Reggeli Hirlap, 1924. július (33. évfolyam, 148-174. szám)
1924-07-01 / 148. szám
XXXIII. évfolyam, 148 sz., Miskolc, 1924 júlis hó 1., kedd Az exlex osztálysorsjáték és a demokrácia írta: Pályi Ede dr. Ma már az idegen utazók azt hihetnék, hogy az exlex a magyar alkotmány integráns részt. Hogyne, mikor a költségvetés elfogadására még rendelkezésünkre állott egy nyolcórás ülésemet, megakadályozhatta volna az exlexnek júliu elsején való bekövetkezését, de a nemzetgyűlés szombaton elhatározta, hogy ezt nem tartja meg. A magyar nemzetgyűlésen egyetlen hang sem emelkedett fel ez ellen, ami az idegen usazó előtt az exLextet a magyar alkotmányosság természetszerű háziberendezésének tüntethette fel. Valamikor ez másként volt. 1897. év december végén már látható volt, hogy az ellenzéki obstrukciója Bánffyval szemben költségvetési exlexbe viszi az országot. Helyzetünk fölötti elmélkedés támadt, hogy mi lesz január elsején. Nem dől-e össze az égboltozat? Lyuk támad-e Magyarország helyén? Ilyenek voltak a problémák. Mindenkinek volt valamilyen problémája. Én például pénzt küldöttem a berlini Habig-kalapos cégnek és rendeltem nála egy kalapot abból a célból, hogyha az január elsején megérkezik és vámot kérnek tőlem, akkor tiltakoznifogok ez ellen, mert exlex idején nincs joga a kormánynak vámot szedni.. Nevetne Marx, ha olvasni tudná a mostani elbeszélésemet, hogy miből keletkezett az 1898. január elsején az első magyar exlex veszélye. — Sorsdöntőnek tartották akkor ennek a helyzetnek a beálltát, de a marxi skolasztikusok se tudnák belemagyarázni ebbe a politikai vetélkedések helyzetébe a történelmet. A helyzet históriája a következő volt: 1896-ban báró Bánffy Dezső választást csinált. Akkor horribilis számokról beszéltek, hogy mibe került a választás. Hatmillió forintot emlegettek. A választás után a többséghez jutott Bánffy első törvényjavaslatát az osztálysorsjátékról nyújtotta be. Én akkor a Pesti Napló munkatársa voltam. A Pesti Napló Holzspach Weisenbacher építőcég tulajdona volt. Ez a cég építette a budai királyi palotát. Akkor ez jó üzlet lehetett, mert a cég megvette a Pesti Naplót, hogy báró Bánffy Dezső politikáját támogassa benne. Az én időmben Naményi Ambrus volt a főszerkesztő, aki mint képviselő a pénzügyi bizottság tagja volt és referense az osztálysorsjáték törvényjavaslatnak. Neményi Ambrus kiadta az osztályrs játék prospektusát, ezt reklámcédulaként osztogatták később, de akkor, mint hír, szenzációs volt. Én számítást tettem és kiszámítottam, hogy a prospektus szerint a játék engedményesei legalább évi négymillió forintot, tehát 20 év alatt 80 millió forint nemzeti ajándékot kapnak. — Ezen számításaimat nevetve mutattam Szemere Attila országgyűlési képviselőnek, akivel személyes barátságban voltam, mondván, hogy megint milyen szép panamát csináltak. _ Szemere nem hitt számításaimnak, ezért kérdést intézett Neményihez, aki viszont elismerte számításaim helyességét. Ekkor Szemere Attila összehozott engemet Szemere Miklóssal. Egy napon urasági határ állott meg a lakásom előtt. Urasági inas szállott le belőle, feljött hozzám Károlyi Sándor gróf egy levelével, amelyben kért, hogy menjek el hozzá. Elmentem. Az öreg gróf ágyban fekvő beteg volt, mellette ült Károlyi István gróf. Megkértek, hogy mondjam el nekik számításaimat. Elmondottam, de úgy láttam, hogy nem nagyon érthették meg. Ezért megkértek, hogy egy másik nap ismét menjek el, amikor többen lesznek. Ekkor ott találtam többek között Horánszky Nándort és Ivánka Oszkárt is. Előadást tartottam nekik, majd Horánszky Nándor azt kérdezte, honnan vettem az adatokat. Erre felmutattam a Pesti Naplóban megjelent prospektust. Nagyon meg voltak ütközve, mert azt hitték, hogy titkos aktát lopott el valaki és azok alapján beszélek. Nem tudták elképzelni, hogy egy nyilvános számadásból ki lehessen olvasni egy 80 milliós panama adatait. Elhatározták ott, hogy Horánszky Nándor elmegy a kereskedelmi törvényszékhez az osztálysorsjegyek cégjegyzési adatait megvizsgálja és ha azok is igazolják számadásaimat, összehívják Károlyi Sándor gróf házába Dessewffy Aurél gróf vezetése mellett a főrendiház ellenzékét felállítanak a szobában egy nagy fekete táblát és úgy végzem el számadásaimat, hogy