Üzemi és Háztáji Méhészet, 1953 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
A MÉHÉSZTÁRSADALOM MOZGÓSÍTÁSÁVALA MÉHBETEGSÉGEK ELLEN A tolna megyei méhészcsoportok, akárcsak más megyék méhészcsoportjai, nagyban tervezgetik rövid- és hosszútávú vándorlásaikat: jobb évre készülnek, mint a tavalyi Viszont súlyos veszélyt jelent az, hogy nem egy község van a megyében is, csak úgy, mint a többiben, amelyekben az utóbbi évtizedekben százával pusztultak el méhcsaládok köitésrohadásban. A tespedés itt bűnös könnyelműség, lenne. Minden öntudatos méhésznek küzdeni kell a betegség ellen, mert az elszigetelt küzdelem nem sokalt, ér: erőtlen, szervezetlen. Tolna megyében is történtek már erőfeszítések. Átmenetileg végzünk is olykor e szörnyű nyavalyával, de hol itt, hol ott újból fellobban. Fertőzőétkezet, kaptár, néha fertőzött műlép eljut egy-egy kezdő méhészhez és az egész falu méhállományát veszélyezteti. Állandó a veszély, amíg el nem jutunk a fertőző gócokig és azt radikálisan ki nem irtjuk. Méhészcsoportjaink a tapasztalatcserék, megbeszélések közben látták meg azt, hogy elérkezett a cselekvés órája. Rájöttek arra, hogy csak szervezett, tevékeny megmozdulással lehet tiszta helyzetet teremteni. Nem maradhat csak papiros a méhészcsoport alapszabályának II. 5. pontja, hogy «termelésünk eredményességét a méhbetegségek elleni szervezett és egyidőben való fellépéssel a károk megelőzése útján biztosítják.» Szervezettség dolgában már nem járunk gyerekcipőben. A csoportokba szervezett öntudatos méhészek száma eléri az egyesületi tagok számát. Ezzel az adottsággal élve a tolnamegyeiek máris harcban állnak a költésrothadás ellen. •A csoportok figyelemmel kísérik a környékükön lévő községeket méhegészségügyi szempontból. Az esetlegesen fellépő fertőzésről eddig a Méhészeti Tájékoztatóból, ezután a szaklapból is tudomást szerezhetnek. Nagyobb fertőzés esetén a fertőzött területen összpontosított erőfeszítéseket lehet tenni, melyre a környékbeli méhegészségügyi felelősök brigádja örömmel vállalkozik. A munkát társadalmi munkában, önzetlenül vállalják. Esetleges készkiadásaikat * (útiköltség) a csoportok térítik meg. A tengelici csoport tagjai például társadalmi munkával végezték a mézszerződtetést, és a jutalékból egy orsós viaszolvasztó beszerzése után még mindig 150 forint rendelkezésre áll mi abészegészségügy céljaira. Az a tapasztalat, hogy kevés olyan ügy van, amely úgy meg tudná mozgatni a méhészeket, mint a méhegészségügy. Tolna megyében a paksi csoportfelelős például 70 méhészetet vizsgált át az elmúlt évben Rukovics József dombóvári méhész mellett ne feledkezzünk meg arról a fiatal méhészről, aki látva egy kaptárszállító gazdát, addig-addig magyarázott, míg az vissza nem fordította lovait, mondván: «Én bizony visszaadom a kaptárt, ha hasznom úgysem lesz belőle, csak másoknak kára.» Inkább legyen túlzottan óvatos valaki, mint felületes. Mérges Ferenc lelkes tengelici kezdő méhész ingyen motorfuvart ajánlott fel több vidéki méhegészségi ügyi o'hoz. Ozorán, ahol még nem volt méhészcsoport, a méhészek csoporttá alakultak, hogy az egészségügyi akciót Észak- Tolnában is meg lehessen valósítani. Szólhatnánk még a gyönkiekről, a szekszárdiakról, akik erejük javát kívánják adni a bátaszékiek, bonyhádiak, hőgyésziek és egyéb községbeliek, régebben működő csoportok erőfeszítései mellé. Bízni lehet