Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-15 / 105. szám
méti szétosztásra. Az ifjabb és tüzesebb tagok közül 11 órakor ma sem volt már egy is jelen.. Az erdélyi ifjú lelkes főispánok Teleki Sándor Bethlen Gábor mintegy énekelni látszottak távoztokban: So lebe wohl du stilles Haus ! A jegyzőkönyv olvasása után, az elnök a válaszfeliratot mondó napirenden levőnek, s az egyesség csak hamar megtörtént, hogy ennek elkészítésére bizotmány neveztessék ki,s hogy eddig wir wollen lustig sem. Meg is szavazván a 11 tagból álló bizottmányt már menni készülének, midőn Weselényi Miklós dörögve mondá el miként a haza veszedelmét mindenki láthatja a felsőház ,mégis mindeddig még ki sem nyilatkoztatá, hogy a haza megmentésiért életet és vagyont kíván áldozni. Azért indítványozza, hogy a főrendi tábla ezt legalább most jelentse már ki: S utánna még az urnép Vontatva kéntelen, Mint a lomha árnyék A test után megyen. Volt felállás és helyeslés a la glace és parodiázva vala a képviseleti háznak keddi ülése. Szegény Weselényi, testi vakságának vigaszul szolgálhat, hogy e Treibhaus lelkesedsét nem látható. Maguk a lelkesebb mágnások is kedvöket vesztve kiásták a helyest, látva a szentelt vizes és pecsovics szagú enthusiasmust. Csernátoni. Eperjes. Van Magyarországban egy megye. Neve és jelleme — Sáros. E városban egy nemzetőrségi őrnagy. Neve Zaboyszky János. Ez a Zaboyszky János ur feladván 20 év előtt katona kapitányi rangját valami herczegnek, magát untauglichnak elklaroltatta ki, ezen nemes okvetlen szükséges tettért nyugdijaztatott. Azon idő óta mint békés polgár és táblabiró e primariis,a'legjobb egészségben, folytonosan és fáradhatatlanul működött oltárán a vadászatnak. Ezen nagy, hazáért tett érdeméért, mit gondol polgárszerkeztő, miképputalmaztatok ? A ministerium nemzetőrseregi őrnagynak nevezte ki. Ab erklärt mir Graf Derindur Diesen Zwiespalt der Natur! Ezen nagyszerű (beinahe eine Klafter hoch) egyén szellemes politikai hitvallásának hű rajzát ezen hasábok elbírni képtelenek azért — alia vice. Azért csak Nyitványul ezen nagyszerű drámának szolgáljon a következő történetbe. Ön tudja polgárszerkeztő, mikép magyar katonaságunk, főleg huszárjaink az osztrák örökös tartományokba küldöttek műveltséget tanulni, azaz — elnemzetesedni. Ütött valahára számkivettetésük végórája. Julius 5 én a lelkes Würtemberg huszárezrednek két százada Gallicziából városunkba érkezett. Ennek hallatára az eperjesi nemzetőrség fájdalom csak egy része őket üdvözölni kiment eleiből a szomszéd faluig. Egy anyának gyermekei, kötelességünknek tartók polgári üdvözletünket átvinni még tőlünk elszakasztott testvéreinknek. Kijött Zabovszky János parancsnok úr is. A huszárok "jönnek, első üdvözletül szűnni nem akaró étrendi, kardvillogtatások tolma crólák a kölcsönös örömet, mellynek pillanatnyi elhallgatása után az egész ünnepély fűszeréül, vagyis lelkesedésünk első compromissiójául. — Herr Major Johann von Zaboyszky fogadta az érkező igen lelkes magyar csapatot — Németül !!! Oh neki igaza volt, hiszen a magyar, magyar pénzért német zsoldos volt. Igaza volt, mert hiszen hogy tehette fel azt, Herr von Zaboyszky mikép a hazájából 18 éven át száműzött, és a Metternichféle német bureaucralia irgalmas védszárnyai alatt nyűgben tartott magyar huszár magyar szót értsen a midőn ő maga azaz Herr von Zaboyszky magyarj hazájábani folytonos ittléte alatt készakarva elfeledé azt! Ki lelkesedésünk tündérhona A magasból lepottyana. De a mint vérzett lelkünk ama német