Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-04-29 / 98. szám

Hatodik évfolyam, 98. szál. ill**S JOQO кОГОПа Kedd, 1924. évi április hó 29 HAGYAT? JOVO Előfizetési ár egy hónapra 20000 korona Df‚l ITII/A1 11 s nil ЯП S*erkee*te*ce és kle­lőhivatal j­átekols Fiafizetéses alkalmazottak 20 százalék JULITIKAI N А Г I L А Г Koaaoth-u. 2. szám. Telefon­­ Felelő* иег kedvezményt kapnak. ugye* szám­ára úgy Felelő« ujtilmlS PIKkÁQ írurt Iw«rtGiввв,nerkeaiMtégéaЫшИЫтаЫ , helyben mkit vidéken mindennap JOOO К. Г,,в,И SZerKMZTQ . rUUHAb JtWU 184. — Nyomda­i Deák­ u. 9. *z„ telefon 882. mßßßßßßßtmßßß0mßßßß0ßßmßmß0tmmßmßmßmmtißmttßmmßm0^tmß/mtmßßßßmßßßßßmßmßtmmmmtißm0tmtm0ßmmm MunKásoK, vezetők (ha.) A munkások bérharcát min­dig és mindenütt csinyyán kezelte az állam. A kormányzat minden esetben tízszer is meggondolta, mi­előtt beleszólt a két fél, a munkaadó és a munkás magánjogi természetű vitájába, üzleti és kenyérharcába. Beleszólása is a legtöbb esetben a termelés fentartásának­ vagy a gyön­gébb fél védelmének egyetemes ér­dekében történt s nem ment túl a békeközvetítő szerepén. A szakszervezeteket is, mint a munkásság szakmák szerinti gazda­sági szervezetét, teljes akciószabad­ság illette. Maguk a szakszervezetek, főleg annak politikai vezetői, váltig hangoztatták és hangoztatják, hogy a szakszervezetek pusztán a kenyér­kérdés önvédelmi alakulatai. Kérdés : jóhiszemű és az igazságnak meg­­felel-e a szakszervezetek szerepének, működésének, erejének tényleges felhasználása ? A bérharc, amikor szakszervezeti, vagyis egyöntetű, munkabeszünteté­sekkel jár, mindig túlmegy a bér­kérdés magánügyen, belenyúl a má­sok mindennapi életébe, állásfogla­lásokat provokál, veszedelmes hullá­mokkal torlasztja, szakgatja a köz­véleményt, szóval politikai hatáso­kat vált ki. Ezeket a politikai hatáso­kat és következményeket legtöbb­ször maguk a politikai vezetők ál­tal mozgatott szakszervezetek provo­kálják. Sőt, soha sem lehet tudni, nem épen a politikai mozgalmak, állásfoglalások, hatások kiváltása adta-e a bérharc időpontjának, mód­jának, terjedelmének, egész jellegé­nek legmélyebb, igazi, hátsó motí­vumát. A szakszervezeteket ugyanis — ismételjük — politikai vezetők tart­ják kezükben. Ők befolyásolják, ők irányítják. S hogy ezek a politikai vezetők adott esetben, a reájuk kedvező konjunktúra perceiben nem nagyon tartózkodnak a szakszerveze­tek politikai frontba állításától, ma épen elég tapasztalat, példa és ta­nulság adódott a múltban és közel­múltban. Ugyanazok, akik dühösen tilta­koznak minduntalan az ellen, hogy bármely társadalmi, vagy gazdasági polgári szervezet bármilyen vonat­kozásban érinthesse a politikai élet felületét, ugyanazok ezt a kiváltsá­got nemcsak bőségesen, de katasz­trofálisan fentartják a szakszerve­zetek számára. Ezekben a szakszervezetekben tö­mörült és megszervezett munkásság a maga egységes tömegében minden kétséget kizáróan : politikai erő. Hit­vallása, politikai rendszere, elvi alapja, végső célja a marxizmus. A szakszervezetek összekapcsoló­dott láncolata nemcsak gazdasági szervezkedés, hanem a szocialista politikusok frontjának hinterlandja, politikai erőtartaléka. Ugyanakkor, mikor ez a hatalmas szervezet a politika harcterén ope­ráló vezetőket s az ő politikai ma­nővereiket, hatalmi lehetőségeiket tá­mogatja, közvetve a marxizmus ura­lomra jutásáért dolgozik. Lehet, hogy ma már a munkásság zöme nem lelkesedik valami nagyon a szociális termelésből fakadó jólét­ért, helyesebben: a gazdasági jobb­létre szenderülésért, de ugyanakkor, amikor kenyérkérdésből követi de­magógjait, a demagógok végső cél­jának, politikai hitvallásának, a mar­xista államnak a