Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A Központi Vezetőség ülése (Folytatás az 1. oldalról) A két referátumot vita követte. A vitában felszólalt Kádár István, a Szövetkezeti Titkárság elnöke, Németh László, a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója, Németh Magdolna, a KPVDSZ Szolnok megyei Bizottságának titkára és Péczeli Piroska, a Belvárosi Közért Vállalat dolgozója, a Központi Bizottság tagjai. Mind a négy felszólalásban eredeti gondolatok kerültek felszínre a vállalati gazdasági vezetők önállósága az önelszámolás, kereskedelem, vendéglátás és környezeti kultúra, szociális ellátás, munkavédelem, bérhelyzet, munkaszervezés, ötnapos munkarend vonatkozásában. A felszólalók érintették az új vállalkozási forma lehetőségeket is. Kádár István a Skála áruház szervezését, szervezettségét, jó üzletpolitikáját nevezte meg követendő példának sok vonatkozásban. Németh László elemezte az ötnapos munkarend indulását, őszintén szólt azokról az elvárásokról, amit a vállalatok, azok vezetői és dolgozói támasztottak a Belkereskedelmi Minisztérium és a szakszervezet irányába. Felvetette, hogy az ötnapos munkarend bevezetését megelőzően össznépgazdasági szinten sem állt hivatása magaslatán az agitáció és propaganda, a tanácsok is nélkülözték a határozottságot. Végül úgy összegzett, hogy a nehézségek ellenére „sínre került” az új szociális vívmány, de tanuljunk a magunk kárán, vonjuk le a következtetéseket hibáinkból, s biztonságra törekedve, biztonságot igényelve végezzük fontos ellátási tevékenységünket. Péczeli Piroska az alacsonykeresetűek bérének emeléséért szállt síkra, majd szociálpolitikai kérdésekkel, a munkahelyi körülmények további javításával foglalkozott felszólalásában. — „Van még tennivaló bőven” — mondta, s példaként említette: — „Jéghideg üzletben nagyon nehéz melegen mosolyogni a vevőre!” Németh Magdolna is a bérkérdéseket, valamint a jövedelemszabályozás lehetőségeit elemezte. A vitát dr. Sághy Vilmos, illetve Vas János foglalták össze. Dr. Sághy Vilmos kiemelte, hogy a vállalati önállóság fokozódik, sok jelentkező problémát ma már ott a helyszínen lehet és kell megoldani, de a legégetőbb kérdésnek, úgymond, a bérhelyzetnek és bérszabályozásnak megoldása tekintetében van még tennivaló „lent” és „fent” is bőven. Vas János kiemelte, hogy a a belkereskedelmi ágazat múlt évi és a jelenlegi munkája komoly társadalmi elismerést váltott ki. Ennek a társadalmi elismerésnek a birtokában nagyobb önbizalommal tudunk tovább lépni a problémák megoldása, az érdekvédelem, valamint a jobb munka, a még jobb ellátás tekintetében. M. Tanácskozik Szakszervezetünk Központi Vezetősége Havanna, február 10—15. X. Szakszervezeti Világkongresszus A X. Szakszervezeti Világkongresszusra 1982. február 10—15. között kerül sor Kuba fővárosában, Havannában. A kongresszus az első ilyen jellegű esemény lesz Amerika földjén és rajta a világ legkülönbözőbb tájairól érkező és különböző irányzatokat képviselő szakszervezeti vezetők vesznek részt, 190 millió dolgozó küldötteiként. A tanácskozásra olyan időpontban kerül sor, amikor éleződnek a társadalmi feszültségek és a világ békéjét súlyos veszélyek fenyegetik. Ezért a kongresszus napirendjén első helyen a világ békéjéért vívott harc áll majd. A küldöttek elé kerülő fő dokumentum ezenkívül összefoglalja azokat a sokrétű problémákat, amelyekkel az emberiség a nyolcvanas évek kezdetén találkozik. Hangsúlyozza, hogy napjainkban a szakszervezetek, különösen, ha egységesek, jelentős