Miskolczi Napló, 1904. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1904-05-07 / 104. szám
IV. évfolyam. Miskolc, 1904. május 7. szombat. 104. (804.) szám. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FELELŐS SZERKESZTŐ : Szerkesztőség: Kiadóhivatal : Helyben:Egész évre 12 kor. Fél évre 6 Negyed évre 3 Vidékre Egész évre 16 kor. Fél évre 8 Negyed évre 4 Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Dr. KOVÁCS JÓZSEF. SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS Városház tér 7-ik szán. Hunyadi utcza 2-ik szám. A lap stellesai részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő. Telefon 114. A magyar nemzetnek mély gyásza van! A nép egyszerű fiától kezdve, fel egészen a koronás királyig, mindenki gyászol és ebben a nagy, általános, országos gyászunkban részt kér magának a külföld, a művelt nemzetek társasága, amely nem csak érzi, tudja a mi veszteségünk nagyságát, hanem maga is vesztesnek érzi magát, mert az a nagy szellem, amelynek ragyogó, káprázatosan világító fénye örökre kialudt, nem csak egy ország, nemcsak egy nép számára árasztotta kincseit, hanem az egész műveit világ összes népeire . . . . * A magyar nemzetnek mély gyásza van és gyászol vele együtt az egész világ, mert meghalt Jókai Mór . . . Tegnap még reméltünk, az orvosi jelentések biztatólag szóltak; a nagy író már dolgozni akart és amikor felesége, — ma már vigasztalhatatlan özvegye — gyöngéd gonddal mondta, hogy talán csak nem akar most dolgozni, azt válaszolta Jókai: — Épen ittaz ágyban kényelmesen elvégezhetem . . . így foglalkozott még tegnap Jókai Mór a jövő terveivel és ma már halva fekszik, némán, mozdulatlanul . . . Merev, hideg kezéből örökre kiesett a toll . . . A toll ... Az a kis aczélszerszám az ő kezében bűvös, csodás eszköz volt, amelylyel megalkotta nagy műveit; azután pedig vezéri jelvény volt az a kis acélszerszám az ő kezében; vezéri jelvény, amelyet minden magyar ember, aki valaha tollat vett kezébe, lelkesedéssel, mély hódolattal és tisztelettel követett . . . Az újságírók atyamesterüket vesztették el . . . Jókai mindig közéjük számította magát és ők fejedelmüknek ismerték el, Isten kegyelméből és saját szerető szivük szerint... ... És most meghalt, nincs többé az élők között Jókai Mór... Jóságos, gyönyörű kék szeme hát csakugyan bezárult örökre? Szívbecsengő, elbűvölő hangját hát nem hallják soha többé? A hangot, amelyben benne volt a fölséges harangkondulás, a mélységes erdőzugás és a patak játszi csevegése, amelyben csillogva fürdik a napsugár. A nagy költő egész dallamgazdag lelke. Mert hiszen nála ebből áll az elmúlás. Hogy a szemébe nem nézhetünk. A hangját nem halljuk. Egyébként ki beszélhetne Jókai Mór elmúlásáról ? Jókai nem halt meg, nem halhat meg, mert halhatatlan . . . Csak porhüvelye az enyészeté, de halhatatlan lelke az égbe költözik, hogy ott magával, azzal a nagy szellemmel találkozzék, aki egyedül hozzá fogható lángész irodalmunkban. Aki forrón szeretett, örökké siratott jóbarátja, dicsőséges bajtársa volt, akivel együtt csinálták a szabadságharczot. Tollal is, karddal is mind a ketten . . . . . . Jókai Mór írta a felhívást a magyar ifjúsághoz, Petőfi tüzes lelkéből pattantak ki a Talpra magyar gyújtó szikrái. ... Most találkoznak a halhatatlanságban egyesülnek örökre. ... És a magyar föld ölébe vonja őt, hogy álmodjon a cziprusok alatt még szebb álmokat, mint a minőket életében álmodott . . . Legyen örök pihenése szentségesen békés. Nyugvó helye egy nemzetnek lesz zarándokló helye . . . * * * Jókai életrajza. Jókai Mór Révkomáromban 1825. február hó 19-én született. Atyja József, az ásvai régi nemes Jókai család sarjadéka, ügyvéd volt és árvagyám. Anyja Puay Mária. A család három gyermeke közül Móricz volt a legkisebb, kinek erős képzelő tehetsége már korán megnyilatkozott. Már az elemi iskolába is az ily korban ritka előismeretekkel került, s hamar az első lett. Már 9 éves korában két igen szép verse jelent meg. A gimnáziumot szülővárosában kezdte de már a sintaxisra 10 éves korában Pozsonyba küldte apja, hogy német szót is tanuljon. A gymnásium többi osztályát Komáromban végezte, megtanult francziául, angolul és olaszul s haladt a rajzolásban és festésben is. Az 1841 42. iskolai évben a II. bölcseleti osztályt Pápán hallgatta, hol többek között Tarcsy Lajos tanította. Együtt járt az 1841 —42-ik tanévben országunk több jelesével s így Petőfi Sándorral is. Jókai Mór első elbeszélése a „Tűz és viz“ volt, melylyel 1842. július 26-án pályadijat nyert. Első színdarabját, a dicséretet nyert „Zsidó fiú“ czimű 5 felvonásos drámáját 1842 ben irta. 1846-ban megszerezte az ügyvédi oklevelet, de mikor első perét megnyerte, félretette diplomáját s egészen az irodalomnak szentelte magát. Nyilvános írói pályája leginkább 1845-től, Pestre költözésétől számítható, amikor Petőfi ismeretsége folytán, első novellái a „Pes ti D i vatlap“-ban és az „Életképek“ ben megjelentek. Első kiadott két kötetes műve a „Hétköznapok“ 1846 ban jelent meg. 1848-ban állandóan Petőfi mellett élvén, márczius hóban az ifjúság egyik lelkes vezére lett s a szabadságharcz tartama alatt részben mint szónok, részben mint zsurnaliszta tett szolgálatokat a hazának. 1848. augusztus 29-én Jókai Mór házasságra lépett Laborfalvi Bende Rózával, a nemzeti színház művésznőjével. Az „Aranyembert“ egyik legjelentősebb sikerű és a magyar színműirodalom terén örök életű művét 1884 ben irta Jókai Mór. A 60-as években, mint a baranyamegyei Siklós országgyűlési képviselője került a parlamentbe, melyben évek hosszú során át foglalt helyett s ez időtől kezdve irodalmi működése mellett erőteljes politikai tevékenységet is fejtett ki. Jókai műveit melyeknek regényességét csak népszerűségük múlta felül, elhunyt királynénk is kedvelte s 1876-ban a Szent István rend kis keresztjével tüntette ki kedvencz magyar íróját Ez időtől kezdve, a király, Rudolf trónörökös és József főherczeg részéről gyakran részesült kitüntetésekben, melyek mindegyike az uralkodó család rokonszenvéről biztosították e nagy irat mostani napjáig is. Százakra menő ama kötetek száma, melyeket Jókai Mór életén át megirt s amelyeket mindenkor a legnagyobb elismerés kisért. Ezek közül való a tudományegyetem doktorátusa is, melyet közel tíz- tizenkét évvel ezelőtt ajándékoztak Jókai Mórnak. Az agg író néhány évvel ezelőtt vette nőül Nagy Bellát, a jeles fővárosi művésznőt, ki mint önfeláldozó hitvestárs mindvégig rajongó szeretetével, gondolkodásával a családi boldogság fényével aranyozta be az elhunyt nagy író utolsó életéveit. 1825—1804. * * * Apróságok. Paraplui revolució. Mikor 1848. március 15-én a „Talpra Magyart” nyomtatták Länderer és Heekenast műhelyében, az eső megeredt s a hatvani utcán várakozó lelkes közönség kifeszitette az ernyőjét. Jókai ezt látva, a könyvnyomtató műhely ajtajából alákiáltott a sokaságnak : — Urak, ha az eső ellen is paraplót feszitünk ki, hátha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel védekezünk. Erre a beszédre eltűnt minden ernyő s azontúl nem is mutatkozott