Miskolci Hirlap, 1946. július-december (2. évfolyam, 133-283. szám)

1946-07-02 / 133. szám

Kedd, 1946 Július 2 .L2£aa MISKOLCI HÍRLAP A magyar kenyér ünnepe Szegeden Békességet a népnek a nemzetek között és békét az országban is - mondotta Tildy Zoltán elnök Nagy Ferenc miniszterelnök a magyar paraszt egyedülálló teljesítményéről, a nyugati út eredményeiről és a pártok között meginduló új tárgyalásokról beszélt . Európa szégyene lenne, ha 650 ezer csehszlovákiai magyar örökös rettegésben élne — A demokrácia valóban demokrácia legyen Szeged, július 1 A Kisgazdák Péter—Pál napján rendezte meg az Alföld népének hatalmas arányú részvételével a Ma­gyar Kenyér ünnepét Tildy Zoltán köztársasági elnök részvételével, aki­nek érkezését kürtszó jelezte. Mi­után ellépett a díszszázadok arcéle előtt, az emelvényen helyezkedett el, ahol ott volt Panov szovjet ez­redes is. Ezután megkezdődött vé­get nem érő sorokban a szegedi tanyavilág festői népviseletű, szín­­pompás felvonulása. Majd a város iparossága és polgársága vonult el az államfő előtt. Tildy elnök a külső és belső békéről Tildy Zoltán elnököt tapsvihar köszöntötte, amikor szólásra emel­kedett. Először megköszönte ezt a szép bizonyságtételt. Majd így foly­tatta : — Tudom mennyi munka, verej­ték, mennyi gond és aggodalom van ebben a kenyérben. Bőséges idők­ben kevesen gondoltak a szántó­vető emberek munkájára. — Akkor nem volt kérdés a kenyér. Ma a városi ember gondjai is kint voltak veletek a földön és az ipari üzemek, bányák mélyén lesték a­ munkátok eredményét. Emberé a munka, Istené az áldás. Ti tudjátok, magasabb erők dön­tik el, mi legyen munkátok ered­ménye. — Ezt a hitet őrizzétek meg a magyar népnek. Az egész ma­gyarságnak erre a hitre múlhatat­lanul szüksége van a súlyos, nehéz történelmi megpróbáltatásaink ide­jén. Hadd lássam ebben a demon­strációban a ti bizonyságtevéseket a magyar köztársaság és a magyar demokrácia mellett. Legyen a dolgozó emberé ez az or­szág. A magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak fel­építésén, kinn a földeken a nap­sütésben, műhelyekben, vagy a bá­nyák mélyén, vagy a szellemben a munkaterületein. Ezután minden ma­gyarnak minden becsületes munkája után legyen meg a kenyere. Békességet a népnek a nemzetek között és a békét fenn kell tartani az országban is. (Éljenzés!) Ki­­rekesztjük ennek a belső békének, a dolgozó magyarok egyetértésé­nek és békéjének bujtogató ellen­ségeit és békét akarunk teremteni, új és szabad világot, amelyben a régi kimúlt bűnös világ semmiféle sötét szelleme mégegyszer vissza ne tudjon térni. Békét azért is akarunk idebent, hogy jó munkának ne legyen aka­dálya sehol, minden ember bízva dolgozhassék azzal a tudattal, hogy munkájának meg lesz az eredménye. Legyetek meggyőződve abban, hogy meg­van a biztos jövendőnk, csak dolgozni kell érte, lemondani kell tudni érte, még egy rövid ideig áldo­zatot kell vállalni. Nagy Ferenc: Mi magyarok büszkék lehetünk... A n­agy F­erenc miniszterelnök mondta el ezután beszédét. — A magyar földműves nép meg­tette kötelességét. Európában a győztes és vesztes országokban a statisztika szerint a bevetett terület 80—85 százalék. Mi magyarok büszkék lehetünk rá, hogy a mostani aratás előtt a magyar földnek 93 százaléka van megművelve. (éljenzés.) Ez­után még az a feladat hárul a gazdákra, hogy vonakodás nélkül, szeretettel ajánlják fel az új kenye­ret a társadalom minden dolgozó rétegének. Viszont kijelentem itt a magyar kormány nevében, hogy a beszolgáltatás ma már nem olyan feltételek mellett történik, mint a múltban volt. Az új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is. Megjelenik az értékálló új pénz, a forint. (Lelkes taps.) Augusztus elsejével megszűnik a szörnyű bizonytalanság, amelyben eddig a társadalom minden rétege élt az állandó és nyomasztó pénz­romlás miatt. Európa szégyene lenne... Ezután a nyugati útról számolt be. — Moszkva után első utunk az Északamerikai Egyesült Államokba vezetett. (Éljenzés.) Elmondottuk, hogy minket nem fűtenek olyan vá­gyak, hogy a mi igényeink kielégí­tése árán ellenségünkké tegye a szomszédos népeket. Mi békét aka­runk, öröké való békét. Elmondottuk tárgyalásaink során, hogy szégyene lenne Európának, ha fennmaradna továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős köze­pén 650 ezer Csehszlovákiában élő magyar örökös rettegésnek és örökös félelemnek az állapotá­ban éljen. Elmondottuk azt is, hogy nincs a világnak még egy országa, amelyet ekkora háborús veszteség ért volna közgazdasági téren, mint Magyaror­szágot. Ennélfogva mérhetetlen fon­tos lenne a magyar gazdasági élet számára, hogy a németek és a nyila­sok által nyugatra elhurcolt értéke­inket adják