Reggeli Hirlap, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1927 I 1 Miskolc parlamentje A törvényhatóság mai összetétele — Az 1927. évi városi költségvetés — A jövő évi deficit és annak fedezete — Az 50 százalékos pótadó — A beruházási program A polgármester iránti bizalom kérdése Irta: Kovács József dr., törv. biz. tag A varmai törvényhatóság december közgyűlése tárgyalta az 1927. évi költségvetést és előirányzatot. Ez a törvényhatósági közgyűlés hű képét adja a város parlamentjének. Alig harminc ember gyűlt össze, hogy határozzon afölött, mennyi legyen a közel 39 milliárdban előirányzott kiadása a városnak? Helyes-e a bevételekre előirányzott 36 milliárdnyi összeg és akülönbözetként mutatkozó 222.671 pengőt, vagyis 2,785.000.000 koronát hogyan és miként fedezze a város. Huszonnyolc törvényhatósági bizottsági tag dönti el tehát a kérdést, hogy a közel hetvenezer lakosságú Miskolc város háztartása hogyan épüljön fel, minő bevételekre számíthat, minő kiadásokat kell teljesítenie és mennyi a differencia, honnan és miként fedezze azt. A város törvényhatóságának nyolcvankét választott és nyolcvankét virilis tagja van, amelyből ma már csak száznégy bizottsági tag gyakorolhatja a jogát. A többiek részint elhaltak, részint végleg elköltöztek. De még száznégy bizottsági tag közül sem számíthatunk igen sok tagnak a megjelenésére, mert a virilisek közül már igen sokan elveszítették ebbeli jogaikat, a választottak közül pedig sokan belátván azt, hogy mandátumuk régen lejárt, nem is óhajtanak ezen jogukkal élni. , , Ez a csonka városi parlament kétség kivül már nem életképes. Nem lehet életképes. Nem lehet ugyanis kívánni, hogy a városi tanácsnak szavazati joggól bíró huszonkilenc tagja döntsön olyan kérdésekben, ahol ők a kezdeményezők, vagy ahol őróluk van szó. Ez etitikai szempontból a városi tanácsra nézve összeférhetetlenséget is jelent és sok esetben tapasztaltuk már, hogy Aliscole város polgármestere sem kívánja, hogy a városi tanács szavazataival döntsön el a városra nézve vitális kérdéseket. A legnagyobb sajnálatomra, nem vagyok képes akceptálni a polgármester úrnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Az új törvényhatósági törvény, ha ezt az új országgyűlés megszavazza és az új felsőház elfogadja, aligha lesz készen 1927-ben, de nem hihető, hogy 1927-ben a választások meg fognak ejtérni. A helyzet tehát ismét az lesz, hogy ez a csonka városi parlament fog ismét dönteni a második háromszázezer dollárt kitevő kölcsön sorsa fölött és a beruházások nagy problémáját is erre a városi törvényhatóságra kell majd bízni. Elodázhatatlan a törvényhatósági bizottság kiegészítése Többen vagyunk, akik felelősségünk tudatában kérjük és kívánjuk a városi törvényhatóság kiegészítését. A virilisek kiegészítésére nézve egyenesen törvény intézkedik, amelyet más törvényhatóságok meg is valósítottak. A választásokra nézve pedig egyszerűen kérni kell a belügyminiszter úrnak intézkedését, ő majd meghatározza, hogy melyik választói névjegyzék szerint történjék meg a választás. Ha ily irányú, komoly és elhatározott szándékkal lép a Városi tanács a közgyűlés elé, erős a hitem, hogy a közgyűlés egyhangúlag teszi magáévá a tanács álláspontját és kérni fogja a belügyminisztériumtól az új választások elrendelését, legalább is azon tagsági helyekre, amelyek elhalálozás vagy végleges elköltözés folytán megüresedtek. A törvényhatóság mai összetételében érzi azt a súlyos válságot, amelybe akaratán kívül jutott. Érzi, hogy mandátuma már régen lejárt és erkölcsi szempontból már nincs teljes felhatalmazása azok helyett is határozni, akik elveszítették törvényhatósági tagsági jogosultságukat. Érzi ezt különösen akkor, amidőn Miskolc városa úgyszólván évtizedekre szóló beruházási programot készített, amidőn a jövendő generációkat egy évenként megújuló, nagy tőke- és kamattörlesztéssel terheli meg, amidőn a beruházási kiadások az évi költségvetés kiadásainak 28 százalékát teszi ki. Milliárdokkal terheljük meg évtizedekre a jövő nemzedéket, kell, hogy a város közönségének egész képviselete döntsön ezekről az anyagi áldozatokról, amelyeket a város hoz. Elodázhatatlan tehát a törvényhatósági közgyűlés kiegészítése és