Reggeli Hirlap, 1923. január (32. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

|»23 január hó 31, szerda |||»a 20 korona XXXII. évfolyam, 24. 82. Miskolcz. Előfizetési Arak bolyban és vidéken ! Negyed évre — — — —— — 1200*— K Egy hónapra — — — — — 400­— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98.6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 634. Külső veszedelem — belső béke! A magyar politika csak nem tud kivergődni a szemrehányások Labirintusából arra a szabad­térre, ahonnan meglátná, hogy az eddigi poli­tika­i megtévesztés eszközeivel csak a romlásba vezethet és messzebb is kell tekintenünk, mint a tegnap, amely nem nyúlhat át a holnapba. A nemzetgyűlés drága idejét, melyet nem nyolc­­órás, hanem még éjszakai üléseken i­s a bel­ső külpolitika holnapjának megalapozásával kellene foglalkozni, ma megint kommunist vita rabolta el így vidéki rendőrség megint felfedezett egy­­kommunista összeesküvést, és ezúttal egy nemzetgyűlési képviselőt állított be az esemé­­nyek központjába, aki pedig a­­felfedezés* első megnyilatkozását sietett a belügyminiszter tudo­mására hozni, közbenjárását kikérni és aki a ne­­zetgyülés ülésén is szért hozta szóba az esetet, hogy ország-világ lássa, milyen erőszakos és mesterkélt esetről van szó. Ismerve a viszonyokat, nem vesszük valami túl­ágos rossz néven a belügyminisztertől, hogy a maga részéről még mindig elég komolyan veszi az ilyen összeesküvési eseteket, mert a komolyan ve­vést az is rákényszeríti a hivatalos presztízs érdekében, hogy rendőri jelentésekre hivatkozhatik, amiknek eredetét viszont a kipé­cézett nemzetgyűlési képviselő felvilágosításai helyeznek kellő megvilágításba. Már azt is a belügyminiszter úr határozatt érdemének kell betudni, hogy azzal a kijelentéssel koncedálta a felvilágosítások hitelességét, hogy a lefolytatandó bírói eljárás ezt beigazoló eredménye alapján a rendőrközegek példás megbüntetését helyezte kilátásba. Ez már kétségtelenül haladás, amit a eddigiekhez képest csak köszönettel lehet nyugtázni. Eddig ugyanis máskép volt. Ha a francia király minden alattvalójának egy tyúkot kívánt vasárnapi asztalára, nálunk — talán mert a mai drága világban túlságos luxus még csak álmodni is holmi vasárnapi csirkepecsenyéről — meg­elégszik, hogy az anyagiak helyett azzal a vaját főzte szellemiekkel kedveskedik a közönségnek, hogy minden vasárnapra feltálal egy kis kom­m­unista összeesküvést. Pedig ebben az országban nincs olyan ember, bárhogy nehezedjenek is rá a keny­ér gondok, hogy a kommün őrületével komolyan foglalkozzék. Ellenben minden jel arra mutat, hogy van egy hatalmi csoport, amelynek érdeke ilyen mesék kita­­lása és érdeke, hogy hétről hétre ily mesék kitalálásával és feltálalá­­■ával megborzongassa a nyomasztó viszonyok miatt amúgy is keserű közönséget. Néhány hét óta szünetelt a közönségnek ily maszlagokkal való etetése, most megint kiújult mintha csak hatalmas pecséttel, véglege­sen akarná lezárni az egymáshoz közeledésnek, a kölcsönös megértésnek mesterségesen félbe­­átasított tárgyalásait és befejezetlenül maradt aktáit. És ha a belügyminiszter már csak fel­­füllel hallgat a mesterkedettre, minden esetre már jó jel, de még mindig szomorú jelenség, ha a viszonyok arra kényszerítik, hogy másik felével kelljen hallgatnia, kik teszik lehetetlenné, hogy végre megérte, kerekedjek felül a belpo­litikában, hogy aztán minden közfigyelem és minden erő a kis politika várható eseményei e legyen készenlétben. Mert nem tudjuk elégszer hangoztatn­i, hogy a legközelebbi idők sorsdöntő események