Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-04 / 43. szám
Csütörtök 43. szám Pest, május 4. 1848 Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10.kétől június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10.éről december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest május 4. Csűrtük, csavartuk, de végre is ki kell mondanunk, miért tétlen a mi ministériumunk. Azért, mert ahányszor valami keményebb dologba kellene vágni fejszéjét, inkább kibúvik, s az ügyet elhalasztja, mert mindig attól fél, hogy nem engedelmeskednek neki. Ha a miniszerek ilyen politikát követnek, akkor aztán nem nagy mesterség a független epithetont szűzén megőrizni. Lássuk csak például a katonai ügyeket. A hadügy tárczája most Batthyányi Lajos kezében van. E férfiú mindenesetre egyike azoknak, kik nem engednek magukkal paczkázni. De ha Batthyányi Lajos nem volna olly nagy úr, s megfordulhatna a lakosok mindenféle osztályzatú köreiben, s hallaná, mint vélekednek az emberek a miniszerek eljárásáról, az illusiok hetedik egéből érezné magát leesni. Mi mindenképen erőltetjük képzelődő tehetségünket, de a ministeriumot, azokból amit tesz, nem képzelhetjük többnek , mint egy vármegyei fényes deputatiónak. A ministerium egészen a hivataléhesek dongó körébe veszel. Az efféle dongás pedig olly eltompító szokott lenni , hogy azon keresztül még az elnyomott hazának sírása sem hatna keresztül Hát még afféle csekélységek, hogy itt Pesten a főhatalom most is egy metternichféle ágens kezében van! Ezen ágens Lederer katonai parancsnok. Ha ezen veres nadrágos és világos hamuszifrakkos legénynek eszébe jutna, vagy egy bizonyos s könnyen kitalálható helyről eszébe juttatnák , hogy mégis nem igen hasznos dolog az osztrákoknak, ha az a Magyarország török taliter qualiter is elszakad , jó volna ott egy hatalmas coup d’ etat segítségével egy szép reggelen a régi rendet visszahozni! Mi kellene arra már ? Állítsanak ki a budai várfokra vagy huszonnégy ágyút, s kezdjék a pesti dunapartot bombardírozni, meglátják önök, mi fog itt történni. Azon perezben egy bizonyos elem fogna erőre kapni, s a mostani systema minden bajnokait kötözve vinnék elő a hídfőhöz. Ez pedig polgártársak, csak a mi ellenségeink jó vagy rész kedvétől függ. Ha egyszer Battyányi és Lederer között harczra kerülne a dolog furcsán állanának a felek. A mi oldalunkon a hivatalvágyók, ott a kitanult katonák, ottan ágyú dörgés, itt nálunk egy darab papír vagy legfeljebb Pulszki Ferencznek haranguktozó tehetsége. Battyányi Lajos derék magyar ember, de nem ismeri a legjobb magyar közmondást. Ne higyj a németnek. Ne szenvedjék önök ott azon két gránátossal őrzött palotában azt a Ledérért. Egy ollyan embert ki tizennégy ezer puskát, s ugyanannyi pisztolyt el tudott tagadni, nem hinnének önök képesnek arra hogy eltagadjon egy kis parancsot is,mellyel bizonyos esetekre már régen in petto tarthat. Nem kell az eseményeket isoláltan tekinteni. Az osztrák kormány még folyvást nem akar arról érteni, vagy azt elhinni hogy uralkodásának Magyarországon már vége van. E hatalom ebben a Lédererjében, a horvátokban, a tótokban, sőt a szászokban oláhokban és utolsó desperatióban az oroszban annyira bízik, hogy csak alkalmat vár, mellyben mindezen elemeket felvidithassa. Ha a ministerium a haza fenmaradásával nem akar könnyelműen játszani, hagyja el a lelketlen bareaui idővesztegetést,utasítsa haza a hivatal kérők károgó sergét, s lépjen elő bátran s ha pokolból is szerkeszszen össze a lehető legrövidebb idő alatt egy magyar hadserget, s magyar financziát. A hadsereg s financzia ez a függetlenség két főcaracteristicaja , ha ez nincs meg — akkor a ministerium nem más, mint a tekintetes nemes vármegye deputatioja, mellynek elnöke Batthyányi, kinek úri kötelessége a nagy képű táblabirókat naponként pontban tizenkét órakor ebédre hívni. Pest május 4-én. Tegnap két mammuth illy épületes párbeszédet tartott: — Meg van . — Mi van meg ? — Megvan az út,mellyen a kormányba viszszamehetünk. — Ah, ah , . — A lapok, a ministerialis pesti hírlapon kívül mind radicalok. A ministerium meg fog bukni. Mi en masse visszamegyünk a hatalomra. — Bizony meglehet. Ej, ej de isteni volna. if*-.Adja az isten. — Én bizonyos vagyok benne. — Áfás/ szolgája. — Servus humillimus. Ugyan ugye domini spectabiles ! hát a radicalok önöknek csak jó szolgálatot tesznek. Örülünk rajta, hogy megmondották. Szükség, hogy önökkel egyszer tisztába jőjünk, és mint szoktunk, rettenetesen nyíltan fogunk szólani, hogy megérthessék. Hallják tehát önök bebalzamírozott múmiái a régi kornak, mit tartunk mi önök felül. Mi önöket, hogy sok szót ne vesztegessünk, a haza ellenségeinek tartjuk. Azt hinni, hogy a radicalok önöknek fognak használni, a gondolkozásmód kétségbeesése. Önök nem ismerik a magyart. Dehogy is ismernék, hisz eddig, ha meg akarták tudni hányat ütött nálunk, Bécsbe mentek az órát megnézni, ott pedig mindig tizenkettőt mutatott, és ekkor a magyar ember enni kér. Az eldorádot akarnák visszaidézni nemde ? Elhisszük, nem rosz izlésök van. És azt hiszik, hogy mi önöket föltételekben nem akarva is segítjük. de elmaradtak ! Mégis jó az a hit, nem engedi, hogy az ember a bukás első reggelén megpuskázza magát. Mi ugyan mennyire csekély tehetségünktől kitelik, itt ott egész gyöngédséggel felszóllalunk a ministérium egyes tettei ellen, de tudják-e miért tesszük ezt ? Azért, hogy a ministeriumot teljesen pártunkhoz tartozónak hihessük, s dolgait úgy rendezze hogy a haza minden barátainak teljes bizalmát bírhassa, különösen pedig, hogy állása önök irányában még inkább szilárduljon. Kimondjuk meggyőződésünket: Ha a bukott párt ismét felemelné lehajtott fejét, az a hazára, a magyar szabadságra nézve egy újabb mohácsi nap volna. De azon perezben, mellyben csak távol árnyékát látnók azon lehetőségnek, hogy önök újra hatalomra jöjenek, elfeledve minden aprós divergentiát, mint ha hazafiak sereglenénk egybe a ministerium védelmezésére. Radicalissimus.