Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Előfizetési árak helyesin Megyed évre — — — — — — SSO— K Egy hónapra — — — — — — 200*— K I I borsod 1922 szeptember hó I. péntekiiskolcz, XXXI. évfolyam, IS8. szám GQELI *I POLITIKAI KAPIUIP Siuskolcz, Városháztér Sa* telefonszámai i 4 98, 6»18. Kiadóhivatal i S’séchenyi-u. II. Telefonsz. GSá Betiltott gyűlésről szólaltak ismét a jelentések, mégpedig a fűszerkereskedők pesti gyűlésének betiltásáról. Ez a gz ülés tiltakozás akart lenni az ellen a rosszul felfogott gazdaságpolitikai hivatás és intézkedés ellen, amelyet manapság a hatóságok a kereskedőkkel szemben gyakorolnak. Panaszkodás és tiltakozás, sőt passzív rezisztencia, mert határozati javaslatukban az is benne volt, hogy amennyiben ezek a zaklatások meg nem szűnnének, ők leeresztik a rollót, üzletüket becsukják és akkor a közönség ismét ott áll egy kérdés előtt, amiben nem tudja majd, kinek van igaza, a kereskedőnek-e vagy a sajt kéznek, amely ennyire elkeseríti a kereskedőt. Csak azt tudja, hogy ismét ő húzza a rövidebbet, mert fűszerüzlet nélkül fog állani és nem tudja szükségleteit úgy beszerezni, amint szeretne, se olcsón, se drágán. A mi álláspontunk ezekben a kérdésekben ismeretes. Végzetes hibának tartjuk, hogy amidőn a kormánynak nincsen tehetsége és ereje, hogy a magyarpénz stabilizálását keresztül vigye és a külföldi valuták állandó emelkedését megakadályozza; amikor sem ereje, sem bátorsága hozzá, hogy a termelőnél kezdje a szigort, nincs bátorsága, mert a termelőnél elkötelezte magát; amikor a nagybankok, a nagytőke horribilis összegeket keresnek olyan közgazdasági területen, ahol talán nem is volna szabad megjelenniük, de ez ellen a kormány tenni nem akar — akkor a napi árusításából élő, a külföld valutáiig viszonyainak, Zürich szeszélyeinek alakulásától függő kereskedőkre és iparosokra veti rá a maga szigorát egy szem őszibarack, vagy egy pár cipő árának kivizsgálásával és büntetésével. Végzetes és veszélyes játék ez, amelynek nagyon súlyos konzekvenciái lehetnek, hisz elvégre is nem lehet s nem is szabad egy egész osztályt a félelem és üldöztetés rettegése alatt tartani, azt az osztályt, mely adókban és egyéb járulékaiban a legtöbbet juttatja az állam pénztárába. Hát hiszen helyes az áruuzsora letörése, csak jó helyen és igazságosan kell kikeresni, hol ez az uzsora ? A budapesti rendőrség azonban úgy látszik már prejudikálni szeretne ennek a kereskedelemellenes hangulatnak, mégpedig a kereskedők ellen, amikor félti a hatóságok és a közönség fülét attól, amit egy nagygyűlésen a kereskedők elmondhatnak. Tehát betiltotta, nem engedélyezte a gyűlést. Vajjon ezzel a tilalommal orvosolja-e, vagy elmérgesíti a bajokat ? Hoz-e a tilalom olcsóságot? A miskolczi Cluba (Közöltük már, hogy az egy korán elhunyt ifjú írónak és etnográfusnak, Malomjay Dezsőnek megjelent posthumus műve : A palócok művészetéről s ez a könyv egyszersmint utolsó kötete : A magyar nép művészete című könyvciklusnak. Ez az utolsó kötet gyönyörű, színes illusztrációkkal (326 nagy oldal, Frankcíjkiadás, kapható Ferenczinél), foglalkozik a palócok házi iparával és természetesen, a borsodi palócokéival is, de a régi mikolczi házi iparral is, mint amilyen a gubakészítés. Malonyay Dezsőnek és szerkesztőtársainak a miskolczi és környékbéli népipari művészet adatainak összegyűjtésében nagy segítségére volt Biró Sándor is, aki hosszú tanulmányt írt a gubának, ennek a miskolczi és környékbéli népviseletnek készítéséről ebbe a kötetbe, ám maga Malonyay is