meg­­lepetéseit tartogatják nemcsak a német, hatéra a magyar nemzet számára is. Megint új térké­pezést kész­ígetnek a nagy- és kisántántbeliek és hogy ebben a műveletben velünk, mint a vámot nem tevő tényezővel számolnak, az éppen abból a meglátásból táplálkozik, hogy hiányzik a belpolitika ő­s­hangja, hiányzik az egységes belső front. Magyarország egyik olasz államférfi barátja, mint az lapunk más helyén olvasható, klasszikus tömörséggel adja tudtára Magyar­országnak, mik lehetnek, mik lesznek a leg­közelebbi jövő eseményei, mikre lehetünk el­készülve és lehetetlen, hogy aki azt elolvassa, megdöbbenéssel ne lássa : veszedelmes meredek szélén állunk, a nemzeti erők egybeforradásának hatalmával kell megerősíteni magunkat, hogy a nekünk szánt verembe ne essünk. Természetesen ezek felismeréséhez és a jobb belátáshoz nem az összeesküvési hírek pocso­lyáin keresztül vezet az út, hanem az összetar­tás nyílt országútján, ahonnan messzire nyílik kilátás. A nemzetgyűlés folyosóin utár rebesget­nek erről és talán ennek fog hangot adni Andrássy szerdai interpellációja is, a gyógyulás útjára azonban csak akkor fog lépni ez a beteg magyar politikai és társadalmi közélet, ha a kül­politika által előkészített veszedelmes események felismerése a folyosókról bevonul a nemzetgyű­lés tanácskozó termébe és ott is beszédek he­lyett tetteket látunk. Mert elérkezett a tettek ideje! ! Hír magyar területeik megszállási tervéről A kisántánt állítólag kézizálogot akar szerezni a magyar jóvátételre — Általános felzúdulás politikai pártkörökben. — A kormány össze akarja hívni a külügyi bizottságot — Bethlen István miniszterelnöknek el kell utaznia Pak­sba A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: Hétfőn érkezett a hír Prágából, hogy a kis­­ántánt azt követelné a maga számára, hogy a szövetséges hatalmak részéről működő katonai ellenőrző bizottságban tagságot kapjon. Ehez semmi joga nincs, erőlteti a dolgot és sikerült mégis megvetnie a lábát olyan terepen, amelyet magának tartott fenn a nagyántánt az ellenőr­zés céljaira. A kisántánt tagjai rendületlenül folytatják a sajtókampányt és ezzel kapcsolat­ban diplomatái kettőztetett léptekkel járják sa­ját érdekükben a nagyhatalmak előszobáit. A kisántánt ugyanis nem fogadja el teljes érvény­űnek azokat a megállapításokat, amelye­ket a szövetségközi katonai bizottság tett abban a tekintetben, hogy Magyarország nem fegyver­kezik, nem vont össze csapatokat és nem gon­dol háborúra. Még a megálmodott határincidenst is valósággá akarják varázsolni. Kétségtelen, hogy mindezt nem cél nélkül teszik. Szomszé­daink célja me­gremenő. A franciákat akarják utánozni, nem igazságuk tudatában, hanem a fegyvereik oltalma alatt. Magyarországra akar­ják átplántálni a Ruhr-vidék tragédiáját, leg­alább is az tűnik ki abból a körülményből, amelyet az olasz­­Lavoce Republikan hozott nyilvánosságra. Azt olvassuk a cikkből, hogy nemcsak a franciák határozták el magu­kat katonai rendszabályok alkalmazására a Ruhr-vidékkel szemben, hanem a kisántánt is lépéseket tett Páriában, Londonban és Rómában s rá akarja bírni a nagyhatalmakat arra, hogy ugyanolyan rendszabályokat alkalmazhasson Magyarországgal szemben, mint Franciaország tett a Ruhr vidékkel szemben. Céljuk az olasz lap közlése szerint ezzel az, hogy rákényszerít­­sék Magyarországot a trianoni békeszerződés alapján a jóvátételi összeg megfizetésére. A közlemény felemlíti azt is, hogy a francia kormány kedvezően fogad a Benesnek erre vonatkozó javaslatot, ez a rgói kormány vi­szont azt a választ adta, hogy ez a kérdés