társadalmi erőt képviselnek, és nagymértékben képesek befolyásolni azokat a válaszokat, amelyek korunk kihívására adhatók. A X. Szakszervezeti Világkongresszus célja, hogy eredeti, konkrét és pozitív válaszokat dolgozzon ki ezekre a kihívásokra. Támaszkodva az évtizedek során, különösen pedig a legutóbbi, IX. Szakszervezeti Világkongresszus óta eltelt szakszervezeti tevékenység tapasztalataira, a havannai kongresszus a jövő nagy kérdéseire akarja irányítani a figyelmet, hogy a Szakszervezeti Világszövetséget a dolgozók érdekvédelmének mind hatékonyabb eszközévé tehesse. Szakszervezetünk dolgozóinak figyelmét a fő kérdések mellett szeretnénk ráirányítani azokra az ágazatainkkal kapcsolatos problémákra és feladatokra, amelyek még jelenleg gátolják, illetve felerősítik a hatékonyabb érdekvédelmet. Nemzetközi kapcsolataink Magyar—osztrák találkozó, a helyszín: Bécs Az osztrák vendéglátó-szakszervezet meghívására a közelmúltban szakszervezeti, szakmai küldöttség utazott Bécsbe Vészi Lászlóné, a KPVDSZ titkára vezetésével. A küldöttség tagjai voltak Kozma József cukrász, a Belvárosi VV. Károlyi cukrászda vezetője, szakszervezeti főbizalmi, Szalai Tibor felszolgáló, a Pannónia VV. Abbázia Étterem szbtitkára és Cserfalvi Csaba szakács, a HungarHotels FORUM-GUNDEL szb-titkára. A két rokon szakszervezet kapcsolata nem új keletű. A határ menti találkozók és az osztrák küldöttségek budapesti látogatása előzte meg ezt az utazást. A tapasztalatcsere célja, hogy az azonos szakmákban dolgozók szakszervezeti szinten tárgyaljaik közös dolgaikat, közös vonásokat keresve és találva a szomszédos országok azonos szakmákban tevékenykedő aktivistái között. A társszakszervezet részéről Karl Prokeschl, az osztrák szakszervezet vendéglátó szekciójának titkára és Erwin Niemetz központi titkár volt a küldöttség házigazdája. A vendéglátóik gazdag programot állítottak össze, amiben szerepelt szakmunkásképző iskola és szálloda látogatása, munkásmozgalmi kiállítás, beszélgetések aktivistákkal és látogatás a Munkáskamara alelnökénél. A mozgalom története A baráti hangulatú feszélgetéseréből kiderült,hogy az elmúlt találkozások óta előrelépett a vendéglátóipari dolgozók szervezettsége Bécsben és környékén. A szakszervezet széles körű propagandamunkát folytat. Ennek egyik sikeres példája egy használaton kívüli villamosremiz volt, ahol az osztrák szakszervezeti mozgalom történetéről szóló kiállításon vehettünk részt. A kiválóan szervezett tárlaton végigkísérhettük a gazdasági válságtól napjainkig a munkások tenni akaró nyugtalanságát. A legmegkapóbb az volt, hogy a szinte csupa fiatalokból álló látogatókat munkásfiatalok, társadalmi aktivisták kísérték, lebilincselő hozzáértéssel és felkészültséggel. A szakszervezet jó kapcsolatra törekszik a szakmunkásképző iskolákkal is. Erről meggyőződhettünk személyesen abban a szakmunkásképző iskolában, ahol házigazdáinkat jó ismerősként üdvözölték. Mint a beszélgetés során kiderült, az iskola igazgatóhelyettese ezelőtt a szakszervezeti mozgalomban dolgozott, és ebben a beosztásában sem maradt hűtlen előző feladataihoz. Nagy része van abban, hogy a szakmunkástanulók között magas a szervezettség aránya, aminek igazán a tanulók látják hasznát, mivel az osztrák szakképzésben a vendéglősök és szállodások alkalmazottjai. Az osztrák vendéglátó és szállodás szakszervezet speciális helyzetben dolgozik. Eltérően a hazai gyakorlattól az egyes vendéglátóhelyeken csupán a vendéglátó szakmákban dolgozók tagjai a vendéglátók