mai államrendet szétrepesztő uralmáért működik. Vajon tisztán látja-e ezt az anyagi érdekein keresztül megfogott mun­kásság? És lehet- e a szakszerveze­tek teljes akciószabadságát nyugod­tan nézni olyan államnak, amelyben még megvan az önfentartó életerő s a saját rendjének megóvására irá­nyuló elszánt akarat. Diplomaták találkozója Budapest, április 28 (Saját tudósítónktól.) Párisi jelen­tés szerint Poincaré miniszterelnök ma délelőtt hivatalosan fogadta Theu­­nis és Hymens belga minisztereket, akikkel a német jóvátétel ügyében folytatott tárgyalásokat. A belga ál­lamférfiak az angol és francia állás­pont összeegyeztetését kísérlik meg Párisban, hogy milyen sikerrel, az egyelőre még nagyon kétséges. Poin­caré sem hajlandó engedni kímélet­len követeléseiből, viszont Macdonald miniszterelnök sem igen mutatkozik késznek arra, hogy behódoljon a francia revanche-politikának. Mac­donald miniszterelnök egyébként — mint a Daily Mail római tudósítója értesül — nemsokára találkozóban egyezik meg Mussolini olasz minisz­terelnökkel, akivel meg fogja beszélni az általános európai helyzetet és tájé­kozódni fog Olaszország álláspont­ját illetőleg. Mussolini Macdonald­­dal való tanácskozása előtt tanács­kozni fog Benes cseh külügyminisz­terrel, aki május első felében utazik Olaszországba, ahol valószínűleg két hétig marad. Innen Benes Genfbe utazik, ahol részt vesz a nemzetek szövetségének ülésén, majd Párisba megy, ahol tárgyalni fog Poincaré miniszterelnökkel. 640 ezer aranylejben állapították meg a román Jóvátétel összegét Magyarország vasúti mozdonyokat szállít a Jóvátétel fejében — A magyar—román tárgyalások eredményei — Budapest, április 28 {Magyar Távirati Iroda.­ A Ma­gyarország és Románia közt az el­múlt év november 19-ikén megkez­dett és közvetlenül húsvét előtt le­zárt tárgyalások eredményéről illeté­kes helyről a következőkben tájé­koztatták a MTI munkatársát : A tárgyalások eredménye, hogy az április 16-ikán megtartott záró­ülés alkalmával 12 egyezményt írt alá a magyar kormány részéről Wodianer Rudolf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és a román kormány részéről Fn­odor Miklós, a román külügyminisztérium vezértitkára. Az egyezmény a követ­kező : 1. A kiadás. 2. Polgári jog­segély. 3. Bírósági iratok, telek­könyvek és anyakönyvek kölcsönös kicserélése. 4. A földadókataszterek kölcsönös kicserélése. 5. A Gozsdu­­alapítványt érdeklő egyes kérdések. 6. Természetbeni visszatérítések. 7. Letétek felszabadítása és a régi osztrák vagy magyar koronában lé­tesült tartozások és követelések. 8. A biztosító társaságok. 9. Az uj ha­tár által kettészelt vármegyék, vá­rosok és községek vagyonának meg­osztása. 10. A határ által kettészelt vizek ügyeinek, valamint az árvíz­­mentesítő társulatok felszámolásá­nak rendezése. 11. Kereskedelmi megállapodás. 12. Jegyzőkönyv a gyámintézetek által kezelt vagyonok összeírásáról. A létrejött egyezmények közül a kiadatási egyezmény a szokott ke­retekben mozog és azon határozmá­­nyokat tartalmazza, amelyeket a különböző közönséges bűntettesek kiadatása körül szem előtt kell tar­tani. A polgári jogsegélyegyezmény biztosítja a két állampolgárai részére a perképességet, elrendeli a polgári jogsegélyegyezménynek a két fél között való újbóli alkalmazását. Életbe lépteti a két fél között a hágai gazdasági, jogi és gyámügyi egyez­ményeket. Határozmányokat tartal­maz az ingó hagyatékokról, okmá­nyok hitelesítéséről, az örökbefoga­dásról és törvényesítésről, végül rendelkezik az anyakönyvi iratok kölcsönös rendelkezésére bocsátásá­ról. A bírósági iratok, telekkönyvek és anyakönyvek, valamint a föld­adókataszterek kölcsönös kicserélé­séről