Angliát kevésbé érdekli s amennyiben a kis­ántant helyesnek véli azokat a katonai rend­szabályokat, amelyeket foganatosítani akar, cse­lekedjék a saját felelősségére s a saját veszé­lyére. Az olasz kormány válaszában kiemelte, hogy sohasem engedhető meg egy szláv akció Magyarországgal szemben. Ez a hír kellemetlen visszhangot seltett Prágában is és Belgrádban is. Bettesek azonban még mindig remélik, hogy nem vesz­ették el a játszmát és Rómában újabb kisé­retre szánták el magukat. Ez bepilamást enged a kisántant terveibe, amelyből a­z olvas­­hatjuk ki, hogy a szomszéd államok kézi zálogot akarnak szerezni velünk szemben. Olyan konkrét formában adta a hírt világgá a fent említett lap, hogy a háttérben történni kell valaminek, amellyel szemben mi védtelenek va­gyu­­k és a vigasztalásiunk sincs meg, hogy ez a lap az olasz kormány felfogását tükrözi vissza. Hiszen az említett lap az egyetlen ellenzéki sajtó­orgánum Olaszországban. Magyar ember­nek csak egy lehet ezekre a válasza. Sem Benes, sem senki más nem szerezhet közösséget a magyar jóvátétellel, mert ilyen egyáltalán nincs, miután a döntő fórum, erről még nem ha­tározott. Bones nyugodt lehet, amit az itt működő katonai ellenőrző bizottság megállapít, hiszen ezen bizottság tagjai nem barátaink.­­ Ezt Daca román külügyminiszter éppúgy tudja, mint mi éa a bizottság mégis ellenkezőjét állítja an­nak, amit a kisántánt hirdetett. A trianoni bé­keszerződés egyetlen őre a nagyántánt. Mi meg­tartjuk a békeszerződést, de ragaszkodunk az ott megállapított alapelvekhez és nem ismerjük a kisántántnak azt a jogát, amelyet most arrogál magának. Követeljük, hogy a kisántánt vesse alá magát a békeszerződésnek, mert ez őket is hasonló erővel kötelezi. Magyarország úgy érzi, hogy a nagyontánt presztizs­ről van szó s en­nek lényege, hogy a nagyhatalmak ne engedjék meg­ a békeszerződés megsebzését. Benes tagadja a katonai készülődéseket A cseh sajtótudósító iroda jelenti: Benes cseh kü­ügy­miniszter a képviselőház külügyi bizott­ságában expozét mondott, amelyben Magyaror­­országgal kapcsolatban a következőkép nyilat­kozott:­­ — A magyarországi eseményen az utóbbi időkben olyan komoly jelleget öltöttek, hogy úgy a kisántánt, mint a nagyántánt együttes közbe­lépésre határozta el magát. Arra irányuló törek­véseink ellenére, hogy Magyarországhoz való vi­szonyunk úgy szabályoztassék, hogy tartós és megfelelő békés állapotok legyenek Magyarország és a szomszédai között, időről időre viszálykodá­sok és ine­densek következtek, melyek a jó szom­szédi viszony konszolidálódását megzavarják. — Hangsúlyozom, hogy a legutóbbi közbelépés min­denekelőtt arra szolgált, hogy biztosítsa a nyu­galmat a román határon, mert ezek az akciók kiváltképen R­mánia ellen irányultak. — Magyarországon min­dent pontosan szemmel tartunk és nem engedhetjük hogy a fegyverke­zés és a katonai intézkedhet terén bármi is történjék, ami a békeszerződés megfelelő köte­lezettségei e­len irányul. Egészben véve a dol­gok nem olyan természetűek, hogy valami komoly konfl­tus kövtkezne, de a helyzet arra kénysze­rít ben­ünket hogy minden irányban éberséget tanús­tsunk. Általánosan tudott dolog, hogy a mostani magyar kormánynak, bármennyire is hangoztassa békekész­ségét, nincsen e­gy hatalma, hogy a különféle nyilvános, titkos szerveze­tek akcióit meggátolja. Magy­arország belsejében különben sem kielégítő a közbiztonság és ezt­­ bizonyítják azok az erőszakos cselekedetek,­­ amelyeket a nyilvánosság előtt követtek el és a magyar parlamentben is megállapítást nyert. Lapuim mai szama 8 oldal

Next