Reggeli Hirlap, 1923. március (32. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

1923 március hó 28.szerda Áf­a 30 KOPOVISI XXXII. évfolyam, 71. sz. Miskolc­ . Előfizetési árak helyben és vidéken : Negyed évre — — — — — 1800­— K Egy hónapra — — — — — 600 — K POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 664. ^ Le a napirendről 2 " Nem tudjuk elképzelni milyen varázslatos háttere lehet a városi érdekek szempontjából a Heltai— He­­rodek-féle vállalkozói kvartett fürdősiépítési aján­latának, hogy a tanács, élén a pedistával, olyan gör «»ösen ragaszkodik ehhez az idétlen tervezethe . E végre amig csupán néhány lelkes Tapolczajáré emelte fel tiltakozó szavát, amig a tapolczai vadonért le­kasölő művászlelkek írogattak nyílt leveleket, amig csak a munkáság mondta ki határozatilag, hogy nem tartja kívánatosnak a meghatalmazott miniszteri sógor primitív ajánlatit, érthető volt a polgármester állásfoglalása. Érthető volt ez a sajtóban felhagző kritikai szó dacára is, mert elvégre megszoktuk mostanában, hogy a sajtó még oly higgadt és bölcs állásfoglalása hidegen hagyja a városházi kedélyeket. És legyünk egészen objektívek: nem lepett meg bennünket ez a csökönyös konzekvencia, dacára a gazdasági szakbizottság kierőszakolt, egy szótöbb­séges döntésének és dacára annak, hogy a­­Szent­­páli-féle értekezlet­, ahogyan a városházán az új egyesületet nevezik, szintén annak a felfogásának adott hangot, hogy a tapolczai szakbizottság által elfogadott és po­gárme­sterileg appróbált tervezet éretlen koraszülött, amely nem állhatja ki a komoly mérlegelések tv­próbáját. Elvégre, ha tárgyilagosak akarunk lenni, el kell ismerniük, hogy a gazdasági szakbizottságban a hivatalos álláspont, párkusi győ­zelem árán ugyan, de mégis csak győzött, a városi egyesülő­ pedig csupán a városatyák egy részét teszi. Kedden dé­l­án azonban szenzációs, nem is várt fordulata támadt ennek a kínos ügynek, joggal kí­vánkozik tehát ajkunkra a csodálkozó kérdés: mi az a titokzatos erő, mi az a talizmánok és fétisok bűvös erejét is felülmúló nagy ismeretlen, ami oly rettenthetetlenül görcsös ragankodó­ra készteti ezek­­ után is a város fejét, dr. Hodobay Sándort ezzel a minden oldalról elparentált ajánlattal szemben? Talán saját találmányú puskaporaikat akarják negy­ven esztendeig Tapeioa kies berkeiben Haltai Hero­­dekák gyártani, vagy csupa meghatalmazott miniszteri tárcával dicsekvő­ fürdővendéget óhajtanak szállítani a hét év múlva felépülő szállodába, hogy Miskolcz város polgármestere szembehelyezkedve Miskolcz vá­ros pénzügyi bizottságával is, ellentmondást tűrni nem akaró hangon jelentette ki, hogy ő a végletekig ragaszkodik a terv keresztülviteléhez. Mert az történt kedden déistán a városházán, hogy a város pénzügyi bizottsága a tervezet lehető mérle­gelése és megvitatása után való­sággal meglepő hatá­rozatot hozott. Egyhangúlag mondotta ki ez a kiváló pénzügyi szakemberekből alakult testület, hogy min­­­den ízében primitívnek, a város komoly pénzügyi és gazdasági érdekeivel homlokegyenest ellentétben álló­nak és így teljesen elfogadhatatlannak találja a Heltai—Herodekféle csoport ajánlatát, amely tár­gyalási alapul sem fogadható el. É­s amikor ilyen­­ révén elutasító a város nagy érdekeit képviselő szakbizottság álláspontja, dr. Hodobay Sándor pol­gármester mégis köti magát a tervhez. A­mkor tilta­kozó meggyőződését fejezi ki a pénzügyi szakmában nevelkedett, főlypin viselt Lichtes­tein László, akkor a polgármester rózsás reményeket fűz a javaslathoz. Amikor ellene szavaznak olyan szaktekintélyek, mint a város érdekeit mindenkor önzetlenül védelmező Halmos Géza dr., akkor a város fejének pénzügyileg kifogástalan a javaslat. Amikor fejét csóválja dr. Hodobay Sándor egyik legodaadóbb híve Gálffy Ignác, akkor a polgár­­mester szemrebbenés nélkül kívánja révbe juttatni a javaslatot. Amikor egyetlen tagja sem akad ennek a