ennek elmulasztásáért a felelősséget többé a városi tanács nem viselheti. A közjogi és szakbizottságok Hasonlóképen intenzív működésre hozandók a városi bizottságok is, amelyek egy két fontosabb bizottságtól eltekintve, ritkán hivatnak össze. Holott a kérdések előkészítése, alapos megvitatása és minden részletre kiterjedő feldolgozása éppen ezen bizottságok működéséhez van kötve. Ezeket a bizottságokat más, ugyanabból a száz emberből állítják össze. Ha végigtekintünk ezen bizottságok összeállításán, úgy tapasztaljuk, hogy a törvényhatóságok egynéhány tagja csaknem valamennyi bizottságban helyet foglal,ha pedig a hiányzó,hatvan tagsági hely betöttetnék, úgy ez az anomália megszűnnék, mert ezek sorában minden bizottsághoz megfelelő szakembert lehetne találni. A bizottságok újjáalakítása és megválasztása ott, ahol a törvény szavazást nem ír elő, rendszerint a tanács, illetőleg a polgármester javaslata alapján történik. A csonka törvényhatóság közgyűlésén megjelent bizottsági tagok az ajánlások ellen fel sem mernek szólalni s igy azután a bizottságok összeállítása se kelt mindig közmegnyugvást. Ezelőtt a törvényhatóság tagjainak értekezlete jelölte ki ezeket a bizottsági tagokat. Ez az utus már régen megszűnt s az a néhány ember apatikusan látja. A városi budget alapja a városi admminisztrációnak, mérföldjelzője a város fejlődésének, haladásának, de egyszersmind érzékeny hőmérője a város lakosai teherbíró képességének. Ha ekét szempont nincsen összhangba hozva, akkor a budget lehet a legreálisabb a világon, mégsem nyugszik szilárd alapokon. Az állami háztartás szanálása óta a város szintén kölcsönökkel hozza egyensúlyt és azt a háztartását, amelyet a háború és forradalmak alatt teljesen leromlott kövezés, továbbá az utak javítása,közvilágítás és egyéb intézmények létesítése a város vezetésére immár kötelezőkig előír. A külföldi kölcsönöket az állam ellenőrzi és garantálja. A mostani kölcsönállományunk 50 milliárdot tesz ki s ennek ez időszerint csak részben beállított annuitásával az 1927. évi költségelőirányzatunk durva számokban kifejezve, 39 milliárdot és ezzel szemben előirányzott bevételünk 36 milliárdot tesznek ki. A város háztartási deficitje tehát 2.784.388.500 korona. A költségvetésben előirányzott kiadások bizonyára a valószínűség gondos számtételein nyugszik. Az eltérések, a múlt évi költségvetéshez viszonyítva indokoltnak látszanak. A költségvetés évi kiadásainak fedezésére kb. 65 vagy 70 százalékban az adók szolgálnak. Viszont az is tény, hogy a kiadásoknak 28 százalékát a beruházások teszik, amelyeket a város expanzív fejlődése, a polgárság jogos igénye immár megkövetel. Vigalmi adó, fogyasztási adó, forgalmi adó, általános kereseti adó, pótadó képezik a fedezet fő alapját városi költségvetésünknek. Kétségtelen, hogy a város új jövedelmi forrásokat nehezen tud találni. De azért aggályosnak kell találnunk azt aköltségvetést, amely 70 százalékban csupán adókon épült fel és ezért a városi tanácsnak kötelessége új bevételi források után kutatni és a régieknek — az adókon kívül, — intenzív kihasználását lehetővé tenni. Az 1927. évi költségvetés hiánya 222.671 pengő, azaz 2.7814388.500 korona. Ennek tudnánk kell ugyanis, hogy az 50 százalékos pótadó összegszerűen nem egy állandó tétel, s akik azt hiszik, hogy a múlt évi pótadó megmaradt és a város összlakosságát ugyanezen összeggel terheli meg aköltségvetés pótadó címén, mint a múlt évben, azok nagyon csalódnak. Áráig ugyanis a múlt évben az adóalap, amely után az 50 százalékos pótadó számíttatik, 5.117.636.000 korona volt, addig a jövő évre felvett adóalap 8.312.500.000 korona. Ennélfogva pótadó címén a város legalább is 10 százalékkal többet fizet, ■mint a mai esztendőben, mert az adóalap is 10 százalékkal emelkedett. Ha tehát azt vesszük, hogy a pótadónál az 50 százalék ugyanazt az összeget fejezi kii, mint tavaly, akkor alaposan tévedünk, mert a város polgársága elsősorban magasabb adóalap után fizeti az állami adóját és ugyanezen magas adóalap után fizeti községi pótadóját, tehát kétszeresen fizeti hogyan történik a bizottsági tagsági helyek betöltése. Ez is a törvényhatósági közgyűlés tagjainak mulasztása, amely szerv a maga kötelességeit