beszélgetést folytatott a legöregebb miskolczi gubással, Simon Andrással. Ez a beszélgetés még a háború előtt volt, amint ahogy az egész könyv a háború előtt íródott és csak nemrég rendezték sajtó alá az elhunyt Malonyay után megmaradt kéziratukból.) — Megtudtuk — írja Malonyay — hogy nemes Miskolcz városában még csinálják a gubát, melynek legnagyobb tudója Simon András, a gubások céhének mestere. Ott lakik a Szinva partján, túl jár a hetvenen. Különösnek tartja, hogy amikor már a paraszt is kezdi elfelejteni a gubát, akkor pesti uruk érdeklődnek utána. Mi is hát a guba ? Az a bőr, amit a mészáros, vagy elhullás után a birkás a birkáról lenyúz, az a szűcshöz megyen, aki aztán különféle ruhadarabot készít belőle. A szűcs csak olyan birka bőrét használja, melyet ősszel, vagy télen vágnak le. A gubás nem bőrből, ő a hosszúfürtü birkának tavasszal és nyáron lenyírt gyapjúból dolgozik. A gyapjúból fekete, fehér, vagy szürke gubát készítenek. A gyapjút égerfa héjával és stájerországi köszörűsárból, nagy gyárak hulladékával, kőporával, sonkkal festötték feketére. Err felé azért van sok égerfa, mert sok volt a gubás mesterember. (Eger város állítólag nevét az égerfától nyerte.) Az égerfa héja kifőzve a legősibb festékek egyike. A vele való festés rokona azoknak a maradandó festéseknek, amiket most a régi keleti szőnyegeken csodálunk. Kérdeztük is Simon Andrást, festött-e más színűre is gyapjút és hogyan ? — Föstöttem bizony, kékre is, de hogy mivel, azt nem mondom meg, mert titkát ellopják tőlem az urak! És a világ minden kincséért sem beszélt róla. — A gubás felesége azonban elmondja, hogy bizony régente a festéket nem igen vásárolták a boltban. Lám, a diósgyőri leányok fejkendőjüket most is sáfránylébe mártják, attól olyan szép sárga az! Simon András szerint az apró magyar báránykák finom fürtjeiből a bárányguba készült, azt viselték még a hercegek is. Száz forint is volt egynek egynek az ára. A gyapjút a gubás maga fonta meg olyan formájú gépen, mint az asszonyok rokkája. Szőni is maga szőtt a szövőszéken. Addig szőtt, mig a posztó nem lett egy gubára való, vagyis mig nem lett egy sing. Egy sing három rős, azaz háromszor 75 centiméter. Simon András behozatta a singet. Hosszu, lapos, vékony faléc, mely huszonnégy részre, jegyre van fölosztva. Szövés után a posztót megfésülték, hogy a gyöngébb fürt nehogy viselés közben maradozzon le. A posztó ezután a kallóba jutott, ahol összeverődött, összekallódott, jó „fakemény“ lett. A kalló a Szinva-folyó partján van és ott a kallósgazda ügyel a rendre. A kallóban fölemelik a vizet, mint a molnárok szokták, a viz azután belezuhog egy hatalmas nagy kádba és ebbe teszik bele a gubaposztót, tizet is egyszerre. Azt mondja Simon András, hogy önműködő a kalló, mert a zuhany a kádban maga forgatja a posztót. A kallósgazda időnkint singgel méregeti a posztót, hogy kellőkép összement-e, megkeményedett-e ? A gubás a posztót maga szabta ki s maga várta meg. Simon András elővett egy akkora papirost, mint egy újság s megmutatta a szabást. Singgel mérte ki a méreteket. A posztó egyik szélét hosszában behajtja : ez lesz az ujj. A papirosformát összehajtja úgy. Németorszig nem kapolt moratóriumot Bécstől jelenti az Az Újság szerkesztősége . Párisi jelentés szerint a jóvátételi bizottság döntő ülése délután 5 órakor kezdődött és fél 8 órakor ért véget. Brattbourn javasltát, hogy az év végéig moratóriumot adjanak Németországnak, három szerve, suttal egy ellen elutasították, ezzel szemben elfogadták azt a közvetítő belga