Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-05-04 / 70. szám

270 lett olly határozottan fog működni, hogyha a háznak az tetszeni nem fogna, áttér azon mezőre, hogy a népet fel­világosítsa. úgy látszik, hogy a ministeriumnak nem a népet kellene felvilágosítani, hanem inkább egy-két divatból kiment békétlenkedőt kapacitálni. Elvégre azonban a kérvény Nyári Pál, Toperczer Ödön, Halász Bódi és Molnár György sürgetésére felol­vastatott. A böszörményi nyilatkozat örvendetes tudomásul vételeit. Pesten különös újság nincsen. És úgy látszik, hogy a dolgok menetéről Pesten legkevesbet tudnak az emberek. Jókai május elsejétől kezdve a Pesti­ Hírlapot kezdte szerkeszteni, mi nekünk azon szivbeli örömet adja, hogy elvégre Jókai kiszabadította magát azon fásult lelküek köréből kik őt itt Debreczenben körülhálózák, s a kik ha politikájokkal magokra maradnak, nem vivén elöltöl az ifjúságból senki a zászlót, határozottan felveendik a conservativ színezetet. A Pesten megjelent Esti lapok száma alá mint szer­kezte Ludasi Mór van megnevezve, mi tán álnév is lehet. Úgy látszik, hogy az Esti lapok csak azért adatnak ki Pesten, mert az előfizetőknek meg volt ígérve. A tar­talom legalább nem arra mutat, mintha azon lap ezutánra akarna magának publicumot szerezni, a mennyiben azon lapban tán egy betűnyi uj czikk sincs, mely már itt Deb­reczenben meg ne jelent volna. Más újság ott nincs. Csak a hazafias lelkesedés tart folyvást. Az osztrák uralkodás négy hónapi működése a­­latt úgy ismerteté meg magát, hogy az mostan nem kell többé senkinek. A legmegrögzöttebb Spieszburgerek is inkább bombáztatni engedik házaikat mint­sem többé e zsoldos tömeget a városba beeresszék. Egy pár napig hire volt, hogy Bécsben zavarok tör­téntek, de az valósulást nem nyert. Ellenben most újra itt Debreczenben kezdik ugyan ezt beszélni, de aligha­nem ugyan azon forrásokból van ez is merítve, mikből a pestiek beszéltek. Egy tekintélyes képviselő a mai ülésben előttünk e­­rősíte, hogy Bécsből Barkasi volt ágens írta volna, hogy Bécsben az osztrák sereg m­egveretésének, s a függet­lenségi nyilatkozat hírére a legkomolyabb zavarok ütöt­tek ki, mellynek következtében az octoberi nép újra fel­törte a fegyvertárat, s a katonaságot, melly úgy is nagy­számú nem lehetett a városból kiverte. A világért sem mondjuk, hogy e hítre valaki akár­mit is építsen, különösen ha az érintett levelek postán érkeztek volna, mert akkorára alkalmasint biztosabb tu­dósítások is lennének, ha mindjárt az ellenség még egy­szer olly szigorral is zárná el tőlünk a külfölddeli köz­lekedést. Ma a nagysarlói ütközetben elfogottak közül mintegy 200 fogoly kisérve egy pár ifjú büszke kinézésű honvéd­től ide érkeztek. A foglyok többnyire lengyelek s Marczelli ezred­­beliek. A nézőknek leginkább egy elfogott Jellachich huszár tetszik leginkább. Huszáraink ugyancsak méregetik pseu­do collegájukat szemmel. Géczi Péter zólám­ megyei főispán urat is az isten teljes ége­ségben ma szerencsésen kezünkbe hozta. Leghitelesebb tudósítások szerint Benedek tábornok Krakkóból hozott két zászlóaljával, miután Rosnyót néhány napig megszálva tartó, kedden május elsején a várost el­hagyta, és Szepes felé hol Vogel táborozik indult. A­kik Benedek sergét látták, állítják, hogy katonái nem egészen ujonczok, de nem ollyanok, kik még tűzbe lettek volna. Ellenben Vogel csapatja csupa gallícziai söpredék. Dembinszki a felső vidéken még gyűjtögeti erejét, hogy aztán saját tervei szerint nagyszerű kiküldetésének nem sokára megfelelhessen. A tiszaiból ismét feldunai, sőt dunán túlivá lett tá­borunkról ma reggelre sem voltak olly tudósítások, mely­­lyek a közönséget illethették volna. Szomorúan kell jelentenünk, hogy Damianics vélet­len szerencsétlensége valósult, s a jeles tábornok bizony­talan ideig személyesen nem vehetenk részt hadi opera­­tioinkban. A közönség már tudja Damianics baját. A tábornok kocsizás alkalmával eltörte lábát. Sergeink át­kelvén a Dunán guerilláink szét­kalan­doznak a vidéken. Egy illy csapatba beköszöntött Kömlödre, (Komárom megye dunántúli egyik faluja) s Pázm­ándi Dénest a kép­­viselőház kétszínű elnökét befogta, s ide Debreczenbe út­nak indította. Mi nem tudjuk, hogy Pázm­ándi Dénes azon kívül, hogy díszes székét hűtlenül elhagyta, s Kecskemétről Pestre visszamenvén, az unbedingte Unterverfungot elfo­gadta, van e még jobban compromittálva. A Közlönyben róla igen csípős gyanúsításokat ol­vastunk. Egyet azonban csodálunk: Pázmándinak mindig kü­lönös jó szaglási tehetsége volt. Annyira, hogy néha jó­solni is tudott. December közepén, midőn Windischgratz Pahrendorf mellett határainkat átlépi, Pázmándi az elnöki székben

Next