Magyar Élet, 1943. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-12 / 181. szám

4 Az első részletes tudó­­sitás Hamburg: Siam­bá­­zásáról Berlin, augusztus 11. (NST) A Hamburg elleni légi­támadásban az első összefoglalót tudósítást a Hamburger Tagblatt kiadója, Okra is közli, aki az Elbe torkolatánál végigélte a nagy ki­kötőváros véres napjait. Tudósí­tásában többek között a követekez­­ket írja: — Hamburg ellen az első nagy légitámadást egy szombatról va­sárnapra virradó éjszaka hajtot­ták végre. Ezt követően minden éjszaka bombázták. Minden egyes támadást a sűrűn lakott lakóne­gyedek ellen intézztek. Borzalmas és megsemmisítő volt a hatásuk. Leírhatatlan, hogyan égnek a lakónegyedek, amikor foszforral leöntik azokat és a­­lángok pokoli hőséget fejlesztenek. Közben pe­dig a kísérő repülőgépei­ gépágyú­val és gépfegyverrel lövik a hi­kosságot. A hamburgi lakosság hősiesen viselkedett, de a legbát­­rabb tűzoltó sem tud nyugodtan dolgozni, ha nehéz munkája köz­ben rendszeresen gépfegyverrel lövik.­­ Szivettépő jelenetek játszód­tak le, amikor az anyák a foszfor­ral leöntött gyermeküket nem tudták mákként megmenteni,­ csak úgy, hogy bedobták erzet a­ vízbe. Asszonyok és gyermekek égő fák­lyaként rohantak ki a lángokban álló Mznet­.­­ A kín, a nyomor és az elke­seredés azonban mérhetetlen erőt adott a lakosságnak. A tizenhat­­éves Nowack negyven gyermeket­­mentett ki egy égő gyermekott­­honba ír­­­óbb be­lehalt az égési sebeibe. De ez nem egyedülálló eset, számtalan név­telen hőse volt a hamburgi éjsza­kának. A kis Nowackot a Vaskereszt I. osztályával tüntették ki. Sok száz és száz hasonló fiatal és idősebb hős nevét azonban nem ismerjük. A Hamburgban élő külföldiek is résztvettek a mentési munkálatok­on, függetlenül attól, hogy a szö­vetséges vagy semleges államok alattvalói. — Annak, hogy Hamburgban még ma is élet van, — ha szörnyű nehézségek között is — elsősor­ban a Birodalom többi részének köszönhető. Berlin például annyi kenyeret küldött Hamburgba, hogy a kikötőváros pékműhéjei beszüntethették a munkát. Vajjal pedig szinte elárasztották a, so­kat szenvedett, várost. Oreit nem „foglalták el“ a bolsevisták (NTI) A Völkischer Beobachter részletesen beszámol Őreinek cél­szerűen végrehajtott kiürítéséről. A cikk megállapítja, hogy Őreit nem „foglalták el” a bolsevisták, mint a szovjet jelentette, hanem a német hadvezetőség teljesen ön­álló elhatározásából kiürítette,­­ miután a város, mint az oreli tv központja, betöltötte katonai fel­adatát. Szó szerint­ így folytatja a lap: Egész addig, amíg az utolsó katona elhagyta a várost, német rendfenntartó katonák biztosítot­ták a városban a közlekedés­­t, talán lefolyását. A város lakossá­ga elhagyta a várost csekély ingó­ságával, mert nem akart újból bol­­sevistái uralom alatt­ élni. (MTI) MAGIAK­ELET Csütörtök, 1943 augusztus 12- Kü­l- és belpolitikai kérdésekkel fogl­al­­kozott Ronkay Ferenc orszász ülési képviselő a nfivezetőik ü­lésén Diós­győrb­en Miskolc, augusztus 11 A Diósgyőri vasgyárban kedden este ülést tartott a művezetők or­szágos szövetségének diósgyőri cso­portja, Rácz Antal elnöklete alatt. A nagyszámú érdeklődő rész­ve­tével megtartott ülésen Ronkay­­Ferenc országgyűlési képviselő,­­ bánü­ügyi főtanácsos tartott beszé­det, amelyben Magyarország bél­és külpolitikai kérdéseivel foglal­kozott. Beszéde elején az olaszországi át­alakulást ismertette, « különösen Mussolini személyével kapcsolatb­­an megállapította, hogy kétszáz éven keresztül nem alkottak az olaszok annyit és olyan maradan­dót, mint éppen Mussolini alatt. Egyik legnagyobb érdemének emlí­tette, hogy Mussolini az országot megbékítette a Vatikánnal. Nagy érdeme, hogy az 1918-as években megmentette Olaszországot a bolse­­vizmustól.