Mélyépítéstudományi Szemle, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
MÉLYEPITÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XXX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1980. MÁRCIUS A híd története A Nagykörút 19. század végi kiépítésével egyidejűleg már felvetődött a város déli végén is a dunai átkelés gondolata. Az első világháború, majd az azt követő gazdasági válság miatt azonban csak a harmincas évek elején került előtérbe a hídépítés. A budai oldalon gyorsan kiépült Lágymányos, ezen belül számottevő ipari létesítmény, ami már városfejlesztési igények miatt is indokolttá tette a Nagykörút déli végén új híd létesítését. A Kereskedelemügyi Minisztérium által kiírt tervpályázaton második díjas Mihailich Győző alaptervének többszöri módosítása után Álgyay-Huber Pál tervei szerint épült fel a híd, 1933—37 között, háromnyílású, felsőpályás, a támaszok felett kiékelt rácsos acélszerkezet 112 + 154 + 112 m támaszközzel (1. ábra). A négy főtartó tartórácsként együttdolgozó, melybe még a szélrácstartó együttdolgozását is bevonták. A híd pályaszélessége 15,7 m volt, melyhez két oldalt 3,5 m széles gyalogjárda csatlakozott. A felszerkezetet acél keszonokon nyugvó kőburkolatú betonfalazatok támasztják alá. A mederhídhoz mindkét oldalt parti áthidalások csatlakoznak. A pesti oldalon 87,6 m hosszú ötnyílású Gerber rendszerű acél keretszerkezet hidalja át a Közraktár utca meghosszabbítását, míg a budai alsó rakpart felett 33,86 m-es felsőpályás gerinclemezes acélhíd épült. A mederhíd és a feljárók között kiépült széles parti pillérek a hídon átvezetendő közművek elvezetését biztosítják. Kétoldalt a feljárók korszerű hídfő csatlakozásokkal épültek ki. A híd budai parti pillérének északi részén az első világháború haditengerészeti emlékműveként a pulai kikötő világító tornyának mását építették. Az 1937 szept. 12-én megnyílt híd, melybe 8000 tonna acélszerkezet épült, 10 millió pengőbe került (2. ábra), nem volt hosszú életű, a második világháború végén, a főváros ostromának kezdetén, 1945. január 4-én a németek a mederhíd két szélső nyílását felrobbantották és a középső nyílás is a Dunába rogyott. A szovjet hadsereg a híd roncsaira már 1945 tavaszán ideiglenes fahidat épített, majd ősszel, a téli jégzajlásig, mellette pontonhíd létesült. 1946 tavaszán a Bakáts utca vonalában épült egy új pontonhíd, mely a Szabadság-híd helyreállításáig biztosította a dunai átkelést. A régi híd roncsainak kiemelése már 1946-ban elkezdődött, a híd újjáépítése 1950-ben indult meg. Mivel az alépítmény majdnem sértetlen volt és a főtartó acélszerkezetének nagy részét is fel lehetett használni, ezért a híd a régi formában épült újjá. A Dunába zuhant acélszerkezetet a kiemelés után javítással, kiegészítéssel helyreállítva, szabadszereléssel ismét beépítették (3. ábra). A két szélső főtartó széthúzásával (4. ábra) a híd kocsipálya szélességét 18,0 m-re sikerült bővíteni, ami már a villamos mellett 2—2 forgalmi sávnak elegendő és emellett kétoldalt 1,0 m széles kerék- A Petőfi-híd felújítása BÁCSKAI ENDRÉNÉ—KOZMA KÁROLY