Magyar Jövő, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. évi január hó 1. *micvmr*­v*v' Halmay) polgármester drámai búcsúja a városi tisztviselői kartól Az év végén a város tisztviselő kara fidra lőtte a polgármestert Miskolc város tisztviselőkara pénteken délelőtt 12 órára összegyü­­­lekezett a városháza kistanácster­mébe®, hogy üdvözölje Halmay Béla drt, a város polgármesterét, aki a csütörtökön bejelentett le­mondási elhatározása után utólszor jelen­t meg, mint polgármester a vá­rosi tisztviselői kar körében. Fekete h. polgármester üdvözlő beszéde A terembe lépő polgármestert a tisztviselői kar hatalmas éljenzés­sel fogadta, majd Fekete László dr . polgármester üdvözölte Hal­may Béla dr polgármestert a következő beszéddel: — Szívünknek sugallatát követ­tük akkor, amikor a letűnő eszten­dő végén s a­ ránk virradó újév kü­szöbén összesereglet­t­ünk, hogy igaz szeretetünk, ragaszkodásunk, hűsé­günk kifejezése mellett kívánjunk Neked boldog új esztendőt. — Lehetetlen ebben a pillanatban vissza nem gondolni a lefolyt esz­tendő tengernyi gondjai, megpró­báltatásaira, azokra az igazságtalan támadásokra, amibe úgyszólván mindnyájunknak része volt, akik ennek a városinak vezetésének irá­nyításával meg vagyunk bízva­. — Nem volnánk azonba mi érdemesek azon pozíció betöltésére, ahová a sors állított bennünket, ha egy percig is kételkednénk abban, hogy a reánk tornyosuló nehézsé­geket le fogjuk tudni küzdeni. — Méltóságos uram, mint legköz­vetlenebb munkatársai mi tudjuk legjobban, milyen óriási feladatok, nehéz problémák voltak azok, ame­lyeknek a megoldása a letűnt, esz­tendő folyamán reád várt. Becsüle­tes­­jószándékkal, Istenáldotta tehet­séged latbavetésével, fáradságot nem ismerő munkával igyekeztél a nehéz problémákat megoldani, s mi nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy nehéz­­küzdelmeidben mindenkor hű­séggel, becsülettel igyekeztünk tá­mogatni, azon a poszton, ahová állí­tottál bennünket. Nem rajtunk múlott, hogy az ügyek intézésével nagyobb eredményt nem tudtunk felmutatni. — El kell azonban jönni az idő­nek, amikor a mi jószándékú, önzetlen becsületes munkánk elis­merésre talál és ez az elismerés különösen azért lesz értékes szá­munkra, mert mindeni jó, amit az ember az élettől kap, csak akkor értékes, ha nehéz munkával, fára­dalmakkal, küzdelemmel és szenve­déssel érjük­­el. — Az a fényesóva, amely további munkánkon vezet bennünket s nem lehet más, mint az ál­tala és kijelöl­t irány. A város érdekeinek önzet­­len, becsületes szolgálata. — Legy­n áldott a ránk virradó újesztendő porbasújtott szegény hazánkra, városunkra, áldott le­gyen Reád és nagyrabecsült csa­ládodra. Holman Béla őr­ vatana Halmay Béla dr polgármester vá­laszolt az üdvözlésre és a követke­zőket mondotta: — Őszinte, igaz hálával köszönöm a szívből jövő és lelkes szavakat, amelyeket a helyettes polgármester úr intézett, hozzám a tisztviselői kar nevében.. Számomra mindig igen, kedves és megtisztelő alka­lom volt valahányszor a város tisztviselői karát magam körül lát­hattam és érezhettem a ragaszko­dást, amely ebből a tisztviselő kar­ból személyem felé­­áradt. Megval­lom őszintén, hogy szívem mélyéig hatol el most ez az őszinte üdvöz­lés,­ amikor életemnek és közigaz­gatási pályafutásomnak sorsdöntő órájához érkeztem el.