Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-01-05 / 1. szám
léelegünket a külföldön értékesíthetnék, mivel az erdélyi részek két sokkal termékenyebb országgal lévén körülvéve, ezekkel nem versenyezhet már azért is, minthogy a szállítási költségek oly magasra vannak megszabva, hogy vállalkozók a kivitelre nem jelentkeznek, a terményeknek pedig gyári átváltoztatása a fogyasztási adók felemelése és az e végre rdegkívántató tőkék hiánya által akadályoztatik. De fel kell még azon körülményt is hoznom, hogy a földadónak rövid időközök alatt ismét és ismét történt felemelése, melyhez most még az új kataszter behozatala általi felemelés is hozzájárult, melynek különösen az erdélyi részekre nézve, minthogy a német kormány által a jövedelem igen magasra lett felszámítva, nem az adófelemelés, hanem annak méltányos mértékre való leszállítása lett volna feladata, a föld becsét az egész országban annyira leszállította, hogy maholnap az egész, országban senki sem vesz birtokot, ha azt félbecsű árban vagy a kiirt végrehajtási árverezések alkalmával a fél becsértéken alul is meg nem veheti, miáltal sok család koldusbotra jött és hogy már vannak esetek, hogy a szerfelett felemelt adós meg nem fizethetése és a terméketlen évek miatti fizetésképtelenség okából felszapordott adóhátralékok behajtása végett a földnivelők ellen, kiknek birtokuk másoknak le lett kötve, a csődeljárás kéretett. Tisztelt uraim, lehetlen, hogy ezen terhes viszonyok figymünket meg ne ragadják és bennünket indolkozásba ne ejtsenek a felett, hogy hováutottunk, mert ezen esetek nem tekinthetői egyébnek, mint a mind nagyobb mérvben ívekedő pauperismusnak, elszegényedésnek isztő példáinak és tekintetbe veendő az is hogy az ilyen elszegényedéssel a demokratiónak terjedése is karöltve jár, mely ha egy országba bekapnak, azt orvosa és a tönkrejutástól megmenteni lehetett lesz. (Vége köv:s úgy leend az! A a helyébe uj Mocsárt léptet életbe a görge: erdőhivatal; a letarolt helyeket makk*ültetted be, s több helyen máris 1—2 magasan állanak a szép sorjában ültetett emeték. Tehát halál, enyés nincs! A most kikivesző Mocsár uj éig ébred a jövő pár század trombitaszavára. Az akkori erdőöltőben gyönyörködő betöltő sokkal boldogabb lesz a mainál áldogabb, mert nem kellene töprengenie s olyan dolgon, mely ma annyi aggodalmat űz a haza számtalan fiának. Akkor a ki kérdés meg lesz oldva teljesen; akkor magyar állami háztartás mérlege ki lesz talitve — örökre ; akkor a marosvásárhó vasúti zsákutcza nem lesz, mert az felfépni idáig, a Maroslakán beszalad Gyerga s onnan kifut Moldvába s még tányibb is ; a akkor a görgényi uradalom prusait is jobban lehet értékesíteni. Ezek jó meglesznek, az bizonyos; csak affelől vagyok bizonyos, hogy az akkori M. jövedelme — melyik pungába fog vándíl ? !. . . Városi közügyek. Maros-Vásárhelytt, 1879. január 4. Elvitázhatlan tény, hogy városunknak ez idő szerint a marosi gát okoz legtöbb aggodalmat. A munkálat elhamarkodott voltát, a szakértői felügyelet hiányát ma már senki sem vonhatja kétség alá . A városházánál meg van a „corpus delicti“, mely a gátépítők lelketlen eljárásáról tanúskodik. A három méteres czölöpök helyett egy méter és húsz centiméter hosszúságú czölöpöt fogtak ki a megbontott gát kisodort faanyagai közül, mely a legszembeötlőbb bizonyítéka lehet annak, hogy a szabályszerűen kifaragott és félig meddig „leberbécselt“ czölöpök „ titok“ - ban felülről leműrészeltettek, hogy a nehéz fáradsággal és költséggel járó czölöpbeverés művelete megkönnyíttessék. A városi hatóság mindent elkövet, hogy ez a mi „keleti kérdésünk minél előbb lebonyolítható legyen. Figyelemmel kisérjük a munkálat menetét. A városi utcatakarítás és világítás ellen nem lehet semmi kifogásunk. A vámkezelés tekintetéből kívánatos volna, hogy a megindult reform minél előbb keresztülvitessék. A városi képviselet és közigazgatási bizottsági ülések főbb mozzanatairól idősorban gyakorlott tollú rendes tudósítónk szívessége folytán értesíthetjük tisztelt olvasóinkat. Szerkesztő. LEVELEZÉS. Bukarest, 1878. decz. 22. Tisztelt szerkesztő ur! Ugy hiszem nem csalódom, ha némi érdeket vélek kelteni otthoni köreinkben, midőn az itteni magyar szellemi élet egy ujabb érlüktetéséről tudósítom. A régebben itten fennállott, de a viszonyok mostohasága és fájdalom nem tagadhatjuk némileg önhibája miatt is megszűnt magyar hirlap újra készül megkezdeni pályafutását Egy „Papucsfi* levele. — Lemásolta: Calamus. — .... 