szóló egyezmények a területi elv alapján intézkednek a szóban­­forgó okmányoknak kölcsönös ren­delkezésre bocsátásáról. A Gozsdu­­alapítványról szóló megállapodás ideiglenes jellegű és az alapítvány­­intézőbizottság számára az alap megfelelő kezelését biztosítja arra az időre, amíg ebben a kérdésben valamennyi érdekelt utódállam be­vonásával végleges megállapodás jöhet létre. A természetben való visszaszol­gáltatások tárgyában kötött egyez­mény a trianoni szerződés 168-ik cikkelyének végrehajtásán alapszik. E cikkely értelmében Magyarország Romániának természetben köteles visszaszolgáltatni mindazon ipari anyagokat, élő állatokat stb., melye­ket Romániából a háború alatt el­vittek és Magyarország területén a békeszerződés aláírásának napján feltalálhatók és identifikálhatók vol­tak. Célszerűnek mutatkozott eze­ket az anyagokat valamint a tovább kutatás jogát általánösszeg alakjá­ban megváltani. A megváltási össze­get 640 ezer arany lejben határoz­ták meg, ezt az összeget azonban a magyar kormány nem készpénzben bocsátja a román kormány rendel­kezésére, hanem vasúti mozdonyo­kat fog érte szállítani. A letétek felszabadításáról és a tartozások és követelések rendezésé­ről szóló egyezmény 4 részből áll. Az első rész a letétek felszabadításáról rendelkezik. A második a tartozá­sok és követelések rendezéséről szól, intézkedik a takarékbetétek össze­írásáról és bizonyos m­eghatározott feltételek mellett a követelések és tartozások valor­izációját is biztosítja. Az egyezmény harmadik része a jelzálogkövetelésekre és tartozásokra vonatkozik. A negyedik rész a záró határozmányokat tartalmazza és az egyezmény végrehajtásából eredő nézeteltérések esetére döntőbírósági eljárást állapít meg. A biztosító társaságokról szóló egyezmény általában ugyanazokon az elveken épül fel, mint a cseh köztársasággal kötött hasonló egyez­mény. A magyar biztosító társaságok az elcsatolt területekre vonatkozólag kötött üzleteiket szabad választás szerint a román kormány által erre a célra kijelölt hét biztosító társaság valamelyikére ruházhatják. Jövőre az egyezmény a magyar társaságok ré­szére egész Románia területére ugyan­azt az elbánást biztosítja, amelyben más államok biztosító társaságai ré­szesülnek. A csonka vármegyék, vá­rosok és községek vagyonának meg­osztásáról szóló egyezmény részlete­sen szabályozza az illető jogi sze­mélyek ingó és ingatlan vagyonának megosztását. A vízügy kérdéséről szóló egyezmény egyrészt biztosítja a jövőre a vízjelzési szolgálat aka­dálytalan lebonyolítását, másrészt pe­dig az új határ által kettészelt ár­­vízmentesítő társulatok vagyonának megosztásáról rendelkezik. A keres­kedelmi megállapodás biztosítja a két állam termékei részére a másik államba való bevitelnél a legnagyobb kedvezményes elbánást. Ugyancsak ez az elv nyer alkalmazást a köl­csönös vasúti forgalomban is. Végül a gyámintézetek által kezelt vagyo­nok összeírásáról szóló jegyzőkönyv nem egyéb, mint ideiglenes intézke­dés, melynek célja a megfelelő ada­tok összegyűjtése. A tárgyalások, amelyek ilyenfor­mán sok jelentős, eddig függőben lévő kérdést intéztek el Magyaror­szág és Románia között — ugyan­­csak a hivatalos körök véleménye szerint — alkalmasak lesznek arra, hogy a szomszédi viszonyt, mely a két állam között eddig egyáltalán nem vett barátságosnak mondható, szívélyesebbé, melegebbé tegyék. Hogy azonban ez valóban megtör­ténhessék, elsősorban szükséges Romániának becsületes és önzetlen törekvése az egyezmény pontjainak kuláns megvalósítására, hiszen az egyezmény folytán tulajdonképen csak Románia nyert, mert Magyar­­ország jogos követeléseit az egyez­ményben csak részben honorálták.

Next