egyszerűen a városi tanácsra és a polgármesterre hárítja. Ha intenzív közgyűlési életet akarunk, akkor meg kell teremteni a bizottságok állandó és beható munkásságát, mert enélkül az ügyek egyrészt nincsenek kellőleg előkészítve, másrészt állandóan halljuk azokat a panaszokat, hogy első hallásra nagyon nehéz egy-egy előterjesztéssel, javaslattal behatóan és alaposan foglalkozni. A polgármester, ugyan az utóbbi időben — nagyon helyesen — a nagyobb kérdéseket értekezlet elé viszi. Szerény nézetem szerint azonban ez nem pótolja a szakbizottságok működését és miután ezeken az értekezleteiken ugyanazon tagok vesznek részt, mint a közgyűléseken, úgyszólván a közgyűlést látjuk megnyilatkozni egyegy fontosabb kérdésben. Mégis feltűnő az, hogy a város aránylag nagyon kevéssel adózik kulturális és jótékony célokra- Eltekintve attól, hogy a város a kultúrát intézményesen szolgálja iskolák létesítése és fenntartása által, a színház átépítése és fentartása is lényeges áldozatot követel a várostól, ugyancsak intézményesen szolgálja a jótékonyság ügyét és más tételekben találjuk meg a város gondoskodó kezét, mint éppen a jótékonyság rovata alatt. Nagy és jelentékeny kiadásába kerül a városnak maga az adminisztráció. A személyzeti és dologi kiadások. De nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen nagy városnak gazdasági és egyéb ipari üzemeinek vezetése, ingatlanai kezelése, ellenőrzése nagy feladatot ró a városra, amelyet csak megfelelő személyzettel tud ellátni. A jó, gyors és igazságos adminisztráció egyik fő biztosítéka annak, hogy a város polgársága teljes megnyugvással látja és várja összes ügyeinek elintézését. A kiadási előirányzat realitásához tehát kétség alig fér, mert a szükséglet fenforog. Mégis hangoztatnunk kell az egész vonalon a takarékosságot és szükségleteinket feltétlenül arányba kell hozni a város lakosainak teherbíró képességével, fedezésére a költségvetés 50 százalékos pótadót állít be. Azonban ez az összeg nem teszi ki az 50 százalékos pótadót, a város mégis igénybe veszi az 50 százalékos pótadót, mert sob. 60.000 pengőt vissza kell téríteni a sporttelepekre felhasznált és jóvá nem hagyott kölcsön címén és egy jelentékeny összeget fordít a városi tisztviselők megérdemelt segélyezésére. Az 50 százalékos pótadónak csaknem negyedrészét, a költségvetés tehát nem fordítja a deficit fedezésére, mert arra szükség nem volna, Így azonban elmegy az egész 50 százalékospótadó, sőt még egy kisebb része elő is irányoztatik a különféle kiadások tételeinél, mert arra már fedezet nem jutott a pótadóból. A költségvetés deficitje tehát még 40 százalékot sem tesz ki. Azonban a költségvetés kénytelen az egész 50 százalékot igénybe venni, ami nem csekély megterhelését jelent ezeket a terheket . Éppen ezért nem egészen méltánytalan az a kérelem, hogy ilyen esetben igenis helye lehet, sőt helye van a pótadó százalékkulcsa leszállításának, mert ismételjük, ez a pótadó 40 százalékkal magasabb megterhelést jelent az 1927-ik évre, mint a múlt esztendőben. Éppen ezért nem tudjuk egészen megérteni a városi tanács és a polgármester úr álláspontját, amely ragaszkodik elvi szempontokból az 50 százalékos pótadóhoz, mert a felemelt adóalapon ez méltánytalan és rendkívüli teherrel sújtja a város polgáriságát. Más bevételi források Önkéntelenül felmerül tehát a kérdés, hogy a városnak új bevételi forrásokról kell gondoskodnia és a meglevőket fokozni. Új bevételi forrás gyanánt mutatkozik elsősorban a városi haszonrészesedés a Villamossági r t.-nál A városi költségvetés federet és az évi defícit A pátadó kulcsát fel kell szállítani 5 033 VELOUR KALAPOK nagy választékban BERKOVICSNÁL REGGELI HÍRLAP 5 . A városi közgyűlésen, a költségvetés tárgyalásánál kimutattuk, hogy béke idején a városi haszonrészesedésnek felét fordították közvilágítási célokra, míg most a 430 millió korona haszonrészesedés csaknem kétszeresét fordítja a város közvilágítási célokra. Ha áll is az a tétel, hogy a város fejlődésénél és a polgárság igényénél fogva és a közbiztonság követelményeinek megfelelően a közvilágítás ma már össze sem hasonlítható a békebeli közvilágítással. De ezerszeresen áll az is, hogy a Villamossági rt. jövedelme messze túlhaladja békebeli jövedelmét, — egész vagyonát ez a vállalat aranykoronákban mentette át és oly mérvben terjeszkedett ki, hogy — mint mérlege mutatja, — egyike a legtőkeerősebb és leghatalmasabb vállalatoknak. Az immár esedékes revíziónál!s tárgyalásoknál tehát dűlőre kell vinni ezt a kérdést és a város jelenlegi haszonrészesedését legalább is négy—ötszörösére kell emelni, hogy az arányban álljon a monopólium nagy értékével, a vállalat jövedelmével, amelyet nagyrészben a város nyújt a villamossági rt.