Magyar Jövő, 1927. május-június (9. évfolyam, 98-145. szám)

1927-05-01 / 98. szám

MAGYAR JÖVŐ talán fel fog ébredni már egyszer és meg fogja látni, hogy akinek az Isten vagyont adott, kötel­ességeket is adott hozzá. S hogy azok az apró, nincstelen magyarok, akik a magyar faj tisztaságáért, a keresztény er­kölcsök és nemzeti ideálok diada­láért harcolnak, elsősorban is a ma­gyar vagyonos­ osztályt védik. Azok­nak a szegényeknek igazán nincs veszteni valójuk. Legalább az illú­zióiktól nem fosszák meg hát őket, at­tól a hitüktől, hogy a magyarságuk­ért, a kereszténységükért folytatott harcukban mellettük áll és segíti őket­ az egész magyar társadalom. A kisipar megszervezése Miskolc, április 30 A magyar kisiparosság nehéz helyzete állandóan napirenden lévő téma az utóbbi időben azonban különösen sok szó esik róla. A meg­nehezült viszonyok közepette a dol­gozó kispolgárság életkörülményei egyre elbirhatatlanabbak lesznek s úgy látszik, eljutottunk ahhoz az időhöz, amely a teherbírás határát jelenti. Pedig a kisiparos osztály Magyarország egyik legértékesebb rétege, amellyel még a­ legönzőbb adó­érdekből is komolyan kell szá­molnia az államnak. Szaklapokban és gyűléseken fog­lalkoznak a kisiparos-problémával, amelyhez az utóbbi időkben értéke­sen szólott hozzá Tonelli Sándor dr., a szegedi kereskedelmi és iparka­mara főtitkára. Az elhangzott véle­mények szerint a kisipar problé­mája mindenekelőtt szervezeti kér­dés. Hogy milyen irányban halad­jon a reformra vezető szervezet, azt kell mindenekelőtt eldönteni. To­­nelli nézete szerint a reformot alul­ról kell megkezdeni az ipartestüle­teknél. Ha a régen sürgetett ipar­­testületi reform megtörtént, lehet csak tovább menni a szervezet egészséges kiépítésével. Nézete sze­rint az ipartestületeket szélesebb alapra kell helyezni, esetleg járási ipartestületek létesítésével. Ezek a járási ipartestületek azután egy központi szerv égisze alatt működ­nének. A törvényben lehetne intéz­kedni az ipartestületi szervezet be­tetőzése gyanánt az iparosok által­­os rémület volt, a mezítelen karja a vízbefutóé, aki belém kapaszkodik az életért. Percek teltek el igy, amig meg­nyugtattam, mint egy beteg gyereket, az anya voltam neki, aki betakartam a testét a plédemmel és becéző sza­vakkal borogattam lázas homlokát. — Mi történt? Mondja, miben le­hetek segítségére? — A kép, — mondotta nagysokára — az a fehérruhás lány a­ liliomok­kal, ahogy az ágyban fekve néztem, mint minden este, ma egyszerre visz­­szanézett rám. Nézett, azután a mo­solya olyan lett, mint egy halotté. Igen. Az a leány ott a k­épen előttem meghalt. Most már halott volt a sze­me és még mindég engem nézett és én éreztem, hogy a szoba tele van az­zal a rettenetes virágszagggal, amely­től egyszer egy ravatal mellett el­ájultam. .. Nem tudom, hogy jutot­tam ide, magéhoz. De az Istenre ké­rem, ne űzzön el. ,,Ne űzzön el“! Megrendülten is végtelenül boldog voltam. Amikor Miss Inéznek el kellett fordulnia, hogy felöltözhessen, amikor áthoztam a ruháit és nekem kellett elfordulni, amíg magára ölti, a kimerült gyer­mek alvása, amikor már világosodni kezdett kinn a karosszékemben, mind olyan kedves és, boldogságos volt. A is kívánt központi szerv felállítá­sáról. Ennek a szervnek természe­tesen nem szabad bürokratikus in­­­tézménynek lenni. „Igen értékes működést fejthetne ki, ha a városok kongresszusa irodájának mintájára a tárgyalás számára előkészítené az általános vonatkozású kérdéseket, ezekben az ügyekben javaslatokat dolgozna ki és megszervezné az or­szágos iparos-kongresszusokat"­­. Szó van arról is, hogy egy egé­szen új központi szervezet felállí­tása­ felesleges volna akkor, amikor itt van az Országos Iparegyesület, amelynek históriai múlt áll a háta mögött. Belekombinálódik a kér­désbe az Ipartestületek Országos