abban, hogy a méhegészségügyi munkához jelentkeznek munkatársaik ott is, ahol a méhészek meg nem kívánnak szervezett életet élni. Nem azonban megnyugodnunk, amíg minden községben szabad nem lesz méhegészségügyi felelős, hogy munkájával nemcsak községét, de egész magyar méhészetünket szolgálja. A csoportelnök, vagy egészségügyi felelős , esetleg egy lelkes csoporttag, most a téli időben fel kell, hogy keresse a környéken lévő falvakat. Még jobb, esetleg egy kisebb csoportirészleget egy ilyen látogatásba bevonni, és a meglátogatott falu méhészeivel a méhegészségügy kérdéseiről elbeszélgetni. Helyes az, ha maguk a méhészek jelölik ki a méhegészségügyi felelőst, így legalább az egész falu méhészei tudnak a dolgokról. Ilyen beszélgetések alkalmával ugyanis egészen váratlanul kiderülhet, hogy hol van a még megbújó beteg méhészet. A téli idő, a helyzet és feladat felmérés ideje. A nagyobb méhészek már jobban vigyáznak, különösen pedig a vándorméhészeik. Azok a zugméhészek, akik valahonnét, egy olcsó kaptárt szereztek, ugyancsak nem hagyhatók figyelmen kívül. Bátaszék határában több ilyen méhészetet találunk, de van is rá gondja a csoportnak. A mezőgazdasági osztály a községi tanácson keresztül, fuvart biztosít egy-egy nagyobb határú község méhegészségügyi vizsgálatához. Kívánatos az, hogy a fuvar jobb kihasználása érdekében a csoport több tagja szálljon ki egyszerre. Megérkezve, kettesével szétszóródva, több irányba egyszerre kezdhetik meg a vizsgálatot. Az utánpótlás biztosítása érdekében egyébként is jó az, ha gyakorlott egészségügyiek a vizsgálat alkalmával érdeklődő kezdő csoport-tagokat visznek magukkal és foglalkoznak velük. A MÉSZÖV is jelentős segítséget nyújthat alkalmi körleveleivel. A körlevél a méhegészségügyi felelősök jelentései alapján beszámol munkájukról, a megyei vonatkozású problémákról, a méhegészségügynek menetközben kialakuló technikájáról. Az egészségügyiek , a 13/1952./II. 15. F., M. rendelet 3. pontja értelmében minden méhészetre kiterjeszthetik a vizsgálatot. •A méhészegészségügy roppant fontosságát a nagy nyilvánosság elé kell vinni, ha valahol nem mozdulnának meg a hivatalos méhészek , úgy a laikusok legyenek a méhegészségügy őrtállói. Egy megyében egy nem méhész, aki hallott valamit a költésről.Iiadás szörnyű pusztításáról, mindenüvé jelentette, hogy közelében állandóan pusztulnak a méhek, és ezzel vezetett rá bennünket egy súlyos fertőző gócra. Az egészségügyi helyzet lehet komoly, azonban igen sokat lehet tenni Tolna megyében is, ha a csoportok öntudatosan és szívósan vállalják a rájuk eső részt: a méhésztársadalom mozgósítását, a körzetek odaadó patronálását. Egész megyéknek kell sorompóba állniok. Bizonyos, hogy a somogymegyeiek sem nézik majd tétlenül a kaposvári méhészcsoport nagyszerű erőfeszítéseit, és viszont a kaposvári méhészcsoport tagjai sem fognak nyugodni addig, amíg mozgalmukat ki nem szélesítik az egész megyére. Akkor pedig nem is lesz 500 méhcsaládos somogymegyei falu elrejtett, fertőzött kaptárokkal. Baranya megye szakképzet méhészei sem hagyhatják fel számolatlanul a délbaranyai fertőző gócokat. Minden megye megtalálhatja a maga feladatát, és így az állami méhtenyésztő állomás instruktorai eredményes munkáit végezhetnek, mert értékes munkaközösségek állnak mögöttük. LEHEL FERENC méhegészségügyi felelős Március 8-ÁN, hatvanban MÉHÉSZ-NAGYGYŰLÉST TARTUNK! 5