-nak. A békebeli költségvetés Hasonlóképen fokozni kell a vér ősi gazdaság, tehát az ingatlanok jövedelmét, az ipari üzemek bevételét, amelyeket egységes és áttekinthető ellenőrzés alá kell helyezni. A jövő évi költségvetés tárgyalásánál ■aktuális visszatekinteni a háború előtti budgetre. Az akkori 8 és félmillió aranykorona tartozással szemben szeretnék rámutatni, hogy a mai összes tartozása a városnak csak 50 milliárd korona. Ha pontos ez a szám és ebben az összes függő kölcsönök és egyéb tételek bennfoglaltatnak, tetszetős ez az összehasonlítás. Ámde ezek az egybevetések mindig is látszólagos igazságot produkálnak. A beruházások és üzemek s általában a városi adminisztráció — évről-évre drágább. Az adóalap pedig — a békebeli stabil adóalaphoz viszonyítva, — hosszú emelkedést mutat. Ez évben több, mint 40 százalékkal magasabb az adóalap. Úgy, hogzy a városi polgárság megterhelése sokkal nagyobb, mint a béke éveiben. De ami a legszembeötlőbb és ami teljesen lerontja az összehasonlításból eredt kedvező mérleget, az, hogy a békebeli 845 millió aranykoronának — ammely több, mint 120 milliárd koronának felel meg, — évi kamata annyi, mint a mai 50 milliárd koronának. Vagyis évi kamatban annyit fizetünk a mai 50 milliárd után, mintha békebeli kölcsönnek megfelelő 120 miliárd tartozása volna a városnak. Márpedig ez a legfontosabb. Az évi kamatok befolyásolják súlyosan a költségvetést. Ezért kell tartózkodnunk a drága kölcsöntől, még akkor is, ha azok hasznos vagy közérdekű városi célt is szolgálnak. Üzemi és beruházási bizottság Az évi költségvetés megalapozása szempontjából m még az egyes szakbizottságokban, valamint a közgyűlésen felmerült a gondolat, hogy az összes városi üzemeket, valamint a külföldi kölcsön felhasználását, a beruházások mikénti értékesítését egy állandó üzemi bizottság ellenőrzése alá kell helyezni. A polgármester úr és a városi tanács idejét és tevékenységi körét a napi adminisztráció és a felmerülő ezer meg ezer közigazgatási, közjogi, társadalmi és egyéb kérdések annyira lekötik, hogy nem is kívánhatjuk, miszerint ezeket az üzemeket és beruházási programot az egész vonalon figyeljük, annak minden részletére kiterjedő funkcióját ellenőrizzék. Itt föltétlenül azt a megoldást kell választani, hogy felelősség kérdésében is osztozzék a törvényhatóság és a városi tanács egyenlően. . . A bizalom költségvetés a városi háztartásban nem bizalmi kérdés. A városi adminisztrációnak teljesíteniee kell kötelességét, mint a város egy élő szerv és bizalmi okokból nem is lehet megtagadni azokat, a szükségleteket, amelyek a város fentartásához és fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Általában a különös módon meghonosított bizalmi kérdésnek felvetése minden különösebb indokolás nélkül, teljesen felesleges. *_ A törvényhatóság és a város polgársága állandó figyelemmel kíséri a tisztviselői kar önfeláldozó munkásságát. Lehetséges, sőt így is van, hogy a tisztviselői állások nincsenek méltányolva és akad sok olyan tisztviselő a nagy városi adminisztrációban, akik a rábízott fontos és komoly feladatokkal arányban nem álló csekély fizetést élvez, de általános az a meggyőződés, hogy az egész tisztviselői kar hivatása magaslatán áll. Felelőssége tudatában nap-nap mellett fokozott gonddal, körültekintéssel és szorgalommal végzi munkáját és a rárótt kötelességeket. A bizalomnak azonban állandóan hangoztatása és minduntalan fel-felvetése nem helyes azért, mert ezzel a bi- Strasscsajtok, gyöngyök, bálrózsák, futterok, arany csipkék dús választékban GEDEON Telefon 9-46. Iparművészeti ajándéktárgyak nagy választékban Gerhardtalpől elegánsak, tartósak és kényelmesek SalgorMB mkU árak