Mezőgazdasági Technika, 1967 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
hengerfej tömítései nem megfelelőek, mivel az eredetivel szemben méreteltéréseket tartalmaztak (általában vastagabbak voltak és minőségük nem volt kielégítő). A nagy számban érkező tömítési kifogások jelentősen csökkentek az alábbi intézkedések hatására: a) Helyes méretű és anyagú tömítések gyártásával; négy forgattyústengely (11. ábra) és két hengerpersely próbatestein az 1. sz. táblázatban közölt mérési eredmények születtek (1966. május 17.-i jegyzőkönyv). A kapott eredmények alapján újra megvizsgáltuk a főtengely köszörülés és a persely dörzscsiszolás (hónolás) alkalmazott technológiáit, és végeredményben megállapítottuk, hogy a használatba került csiszoló я П [UNK] [UNK]иамтМ [UNK]» 1. Felújításra váró forgattyúházak (Szolnok) Előző számunkban ismertettük a motorjavítás üzemszervezését és a mosás műveletét. Ez a beszámolónk a mosott és szétszerelt alkatrészek további felújítási munkáiról ad számot. A forgattyús mechanizmus javításáról A javítástechnológiai összefüggések a motorjavító üzemben úgy jelentkeznek, hogy célszerű együtt tárgyalni a forgattyús tengely, a csapágyak, a hajtókar, a dugattyúk (dugattyúgyűrűk), a hengerperselyek és a hengerfej felújításának, illetve összeszerelésének egyes kérdéseit. gyártástechnológiai (A folyamatról áttekintést nyújtanak az 1—9. képek.) A külső üzemekből érkező — a motor üzembiztonságát érintő — panaszok leginkább egyes motortípusok főtengelytöréseit kifogásolják (DT 213, T-28 és múlt években az FD 21 (RS-09). Emellett a hengerfejtömítések gyakori kiégése is előfordult. (E hibák okainak megállapításához mi az imént felsorolt összefüggő rendszert vettük részletes műszaki vizsgálat alá. (1. ábra.) Első gyakorlati feladatként a tömítés vastagság változásának hatását vizsgáltuk a különböző típusú javított motorokon. Majd a dugattyú és hengerpersely érintkezésének elemzésétől a hengerperselyek kopásán keresztül a felületi simaságig folytattuk kutatásainkat. A vizsgálatok számításait és elemzését Vodnyánszky Rudolf végezte. Megállapította, hogy az adott motortípusnál az alábbi javítástechnológiák hibahalmozódását kell elkerülni: szelepfészek kopás, dugattyúfenék süllyedés, hengerfejtömítés vastagságnövekedése, hajtórúd hosszváltozás, főtengely köszörülési excentritás. E hibák — az elmélettel összhangban — a gyakorlatban jelentős mértékben csökkenthetik a felújított motor teljesítményét. A méréssorozat alkalmával (10. ábra) azt találtuk, hogy egyes gyártóművek pótalkatrészként szállított b) Gondosabban gyártott (szoros méretmenetű), és ellenőrzött hengerfejcsavarok beépítésével; c) A beépített hengerfejcsavaroknak a fékpadi járatás utáni — előírt nyomatékkal történő — meghúzásának szigorú végrehajtásával. 1965-ben a felhasználóktól gyakorta érkeztek panaszok a dugattyúk besüléséről. Ezért részletes elemzés és vizsgálat alá vontak felhasznált dugattyúkat és hengerperselyeket. A vizsgálatok aláhúzták a megfelelő minőségű hengerpersely és dugattyúgyártás fontosságát, javítástechnológiailag pedig a hengerpersely és dugattyú közti hézag szigorú betartását. Ezek fontosságának hangsúlyozásán túl ráirányították a figyelmet a jobb felületi simaság témakörére. A hengerperselyben váltakozó mozgást végző dugattyúk alakjának helyes kiképzése azért fontos, mert a hőtágulás mértéke a különböző pontokon változó. (Kapcsan ovális — ballisztikus formájú dugattyúk szükségesek.) Kiragadtunk a javítási ciklusból néhány eredeti és néhány felújított főtengelyt, valamint hengerperselyt. Ezeket az egyetemi laboratórium útján felületvizsgálat alá vontuk. A 2. Főtengelykösz Dríis üzemrész (Szülnek) 8. Forgattyúház vollalbaturfts (Hódmezővásárhely ) 4. Forgattyúház felújítás (Szolnok)