Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-08-04 / 122. szám
miután a ház az egyes szakaszok visgálatára átment, a 3. §. melletti. Eötvös Jósef itt a táblabirókat rá akarta szed-fni. — Már épen átment volna a szakasz, miört egy baloldali ember történetesen megérzi a sorokban rejlő Hámjánosismust. Tetten kapták a jesuitismust épen midőn magán tanító képében, az úgy nevezett családi tűz szentségének védelme alatt számukra egy ajtó nyitva hagyatott. Kazinczi Gábor engedett a felszólalásra, s a nyitva hagyott nyílásra egy hirtelenében összeszegezett ajtófát tanácsolt illeszteni. Palóczi még a kulcslyukát is beakarta ezen ajtónak tömni. S Palóczi módosítványa elfogadtatott. A centrumot harapofogóval kellett helyéből kihúzni. Nehezen állinganak fel. A baloldalnak kiáltani kellett. Jesuita pártfogó ! Jesuita pártfogó ! Hja a centrum csak akkor áll fel, ha ministert lát felállani. A pillanatban pedig midőn a szavazás történt, miniszer nem volt jelen. Bizony kimutattták, hogy nem csak, hogy nem függetlenek, hanem ha meg vannak szorítva, azt sem tudják mitévők legyenek. Szerkezte. Önnek tegnapelőtti számában egy nagybecskereki levélben az ukrán és huszár tisztekről egész általánosságban egy kifejezés használtatik, a mi ilyen különben lapjaiban nem igen szokott használtatni. Félreértések elkerülése tekintetéből kérem önt sziveskedjék felvilágosítást adni mint értette ön azon szavakat. M. S. E sorokat vettük, ime feleletünk. M. S. úrnak igaza van, az érintett kifejezésnek illy általános használata homályos értelmű. De annyit tegyen fel rólunk a levélíró, hogy nekünk ez által legtávolabbról sem volt szándékunk azokat is oda érteni, kiknek viseletük, nem hogy megrovás alá nem esnek, sőt a hazának megfizethetlen szolgálatot téve mindnyájunk tiszteletét vonják magukra. Mi tudjuk, hogy vannak kivételek. E kivételeket felemlíteni nem a mi körünkhöz tartozik. Egyébiránt pedig azoknak, kik e nyilatkozattal megelégedve, nem volnának, a szokott út senkitől sincs elzárva. Pest 1848. Augustus 4-én. A czimezés magában véve előttünk igen csekély dolog. Neveztethetik valaki tekintetesnek, nagyságosnak, és azért ha máskint hijánzik, sem tekintete, sem nagysága sem méltósága nem leend. Eredményeiben azonban a czimezés ép olly nagy fontosságú, minő kicsinkés tételben (in thesis) sokkal több rész származik e haszontalanságból, sem mint azt hamarjában előszámolni lehetne. Mennyi bűn! mennyi árulás! mennyi aljasság! nem követtetett már el, egy kis rongyból készült színes szalagocskáért, vagy kávéskanálból olvasztott keresztecskért! Hányan tagadták meg meggyőződésüket árulták el évek óta ápolt elveiket, alacsonyiták le magukat a törpeségig, hogy nagyságosoknak neveztessenek ! Minő táplálékot nyújt a czimezés a hiúságnak az emberiség ez örökké éber ördögének, ki a gyengeségeket olly ügyesen tudja fölhasználni! De ezek csak részletek és alig vétethetnek tekintetbe, midőn ki kell mondanunk, mikép a czimek egyik fő okát képezik a nevelés azon ferde irányának, melly ismét fő oka az ebből származó aránytalanságnak; miszerint t. i. olly szembeszökő nálunk, — ha öszszehasonlítjuk — a semmit nem tevők, oklevelesek, és hivatalnokok számát, az értelmes munkások, iparosok és kereskedők számához képest. Találni fogjuk, hogy az elsők fölöslegig nagy számmal vannak az utóbbiak pedig aránylag nagyon is csekély töredéket tesznek. És ezen aránytalanság által oda jutunk, hogyha az elsők folyvást ezen arányban szaporodnak, az e tekintetben még szűz hazánk el fog árasztatni seregével a proletariusoknak, kiknek igényeit csak folytonos forradalom, és utoljára is csupán egy egészen új sociális rendszerrel lehet kielégíteni. A kereskedés pedig és ipar tovább is pangásban, és leginkább honnunk idegen fajú lakosai kezében fogna maradni. A társaságnak érdekében fekszik az illyen aránytalanságok, és ezek által okozott szomorú eredmények okait