Szövetsége is. Ezek a tervek és gondolatok nem rosszak s minden esetre nagyon időszerűek, mert a kisiparosság mai elhagyatottságában tovább nem ma­radhat. Kifejezésre jutott az a gon­dolat, a legutóbb lezajlott képviselő­­választások alkalmával is, ahol a programmbeszédekből sohasem hiá­nyoztak az ígéretek a kisipar érde­keinek támogatásáig. Ilyen ígérete­ket tett maga a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter is és nem szabad kételkednünk abban, hogy a kormány csakugyan a leg­komolyabban fordul figyelmével és segítő kezével a kisiparosság felé. - 2 Üzlet átalakítás előtt mélyen leszállított árak! gv­d: SAS Berkovits Ferenc divatüzletében Széchenyi­ utca 48. szám. ­ Elejtették az új szálloda tervét — A jövő héten kiírják a versenytárgyalást a Korona átépítésére — Miskolc április 30 A Koronai-szálló és a mellette lévő Spulier-ház helyén harm­incötmil­­liárdos költségvetéssel tervezett szálloda ügyében szombaton délelőtt a polgármester és a vállalkozói pénz­csoport, megbízottai között megtar­tott tárgyalás döntést eredménye­zett. Új szálloda nem fog épülni Mis­kolcon s a szálloda problémát a Ko­rona eredetileg tervezett szépítésé­vel oldja meg a város. Erre enged következtetni az a körülmény, hogy a tárgyalást követő tanér­fülesen a polgármester intézkedett, hogy a Korona átépítésére a jövő héten tej­­ják ki a versenytárgyalást. Egyébként az új, szálloda építésé­re vállalkozó pénzcsoport megbízá­sából Bloch és Stimm építészmérnö­­kök keresték fel, szombaton délelőtt Hodobay Sándor dr. polgármestert, akivel egy őren keresztül tárgyal­tak a Korona-szálloda és a mellette lévő Spulier-ház helyén tervezett új szálloda építése ügyében. A polgár­­mester ekkor bontotta fel a vállal­kozók ajánlatát és az új szálloda ter­veit is. A tervek igen szépek és meg­felelnek arra, hogy a várt­­ rendezés szempontjából igen fontos Erzsébet­­teret kiegészítő pandantér problé­máját megoldják, azonban minden bizonnyal az ajánlatnak r. várost pénzügyileg érintő részénél van baj, mert a polgármester a tárgyalás után kijelentette munkatársunknak, hogy az új szálloda építéséből nem lesz sértuni és meg kell maradni a korona átépítése mellett. Különben, hogy a polgármester magát igazolja, a jövő héten értekezletet fog össze­hívni, amelyen a tör­vényb­atósá­gi bi­zottságból kikerülő szakemberekkel fogja ezt a kérdést letárgyalni. Miután alkalmunk volt az új szál­­­­loda terveit átnézni, nem lesz érdek­telen, ha ezeket ismertetjük Az új szálloda karéj­ alakban venné körül az Erzsébet-tér pandanterét.. Föld­szintjének jobboldalán i­z. Helyisé­gek, baloldalán pedig hatalmas ká­véház volna. A kávéház mellett nyíl­na a szállodai bejárat, kényelmes hallal. Ettől jobbra két tágas étte­rem, a konyha, sönt­és és a szükséges kisebb termek volnának eh­elyezve. Az épület közepéből nyílna az eme­letes lévő nagyterem díszes főbejá­rata előcsarnokkal és két ruhatár­ral. E mögött kapna elhelyezést a hatalmas mozihelyiség kar­­atta. A mozibejáróhoz az épületkaréj jobb­oldaláról vezetne kényelmes bejáró. A főépület első és második emele­tén volna a százhúsz szállodai szoba, valamennyi frontra nézve. A hátsó épület első emeletén helyeznék el a hatalmas nagytermet színpaddal és páholyokkal. Az első emeleten a fő­épület frontjának nagy részén er­kélysor is volna a vendégszobákhoz A pandantér közepét szökőkút díszí­tené valamilyen szoborral. A legjobban jelzi azt, hogy az új szálloda nem lesz megépítve, hogy a Korona átépítésére a jövő héten, május 15—17 közötti terminusra ki­írják a versenytárgyalást. Az átala­kítás munkálataira a tanács határo­zata szerint kisiparosok és kisvállal­kozók is pályázhatnak, miután rész­letmunkákra is lehet majd pályázni. legboldogabb órái voltak életemnek.