tiszteletreméltó testületnek, aki legalább egyik­­másik előnyét tudná mentségül kidomborítani annak a menthetetlen javaslatnak, akkor a város közön­ségét egyelőre még reprezentáló törvényhatósági bi­zottság többsége a polgármester óhajtására, siesten kije­lnte­ni, hogy ez a He­ltai—Herodek-féle tervezet az, amelyet a Tapolc­a fejlesztéséért lelkesedő lelkek, mint egyetlen üdvözítőt vártak és reméltek, ez a tervezet az, amely non plus ultrája minden felmerült és ezután felmerülendő kívánságnak és óhajtásnak. Vajjon mi van ennek a polgármesteri elhatározásnak titokzatos hátterében ? ! Ha a pénzügyi szakbizottság történetesen nem helyezkedik id­e a városi érdekek szempontjából­­ egyedül helyes álláspontra, hanem eleget téve a polgármester érthetetlenül merev akaratának, elfoga­dásra alkalmasnak ítéli a megállapodást, akkor is ezer szempont szólana a javaslat elvetése mellett. Kitekintve attól, hogy itt egy hét esztendőre szóló ,nesze semmi, fogd meg jól, beruházási programmal állunk szemben, a korona mai állása és labilis gaz­dasági helyzetünk mellett negyven esztendős lekötött­ségébe nem mehet bele a város anélkül, hogy jól megfontolt érdekeit kellőleg ne védelmezze meg. Hogy ez a korösszülött javaslat ily védelemben nem részesíti a közönséget, az első pillanatra is nyilvánvaló. Hogy csak egyetlen példát ragadjunk ki, azok, akik ezt a javaslatot készítették, nem voltak tisztában azzal, milyes terhet akartak a város közönségére róni c vncvezetéki víz negyven eszündeig való ingyenes szolgáltatásával. A hajunk szála is az égnek mered, ha eszünkbe jutnak az egyre emelkedő vízdíjak és az ezzel a rémséggel sújtott közönséget most még tetejébe az amúgy is elviselhetetlen kiadásoknak, a tapolczai fürdőbirtök vízdijával is meg akarták ter­helni. Ez azonban csak egyetlen példa, annál a baklövésnél sokkal súlyosabbnak tartjuk azt a ku­lasztást, hogy a tervezetet be sem mutatták a leg­fontosabb városi szervek egyikének a jogügyi bizott­ságnak. Tisztelettel hajlunk meg dr. Sielbiger Ber­talan főügyész jogászi tudása előtt, de egyik leg­kiválóbb kereskedelmi jogászunknak dr. Kormos Gézának tegnapi felszólalása után megrendült az a hitünk, hogy az a javaslat, ha pénzügyi és gazda­sági szempontból nem is, de legalább jogi szem­pontból kellőleg el van készítve. Ellenkezőleg: éppen a jogi része a leglabilisebb a tervezetnek, mert a városi jogi érdekeinek védelméről rendkívül kezdet­legesen göndörödik. Ma már tisztában vagyunk azzal, amit napokkal ezelőtt még csak sejtettünk, ma már tudjuk, hogy itt alapjában véve nem egy tőke­erős villáskor­á­ról van szó, amely hátsó gondolatok nélkül biztosítaná a város érdekeit hanem fezérkö­lésről csupán. Tudjuk ma már, hogy eloszlott az a bizonyos mesebeli angol tőke is és megmaradt végig az egyébként kifogástalan úr, akik azonban bár — állítólag — másfél milliárd értékű saját vagyon­nal rendelkeznek, garantálni nem akarnak semmit, nem akarják még az első év 60 60 milliós befektetésit sem garantálni, sőt nem garan­tálják, míg azt a húszmillió koronás alaptőkét sem, amely egyébként manapság egy száz holdas mező­gazdasági bernet átvételére is kevés. Tisztára fetér­­ködés folyik itt tehát, mely egy negyvenenntendes koncesszió birtokában akar megfelelő tőke után nézni és ez ezután vagy meg lesz, vagy nem lesz meg . . . Ezeknek tudatában vétkes könnyelműségnek tar­tottuk volna a tervezet közgyűlési elfogadását a jog­ügyi bizottság előzetes szankciója nélkül, még akkor is, ha egyébként ennek kiopponálása mellett, hogy a szükséges biztosítékok meg­vannak, pénzügyi szempontból kifogástalannak mutatkozott volna is a javaslat. A pénzügyi bizottság mai határozata azon­ban arról győz meg, hogy tárgyalási alapul sem fogadható el el a tervezet, ennek a határozatnak tehát egyetlen konzekvenciája lehet csupán: le a javaslattal a napirendről­ .és a napirendről !