minden alkalmazható eszközökkel megátolni. Hogy pedig ezen okok közt nem utolsó helyet foglal az annyira nevetséges czimezés, kitetszik a következőkből: Azt senki sem fogja tagadhatni, mikép egy kontár sebész, ügyvéd, vagy mérnök, szóval az oklevelesek, az óriási többség előtt, kivált kisebb városkákban, sokkal nagyobb tekintetben állottak, mint egy becsületes szorgalmas és bárminő ügyes iparos. Ez pedig igen természetes, mert a tömeg külsőségekre megy, és a tekintetes urat csak többre kell becsülni mint a maiszter uramat! Ebből azután az következett, hogy — mint érintem a nevelést (a mennyiben volt nálunk nevelés) ferde irányt vett. Az az: a mesterember, vagy vagyonosabb földmivelő fiát, ahelyett hogy magához hasonlóvá nevelte volna, a barátokhoz küldé deákul tanulni, és minden áron akár volt tehetsége, akár nem, papot, orvost, vagy mérnököt, szóval tekintetes embert akart belőle csinálni. És ezen nem lehet csudálkozni, mert a czimmek ez ős hazájában igen megbocsájtható azon atyai hiúság, hogy fiát tekintetes urnak hallja szólittatni, kivált midőn látja , hogy a társaságban a leghasznosabb mesterségek is csak nem megvetés tárgyai, a munkás pedig éppen pária. Ez pedig most még jobban el fog harapódzni, miután a nemnemesnek is némileg minden méltóság elérhetőnek látszik. — A hét szilvafás táblabiró irtódznék a gondolattól is, hogy fia egyéb legyen mint tekintetes ur; nemes véréből származott kisasszonylányát pedig Inkáb maga befalazná, mintsem hogy egy becsületes asztalosnak adná nőül.-----A czimezés volt és lesz, is mindig a chinai fal a társaság különböző rétegei közt, és addig ung e vállal le nem romboltatik, mindig igen nehéz feladat lesz előidézni azon egységet, mellyre olly nagy szükségünk van. Márcziusban szinte jól esett látni, milly szép egylté lábon conversáltak az akkor exnagyságosoknak hitt nagyságosok „polgártársaikkal.“ Most kevés kivétellel a czimezés ismét él, és uralkodik. Hiában adott egy két minister, különösen Szemere, kit e tekintetben meg kell dicsérnünk, jó példát; a többiek, és átalában a czimesek erősen őrzik kiváltságaikat. Nem sokára elérjük az időt, hogy egy pár minister, vagy mások is, valami czimmel járó rendet kapnak ő felségétől, kit aztán mint sértetlent nem lehetene az el nem fogadás által megsérteni és akkor ott leszünk hol a mádi zsidó volt mikor másodszor fölakasztották. Ezen változtatni kell. Oda kell vinni a dolgot, hogy az iparos csak úgy „uramoztassék mint az országbíró; ez által a fenemlitett aránytalanságok egyik oka azonnal elenyészik. — Meg vagyok egyébiránt győződve, mikép igen csekély azok száma, kik a czimezést még követelik, nagyobb rész örömest lemondana róla, ha annak rendje szerint szóba hozatnék. — Azok pedig kik más érdem hiányával tovább is megtartani szeretnék, remény sem szégyelnének fölszólalalni mellette. De ki hozza szóba ? A hatóságok többé nem czimeztetnek, ez gyakorlatba jött. — Egyesekre nézve pedig sokkal csekélyebbnek tartatik a kérdés sem mint, hogy a nemzetgyűlés kivált a mostani körülmények közt intézkednék, aztán a monarchiában nem is igen szoktak törvényt hozni az efféle jogok megszüntetésére. E szerint jelenleg leginkább sociális térre tartozik a kérdés. — És itt legtöbbet tehetnek az úgy nevezett casinók, olvasóegyesületek, clubbok — stb. Az előtáncz kétség kivid a radical kört és egyenlőségi társulatot illeti. Mindkettőnek szelleme úgy is kizárja a czimet. Ha ezen társulatok közgyűlésében indítványoztatik s elhatároztatik, hogy tagjai se nem osztogatják, se nem fogadják el a czimezést, és e mellett vidéki társulatok a végzés pártolására és utánzására fölszóllittatnak; hiszem, hogy nem sokára nagy részben eltűnik azon idegenkedés, melly a külön kasztok közt, még most is fennáll. A nemzeti casino pedig ez inditvány fölkarolása, vagy ignorálása által igen jó alkalmat kap kimutatni nemzeti-é, vagy mágnást ? Nyíri Józsa: 490