Marosvidék, 1889 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1889-01-06 / 1. szám
XIX-ik ÉVFOLYAM.l-ső szám. Marosvásárhelytt, 1889. január 6-án. MAROSVIDÉK, Marostordamegye és Marosvásárhely székir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY, Előfizetési dijak : kiscész évre...........6 frt — kr. Félévre.................3 „ — „ i Negyedévre..........1 „ 50 „ j Egyes szám ára 14 kr. !*£egjelen ra ind sn. -vasárnap-SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: a Hajósköz utczában a 301. szám alatti házban. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz vérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. sírtanodal kön''if? indában Imreit Sándornál. Hirdetések díja: Higy háromszor hasábozott garm . sor vagy annak térmértéke 5 kr !(1 .Bélyegdíj minden beigt. után 30 , Nyitfótér soronként 25 . ) A hird. és nyutt. dijak előre fizetendők. Előfizetési felhívás „MAROSVIDÉK“ 1889-ik évi X XIX-ik évfolyamára. A „Marosvidék“ folyó év végén 18 évi pályafutását fejezi be, melyből 16 év Kerekes Sámuel szerkesztő nevéhez fűződik, ki jövőre is, mint felelős szerkesztő, minden kitelhető módot és eszközöket felhasznál arra nézve, hogy a „Marosvidék“ úgy belső tartalom, mint külső kiállítás tekintetéből megfelelhessen azon méltányos igényeknek, melyeket a vidék joggal támaszthat irodalmi vállalatokkal szemben. A hosszas tapasztalat, a közügyi munkásság, kitartó erő és lankadhatlan ügyszeretet azon erős kapcsok, melyek a szerkesztőségnek biztosítékot nyújtanak jövőre is a lap szellemi életére nézve, melyet terjedt összeköttetései — és szives munkatársainak közreműködése — által hova-tovább magasabb irodalmi színvonalra óhajt felemelni. Azonban a szellemi erők szövetkezete mellett, az anyagi támogatás szüksége nyomul előtérbe, melynek megvalósítását a nagyérdemű olvasóközönség soraiból kérjük és várjuk. Lapunk programmja nem változik. Előfizetési feltételeink is maradnak az eddigiek. A „MAROSVIDÉK" TÁRCZÁJA. -ZK. megzavart légyott *) (Ariosto.) Mig a lovag készül édes támadásra Felhangzik a liget sűrű tölgye, hársa. Teri fülét nagy zaj, melytől fölijedve kénytelen — kelletlen vágyát zabolázza. Sisakjával fejét hamar újra fedve, (Vértjét meg pajzsát soha le nem tette) Lova felé szalad, magát reádobja, Baljában a kantár, dárdát emel jobbra. Ám az erdőn jönni lovag-embert látnak, Kinek arczán nyoma büszke bátorságnak. Fénylik sisak-bubján fehér forgótolla, köntössé is haszni, s ép feléjük vágtat. Szemipánt ki dúl-fúl, s egyre azt gondolja, Ha ez ilyen rosszkor erre nem jött volna, Nem szakadt vén’ félbe várva-várt nagy élve. Nézze, bosszús szemmel véges-végig mérve. Hogy az közelebb ér: „Hol a kardod ? vedd ki!“ S azt hiszi, könnyű lesz nyergéből kivetni. *) Ariosto világhírű eposát, az „Őrjöngő Loránk‘ot Dr. Radó Antal a kiváló műfordító tudvalevőleg magyarra fordítja. E remekműből e helyütt mi is bemutatunk egy érdekes részt, melynek megértésére vak annyit, hogy Saeripánt a szerecsen király épen át akarja ölelni imádottját, Angyelikat, a midőn az itt leírt jelenet megzavarja. Szerk. De amaz „lesz isten, neki méltó párja. Nincs köztük különbség, bárha egy csipetnyi.“ Fenyegető szavát végig dehogy várja. Sarkantyúzza lovát, kezében a dárda, Sacripán is fordul, mint vihar, komoran így a két hős fejjel egymás felé rohan. Bikák, oroszlánok, ha neki vadulnak — Bősz dühre e kettőt felül ők se múlják. Támadásuk, harczuk olyan ádáz oly vad, Csuda, hogy pajzsaik’ nyomban át nem fúrják. Megrendül a völgy s hegy — sohse láttál olyat; Vélnéd, kopár bérezek, hogy összeomolnak! Be jó, hogy oly erős, olyan vastag vértjük — Különben, biz isten, oda volna éltük. Nem hiába volt a két ló iramlása, Mint két öklelős bakk ütődnek egymásra. Cserkesz vitéz lova legott végsőt horkan — Haj, pedig, amig élt, nem akadt sok mássa. Amaz is ledobban, de nem, mint ez, holtan, Érzi a sarkantyút s nem marad a porban Csak a szerecsené feküdt végig nyúlva, Szegény gazdájára nehezülvén súlya. Ám az ismeretlen, ki nyergébe maradt, Látva ellenségét paripája alatt, Megelégli sorsát e viadaluknak, S el nem kezdve újra, menten tovahalad, S a hol nyikát látja az erdei útnak, Kantár — megeresztve arrafelé futtat, S mire a szerecsen kijön a ló alól, ő már egy mérföldet, többet is lovagol. Dr. Radó Antal: A „Városvidék“ pisisszá:: illetéke: Egész évre................. . . . . 