Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-10-18 / 83. szám
Miskolc, 1877. Október 1888.—83. szám. Második évfolyam. I Előfizetési díj: | A Negzyedévre 1.50 kr.¥ ||Félévre. . . 3 ft. ^ |^Egész évre 6 „ Megjelenés ^minden csötörtökönj) j® és vasárnapon J . jä_s MISKOLC. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz.,dr. Bódogh-féle ház. Egyes számára V tir. Helyi ériletetet képviselő, ipar, kerelmi, prlszaii és ismeretterjesztő közlöny. |ji5=?®a»5=8&s=&ff=eS w .]• Hirdetési dij: % Négyhasábos petit ij sor 5 kr. Többszöri 5] hirdetésnél olcsóbb.g Bélyegij 30 kr.JL |r4 | jiÉven hirdetés 70 kt || *®^fe^S-®a=9®=SS=S ty ›# Kiadói iroda: Cnnnl.nnwi.é/.w 7 10 Orzom Ul'Oll (1 V› fftl fi ll á 7 . A török birodalom történetének rövid vázlata. írta: KERÉKGYÁRTÓ ELEK. (Folytatása.) Ez alatt a szultán alatt történt, hogy III. Fedor orosz cár a törököket úgy megverte, hogy ezek kénytelenek voltak Ukrajnát, melyet azelőtt a lengyelektől vettek el a kozákok földjével együtt, a győzőknek átengedni. Ezen nagy veszteségeket nem tudták a törökök Mohammednek megbocsátani, s noha Candiát bevevén, a török haditudománynak a legfényesebb tanúbizonyságát adó, őt hanyagsággal vádolták s trónjától megfosztva, helyébe 1687-ben testvérét III. Szolimán ültették. Ez a szultán azonban sokkal együgyűbb volt, sem hogy a halhatatlan győzőnek, Lothringeri Károlynak a fegyverével diadalmasan megmérkőzni bírt volna; ez oknál fogva sem ő, sem az őt követő legfiatalabb testvérje, II Ahmed, nevezetes időpontot a nemzet életében nem képeznek. Utódjuk II. Mustapha (1695-1702.) több figyelmet érdemel, mivel az van felőle feljegyezve, hogy oly vállalkozó és kitartó ember volt, miszerint hívatva vala megkísérlem hazája régi dicső fényének a visszaállítását. A körülmények azonban épen nem kedveztek a merész ember szándékának. Még egyrészről üresen talált minden néven nevezendő szultáni kincstárt, másrészről régü s télén szerencsétlenségére szintén a világ egyik legnagyobb hadvezérével Eugén herceggel, kellett szembeállania. Sohasem tudnánk elfelejteni, hogy 1697-ben Zentánál, épen a Tiszán való átkelés pillanataiban miként megverte a magyar a törököt; mint semmisült meg 25.000 török, a nagyvezér, több basa és számtalan aga; mint maradt zsákmányul 162 ágyú, 83 zászló, 7 lófark és az egész tábor; s mint következett be 1699-ben a karlovici béke, melyben Ausztria visszanyerte egész Magyarországot, Erdélyt, Horvátországot, az egyetemesi bánság kivételével. E békekötés következtében nyugalomban élt Mustapha az 1703. évig. Ekkor azonban a régi gyűlölségből folyólag új harcot sürgetett a nép az orosz ellen, melynek a szultán nem engedelmeskedvén, letétetett és Konstantinápoly egyik városrészében, a 7 toronyban elzáratott, helyét III. Ahmed foglalta el, a ki okos ember volt, s az állam dolgaiban nagy jártasságot és kiváltó tapintatosságot tanúsított vala; ámde a földi gyönyöröknek mértéken túl való élvezése sokszor hanyaggá és elővigyázatlanná tették, a minek azután teljes uralkodása alatt mindig nagyon megadta az árát. A nép iránt sok jóakaratot tanúsított s igen kiemelendő tervei voltak annak boldogítását illetőleg. Ő jól tudta azt, hogy a török nemzet igen míveletlen és dologkerülő; ugyanazért akként akart cselekedni, miként I. Péter orosz cár cselekedett a maga hazájában. Terjeszteni akarta a hasznos ismereteket, kereskedelmi- és ipartörvényeket hozott, s hogy a tudomány és művészet érdekében minél több érdeket keltsen, latin munkákat