Mélyépítéstudományi Szemle, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-2. szám
MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE VIII. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM 1958. JANUÁR— FEBRUÁR PÁL TIBOR 4 Közúti feszített beton hídszerkezetek gazdaságosságáról A dolgozat írásakor — és azóta is több ízben — felmerült az a kérdés, hogy a feszített beton hídszerkezeteket ne csupán a monolit, hanem az előregyártott vasbeton szerkezetekkel is összehasonlítsuk. Ezt két okból nem tettük : egyrészt azért, mert előregyártott vasbeton hídszerkezetekre nézve igen kevés példa állt rendelkezésünkre és azok adatai, a körülmények folytán, nem is adtak volna megbízható eredményt, másrészt pedig a fő cél éppen az volt, hogy a legmodernebb szerkezeteket állítsuk szembe a nálunk még általános konzervatív hídépítési móddal. Az egész világon, ahol feszített betonból is építenek szerkezeteket, igen éles viták vannak az ilynemű létesítmények gazdaságosságával kapcsolatban. Kétségtelen az, hogy nem könnyű dolog feszített beton szerkezeteket jól és gazdaságosan megtervezni. Kivitelezésük pedig nagyon gondos és különleges szakképzettséget igénylő, valamint megfelelően gépesített munkát kíván meg. Érthető tehát, ha kezdetben egy-egy vállalkozás, kellő tervezői és kivitelezői gyakorlat híján, nem zárul pozitív gazdasági eredménnyel. Kapitalista viszonyok között a vitákat részben megmagyarázza az a konkurrencia is, amely a feszítettbeton szerkezeteket építő cégek és a monolit vasbeton, ill. acélszerkezetek építésére berendezkedett cégek között van. A feszítettbeton szerkezetek azonban ezen éles viták ellenére is terjednek. Két évtized alatt meghódították az egész világot. Még az olyan — anyagokban bővelkedő — államban is, mint az Északamerikai Egyesült Államok, ahol 1950-ig feszítéssel alig foglalkoztak, egyik napról a másikra teret nyertek ezek a szerkezetek és ma már ott tartanak, hogy széles körben nem is jöhet szóba más, mint a feszítettbeton alkalmazása. A nyugateurópai államokban a feszítettbeton szerkezetek, a monolith-szerkezetekkel szemben, egymás után nyerik meg a versenytárgyalásokat. Franciaországban — az utófeszített beton igazi hazájában — Belgiumban, Hollandiában stb., széltében hosszában alkalmazzák a feszített betont. Csehszlovákiában nagy sorozatban épülnek feszítetbeton hidak. A Szovjetunió szintén igen nagy és eredményes erőfeszítéseket tesz elterjesztésükre. A hazai viszonyok elemzése előtt meg kell mondanunk azt, hogy a feszítettbeton szerkezetek bevezetésére irányuló erőfeszítések nálunk talán sokkal több akadályba ütköznek mint egyebütt. Elsősorban arra gondolunk, hogy a monolith vasbeton szerkezetek — főleg pedig a közúti vasbeton hidak — tervezése sehol a világon nem olyan merész és kifinomodott, mint Magyarországon. A jól átgondolt, szellemes tervek , így a két főtartós gerendahidak, az ellensúlyos Gerberszerkezetek, a konzolos V lábú keretszerkezetek, vonókábeles ívhidak stb., továbbá a beton és acélanyag szilárdságának megengedett magas kihasználhatósága, valamint a plasztikus méretezési elv — az aránylag egyszerű építési móddal párosulva — nálunk olyan előnyöket biztosítanak a monolith vasbeton szerkezeteknek, hogy ellenük versenyt támasztani nagyon nehéz. A feszítettbeton szerkezetek számára további hátrányt jelent gazdasági életünknek azon sajátossága, hogy — bár anyagszegény ország vagyunk — építőipari anyagárrendszerünkben az értékarányok torzítottak és ennek következtében, az elszámolás alapját képező kalkulációkból, a tényleges ráfodításokat nem lehet egykönnyen megállapítani. Tekintettel gazdasági életünkkel kapcsolatos fent említett vonatkozásra, továbbá arra, hogy nálunk a feszítettbeton szerkezetek tervezésében és építésében még aránylag kevés a tapasztalat, az első időkben valószínűleg nem várhatók túlságosan jó gazdasági eredmények. A monolith vasbetonszerkezetek tervezésében és építésében elért eredményeink azonban reményt nyújtanak arra, hogy néhány évi gyakori 1