Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-05-04 / 70. szám
270 lett olly határozottan fog működni, hogyha a háznak az tetszeni nem fogna, áttér azon mezőre, hogy a népet felvilágosítsa. úgy látszik, hogy a ministeriumnak nem a népet kellene felvilágosítani, hanem inkább egy-két divatból kiment békétlenkedőt kapacitálni. Elvégre azonban a kérvény Nyári Pál, Toperczer Ödön, Halász Bódi és Molnár György sürgetésére felolvastatott. A böszörményi nyilatkozat örvendetes tudomásul vételeit. Pesten különös újság nincsen. És úgy látszik, hogy a dolgok menetéről Pesten legkevesbet tudnak az emberek. Jókai május elsejétől kezdve a Pesti Hírlapot kezdte szerkeszteni, mi nekünk azon szivbeli örömet adja, hogy elvégre Jókai kiszabadította magát azon fásult lelküek köréből kik őt itt Debreczenben körülhálózák, s a kik ha politikájokkal magokra maradnak, nem vivén elöltöl az ifjúságból senki a zászlót, határozottan felveendik a conservativ színezetet. A Pesten megjelent Esti lapok száma alá mint szerkezte Ludasi Mór van megnevezve, mi tán álnév is lehet. Úgy látszik, hogy az Esti lapok csak azért adatnak ki Pesten, mert az előfizetőknek meg volt ígérve. A tartalom legalább nem arra mutat, mintha azon lap ezutánra akarna magának publicumot szerezni, a mennyiben azon lapban tán egy betűnyi uj czikk sincs, mely már itt Debreczenben meg ne jelent volna. Más újság ott nincs. Csak a hazafias lelkesedés tart folyvást. Az osztrák uralkodás négy hónapi működése alatt úgy ismerteté meg magát, hogy az mostan nem kell többé senkinek. A legmegrögzöttebb Spieszburgerek is inkább bombáztatni engedik házaikat mintsem többé e zsoldos tömeget a városba beeresszék. Egy pár napig hire volt, hogy Bécsben zavarok történtek, de az valósulást nem nyert. Ellenben most újra itt Debreczenben kezdik ugyan ezt beszélni, de alighanem ugyan azon forrásokból van ez is merítve, mikből a pestiek beszéltek. Egy tekintélyes képviselő a mai ülésben előttünk erősíte, hogy Bécsből Barkasi volt ágens írta volna, hogy Bécsben az osztrák sereg megveretésének, s a függetlenségi nyilatkozat hírére a legkomolyabb zavarok ütöttek ki, mellynek következtében az octoberi nép újra feltörte a fegyvertárat, s a katonaságot, melly úgy is nagyszámú nem lehetett a városból kiverte. A világért sem mondjuk, hogy e hítre valaki akármit is építsen, különösen ha az érintett levelek postán érkeztek volna, mert akkorára alkalmasint biztosabb tudósítások is lennének, ha mindjárt az ellenség még egyszer olly szigorral is zárná el tőlünk a külfölddeli közlekedést. Ma a nagysarlói ütközetben elfogottak közül mintegy 200 fogoly kisérve egy pár ifjú büszke kinézésű honvédtől ide érkeztek. A foglyok többnyire lengyelek s Marczelli ezredbeliek. A nézőknek leginkább egy elfogott Jellachich huszár tetszik leginkább. Huszáraink ugyancsak méregetik pseudo collegájukat szemmel. Géczi Péter zólám megyei főispán urat is az isten teljes égeségben ma szerencsésen kezünkbe hozta. Leghitelesebb tudósítások szerint Benedek tábornok Krakkóból hozott két zászlóaljával, miután Rosnyót néhány napig megszálva tartó, kedden május elsején a várost elhagyta, és Szepes felé hol Vogel táborozik indult. Akik Benedek sergét látták, állítják, hogy katonái nem egészen ujonczok, de nem ollyanok, kik még tűzbe lettek volna. Ellenben Vogel csapatja csupa gallícziai söpredék. Dembinszki a felső vidéken még gyűjtögeti erejét, hogy aztán saját tervei szerint nagyszerű kiküldetésének nem sokára megfelelhessen. A tiszaiból ismét feldunai, sőt dunán túlivá lett táborunkról ma reggelre sem voltak olly tudósítások, melylyek a közönséget illethették volna. Szomorúan kell jelentenünk, hogy Damianics véletlen szerencsétlensége valósult, s a jeles tábornok bizonytalan ideig személyesen nem vehetenk részt hadi operatioinkban. A közönség már tudja Damianics baját. A tábornok kocsizás alkalmával eltörte lábát. Sergeink átkelvén a Dunán guerilláink szétkalandoznak a vidéken. Egy illy csapatba beköszöntött Kömlödre, (Komárom megye dunántúli egyik faluja) s Pázmándi Dénest a képviselőház kétszínű elnökét befogta, s ide Debreczenbe útnak indította. Mi nem tudjuk, hogy Pázmándi Dénes azon kívül, hogy díszes székét hűtlenül elhagyta, s Kecskemétről Pestre visszamenvén, az unbedingte Unterverfungot elfogadta, van e még jobban compromittálva. A Közlönyben róla igen csípős gyanúsításokat olvastunk. Egyet azonban csodálunk: Pázmándinak mindig különös jó szaglási tehetsége volt. Annyira, hogy néha jósolni is tudott. December közepén, midőn Windischgratz Pahrendorf mellett határainkat átlépi, Pázmándi az elnöki székben