Miskolczi Napló, 1912. március (12. évfolyam, 66. szám)
1912-03-21 / 66. szám
2 HÍREK. Időszerű dolgokról. A miskolczi aszfalt egy szomorú, esőverte hajnalon, mikor alig ödöng ember az utcán, bús, bánatos kesergőbe fogott. Megindult az egyszerű ásványi teremtés és tragéiai hangon sírta el baját. Csak én — javíthatatlan hajnalcsatlós — hallgattam a panaszt, mely mindenekelőtt a csákányos embereknek szólott, de nem kímélte a mérnöki hivatalt sem. A csákányos emberek most ugyanis és ismét és sokadikszor és újból húsoperációt végeztek az aszfalton és kiszedtek belőle mindent: gázcsövet, vízvezetéket, csatornacsöveket, villamoshuzalt, drótot, rongyot, inggombot, csizmapatkókat, megkövesedett narancshéjakat, dobozokat és öreg kalapmardványokat. A csúnya, hideg hajnalon olyan rokonszenvesnek tűnt fel az aszfalt kesergése, hogy önkéntelenül, — mielőtt nyitott hasüregébe estem volna, — leléptem és tisztes távolból hallgattam a sirámot, amely szólt vala ekképpen: — Mi vagyok én? Egyszerű ásványi teremtmény vagyok, akit roppant sok cserélgetés után kiformáltak természetes mivoltomból és felforraltak és szurok alakjában ide lapítottak. Nem elég az, hogy égettek, forgattak, főztek, végre felkentek, lekentek, szétkentek (No, ne vicceljenek kentek. Oh, jaj!) most meg egyre operálnak. — Nem eleget tűröm az emberek haragját? Hát nem? Hiszen minden velem kezdődik. Ha házat építenek a Széchenyi utcán, engem szednek fel, ha elszakad a csatorna, engemet bántanak, ha besüpped az úttest, az én szegény, beteg", mellbajos vérrokonom, engem zavarnak. Télen a sok hótól, sőt havtól, amit nem akarnak róla , eltakarítani, majd meg- YügyötT nyáron a hőhullámtól, aradok. Hát élet ez? Most meg mindezek tetejébe folyton operálnak. A mérnöki hivatal öszszetéveszt engem a kalásztermő rónasággal, de igen sokszor gondolok arra is, hogy a derék mérnök urak azt hiszik, hogy én vagyok a gróf Csekonits földbirtoka, melyet évente többször szántanak. Lehet ugyan még az is, hogy vakbélgyuladásosnak tartanak. Pedig nagyon téved a mérnöki hivatal. Én egy egyszerű szegény járda vagyok. Járda a Kazinczy-utcában, járda a Széchenyi-cután. Csak járda és semmi egyéb. Áll már rajtam villamos pózna, gázlámpa, megszenvedtem — erről senkinek még fogalma sem lehet, hogy mekkora szenvedés votl ez, a vízvezetékért, csatornázásért. Mit akarnak még tőlem? Mit kívánnak még egy ilyen gyönge, rongyos, dirib-darabos aszfalt című szurokjárdától? Felbontottak már vagy húszszor, reperáltak már vagy egyszer és tessék, most újra nekem estek. Napok óta áskálódnak már ellenem, hetek óta aknamunkát rendeznek járdás állásom megingatására. Már azt kell hinnem, hogy irigyelnek még, hogy itt állok. Oly sokszor hallottam már az emberektől, fáradt vagyok, pedig alig sétáltak rajtam végig kétszer-háromszor. Én nem tudom, milyen emberek lehetnek a mérnöki hivatalban, hogy nem fáradnak ki? Azok már nem is emberek. Boncolnak, bontanak, eret metszenek, úgy, hogy én már nem is vagyok járda, hanem egy kísérleti nyúl. — Azaz, pardon, szurok. (Még egy ilyen vicc és szurok. Szerk.) — Annyit azonban mondhatok a mérnöki hivatalnak, hogy nem sokáig bírom már. Egy reggelen beadom a derekam és passz. Akkor aztán jöhetnek a csákányosok. Nem leszek sehol. Ezután a keserves panasz után mi jöhetett más, mint az örök csákány. Ó, te