság ülésének," írok részlete­­sebben is neki. Ezt meg közöljé­tek le a Március Tizenötödikében, ígérem: két-három hét múlva hosszú levelet kap majd tőlem Pál Lajos. És írjátok meg azt is­, forduljanak bizalommal hozzánk a magyar diákok. Megírtam. Megírtam ezt is, meg mindazt, amit még Guha mondott. A gyarmati fiatalok mozgósítóját és vezérét ismertük meg benne, magyar fiatalok — és ugyankkor a mi barátunkat. Réz Pál §| Kedves Barátom! 3 A leveledben felvetett kérdése­ket szerkesztőségeteken keresztül ... megkaptam. Nagyon boldog va­l­­gyok, hogy a magyar fiatalok en­­­­­nyire érdeklődnek a gyarmati or­­■r­­szágok és fiataljaik iránt. Ezért a lapotokon keresztül válaszolok ne­ked. Én Indiai vagyok és Indonézia a mi szomszédunk. Az Indonézek harca a mi harcunk is. Ezért nagy örömmel és lelkesedéssel írok róla. Tagtársi üdvözlettel: Ranjut Guha V­ . S’­ 77 rtYr/t SS-Í rfjw Wir »vm/ »yr*, n <vf etrr *f*sr I t^WVr v* - ofr v/7 «vrAr * ^ +*> ' - TY í rsTV? t ímot f * -V» t frjvr-wv._r.,T .<•£{ I »-f -ír —r ■A r-*(- ■•) A—> I ■»■r.-vr, fi ZJt. .Jjí

Next