­­ Az amerikai tervekkel,­­ a há­borúval kapcsolatos amerikai ke­gyetlenséggel, a védtelen lakosság ellen intézett könyörtelen terror­­légitámadásokra ki­érve megállapí­totta a templomok és műemlékek lerombolásának értelmi szerzőit. Csak meg kell nézni Roosevelt köz­vetlen környezetét és megállapítha­tó, hogy a környezete pénzügymi­niszterestül együtt zsidó. Maga ez a tény vet világot arra, hogy az amerikai repülők ismert, biztos cél­­zószerkezetükkel, amelyek segítsé­gével oda vetik bombáikat, ahová éppen akarják, minderüt­t megta­lálják a pótolhatatlan műkincseket, templomokat és műemlékeket. Rátért Ronkay Ferenc képviselő a szovjet helyzetre is és felemlí­tette a szovjet katonaság fejadag­jának 1942. decemberében 30 száza­lékkal történt leszállítását, amelyet most ismét­­15 százalékkal csökken­tettek. Amennyiben a harcoló kato­naság fejadagjának csökkentésére már másodszor került sor, akkor a lakosságnak valóságban , éhínségben kell élnie. Kérdőjelként mered felénk az is, hogy Japán miért nem támad a és támadja meg a Szovjetet, amikor a tengelynek ténylegesen harcoló tagja­ Ennek magyarázata a japán építkezés, amely közismerten a­ pa­­pírházak és túlnyomórészt a köny­­nyű építkezés hazája nem tudna­­ellenállani egy esetleges nagyobb­­arányú légitámadásnak. De ezen felül tudatában vannak a japánok annak, hogy Németország esetleges leverése után az angolok és a Szov­jet­ Japán ellen fordulnának. Foglalkozott Bonka­y Ferenc képviselő Antal István miniszter ko­lozsvári beszédével is, és megálla­pította, hogy a románok nemcsak kacsingatnak a hazatért erdélyi részre, hanem utóbb már gyűlése­ken is hangoztatják követeléseiket Északerdélyre. Erdély magyar volt ezer évig és ahhoz kizárólag csak nekünk magyaroknak van jogunk. Az erdélyi gondolat összenőtt a magyarsággal és azt húszéves bir­toklással nem lehet idegen tulaj­donná­­tenni. A mostani évet döntőnek jelölte meg Ronkai Ferenc képviselő. A német győzelem teljesen biztosra vehető, bár az ellenség olyan fegy­vernemhez nyúlt legutóbb, amely ellenkezik a nemzetközi­­joggal. Hamburg bombázása alkalmával foszforral szór­t végig a város la­kónegyedeit. Ezeket a minden jog­gal ,és emberiességgel ellentétben álló vegyszereket alkalmazni az el­­ellenségnek veszélyes kísérlet, mert a németek vezetnek a világ vegyi­iparában. Országos kérdésként foglalkozott a feketepiac kérdésével. Annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a magyar lakosság megérti az idők szavát, úgy az eladónak, mint a ve­vőnek be kell látnia azt a nagy fel­adatot, amely Magyarország előtt áll és önmagától kiirtja maga kö­zül a tVk.­tepiacozókat anélkül, hogy ezély cs­ebb rendszabályokhoz kényszerülne nyúlni az államhat­a­lom. Ez ma magyar kötelesség és minden jó magyarnak teljesíteni kell kötelességét, ha nincs más út, még a nélkülözések árán is. Ronkay Ferenc bányaügyi fő­tanácsos, országgyűlési kéviselő ér­dekes és mindenkit közelről érintő előadását állandó érdeklődéssel hallgatta a nagyszámú, közönség. Megjelent a csemegeszőlő és a görögdinnye a heti piacon Miskolc, augusztus 11. A szerdai heti piac igen nagy forgalom mellett zajlott le. Sokkal nagyobb felhozatallal, mint a hó­napos vásáron. Gyümölcsöt és zöldséget hoztak fel igen nagy mennyiségben, valamint sárga­dinnyét is. Újdonságként megjelent a pia­con a csemegeszőlő, a csába gyön­gye és a saszla. Ára még meglehe­­tő­sen magas, de mint piaci