Mathematikai és Physikai Lapok 13. (Budapest, 1904)

2-3. füzet - Dr. Harkányi Béla: Az anomal dispersio szerepe az asztrofizikában

A­Z ANOMAL DISPERSIO SZEREPE AZ ASTROPHYSIK­A­BAN. 145 lévén, a lángprizma élével derékszöget képezett; ez magyarázza a módszer elnevezését. A Spektroskop látmezejében a spektrum az 1. ábrában feltüntetett sajátságos alakot mutatta: a nátrium D1 és D2 vonalainak szomszédságában a láng prizmatikus ha­tása folytán a rendes körülmények között egyenesekkel határolt spektrumszalag szakadásokat mutatott, ugyanis a sáv határvo­nalai elgörbülvén, az ábrában feltüntetett csúcsokban egyesül­tek. Ebből az következik, hogy — a kép a távcsőben meg lévén fordítva,­­ ha balról 111 felé, tehát a csökkenő­­­k irányá­ban haladunk, a láng a D1-en inneni sugara­kat felfelé, az utána következőket lefelé té­rítette el s a törésmu­tató ezen feltűnő gyors változása a D2 vonal környezetében ugyan­ilyen sorrendben is­métlődött. Itt tehát a nátrium két jellemző absorptio-vonala szomszédságában teljesen olyan jelenségek ész­lelhetők, milyeneket anomal dispersiójú szilárd és cseppfolyós közegek mutatnak. A dispersio hatása Becquerel kísérleteinél a D1 vonalon innen 3DtD^ távolságig, D2-n túl 41­tD± távolságig mutatkozott s a hatása mintegy kétszer akkora volt, mint Dt-é. BECQuEREL-nek sikerült a jelenséget megfotografálni s a felvétele­ken az eltérítéseket lemérvén, a készülék ismert adataiból a törés­mutató szélső értékeit kiszámítani. A számításnál a lánggázok közepes törésmutatóját 1.0001-nek véve, a maximumát /1, elölt 1.0010-nak, minimumát Dt után 0'99875-nek számította ki, mind­kettőt a vacuumra redukálva. Ezen utóbbi számérték azt bizo­nyítja, hogy a tb-énél kevéssel kisebb hullámhosszúságú suga­rak a nátriumlángban gyorsabban terjednek, mint a vacuumban. A törésmutató ilyfajta kivételes viselkedését eddig még csak egyes fémeknél észlelték. 1. ábra.

Next