6frt—kr. Félévre.........................................3 írt — kr. Évnegyedre..............................1 frt 50 kr. Külföldi példányoknál a postabélyeg díjtöbblet fizetendő. Az előfizetési pénzek Csiki Lajos könyvkereskedésébe, vagy a „Marosvidék“ kiadóhivatalába küldendők. Marosvásárhelytt, 1888. decz. 22. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Uj év, új élet! Az öreg év utolsó napja az emlékeké, a reminiscentiáké; az uj év első napja a jövőd, a reménységé. Abban leszámoltunk a múlttal, emebben pedig belejövünk a jövőbe. Öregedtünk abban, de a tapasztalatok és okulások kincsét átvisszük az uj esztendőbe. És ebben egyforma sorsa van az egyénnek és az államnak, egyforma a majoros embernek és a társadalomnak. Öregebb minden ember s idősebb lett a magyar állam, a magyar alkotmány és a magyar társadalom. Azt mondják, hogy az idővel nő a tekintély is, ha ez igaz, úgy nőtt Magyarország tekintélye, és ha a meddő politikai vitatkozásoktól most eltekintünk, be is kell vallanunk, hogy a lefolyt év után a magyar állameszme megszilárdulása, a magyar nemzet kulturális haladása és pénzügyi calamitásai tekintetében határozott javulást constatálhatunk s a nemzet az új esztendőbe duzzadt erővel s a jó remények sergével vonul be. A politika szünetel ma s a politikai faktorok ténykedését bírálat tárgyává tenni ezúttal nem kíséreljük meg ; csupán a magyar társadalomhoz fordulunk, amelynek annyi jó tulajdona mellett annyi hibát vetettek már szemére. Azt mondják, a magyar társadalomban a particularismus, az osztályok uralma kapott lábra, de én határozottan merem állítani, hogy a társadalmat különböző rétegekre épen azok szeldelik, akik állítólagos hibáit akarják orvosolgatni s e hibákat nem az összes társadalomnak, hanem csak egyes osztályainak nyakába várják. Megvolt e például magában a társadalomban az, hogy gazdag és nem gazdag között olyan különbségek lettek volna ezelőtt, mint most, ki bárt látta-e azelőtt egy párt, magát a gazdagot, a saját tönkrejutásáért s a másik párt a zsidóságot ugyanazért, szembe állították-e azelőtt a városi polgárságot a vidéki birtokossággal ? Bizonyára nem. Ezt mind azok tették, akik a társadalmi reformerek pálmájáért törekedtek s oly elválasztó eszméket hintettek a magyar társadalomba, a melyek azelőtt nem éltek abban s a melyek csak azóta vertek gyökeret benne. Ma már igen is meg van a társadalomban nagyon sok helyen az osztály-különbség, a kaszt-rendszer s ha valaha megszűnik e káros állapot, maga a társadalom fogja azt magától követni. Boldog uj évet. (Karczolat). Felviradt az uj esztendő napja, vagy ha úgy tetszik, beköszöntött az uj év; vén Sylvester apó elhozza a haldokló esztendő helyett apró csecsemőjét a jövendő uj évnek, mely alig k élt még eddig pár órát, de nemsokára, hamar, nagyon hamar izmossá fog nőni, s alig vesszük észre, már megvénült s elvándorolt oda, ahova a többi, az emlékezet, a múlt lomtárába, — Íme a szólamok, melyek közül válogathatunk tetszésünk szerint, szem előtt, tartva azt, hogy egyik olyan régi, mint a másik s kopott helyett csak kopottabbra akadhatunk. De hát mindegy úgy is, válasszuk akármelyiket, tény az, hogy vénültünk ismét egy évvel, vagyis 12 hónappal, a mi tudósok nagyszerű kiszámítása szerint 365 napot teszen, naponként egyremásra 24 órát számítván. S ebben meg kell nyugodnunk annál is inkább, mert nem tehetünk róla. Kívánjunk egymásnak boldog új évet, ez csak jó szívünkről tesz tanúságot s nem árthat legalább, ha már úgy sem használ. De ha komolyan akarjuk venni kíváncsiságunkat, szeressük egymást, mint önmagunkat az írás szavai szerint, s akkor boldog lesz az uj esztendőnk. A mai nap pedig legyen a házmesterek, hordárok, pinczérek, levélhordók és szolgák örömnapja. Folyjon a borravaló, ahogy tud, s ahogy erőltetik. Ne legyen kíméletes senki a saját zsebe iránt, amennyire csak a jóvolta megengedi. Ez emberek napja a mai. „Boldog új évet“ rebegi a