újdon­ságot mégis szíveden vásá­rolta a közönség. Újabban görögdinnye is több kerül piacra, de az előrehala­dott évszakhoz viszonyítva kis mennyiségben. A gyümölcspiac, árai: Alma 70 —120, körte 100—180, sárgaba­rack 100—180, őszibarack 100— 180, ringlószilva 120—160, bódi 40—50, vörösszilva 60—80, cse­megeszőlő 2.40-4-2.80, sárgadiny­­nye 80—100, görögdinnye 80— 100 fillér. A zöldségpiac árai: Piros para­dicsom 50—60, zöldpaprika nagy­ kilogrammja 100—120, darabja 6—10, hegyes kg. 60—80, darabja 2—3, zödkukorica darabja 14— 20, sárgarépa, petrezselyem cso­mója 10—16, vöröshagyma cso­mója 14—20, fokharyma kg-ja 68, vöröskáposzta 10­—80, fejeskáposz­ta 26—30, karfiol 120—180, új­­burgonya 30—36, nyári rózsa 34, torma 160—200, paraj 80—120, kelkáposzta 40—50, uborka 16— 40, zöldborsó 70—80, zöldbab 40 — 60, tök 8—12, cékla 34—40 fil­lér kilogrammonként, retek cso­mója 16—24, kararábé 8—16 fil­lér darabonként. Hivatala a Magyar Élet­ben Petőfi Sándor nem lehet és soha sem lesz baloldali pél­dakép, pedig az utóbbi időben baloldali divat lett Petőfi szelleméhez fohászkodni, vörös lobogók árnyékában tüntetni titokban, az ő erkölcsi és törté­nelmi értékeivel takarózva. Pe­tőfi maradéktalanul szolgálta korának lelkét, a szabadságot. Vállalt egy szerepet és ezt a szerepet nemcsak költészetének hatalmas tüzével szolgálta, ha­nem megfogta a kardot is, s mikor a magyar úgy katonai kérdés lett, megkereste a ma­ga szerepét­­a harctéren és megtalálta az önfeláldozóan hősi halálban. Petőfi fel akarta szabadítani az országot a reakciós Habs­­burg-uralom alól és meg akar­ta védeni a keleti orosz sere­gek ellen. Vállalta az eszmét, leírta és hirdette a gondolatot, de azért nem lehet a baloldal példaképe, mert Petőfi osztat­lanul az egész magyar nemzeté és rája csak azok hivatkozza­nak, akik nemcsak az eszméit értik üteg és költeményeiben gyönyörködni tudnak, hanem akik élete példáját követni is merészelik. Ezt feltétlenül el kellett mondanunk éppen akkor, ami­kor napokkal ezelőtt emléke­zett a nemzet Petőfi Sándor tragikus eltűnéséről, a Seges­vár melletti csatatéren. Az ideges és öncélú közvé­­leményalakítás, melyet a zsidó­ság és a politikai baloldal szol­gál és alakít, mindenkor távol esik a magyar közösségi érdek­­ vonalától. A nemzeti közvéle­ményt még sok esemény fogja fodrozni, hullámossá tenni és befolyásolni, de a polgárnak is éreznie és tudnia kell, hogy a közvélemény alakításának ő is alanya és nemcsak tárgya. Csak a veszélyt is vállalni me­rő nemzet számíthat igazi ba­rátokra, akit ellenségei is meg­becsülnek. A sodródás politiká­ja méltatlan a magyarsághoz és szeretnék hinni, hogy a magyar polgársághoz is. A vándormadarak szelleme nem verhet tanyát Árpád honában, Magyarországon. — Zavhureczky Ede a Zenemű­vészeti főiskola igazgatója, a Kor­mányzó Dolmány­ Ernő dr. a Zene­művészeti Főiskola főigazgatóját a főigazgatói teendők ellátása alól saját kérelmére felmentette. Egy­ben Zathureczky Edét Zeneművé­szeti főiskola főigazgatójává kine­vezte. " — Pétain­­ tábornagy a francia egységről. Péta­in tábornagy a francia frontharcos légió megyefő­­nökeinek gyűlésén szót emelt s a francia egység szükségeségét, hang­súlyozta. „Ne veszítsétek el bát­or­­ságtokat. — moreit, Pétain' — a nehézségek nem legyőzhetetlenek. Bízzatok saját magatokban és le­gyetek egységesek. Az idegen Ha­talmak Franciaországot népének egysége szerint ítélik meg.’’ A lé­gionáriusok hosszú tüntetéssel ün­nepelték a tábornagyot. KECSKEMÉT: Honfoglaláskor rabén­ magyar harcos sírját tár­ták fel A kő úr rét pusztán építke­zés közben. •

Next