­­ Másnap reggel kikísértem a vasúti­ állomáshoz. Soha sem jön többé a had­­ászházba, — mondotta — de tőlem­ nem búcsúzott örökre. A viszontlá­tásra, otthon! Mikor boldogan visszatértem a had­­lászházba, express levél várt rám. „Nincsen számomra gyógyulás. Meghalok ma éjjel, hogy ne fojtson meg a betegség s hogy ne álljak a Te életednek az útjába“. Ennyi volt az egész. Vilma írta, szegény menyasszonyom, akinek a képe éjjel Inézt küldte hozzám. «» Flóry, a festő, most egy kis szü­netet tartott elbeszélésében, azután megkérdezte tőlem: — Mond, kérlek. Te ezek után el­vetted volna Miss Inézt, vagy sem? — El. — Látod, én nem vehettem el. Az újságban, ahova ezt a mesét a kollek­tív kiállításom alkalmából betétettem, még mindig nőtlen vagyok. A reklám így jobban hat. Majd meglátod, hogy özönlenek majd az emberek, hogy lát­hassák a „Fehérruhás lányt a lilio­mokkal“ ! Babonából senki sem meri majd megvenni, de el fognak kelni az összes tengeri képek, meg a többi régen heverő vásznak, mind! Mind, barátom! Vasárnap, 1927 május 1. Olaszország hadi előkészületei Az olaszok elu­tólag Ausztrián át akarnak Szerbia ellen vonulni Belgrád, április 29 A Zágrábi Obzor érdekes jelen­tést közöl saját külön tudósítójától Olaszország hadi készületeiről. A tu­dósító szerint a Tanas—Fiume ha­tárzóna teljesen hadiállapotban van. Minden községben a fasiszta milicia szakaszai vannak és ezek a legszi­gorúbb felügyeletet gyakorolják a szlovén lakosság, de különösen a külföldiek fölött. Azoktól a szlové­nektől, kik olasz állampolgárok, visszavonták az útleveleket. Tarvis —Fiuménak egész környéke meg van erősítve. Az utóbbi időben be­­tonállásokat készítettek a nehéz tü­zérség számára. Lövészárkokat ás­tak és drót sövénye­ket­ állítottak fel. Az olasz flotta készenlétben áll a Quarneroban. A pólai kikötőben, ahol eddig néhány torpedóhajó volt, most négy cirkáló és sok torpedó­­hajó horgonyoz. Ennek a flottának az a feladata, hogy az Adria északi részét őrizze, míg az Adria középső részén levő kikötőket az Anconában levő flotta figyeli. Triesztben a har­madik hadtest parancsnoksága a fő­parancsnokságtól utasítást kapott, hogy a háborús fegyverkezés kiegé­szítésére szükséges tárgyak jegyzé­két azonnal terjessze föl. Görz, mely" eddig egy hadosztály székhelye­­volt, most egy uj hadtestnek lett a főhadiszállása. Az uj hadtesthez öt légió fasiszta­ milicia tartozik ame­lyek teljesen készenlétben­ állanak a Velence—Otília­ tartományban. Az olasz sajtó hallgat azokról a manifesztációkról, amelyek Róma­ alapításának évfordulóján tartott, ünnepségeken elhangzottak. Minden gyűlésen beszéltek a fasiszta szövet­ség kiküldöttei. Valamennyien ha­­g­­súlyozták, hogy a nemzeti erőket egyesíteni kell, mert itt az óra, ami­kor az Adria túlsó partját is, amely idegenek barbár igája alatt szenved, Itáliához kell csatolni. A fasiszta körök a határon­ egyál­talán véve nem csinálnak abból tit­kot, hogyha Jugoszlávia nem ratifi­kálja a nettunoi szerződést, akkor Olaszország megszállja Dalmáciát és a­­jua mezői szigeteket. A Matin is azt írja, hogy Jugosz­lávia komolyan aggódik, hogy fegy­veres konfliktusba keveredik Olasz­országgal A Vossische Zeitung bel­grádi levelezője írja, hogy a háborús félelem napról-napra növekszik Bel­grádiján. Jugoszlávia stratégiai hely­zete nagyon kedvezőtlen.. Belgrádban azt hiszik, hogy az olasz offenziva északról, Ausztria felől indul meg, ez­­ az offenziva azonnal levágná Jugosz­­­­lávia nyugati részét s az itt levő had­sereg harapófogóba kerülne. Senki se hiszi, hogy Mussolini sokat törődne Ausztria neutralitásával. Sőt még­­ azt is beszélik, hogy Mussolini már Bécshez fordult és azt az ajánlatot tette, hogy nagy koncessziókat ad Ti­rolban, ha az osztrák kormány meg­engedi az Olá­n­csuprok átvonulását a Dráva völgyéb in. Mosó szarvasbőr és divat szürke keztyűk nagy választékban Dróth Bélánál

Next