arab nyelvre fordítgatott. Egy mohamed vallásra áttért magyar által felállíttatá az első nyomdát, és küldtökből tudósokat és művészeket édesgetett hazájába. Azonban minden ebbeli törekvései hasztalanok voltak. A tudatlan és túlbuzgó főmufti, más néven seikh-usszlám ellene szegült újításainak, s megkötözte a már különben is elmaradott nemzet kocsijának kerekeit. Miskolc, 1877. okt. 15. Tisztelt szerkesztőség! A miskolc 187—82. számában az egri jótékonycélú műkedvelői előadásokbani közreműke Az „agg csíz“ dala. Egy kedves kis madarat ismerek, Mely köztünk él s kedvére csicsereg; Télen nyáron, legyen bármily idő, Nála változást nem idéz elő. Mindegy neki: hajnal vagy naplement, Absolutismus avagy parlament. Mit bánja ő, akárki mit beszél, Kormányválságtól egy cseppet se fél. Hangja mindig egy s ugyanaz marad, S hangjáról ismerjük a madarat. Kalitja tág, egész birodalom Elmerenghet a szép, kedves dalon. Hogy is van csak? „Fizess, fizess, fizess.“ Fogyaszd a bort, legyen bármily vizes. Légy liberál s függj, vagy légy független, Ingyen lelkesülnöd lehetetlen. „Fizess, fizess!“ — madárkánk igy dalol: Nincs már szabadság sehol, de sehol! ügy tanulta be verkli szó mellett A nótáját, melyet énekelget, Országházból kelvén röpke szárnyra, Hogy a jóhírt vigye messze tájra: Ne búsulj, édes kedves magyarom! Régi budat elűzni akarom. Elhiszem, hogy sok van a mi fájó, Mi zsebeden szörnyű likat vájó S mi a kedvet épen nem fokozza; De lásd, örömed még visszahozza S rózsaszínűre festi majd dalom, Lesz még hegyen-völgyön lakodalom. Október is víg szüretre híva, Ha megengedi a muszka klíma, Mert most ebben élünk, mozgunk, vagyunk, így van rendőrkormány, rozsdánk, fagyunk! De kortyod édes, falatod ízes Lesz szádban, csak „fizess, fizess, fizess“ Még a lőréért is, mit megiszol: Hajh, a szabadság nincs sehol sehol! A csíz — mond egy tudós ornitholog, S mit tudós mond, az mind igaz dolog — Az éneklők közt legtovább elél, Van példa mely húsz s több évről beszél. No, különb az én madaram, kérem, — Tán nem is madár az voltaképen, Csak a nótája költözött bele, S némelyek szerint, igazi neve — Kánya vinné el —nem is az, hogy: csíz. Reichsgesettzblattból úgy tudom: akcziz! Ki merné jósolni, hogy meddig él? Hogy lesz nap, melyen jön reá is dér? Próbáld csak ily szóval kergetni: hess! Orrodra száll s igy szól: „fizess, fizess“ Borodtól s borodért, ha szomjazol. De ingyen már lőrét sem ihatol! „Fizess, fizess“ az agg csíz így cseveg, S ezt minden jó honpolgár értse meg, Lőrét innék bár, ha nincsen bora: Hajh, a lőreszabadság is oda! Ne csak dalolj, te kedves kis madár, Ki kulturnéptől hozzánk származál. Otthonra leltél, csak költs fészkeden, Ne félj, nem bántom széjjel nem szedem. Dalold szépen: „fizess, fizess, fizess,“ — Olyat ne tégy, hogy innen elsiess, Csak zengj tovább patentált bokrokon „Fizess madár,“s hallgasd jó magyarom! Van még neked régi jó időkből Egy kis borod, majd e lángnedűből, Mely, úgy tudom, még finánczolatlan, Fogunk hű testvéri lánczolatban — Habár a nagy név némely fület sért — Pohárt ürítni Kossuth Lajosért! S a dicsőkért, kik oly jól fizetnek Helyettünk is „szövetségesünknek“ S hátára bőrveresítő mustárt Raknak, éltetjük hős Osmant, Muchtárt! Drága csepp a lelkesülés bora; Vigyázz, el ne potyázd, jó czimbora; — Ámde a sok dicső nagy vívmányra. Magyar bankra, Tiszakanyargásra, Az önálló vámterületére, „Drága barátunk“ egészségére — Ha akad ember, ki úgy szomjazik; Egy egész hordó vatkit ihatik! gerhes garna.