Mélyépítéstudományi Szemle, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI EGYESÜLET LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1963. JANUÁR MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE A légnyomásos alapozás 100 éve Magyarországon VAJDA BÉLA* Túlnyomásos levegőben végrehajtott, köznéven légnyomásos, pneumatikus az építkezés, haj, környező vizeket túlnyomás alatt behajtott levegővel szorítjuk ki a munkatérből. A túlnyomásos, és a terepszinti légnyomás alatti terek között a közlekedést légzsilip közvetíti. A légnyomásos alapozást Triger francia mérnöknek 1831-ben, légzsilip szerkezetére bejelentett szabadalma tette lehetővé. Az eljárást 1839 és 1841 között, a Loire-völgyi bányák aknáinak süllyesztésekor alkalmazta. Angliában 1847-ben a Saltash, 1851- ben a Rochesteri hidat, Franciaországban az Argenteur-i hidat alapozták légnyomás alatt. Valamivel 100 év előtt, 1857- ben épült hazánkban Szegeden a vasúti Tiszahíd, megelőzve a Kehiben 1858-ban induló Rajnahíd pneumatikus alapozását. Az osztrák császárság — külföldi összeköttetései szempontjából legfontosabb, — Bodenbach és Orsova között épülő vasúti vonalának teljesítőképességét nagyon hátráltatta a tiszai áthidalás hiánya Szegeden. A forradalmak leverésének és a külföldi politikai bonyodalmak semlegesítésének nyomában feltorlódott katonai költségek, a lakosságnak adómegtagadásban megnyilvánuló ellenállása, a feudális főurak kezében tartott kormány ügyetlen pénzügyi politikája, zűrzavarba döntötték az államgazdaságot. Egyik államkölcsön követte a másikat. Az ezüstpénz eltűnt a forgalomból. 1854-ben 500 millió forint névértékű „önkéntes” — a valóságban kényszerkölcsönt, — vetettek ki a lakosságra. Ezt a pénzt hadi készülődésekre fordították és a 175 millióra előirányzott pénztári hiány az év végéig háromszorosára növekedett. Ily körülmények között az osztrák kormány 1855. január 1-én kénytelen volt az állam vasutakat (melyektől pedig központosító, beolvasztó hatást is remélt) 90 évi időtartamra bérbeadni a „Credit Mobilier” francia bank alapította „Cs. Kir. Szabadalmazott Osztrák Á. V.” társaságnak. Ezzel a szegedi vasúti Tiszahíd építése francia kézbe került. A vasúttársaság M. Cézanne mérnököt bízta meg a híd tervezésével és építésének ellenőrzésével. Az építés végrehajtását az M. N. Ernst Gouin cégre bízták. A terveket és az építkezés történetét dr. Ruzitska Lajos kartársunk a Mélyépítéstudományi Szemle 1957. évi 5/6. számában részletesen ismertette. Az 1857 óta eltelt 105 év gazdasági tevékenységét négy nagyobb, válság vagy háború okozta szünet 5 részre bontja. Az első szakasz 1857-től 1885-ig terjed. Jellemzője, hogy majdnem kizárólag külföldi mérnökök tervezik és túlnyomó részben külföldi vállalatok építik a nagy hidakat : a budapesti Margithidat Eiffel tervei alapján a Gouin cég, vasszerkezetét a Soc. de Constr. Batignolles, a déli vasúti összekötő Duna-hidat a Cail et Filleur Brohy cég, a péterváradi és zimonyi vasúti Dunahidakat a Comp. de Five Lille, a szegedi közúti Tisza-hidat Feketeházi János tervei szerint az Eiffel cég vállalta. Ez utóbbinak alépítményi munkáit már alvállalatban a magyar Gregersen cég, és 1884-ben az eszéki vasúti Dráva-hidat magyar mérnökök tervei alapján egészen a magyar Gregersen cég építette. 1887-ben indult meg a második periódus, melynek az 1901. évi gazdasági válság veti végét. Ebben az időszakban épültek a szolnoki, tiszafüredi, algyői és csongrádi vasúti Tisza-hidak, a záhonyi és tokaji közúti Tiszahidak, a csapi vasúti Tiszahíd, a pozsonyi, budapesti északi összekötő vasúti Dunahidak, a komáromi, esztergomi, Budapest Vámház téri közúti Duna-hidak, az Erzsébet-híd, a Margit-híd szigeti szárnya a barcsi, varasdi és gyékényesi Drávahidak, valamint a zágrábi Szávahíd. Ebben az időszakban kizárólag magyar mérnökök tervei alapján magyar, vagy osztrákokkal társult magyar vállalatok építették hídjainkat. Az 1900. évi tőzsdeválság gazdasági következményei miatt a légnyomásos alapozások 1906-ig majdnem teljesen szüneteltek, csak az Erzsébet-híd hídfőinek megcsúszása miatt szükségessé vált kiegészítő alaptestek építése folyik. Az 1906-ban induló harmadik periódusnak 1914-ben az első világháború vetett véget. Ebben a sorozatban épültek légnyomásos alapozással: a zentai, kiskörei, szolnoki közúti Tisza-hidak, a Gyula és Sarkad közötti vasúti Feketekőrös-híd, az aradi Maros-hidak, a komáromi, bajai, gombosi vasúti Duna-hidak, a komáromi és vágsellyei Vág— Duna-hidak, a drávazalátai és eszéki közúti és vasúti Dráva-hidak, a budapesti déli vasúti összekötő híd átépítésével, valamint Ocsvár Rezső és Tóth-Kecskés Pál mérnökök segítettek az anyag összegyűjtésében.