Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-03-21 / 3. szám

Nem kell táblabiró politika. Kedd. MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE. 3. szám, Pest, marczius 21, 1848. Pest, márcz. 21. Ah, minő napoknak nézünk elébe! A tündéri napok, a nemzeti függetlenség, teljes alkot­mányos szabadság, biztosított jóllét, hirtelen, váratlanul s mi­dőn legkevésbé hittük egyszerre érkezének meg. Jövőnk légköre sötét volt; erőtlen szemeink titka fá­tyolon át nem hathatának, messze távol hittük láthatárainktól a hajnalt, midőn az véletlenül felhasadt, s teljes pompájában jelent meg előttünk. Az ősi alkotmány ködként enyészett el. Az új rendszer mint fényesen felkelő nap oszlatta azt szét. Mint gót templom állt az előttünk, elfeketülve, roska­dozva, besülyedve a földbe, s helyébe tündér kezek által egy rövid éj után nagyszerű palota jött létre. Az ősi alkotmány komolyan, s elbizottan nézett Európa felé... és védőivel elhitető , hogy sötét ivei alatt a szabadság világa legjobban tenyészik — az idő, s vele néhányan gyön­gén harczolának ellene... a midőn körötte a láthatár csodála­tosan elborult. Esemény eseményre gyűlt, s a szilárdnak lát­szó épület az első meglepetésre egy perczig tartó ostrom után be volt véve. fc _ ________ Csak most midőn az uj institutiok birtokába jutottunk,most láthatjuk világosan és elfogultság nélkül minő iszonyú alkot­­vány volt a mienk. Azonban, azt mondják, megmentette nemzetünket... im a tények világosan szólnak : Magyarország daczolt a szomszéd erős, s minket minden áron felolvasztani akaró kormánynyal. Népünk áll, s minden arra mutat, hogy a dolgok új menetére csak úgy meg van érve, mint más nemzetek, kik jelen évben alkotmányos szabadságot nyertek. Ám legyen. Az hogy Magyarország áll, legyen az al­kotmány érdeme, de itt a megtartás után szerepe be van vé­gezve. Éjjel lámpa világnál, a régi szabadság színpadi gyé­mántja közöttük megtette hatását. Ámíthattuk magunkat. A kül­föld pedig nem értett, nem érthetett minket. Most fényes nap­nappal van , az álgyémánt nem más mint egy üveg töredék, a sok csillogó ruhán a sujtás réz volt, a vidor és egészséges­nek látszó arczon meglátszik a durva festék. Hazánk viszonyai megnyíltak a külföld előtt, uj institu­­tioinkkal más, s a szomszédoktól értett nyelven kezdünk be­szélni — siessünk reformálni. — Legyen a még néhány napig tartó országgyűlés a legbátrabb convent, legyen az ország bizalmát bíró ministerium a legmerészebb dictator. — Hatalmas és erőteljes szavát az országban mindenki követni fogja. Takarjuk be hirtelenül meztelenségeinket. — Ne ámít­suk magunkat. Ne mondjuk a követi kart a nemzet képviselői­nek , ha azokat egy casta választotta , s azon castából is he­lyenként és legtöbbnyire csak néhány ember. Ne beszéljünk többé a vis m­ertiae-ról — ne mondjuk, hogy itthon nekünk senki sem parancsol, ha midőn egy némellykor felettünk a kormány keze gyenge volt, de közöt­tünk három négy főtáblabiró tett a mi neki tetszett. Hallgassunk választási szabadságainkról. Ne álljunk ki Európa harsogó kaczaja elébe e szóval,midőn a választás a fő­­ispáni kijelölésre volt fektetve. A dolognak két oldala volt, a választási szabadságot folytonosan, nagy teli hanggal kürtöl­tük , a kijelölésre szemet hunytunk , s ha nem mondtuk nem gondoltunk rá, elhitettük magunkkal, hogy az nem létezik. Valahogy elő ne álljunk törvénykezési rendszerünkkel. Ne mutassuk fel az eddig sötétben csak általunk ismert kibúvó ajtócskákat. Egy szót sem többé azon eszméről, hogy a bírói hatalom akkor érdemli meg legjobban a bizalmat, ha a bírák időközönként, és­pedig azok által választatnak, kik felett az igazságot ki fognák szolgáltatni. Nagyon meg fognák látni, hogy ezen rendszer legalkalmasabb arra, hogy azon politi­kai párt, melly a sors, és néhány hatalmasabb szeszélye által a másikon felülkerekedett, az igazság kiszolgáltatását a keve­­sebbségben maradt rész ellenében saját javára zsákmányol­hassa ki. Változtassuk meg közigazgatási rendszerünket. Ne lás­sák külföldön, hogy egy úgy nevezett nagy méltóságú királyi Helytartó tanácsunk volt, melly évenként egy papírgyár ké­szítményeivel nem érte be; voltak számtalan tanácsosok,kik­től tanácsot nem kértek soha, ha pedig ők adtak nem hajtot­ták rá, a számtalan titoknokok anélkül, hogy titkot hiztak volna rá, hogy ezen Helytartó tanácsot, mi a törvények őrévé tettük s annak neveztük, s ezen törvényör nem vala más mint a vak Terminus, mellyet a hatalmas szomszéd minden évben arrébb taszthatott. Ezen tanács megengedte, hogy a val­lási törvények a békeszerződések ellenére letapodtassanak. A censura behozatalával bűntárs volt a gondolat­szabadság le­rombolásában. A franczia háborúk után hoszú évekig nem sürgette az országgyűlést, ellenére a legvilágosb törvények­nek. 1822 beleegyezett az alkotmány ellen irányzott elhatá­rozó fürdetésbe, midőn a rendek beleegyezte nélkül a kor­mány katonafogdosást rendelt el. Nem szólalt fel midőn ké-

Next