szakszervezetének, a karbantartók a vasas, az adminisztrátorok a közalkalmazottak ágazati szakszervezetéhez tartoznak. Ez a fajta szervezettség bizonyos fokig gátja az egységes érdekvédelmi fellépésnek. Komoly szakmai erőt képviselnek a vendéglősök, kis éttermek tulajdonosai. Szinte valamennyien tagjai a szakszervezetnek, ami az egységes, szervezett szakmai érdekvédelmi szempontok megnyilvánulását teszi lehetővé. A társszakszervezet fontos feladatának tartja, hogy a nagyobb éttermek és szállodák szakszemélyzetét még szervezettebbé, egységesebbé tegye. Bécsi tartózkodásunk utolsó napján fogadta küldöttségünket a Munkáskamara, a nagy múltú érdekvédelmi szervezet alelnöke, aki egyben a vendéglátó-szakszervezet elnöki tisztét is betölti. Az Arbeitskammer bécsi székházában folytatott szívélyes találkozón Flórián Mück megismertetett bennünket a szervezet munkájával, szerepével az osztrák munkásság életében és életének alakításában. Mück úr elmondta, hogy ők intézik a dolgozók nyugdíjügyeit, foglalkoznak munkaközvetítéssel, figyelik az éves infláció ütemét, hogy azonnal bérkorrigálásra kerüljön sor, jogsegélyszolgálatot tartanak fenn, és üdültetéssel is kívánnak kedvezni a dolgozóknak. Mindezek végzésére szakbizottságok állnak rendelkezésükre. A szakszervezetekkel a kapcsolatuk jó, nemegyszer léptek fel közösen érdekvédelmi célok érdekében. A tájékoztatót követően nyugat-ausztriai üdülőjükbe kalauzolt el, ahol személyesen győződhettünk meg az elmondása alapján elképzelt hegyvidéki üdülőről. A Bécsben töltött idő alatt alapos képet kaptunk az osztrák vendéglátó-szakszervezet munkájáról. A szakember szemével nem lehetett nem észrevenni azt a gondos, alapos, lelkiismeretes felkészülést — bárhol megfordultunk —, melyet a vendégnek nyújtanak. A bécsi vendéglátósok sokat adnak arra, hogy szép környezetben, kellemes hangulatú helyiségben, jól elkészített, gondosan tálalt, szervírozott étellel, udvarias, figyelmes felszolgálással lepjék meg vendégeiket. A szervezettség nyolcvan százalék A küldöttség szakmunkás tagjai számára tanulságos volt a Touring Hotel meglátogatása. A főleg tranzitforgalmat szolgáló szállodában magas színvonalú ellátás áll a vendégek számára, és természetesen nem hiányozhat a legfelső szinten elhelyezett uszoda és szolárium sem. A szálloda igazgatója elmondta, hogy a szervezettség megközelíti a 80 százalékot, és azokban a napokban tárgyalták az új kollektív szerződés javaslatait, így sikerült hasznos beszélgetést folytatni a nemzetközi Wienerwald étteremlánc bécsi szakszervezeti titkárával is. A konyhában rögtönzött tapasztalatcsere alakult ki, ahol az osztrák séf készségesen elmagyarázta és be is mutatta a Salzburgi galuska készítését. A bemutató utáni kóstoló osztatlan sikert aratott. Hasznos, jó tapasztalat A termelő folyamatok gépesítése, az előkészített alapanyagok választéka, az imponálóan széles skálán mozgó háttér-konzervipar, a szakácsok és cukrászok lelkiismeretes munkája garancia a jó nevű bécsi vendégül látás hagyományainak ápolására és továbbfejlesztésére. Ebbe — a tradicionálisan jó — vendég—vendéglátó kapcsolatba szervesen épül be az igényes vendéglátók igényes szakszervezete, szem előtt tartva azokat a célokat, amik a vendéglátók munka- és életkörülményeinek ügyét előbbre viszik. Erről győződtek meg a küldöttség mozgalmi és szakember tagjai, ezért tartották mindannyian hasznosnak és tanulságosnak az osztrák vendéglátó szakszervezet életébe való közvetlen betekintés lehetőségét. Cserfalvi Csaba