Állami polgári fiú- és leányiskola, Mezőberény, 1934

t eredményező rossz hajlamokat-e vagy pedig a szép élet felé irányuló szár­nyalást ? A fejlődéskorbeli hajlamok megerősödve nagy erővel tapadnak a lé­lekhez, s végigkísérik az életen. Valóban nagy szüksége van a serdülőnek forrongó lelkiállapotában jó vezetőre. Meg is van bennök a vágyódás jó vezető után. Egy kisleány ifjúkori naplójában így ír: „Meg tudod-e mon­dani, mire vágyódom ? Én nem tudom, csak azt érzem, hogy elégedetlen vagyok magammal és mindennel rajtam kívül.“ Egy másik kisleány így ír : „Tulajdonképpen mit is keres az ember örökké? Mi után vágyódik? Én ebben a percben egy ember után. Szeretném, ha volna valakim, akivel be­szélhetnék, s aki nagyságában vigasztalva tenné reám kezét és megértené azt a keveset, ami bennem él.“ — Otthon sokszor hallgatagok, elvonulok e korban a gyermekek s így fejezik ki magukat: „Nem ismernek engem, egészen más vagyok, mint gondolják.“ Tény az, hogy sok szenvedés kíséri a lélek fejlődését e korban. Ilyenkor a megértő vezetőnek szeretettel kell hozzányúlni a lélekhez és kezébe adni az önfegyelmezés, önnevelés fegyve­reit. A serdülőkor viharai nem játékok, komoly jelentőségük van, a kiala­kuló jellemért folyik a lélekben a harc. S a lélek éppen e korban a leg­érzékenyebb, a legkönnyebben befolyásolható. Ezektől az évektől függ, hogy milyen felnőttek lesznek, életüket és másokét boldoggá­, vagy tönkreteszik. Az ő akaratukon kívül több té­nyező, de főképp három befolyásolja a serdülő lelket igen nagy hatással: 1. az átöröklés, 2. a környezet, 3. akikért rajong, akiket szeret. 1. Átöröklés. Mikor a kisgyermeket vendégségbe viszik, az ismerősök találgatják: apjára, anyjára hasonlít-e az arca? És a lelke? Erről nem be­szélnek, a szülők sem nagyon gondolnak vele, csak mikor már baj van. Pedig kisgyermekkortól figyelni kellene: nem jelentkeznek-e egyik, vagy másik szülő hibái, néha nagyszülők természete a gyermekben s megelőzni, nyesegetni, ellensúlyozni kellene azokat. Egy édesapával beszéltem, gazdag ember, feleségének minden héten új ruha, sok cipő kell, s meglepődtem azon, hogy kisleányukat milyen egyszerűen öltöztetik. — „Tetszik tudni, — mondta az apa, — nem akarom, hogy leányom olyan hiú legyen és olyan boldogtalan, úgy megkeserítse családja életét, mint az anyja !“ . . . Irtsuk a hiúságot, mert a gyermek e korban nagyon hajlamos arra, külö­nösen a leány sokat cicomázza magát s ha az meggyökerezik lelkében, csak kárára leszen. A fiú e korban sokat virtuskodik. — Egy másik példa : „Egy családban áldott jó édesanya legidősebb leánya egészen apjára ütött, hihetetlenül önző és irigy volt. Hiába próbált meg az anya mindent, végre valami segített. A leány 13. születésnapján anyja azt mondta : „nézd már nagy vagy, idővel belőled is édesanya lesz, bele kell hát tanulnod, azért mától a tésztát te osztod mindig helyettem az asztalnál, anyásán oszd, tudod hogyan kell!“ Az édesanya eltalálta a hangot — az első osztásnál

Next