a megjelentek azt mind megérthessék. Én vártam a meghívást, de nem jött. Ehelyett hire keletkezett, hogy Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter lesz és az egész ellenzék kibékült Bánffyval. A hír nem volt igaz. Tényleg volt valami közvetítő tárgyalás Bánffy és az ellenzék között, de azután messzemenő háborúskodás fejlődött ki. Többek között azzal vádolták Bánffy hogy becsapta az ellenzéket és egy ízben nyíltan szemébe is mondották: Hazudik. Ebből azután párbaj is keletkezett Horánszky és Bánffy között. Ezenkívül nagy obstrukció volt, amely belement 1899 januárjába, de amelyet most már nem szereltek le, mint ahogy leszerelték az 1898-ikit. Az obstrukció folytán az ország exlexbe jutott és így Bánffy kénytelen volt lemondani. Bánffy maga helyett Fejérváry bárót ajánlotta, azonban a király mégis Széll Kálánt volt kénytelen kinevezni. A király is oly lehetetlennek tartotta az exlex állapotot, hogy lemondott kedvenc emberének, Fejérvárynak a kinevezéséről és vállalta a reáerőszakolt Szelmi raszterelnöikének. Íme az előbb elmondottam, hogy az exlex megindulásának oka Magyarországon az osztálysorsjáték üzlettel egyesült politikai vetélkedés volt. Akkor azt állították, hogy hatmillió korona értékű osztálysorsjáték engedélyt adtak, később azonban megtudhattuk, hogy" csak 1.200.000 forintot adtak választási költségekre. A mellett még meg kellett az engedélyesek közt választatni négyet országgyűlési képviselőnek és még többeket kinevezni udvari tanácsosnál. Ilyan kis ,okok hoznak létre nagy okozatokat a történelenmen. A magam csekélységére is hatással volt ez az eset. Elfordultam az ellenzéktől, mert úgy ítélten meg viselkedését, hogy nem a panama miatt fordult Bánffy ellen, hanem emeltyűnek aka’lta azt használni, hogy a kormányban résztvegyen. De akkor Bánffyhoz sem csatlakoztam és 1900 február első napjaiban megalapítottam a református irányú Magyar Szó napilapot. Azóta az exlex úgy hozzátartozik a magyar alkotmányos élethez, mint a reggelikávéhoz a zsemle. Pedig nagy következményei voltak ennek, ami azonban már inkább a történelmi elmélkedésre tartozik. Én a demokrácia lényegét így definiálnám: mindenkiért. Ez azonban csak ideális teória. A demokrácia igazi belső lényege: mindenkinek a felelőssége. Demokrácia csak ott lehetséges, ahol mindenki felelős. Azonban az egész nép együtt szuverén, ez tehát nem felelős. Mindenki más felelős, a király is, az államfő is, természetesen az államfő az alkotmányos berendezkedés szerint a miniszterelnök személyében. Az exlex azonban akadálya volt, hogy Magyarországon kifejlődhessék a demokrácia. Természetesen ez is csak teoretikus beállítás, mert a magyarországi választási rendszer mellett a képviselőket nem a nép választotta. A kormány felelőssége tehát a képviselőházzal szemben tehát csak üres frázissá lett. A képviselőházat a kormány akarata és a választási kassza teremtette. A Deutschland und Ungarn című könyvemben megírtam, hogy egy és ugyanazon a napon megkérdeztem Khuen-Héderváry Károly és Apponyi Albert grófokat, az ellenzék vezéreit, hogy mi az oka Magyarországon a korrupciónak. Khuen-Héderváry így válaszolt: Magyarországon szükség van a korrupcióra, hogy féken lehessen tartani a nemzetiségeket. ■* Apponyi viszont igy válaszolt: Magyarországon szükség van a korrupcióra, hogy féken lehessen tartani a magyarságot. — Én pedig azt mondom, hogy mindkettőt igaznak tartom. Annyi bizonyos, hogy a magyar alkotmányos életben ekép sok volt a látszat, de elvileg fenmaradt a felelősség elve, amelyből kifejlődhetett volna a demkrácia. Az exlex intézménye azonban megszüntette a felelősség rendszerét, tehát gyökerében támadta meg a demokrácia alapelvének kifejlődését. Fontos tárgyalások a Nemzeti Bank és a devizakérdés körül A franciák nem vesznek részt a külöldi kölcsön jegyzésében — A többi államok a kölcsönösszeget teljesen lejegyezték — Anglia körülbelül 8 millió fontot jegyez A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: A Magyar Nemzeti Bank Popovics Sándor elnöklete alatt hétfőig, délelőtt nagyon fontos tanácskozást tartott, részt vett a népszövetségi főbiztos megbízásából Liebmann is, a Nemzeti Bank devizatanácsadója. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le. Értesülésünk szerint azokat a fontos rendszabályokat tárgyalták, melyek a valuta- és devizaforgalom terén fognak életbe lépni a devizarendelet által biztosított jogoknál fogva. Letárgyalták a magángazdaságok szanálásával kapcsolatos azokat az égető problémákat, amelyeket a Nemzeti Bank a legközelebbi tanácsülésére fog előterjeszteni. A tanácsülés végeztével Popovics Sándor munkatársunknak a következőket mondotta: — Tárgyaltuk a Magyar Nemzeti Bank üzletvezetésében folyamatban levő kérdések anyagát és a devizaügyrendet, amelyre vonatkozólag néhány nap múlva ismét tárgyalások lesznek, ugyannyira, hogy az előkészület munkájának befejezése a jövő hét végére várható. A külföldi kölcsönnel kapcsolatban a pénzügyminisztériumhoz az a jelentés érkezett, hogy a franciák nem vesznek részt a kölcsön jegyzésében. Ennek oka az, hogy a francia kormány még a francia megyék kölcsönszükségletét sem tudja kielégíteni jelenlegi pénzügyi nehézségei mellett. Iletékes helyen arról értesítenek bennünket, hogy Franciaország magatartása nem befolyásolja a kölcsön jegyzésének eredményét. A kölcsön összegét egyébként már teljesen jegyezték. Amerikában is sikerrel jártak a jegyzések, amennyiben Newyorkban biztosítva van 2.25 millió angol fontnyi jegyzés. Most már körülbelül véglegesen kialakultak az összegek, melyeket az egyes államok jegyeznek. Olaszország 1.5, Svájc 1.25, Hollandia 0.5, Amerika 2.25 millió angol fontot jegyez. A kölcsön többi részét pedig az angol pénzpiac jegyezte le. Az Evening News tudósítója azt írja, hogy a magyar kölcsönnek Londonban jegyzésre kerülő részét, amely csaknem 8 millió font sterlinget tesz ki, valószínűleg a legközelebbi órákban kibocsájtják 7 és fél százalékos kötvényekben 88-as árfolyamon. A kölcsön lejárata 20 év, a magyar kormány azonban fentartja magának azt a jogot, hogy tíz év múlva a kölcsönt kifizethesse. Pénteken elnapolják a nemzetgyűlést Bonyodalmak a fővárosi javaslat körül • A kormány a javaslatot le akarja vetetni a napirendről Kétséges, hogy ősszel is tárgyalásra kerülhet A nemzetgyűlés hétfőn nem tartott ülést, de azért szokatlanul élénk mozgolódás volt tapasztalható a politikában. Az a körülmény, hogy a fajvédők az indemnitás vitájában csendes obstrukcióval húzzák az időt, amelyhez kétségtelenül jóhiszeműen, de taktikailag hibásan csatlakoztak Ruperték és a szocialisták, a politikában bizonyos kavarodást idézett elő. A fajvédők ugyan Wolffék érdekében és javára akarják késleltetni a fővárosi javaslatok letárgyalását, de kétségtelen, hogy ezzel akaratlanul is a kormánynak tettek szolgálatot, mert Bethlen csupán a liberális ellenzék nyomására határozta el magát, hogy a fővárosi javaslatokat letárgyaltatja. Az indemnitási vita elhúzódása azonban kézenfekvő alkalmat ad a Bethlen-kormánynak arra, hogy a parlamenti szünetre való hivatkozással a fővárosi javaslat tárgyalását végképen levegye a napirendről. Informátorunk rámutatott arra, hogy az indemnitási vita elhúzódása miatt megtörténhetik, hogy a fővárosi törvényjavaslat még az őszi ülésszakban sem kerülhet tárgyalásra, meg őszre előreláthatóan olyan fontos és sürgős alkotmányjogi javaslatokat kell a Háznak letárgyalnia, amelyek a fővárosi és törvényhatósági választásokat, melyek ma elsőrangú érdekünk, másodrangúakká degradálja. Informátorunk rámutatott arra is, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak mostani elodázása az országos politikára is nagy hatással van, mert ennek egyenes következménye, hogy a vidéki törvényhatóságokban sem kerülhet sor a rendszeres választásokra, ami a Bethlen-kormány helyzetét erősíti meg, hiszen tudvalevő, hogy a mai kormányzati rendszer éppen arra törekedett, hogy a maga kreatúráival biztosítsa életfenmaradását a nyilvánosság előtt. Ma már nyíltan beszéltek a kormánypárti körökben, hogy a nemzetgyűlés együttmaradásának utolsó terminusa július 8-ika lehet, ami viszont azt jelenti a valóságban, hogy előreláthatóan már e héten — pénteken —, július 4-ikén elnapolják a Házat azért is, mert július 5-én és 7-ikén, szombaton és hétfőin a nemzetgyűlés úgy sem tartana ülést, az egyetlen keddi ülésre pedig nem kapnának tanácskozóképes számban a képviselőiket. Lapunk mai száma 12 oldal. Ára 3000 korona.