javaslatot, amely szerint Németország az év végéig esedékes fizetéseléseket nem készpénzben, hanem hathónapos kincstári jegyekben teljesíthesse. A jóvátételi bizottság döntését nyomban átadták a német haditeher bizottság képviselőjének. A döntéshez egy levelet is csatoltak, amelyben a jóvátételi bizottság kijelenti, hogyha Németország a fa- és szénszállításra vonatkozó javaslat ügyében még nem foglalt állást, fenntartják maguknak a jogot, hogy azokra visszatérjenek, ha a jövőbeli szállítások nem volnának kielégítőek. A L'Ovre című ellenzéki lap azt írja, hogy jóvátételi bizottság hangulata rendkívül feszült volt és a belga közvetítő javaslatot a francia kormány engesztelhetetlen magatartása miatt véglegesen ad akta tették. A delegátusok tanácskozása a francia megbízottak magatartása következtében rendkívül kínos volt, ugyannyira, hogy az amerikai szemlélő is indíttatva érezte magát, hogy felszólaljon és legalább kompromisszumos megoldást javasoljon. Rámutatott arra, hogy Amerika bár ez idő szerint még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy beavatkozzék Európa pénzügyi viszonyaiba, de a jövő hónapban konkrét javaslatot fog tenni, ezért óvta a jóvátételi bizottságot, hogy már most a későbbi szabályozás érdekében döntsön. De ez az intés is hatástalan maradt, egyes delegátusok könyörtelen magatartása miatt. Anglia magatartásáról a lap azt írja, hogy nincs illúzió abban a tekintetben, hogy Anglia Franciaország különakciója esetén véglegesen szakítani fog vele s olyan szabályokat fog életbe léptetni, amely barátságtalanok lesznek Franciaországgal szemben. Amerika megcáfolja azt a nyilván Franciaország részéről terjesztett híresztelést, hogy megerősíti a rajnamenti csapatokat. Az amerikai külügyminisztérium kijelenti, hogy hogy semmi esetre sem szaporítja a rajnai front csapatait, sőt az a szándéka, hogy az ott elhelyezett katonaságot is visszahívja és egy amerikai katonát sem küld az új francia megszállás támogatására. A jóvátételi bizottság üléséről az alábbi párisi hivatalos jelentés számol be : A németországi moratórium kérelmére vonatkozólag a jóvátétei bizottság a következő véghatározatot hozta: A jóvátételi bizottság az 1922. június 12 én a moratórium kérdésében beérkezett kérvénynél figyelembe veszi Németországnak helyzetét, amennyiben Németország úgy kt felé, mint kifelé minden hitelét elveszítette. A márka három ezredrészére esett vissza. Tekintettel ezekre, a jóvátételi bizottság kimondja, hogy Németország részéről előterjesztett kérvényre a halasztás kérdésében mindaddig határozatot nem hoz, amíg Németország nem készíti elő pénzügyeinek gyökeres reformálási tervét, amelynek a következőket kell tartalmaznia : a) költségvetés egyensúlyának helyreállítása, b) Németország külföldi adóssági terheinek leszállítása a jóvátételi bizottságban képviselt kormányok előnres hozzájárulása esetén olyan mértékben, amilyenben az a hitelezők részéről szükségesnek látszik, c) valutaforgalom, d) külső és beső kölcsönök felvétele, figyelembe véve a pénzügyi helyzet konszolidációját. E tekintetben jelzett intézkedések előkészítésére és végrehajtására szükséges időt nyerendő, a jóvátételi bizottság az 1922 augusztus 15. és szeptember 15 -a esedékes pénzügyi fizetések kiegyenlítésére elfogad arányban fizetendő német kincstári jegyeket, amelyek biztosítottak. A belga kormány részére esedékes jóvátételi fizetés akként állapíttatik meg, hogy a jelzett összeg egy a belga kormány által jóváhagyott bank útján eszközöltessék. Lapunk mai száma 8 oldal