scandalum felett úgy üdült fel az, saserövel, midőn a huszár magyarít? válaszolt jeleül annak, hogy legyen széles esalágon bárhol a magyar, igaz magyar mindig magyar marad! Hát Herr von Zaboyszky, mit gondol, az illy német scandalum rieht das nicht ein bischen sehr nach schwarzgelb ? Másnap a nemzetőrség gyakorlatra ment. — Kijött Zaboyszky János is, — és tegnapi tettét megbánva, sebzett szivünkre itt adni akarva, nagy lelkesedtem neki gyürközve, szóllott hozzánk — tótul. Halljad magyar hazánk, szóla hozzánk — tótul. Egy nap fogadja a magyar huszárt németül, másnap szól a magyar nemzetörsereghez — tótul. És mit mondott Zaboyszky nekünk inter caetera ? Azt mondá, kendtek. Tehát tótul is, — kendtek is. Fölhívjuk az összes hazát — kell e még ehez több commentár. Grosz is lett őrnagy, s őt a palatínus nevezte ki, hat aber doch kein Batallion bekommen. Vigyázzon Herr Zaboyszky, nehogy öntől a schon bekommene Batalliont]is[elvegyék! Egyébiránt mindez csak Ouvertureje a cantatenak, egy kis rhapsodia abból, mit ha a tisztelt szerkezte megengedi egy pár felvonással még hozzátudunk, kedves édes őrnagy úr! Több eperjesi nemzetőr. 420 Pestjulius 14. A ministerium roppant többségben van. Az ellenzék alig áll husz emberből. És mégis a ministeriumnak nagy kedve telik benne megmutatni hogy részén a többség. Mindennap az ellenzékbe akad és rajta fénye győzelmet viv ki. Kedve telik ez úri mulatságban Aztán nagy udvarisággal van az ellenzé iránt. Ha valamellyik az ellenzékből feláll, Deák befordul a centrumhoz, Szemere gúnyosan mosolyog, s egy coquette tekintetet vet a ministeriali hősökre, kik vissza mosolyognak, azon elragadtatással, mellyel az emberek nagy része egy minister mosolyára vissza mosolyogni szokott. Ha Nyári beszél Szemere affectált nonchalanccal kezd conversálni, s e jelre az egész centrui s jobboldal egymás közt suttog. Ha pedig valamellyik elvetemedett egy ne parlamentaris szót ejt ki, van rettentő kifakad, borzasztó hűhót, még Kossuthot is felingerli csak hogy annál nagyobb legyen a győzelem. Illy kis számú ellenzék ellen olly kétségbe esetten harczolni nevetséges s egyszersmind oltalanság is. Az ellenzék minden parlamentben elkerülheten szükséges. Megtanulja a többséget arra ho ne hódoljan tekintélyeknek,önfejével gondolkozzék és a ministeriumról lerántja a nimbust, hol láthassa mindenki valódi becsét. De nálunk szükségesebb mint bárhol. Ugyan a képviselők egy nagy része úgy tesz mintha palamentáris kormánnyal már mindent elértül volna, mintha végczélnál lennénk. Pedig a parlamentáris kormány nem czél és eszköz és általa ép úgy érhetni el rész mint czélokat. De járt már Frankhonban ministerium is fucsán ellenzék nélkül t. n. egy szép reggel és arra ébredt, hogy pártja elmaradt tőle s e hoz képest igen szabadelmű. Különben ministeriumunk nyugodt lehet, s ez nem történhetik meg. Bethlen Miklós: A képviseleti ház mai ülése egy volt az közül mellyekre leplet szeretnénk vonni; egy azoknak, mellyek tőbb joggal tartathatnánakz ajtóknál, mint holmi fontos képek kíséretét járó ministeri revelatiok, mellyekből a nem képviselői épen azt tanulják meg...mit úgy is gén tudtak. A mai ülés nem illett a ház méltóságához mai ülés lerántja a fényt, mellyel mi a nem képviselőit környeztetni akarjuk, megsemmisít hatalmat mellyel kezeikbe az ország bizodal helyezett. Ugyan uraim! pirongassátok le a zajo karzatot fenyitsétek meg a tömeget, melly a létes helyeket megrohanni akarja: hisz a hona! — ti ezt tehetitek, avagy nem uralkodik e !