­zét kívánja Miskolcz város közönségének jól fel­fogott érdeke, mint­az álláspontot kell elfoglalnia a törvényhatósági b­zottság többségének, ha úgy érzi, hogy van még valami atáv­a a város közöségével. Le a napirendről, bármennyire ragaszkodik is a le­hetetlen tervhez Miskolcz város polgármestere, aki azonban remélhető­eg az utolsó p­­anatban deferálni fog a közhangulat előtt. Ha nem tenné és pillanatnyi numerikus többség­­nek tudatában, támogatva az en­gedelmes tisztviselő szavazatokkal, szembehelyezke­dik a város polgárságának akaratával, akkor viselje ezért a lépésért az erkö­lsi és a j­ogi felelősséget. Útjába mi ennek nem állhatunk. Mi megtettük lelki­ismereti kötelességünket és a bizottság valamennyi tagja meg fogja tenni, aki a feltett kérdésre így szavaz : Le a napirendről! A németek tovább folytatják a passzív ellenállást Berlinből jelentik . A birodalmi gyűlés kül­ügyi bizottságának ülésén Rosenberg külügy­miniszter elnöklete alatt a vita során valamennyi képviselő részéről az a vélemény alakult ki, hogy a francia kormány által a megszállott területen megkövetelt szolgáltatásokat meg­tagadják és tovább folytatják a passzív ellen­állást. . A külügyminiszter ezután hivatalos okmányok alapján kimutatta, hogy a párisi német képvise­lőknek felhatalmazásuk volt arra, hogy a német jóvátételi tervezetet január hó 2 tői­g ig terjedő időben a Parisba érkező és a konferenciára összegyűlt tagok elé terjesszék. A német dele­gátusok tervezetének főbb kérdései a követke­zők voltak: 1. Mennyit teljesítettt Németország és mennyi lehet még az a teljesítendő összeg, amelyet méltányosan megadhat. 2. Mi módon valósí­tató meg a jóvátétel ter­vezet. 3. A külföldi kölcsön ügyében milyen intéz­kedések vál­ik szükségessé. A német kormány eszerint minden őt érdeklő kérdésben részletes választ adott és válaszában a fen­forgó nehézségekre is rámutatott. Poincaré tagadja, hog a németektől aján­latot kapott volna a tárgyaláséit felvételeire Párisból jelentik . A kamara pénzügyi bizott­sága ma foglalkozott a Ruhr-vidék megszállása ügyével. Poincaré miniszterelnök politikai és gazdasági tekintetben vázolta a helyzetet. — Németország azt állította — mondotta Poincaré, hogy megkísérelte a tárgyalások fel­vételét. A francia kormány azo­ban a németek részéről nem kapott javaslatokat, a félhivatalos javaslatokat pedig nem fogadja el. A Ruhr­­vidék és a többi megszállott terület kiürítése a fizetések arányában fog történni. Essen kiürí­tése csak akkor jön tekintetbe, ha a jóvátételi összegek rendesen kifizettetnek. A francia erőszakoskodások Bohum város francia polgári parancsnoka fel­hívta a kereskedőket, hogy üzleteidet, amelye­ket a franciák elleni tiltakozásuk jeléül négy hét óta lezárva tartanak, április hó elsejével nyissák ki, mert különben az üzlet tulajdonosai egy esztendeig terjedő fogházbüntetéssel jujtat­nak. A franciák egyúttal kijelentették azt is, hogy maguk fogják az üzletekben az árusításo­kat elvégezni. Bonar Law nyugodtan ítéli meg a francia fenyegetéseket Londonból jelentik. Nagy port vert fel a pá­risi­­Figaro­ vezércikke, amely mögött magát Poincarét sejtették s amelyben ez volt a vezér­­motívum, hogy ha Anglia lépten nyomon cser­ben hagyja a francia külpolitikát, Franciaország kénytelen lesz megbízhatóbb szövetségesek után nézni. A D­r­­ogstreeten a lapok tudósítóinak, akik a brit külügyi kormány felfogása felől érdek­lődtek, azt mondták, hogy Bonar Laws hidegen hagyja ez a fenyegetődzés, nem hiszik, hogy a Figaro vezércikke mögött Poincaré rejtőzködnék, ami ellenben a kérdés magvát illeti, Anglia örömmel látná, ha Franciaország más nemzetek­kel szövetségre lépne és így biztosítaná az euró­pai békét. Fentartják a szabadságport aelleai intézkedéseket A porosz kormány Sevarin belügyminiszternek a német szabadságpárt ellen tett intézkedéseit továbbra is fentartja, kimondva, hogy erre az intézkedésre szükség van. Lapunk mai száma 8 oldal

Next