vissza. Urunknak ez a­z Utoljára térek rá politikai ered­ményeinkre. Meg kell mondanom, egész pozitív eredményt ettől az úttól ebben a vonatkozásban nem is várhattunk, hiszen a végső döntés a békekonferenciára tartozik, de politikai kérdéseink felvetését is megértéssel hallgatták az Egye­sült Államokban, később pedig Angliában Londonban is. Megér­téssel hallgatták meg, de kedve­zőbb döntésnek a békekonferencia előtt akadályai vannak. A külügyminiszterek a kérdéseket nagyon alaposan tárgyalják meg és úgy látszik, nagyon nehezen szület­nek meg a döntések. Az egyszer már megtörtént döntést nem szíve­sen veszik újra elő. Ha a magyar ügy ma kerülne a célja teljes eredménnyel járt. Közölte velünk az Egyesült Államok­ kormá­nya azt is, hogy tárgyalásokat kezd a bécsi meg­szálló haderők főparancsnokságai­val, elsősorban a szovjet megszálló erők főparancsnokával és ameny­­nyiben ennek hozzájárulását el­nyeri, magyar zászlók alatt és magyar vezetéssel forgalomba is helyezik 540, tehát valamennyi hajónkat a Dunán,­­élénk éljenzés.) külügyminiszterek elé, egész biz­tosak vagyunk benne, nagyobb megfontolást szentelnének a kér­dés magyar vonatkozásának is. Mi erre azt kértük és tárgyalásaink során felvetettük a Szovjetunió kül­ügyminisztere előtt és vele is tár­gyaltunk a kérdésről, járuljon hozzá a külügyminiszterek értekezlete, hogy mi magunk le­hessünk a magyar békecélok újra­­kezdeményezői a külügyminiszte­rek értekezlete előtt. Így nem kell vállalniuk a nagyhatalmaknak a kezdeményezés nehézségeit, hanem egyszerűen­­állásfoglalásra szorít­kozhatnak. Azt a beadványunkat és szóbeli előterjesztésünket a nagy­hatalmak külügyminisztereinek ér- Mi magunk vetettük fel újra a magyar békecélokat Gasáák Ngyeimábel Gyapjút szövetre, kartonra és egyéb textilárura nyersbőrökért készbőrt előnyösen cserélhet gyári kikészítése árukra Pézsma, hörcsög és vadbőrátvétel ÖSZTREICHER RUDOLF nyersbőrkereskedőnél MISKOLC, Buzetér 12. — Telefon: 57-01 3 tekezlete megfontolás tárgyává fogja tenni együttlétük idején. Mi vagyunk az egyetlen vesztes or­szág Délkeleteurópában, akik elő­ször tudták megteremteni a szemé­lyes kapcsolatot a világ sorsát in­téző nagyhatalmaknak vezetőivel (él­jenzés és taps). A demokrácia valóban demokrácia legyen . Ahhoz, hogy a mi külpoliti­kánk eredményes legyen, bizonyos belpolitikai magatartás meghatározására is szükség van. Legelsősorban szükség van arra, hogy az a politikai életforma, amelyet mi vállaltunk a háború befejezése után, a demokrácia va­lóban demokrácia legyen. (Úgy van, úgy van!) És a magyar nép minden rétege elfogadja, mint a magyarság örökkévaló politikai életformáját. Ehhez szükséges az, hogy a magyarság minden köz­életi megnyilvánulása a tiszta de­mokrácia szempontjainak megfele­lően történjen meg. Szükséges az, hogy legelsősorban végképen le­számoljunk a magyarság politikai múltjával. Leszámoljunk azzal a múlttal, amely bennünket ebbe a háborúba és így az összeomlásba belesodort. Keserűséggel látom... — Meg kell mondanom, hogy a magam részéről sok keserűséggel látom, mennyi az akadálya a de­mokrácia igazi kibontakozásának. — Ezeket az akadályokat egyrészről azok támasztják, akik a demokrácia ellenségei, másrészt pedig azért tá­madnak ezek az akadályok, mert senki sem kívánja, vagy vállalja ma még, hogy helyzetét erői arányában ismerje el itt a demokráciában.­­ Mindenek előtt szükség van ezeknek a kérdéseknek a tisztázá­sára. Új tárgyalásos­at kezdenek a pártok A magyar társadalomnak el kell kell követni mindent, hogy a demokrácia útja sima és egyen­letesebb legyen, hogy a jövő esz­tendőre már ne 93 százalék, ha­nem 100 százalék legyen a vetés­­terület. Gyáraink ne 40—50—60 százalékot produkáljanak, hanem 100 százalékot adjanak, vagy töb­bet mint békében. Törekednünk kell arra, hogy ezt a nagy erő­feszítést belső béke kisérje. A bel­politikai helyzetben ott tartunk, hogy szeretnénk tisztázni egymás­közt a még tisztázatlan kérdéseket. Ezeknek a tanácskozásoknak az lesz a feladata, hogy az ellentéteket meg­szüntessük és legalább egyenlőre a nehéz időkre teremtsük meg a munka elvégzéséhez feltétlenül szükséges belső politikai békét. Addig, amíg ezek a tárgyalások nem folynak le, nem kívánok a belpolitikai helyzet­ről többet mondani, de midőn ezek befejeződnek, majd a magyar társa­dalom és a magyar közvélemény tudomására fogjuk hűzni ezeknek a tanácskozásoknak az eredményeit. ­ A cséplésnél a béreket a közellátásügyi minisztérium rendele­tileg akként állapította meg, hogy a magánjáró gépeknél — ha az üzem­anyagot a termelő adja — 5 száza­lék a részesedés, míg ha a géptu­lajdonos gondoskodik az üzem­anyagról — 6 százalék. Huzatos gé­peknél a rész 4 és 6 százalék.

Next