­­ A múlt eseményeire vonatko­zólag a súlyos helyzetet nagyon helyesen vázolta a helyettes pol­gármester úr, amikor rámutatott arra, hogy a város és a tisztikar milyen nehéz helyzetben van. Mél­tatlan, igazságtalan támadásokkal , gáncso­skodásokkal találta szembe magát a város tisztikara nem egy esetben. Hogy ezeket el­háríthattuk, a becsületes váll vetett és a közérdeket­­szolgáló munkánk­nak az eredménye. Mint minden­kor, emelt fővel állhatunk a közvé­lemény elé, mert tiszta kézzel, be­csületes odaadással dolgoztunk a város érdekében. A tisztikarnak köszönhettem elsősorban én­ is, hogy a nehéz hivatást becsülettel be tudtam tölteni. — A jövőt illetőleg én már nem adhatok programot. Örökséget ha­gyok azonban a tisztviselői kar számára. Amikor búcsúzom, itt hagyom az én szeretett szülőváro­som számára az én szívemet és tel­kemet és arra kérlek kövessétek annak sugallatát. Kövessétek azo­kat az irányelveket, gondolatokat, célkitűzéseket, amelyekért én igaz odaadással igyekeztem megvalósí­tani, hogy ez a város elesettségé­­ből feltámadjon. Szívemre tett kéz­zel mondhatom, hogy igyekeztem mindig a város hű sáfárja lenni. Nekt­k is azt mondom, hogy igye­kezzetek egész lélekkel és tehetség­­gel a város szolgálatába állni. Szeressétek ezt a várost és szolgál­játok becsülettel — Őszinte, igaz szívvel viszo­n­­zom az újévi jókívánságot és kí­vánom, hogy a jobb városi újesz­­tendő kimunkálásánál a Jó Isten legyen veletek. Halmay Béla dr. polgármester ezután kezet fogott a tisztviselői kar valamennyi tagjával és így vett meleg búcsút a városi tisztvi­selői kar minden tagjával. A búcsú nagyon érzékeny volt és sok tiszt­viselő szemében megcsillant a könny, mert bizonyos, hogy kevés polgármestert szerettek a tisztvise­lők olyan meleg szívvel, mint Hal­may Béla dr-t. szerez kedves hozzátar­tozóinak, ha modern Boldog újévet Csillárt, állólámpát, rádiót, vasalót vásárol a METEOR vízi miskolci üzletében Széchenyi utca 26. ,és — Telefon 9­9. — Takarékosság Agyonütötte az apját, tízévi f­egy­házra ítélték Miskolc, december 31 Megdöbbentő családi dráma ját­szódott le szeptember 27-én Mező­­keresztesen, miről annak idején be­számolt a Magyar Jövő. Apa és fia között támadt incidens végződött ugyanis tragédiával, mert a fiú ka­pát ragadott és egyetlen ütéssel halálos sebet ejtett apján. Csobány József 30 éves földmí­ve­s a tettes, akit szándékos emberölés bűntettéért vont pénteken felelős­ségre­ a törvényszék Csorba-tanác­sa. A vád szerint Csohány József szep­tember 27-én, kapával leütötte édes­apját, Csohány István földmívest, aki fején­­szenvedett sérülésébe há­rom nap múlva az Erzsébet-kórház­­ban meghalt. Ú­gy történt, hogy az az apa fiának a malacát, amely a kukoricája közé ment, el akarván zavarni, egy bottal úgy megütötte, hogy annak lába eltörött. Csohány József erre számonkérte az apját: — Miért törte el a malacom lábát apa? — Majd megfizetem — felelte az idős Csohány. Csohány József azonban nem elé­gedett meg apja­ válaszával, hirte­len felkapott egy kapát és azzal ha­talmas ütést mért­ apja fejére, aki eszméletlenül esett össze, majd pár nap múlva a kórházban meg­halt. A törvényszék a bizonyítási el­járás lefolytatása és a párbeszédek után szándékos emberölésben mon­dotta ki bűnösnek Csohány Józse­fet és ezért tízévi fegyházra ítélte. Az ítélet jogerős. MA indul hódító útjára Onja Henie második világfilmje. Tünemény Szerelem* Muzsika»Vidámság*Hum­or Országos díszbemutató az URÁNIA filmpalotában Kerülje az életveszélyes tolongást — Biztosítsa jegyét elővételben M­mm. N­am PL­SEN MAGYAR JÖVŐBE­N!

Next