187* deczember hó. Kedves sógorném ! Reszketve fogok tollat kezembe!........ Szemem előtt csupa kísérteties alakok vonulnak el.... íróasztalom, miként a halálmadár, kínosan nyöszörög .... Talán ez is vesztét érzi.... Lakásom ablakait a hózivatar verdesi. Kemenczém tüze kialvó félben, gyertyám az utolsó jobbot veti. Irgalom atyja, ne hagyj el!! Mit vétettem én te neked, hogy ily irtóztatóan büntetsz ? !. . . Talán elfelejtettem valamelyik napon szent nevedet imámba foglalni ? ... Vagy talán egy gonosz órámban annak a nevét ejtettem ki, aki minden baj teremtője, a föld megrontója, a lelki üdvösség kárhozatos ellen-szelleme, mindetrosznak kutforrása : a sátánét ? Vagy,... vagy ... Nem, óh nem! — Ilyeneket én nem tehettem ! Egy bűnöm volt csakis s érzem, ez vonta magára haragodat ellenem. Egy bűnöm volt csakis. De hát tehet-e a nyomorult féreg arról hogy egy hatalmasabb lény, egy ember elgázolásától magát menteni nem birja ? Tehet-e arról a fűszál, hogy éltető nap hiányában elcsenevészedik ? Nem,.. . bizonyára nem ! Tehetek-e arról én, hogy-------— De ítélj te magad! Neked, mint nőn ismerned kell a szivvilágok titkait. Neked tudnod kell, mit tesz ellentállani a bűvös csábnak, mely, miként a paradicsombeli kígyó, csak a jóra kisért, a roszat eltakarva tartja. Hallgass meg ! Ítélj! A tél legszebb napja volt. A természet ünnepelt, magára öltött fehér mezével mutatni akarta, hogy e nap csak az ártatlanságnak lehet szentelve. Én megértettem szavát. A szórakozások legnemesebbikében, a zenében, kerestem és találtam gyönyört. — 8 Míg egyfelől örömmel üdvözöljük ezen eseményt, mint az itteni magyarság egyik életjelét, nem mellőzhetjük figyelembe venni azon akadályokat, melyekbe itt ilynemű vállalatnak ütköznie kell és nem tartjuk feleslegesnek megjelölni azon irányt, melyet követve, létezhetik egyedül magyar közlöny e helyen. Megvilágítni azon szempontokat, melyekből kiindulva egyedül felelhet meg a sajtó mivelő és ismeretterjesztő feladatának Nem mint hódító vezér, mint vértezett vitéz léphet föl itt a sajtó-nagyhatalom eme előharczása, csak mint pálya-egyengető utász. E nézetünk támogatására szükséges egy pillantást vetnünk a Romániában és különösen Bukarestben lakó magyarság viszonyaira — és épen ez okból hizelgünk magunknak hogy jelen soraink méltók a közérdekre. Bukarestben mintegy 20.000 lélekre megy a magyarok száma, ezeknek legnagyobb részét a kivált háromszéki származású cselédség, zömét pedig az iparos- vagyis inkább kézműves-osztály képezi, míg a magasabb középosztály épen csak egyes egyének által van képviselve, de ezeknek száma oly csekély, hogy alig néhány nevet említhetnek. Magyarországi származású és részint mint magánhivatalnokok, részint mint jobb állású üzletemberek itt tartózkodó számos egyénnel találkozunk, de ezek németeknek vallják magukat. Nem lehet tagadni, hogy általán véve a magyar iparos és kézműves korántsem áll a műveltség és fejlettség azon fokán, mint belföldi iparosaink. Kora fiatalságában avagy későbbi éveiben az anyagi gondoktól űzetve, melyek addig sem engedik szelleme mivelésére fordítani idejét, elszakad az édes haza földjétől, oly helyet keresve, hol csekélyebb verseny kisebb tehetségeit is érvényesíteni engedi. Itt körülveszi az idegen nyelver, körülveszik az idegen viszonyok és az elszigeteltség érzete nem engedi érvényre jutni azon gondolatot, hogy munkájával nemcsak személyének, de a magyar névnek is elismer