kedves korzó, te pompás, színes, eleven utca, engedd meg, hogy én is szóljak hozzád egy zokszót, egy zok szavat. Te drága korzó, méltóztasd megengedni, hogy én is gyönyörködjem benned, hogy én is lábad elé rakjam minden hódolatom és adósságom. Engedd, a kicsi korzó, hogy egy ilyen búsbarátod, mint én, mondjak rólad valamit. Most, hogy a hónapi nappal hivatalosan is beáll a — milyen jelzőt használjak? — tavasz, nem hagyhatom szó nélkül, hogy neked, te édes, leányos korzó, van egy nagy ellenséged. Egy alattomos, helyesebben: felettemes ellenséged. Tudod,ki ez? Honnan is tudnád. Megmondom. ez az ellenség a szobaleány. A Katona Sárit dúdoló, miközben téged vidám, mosolygós, tarka, úri korzót leporoló szobalány. Arra a szobalányra merészkedek célozni, aki a napsütéses délelőtt kihajol az utcai ablakon, bájosan borzos fejecskéjét mélyen előre hajtja és a kezében lévő inkább ivoár, mint fehér színű — hogy is mondjam csak? — rongyocskát a te új, díszes, drága virágos kalapodra szórja. Te, jámbor, nyugodt, élvezni akaró Adóalanyi András mész, mendegélsz a korzón. Nevetsz, örülsz, hogy sírt a nap, hogy a hitelezők otthon ülnek, hogy az aranyos Médik közötted járkálnak, egyszerre csak az első emeletről sötét fellegek tornyosulnak feléd. Első percben azt hiszed,, hogy esni készül, majd eszedbe jut a Beborult már én felettem a világ kezdetű magyar népdal, később prüszkölési ingereid támadnak, majd köhögsz, szédülsz és mire öntudatra ébredsz, veszed észre, hogy az első emeleti utcai ablakból rongyocskát ráztak reád. Ezek után elmenekülsz a mellékutcára. Itt vidámabb járni. _ v kesébben vannak. KI* . Vili ' -"C csak váratlanul orrba ütnek és vérzel. Arcodhoz kapsz, véres, zsebtükröt veszel elő, hogy megnézd magad: orrod dagadt. Mi történt? Hol a merénylő? Elfutott? Dehogy, csak behúzta fejét. A szobalánytól kaptad az orrbaütést, aki rongyot ráz. Nem baj, hiszen tavasz van. (—méri). — Dr. Tarnay Gyula alispán kitüntetése alkalmából ma a következő üdvözleteket kapta: Gróf Szapáry István Menton, Patay György földbirtokos Monte-Carlo, Fodor Kálmán képviselő Vácz, Bilkei Pap Gyula árvaszéki elnök Szekszárd, Kovács Kálmán műszaki tanácsos Eger, Ernuszt Kelemen v. b. t. t. Szombathely, A kolozsvári vakok intézete, Ernyei Szabó Gábor dohánybeváltó főnök Mezőkövesd, Mucsini dr Wohl Lajos nagybirtokos Berlin, A mezőkövesdi főgimnázium tanári kara, Hamvai Zoltán földbirtokos Hamvas, Endrei Aladár Budapest, Raisz Nóra Budapest, Reich Emil főkönyvelő M.kövesd, Freidiger Mózes és fiai nagykereskedő Budapest, Mayer Béla plébános Diósgyőr, Rétay Kálmán plébános, Bródy Miksa Abbázia, A miskolczi kör. munkásbiztosító, Scheffer Emil T.Palkonya, A borsodmegyei tanítók egyesülete, Lukács Endre Gelej, Cziner Tibor, A miskolczi szr. ipartársulat, Zachar István erdőfelügyelő Lussin-Pikkoló, Soltész Jorma Monte-Karló, ifj. Mocsáry Lajos földbirtokos Andornak, Weiszlovits Soma ékszerész, Jekelfalussy Viktor esperes-plébános Harsány, Hajós Kálmán, az Első Magyar Kizt. főügynöke, Elek Kálmán Sajószentpéter, Kisgyőr község képviselőtestülete, őrgróf Pallavichyni Adolf és neje Boldva, Wälder Gyula udvari tanácsos, az első hazai lak. pénzt. igazgatója Palermo, Simonffy Emil kir. tan. Abbázia, Antalffy Andor p. n. tanácsos Budapest, Boros Gusztáv gyógyszerész Somorja, Ragályi Matild Budapest, Pető Miklós kórh. igazgató Budapest, id. Bródy Lajos és családja Miskolcz. — Eljegyzés. Klein Zsigmond Miskolcz, folyó hó 17-én eljegyezte Groszman Helénke urhölgyet Abaujszántón. (Minden külön értesítés helyett). — Kitüntetés. Gróf Csekonics Endre, az országos vörös kereszt-egylet elnöke Szydhta Hermint, a miskolczi Erzsébet-közkórház műtős ápolónőjét főápolónői címmel tüntette ki. — Kinevezések az Első Magyar Általánosnál. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál, a Kühne Adolf titkárhelyettes elhalálozásával megüresedett állásra Boross Rezsőt és Kun Gézát vezértitkárhelyettesekké nevezte ki. A kinevezéssel az intézet két régi érdemes tisztviselőjét érte kitüntetés. Boross Rezső 27 éve, Kun Géza 24 éve tisztviselője az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak, amely tehát érdemes tisztviselői munkásságot jutalmazott a kinevezéssel. — Halálozás. Részvéttel vettük a hirt, hogy Gärtner Sándor hosszas szenvedés után, életének 19-ik évében Mezőkeresztesen elhunyt. Temetése vasárnap ment végbe nagy részvét mellett, az izr. egyház szertartásai szerint. — Az elhunyt a múlt évben érettségizett a miskolczi Felső Kereskedelmi iskolában. — Kamara-matiné. A Közművelődési Egyesület március hó 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor rendezi VIII. Kamara-matinéját a városháza nagytermében. A matiné műsora a következő: 1. Huber K.: Szózat. Vonósnégyes. 2. Ridley Kohne Thoma 4 hegedűre. 3. Volkman R.: G-moll vonósnégyes IV. tétel 4. Dohnányi E.: Zongora quintett I. tétel. Előadók a diósgyőr-vasgyári von''Gobbi Jenő (II. hegedű), Bencze Rezső (viola), Csermák Rajmond (violin-celló) és Halmay Irma (zongora). Magyarázó előadást tart_Szent-Gály Gyula zeneiskolai igazgató. Belépti dijak: tagoknak 30 fillér; másoknak 1 kor. 20 fillér. Azok, kik a pénztárnál kitett ivén az egyesület tagjai sorába beiratkoznak, már szintén csak 30 fillér belépti dijat fizetnek. — Az Ipartestület közgyűlése. A miskolczi Ipartestület 1912. évi március hó 26. napján délelőtt fél 11 órakor tartja, saját háza nagytermében Kossuth utca 13. szám, I. emelet) XXVII-ik évi rendes közgyűlését, Pfüegler J. Ferenc kir. tan. elnöklésével. — Ha a meghatározott létszám hiányában a fent kitűzött időben a közgyűlés megtartható nem lenne, ez esetben 1912. évi március 30-ik napján ugyanezen a helyen délelőtt fél 11 órakor fog az a létszámra való tekintet nélkül meg fog tartatni. — A tanácskozás tárgyai: Elnöki jelentések. 1. Évi jelentés az ipartestület 1911. évi működéről. 2. Az 1911. évi zárszámadás, vagyonmérleg megvizsgálása s a felmentvény megadása, továbbá az 1912. évi fedezet és költségelőirányzata és a számvizsgálók jelentése alapján annak jóváhagyása. 3. Az alkalmazottak fizetései javítása. (Alpszabály 12. 7. pont). 4. Az alapszabályok 12., 13- 19. és 20. §§-ai alapján az elnök, 12 rendes, 12 pót előljárósági tag, valamint 3 számvizsgáló és az ügyész megválasztása. 5. Netáni indítványok. • —9 szobás villa (2 nagyszobás lakásként is használható) eladó Bővebbet a Szemgyógyintézetben. tcxtrr • h cjwív, ________MISKOLCZI NAPLÓ ___ ivliskolcz, 1912 márdug 21. IPHOTMOER ellenes. és kir. udvari szállító cég BBK MOI Telefon 218. virág, vélemény és mezőgazdasági magvai kaphatók. HaáSZ JÓZSEF Miskolc, Széchenyi u. 37.