Reggeli Hirlap, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1927 I 1 * 1 Nagyvendéglő — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Fehér Margit — Pirított már burgonyával Szabó tanár úr, abenens! — harsogta már a konyhaajtóból a zsirgőzbe Lajos, az ételhordó. — Ezt fiam, csak ezt kínálja, hadd fogyjon, — helyeselt a kis, sovány, öreg szakácsnő és két kézzel, boszorkányos gyorsasággal dolgozott: felrántotta a sütőajtót, megrázta és visszalökte a pecsenyéstepsit, villával igazgatta a tűzhelyen sülő marhaszeleteket, burgonyát tört, — nyers húst vágott, peris ült-fel dúlt s mindezt a gyakorlottság egyenletes tempójában. — Ezt, Lajos fiam, nem hoznak már jeget, a többi hús csak eláll még, de ez a máj! — a szentjét neki! — akkora darab van még itt, mint jómagam . . . Matik is ebből esztek, Giza . . . — Még a fiatalúr is ebből ad a kutyáknak, — nevetett közbe gúnyosan a szakácsnő lánya, fiatal fejkendős nőszemély, aki anyját várta itt esténkint, hogy ha tizenegy tájban elült a munka, együtt mehessenek haza. A tűzhely fal felőli oldalánál ült, melegedett és lustán elégtétellel nézte a sürgés-forgást, Lajos s a főpincér rohantak be s ki a nyitott ajtón át az étterembe, tempósan balansziroztatva kinyújtott karjaikon a teli tányérokat. A tányérral, vágódesz■káva.1 megrakott asztalon petrezselyemzöldjét aprított egy csitri cselédleány, — egy másik mozsárban tört valamit, a szarkácsné nagy lendülettel s szörnyű zajjal csapkodni kezdte a hússzeleteket Zsófi uborkásüveget cipelt elő a szomszéd éléskamrából, Mari néni a mosogató melegvizet lap alatt öblítette elfordulva a tányérokat s az asztal legvégén, a sötét ablak alatt, fáradt féllábbal az asztal keresztfáján nyugtatva, Giza hámozta-hámozta egyre meg-megbicsakló sietéssel a krumplikongott a húsverő, csörrentek a tányérok, sistergett a zsír, a villanylámpa zsírköddel birkózva pislogott a sürgés-forgás felett . . . Az asszony, Dombiné, e mozgalmas konyha zugában furcsa kis emelvényes páholyban ült hosszúkás füzetbe jegyzett, majd füle mellé szúrva a ceruzát, összeráncolt szemmel figyelt a munkára. S hogy egyre nőtt a dolog, — szombat este vett, — maga is felkelt, otthagyta a páholyt , nagyobb munkához küldve a szakácsnál odaállt borssal behinteni a szétvert hússzeleteket. Időnkint át-áthajolt a páholy asztalán s jegyezte, amit a pincérek éneklő harsogással kiáltottak felé: — Egy tea rummal, citrommal a tizenhétnek, — ezt a szobapincér mondta. S Lajos újabb rendelést adott le: — Borovszky igazgató úr, abonens, palacsinta, de dióval! — Még mi a csudát! — a szakácsné mérgesen dobálta a tűzre a fahasábokat, megvilágított öreg arcáról folyt az izzadság, — lekvárral nem is jó?! Most álljunk oda diót pucolni?! Ki a fene? Tán én?! Még evvel bajlódjunk! — s lecsapta a kezében maradt hasábot. — Hazamehetsz Erzsi! — kiáltott a leányára. — engem ma be nem vársz. Éjfélig itt izzadok. — Azt a szűzmária mindenségiekét — már megint útban vannak! de úgy leforrázom egyszer a kócos dögeit a fiatal úr majd kopózhatja, mint a csirkét! Három-négy lusta kölyökkutya nyújtózott a sütő alatti bolthajtás árnyékában, furcsán keveredett, kedves kis korcsok s egyikük a tűzhelyajtó elé merészkedve, lehasalt a kiszóródott hamuba s ott melegedett. Persze, hogy útban voltak, minduntalan beléjük botlott az ember. — No, no, csak csendesebben, nyanya, csak csendesebben! ne tüzeljünk úgy, nincsen még tél! Kit fog maga leforrázni? Kit? Ezeket a drága, kedves stramm kis állatkákat, ezeket a cukros szép kis gyapjaskákat? Ezeket a kincsecsikéket?. . . Fukszi, Furkszika, no ide gyere, no ide, ide, no jól van, jól van, no, mind itt vagytok, no jól van, jól van . . . A fiatalúr, Dombi Zoltán sietett be a szakácsné pattogására s megállva a legforgalmasabb út kellő közepén, széles, jókedvű szeretettel ugratta magára minden felől a tolakodó kis állatokat . . . Kerek arca, amely kicsattanóan piros, fényes és gömbölyű volt mint egy Jonatán-alma, tündökölt mig pajzánul bosszantgatta a kutyákat tányérról felkapott, magasra tartott húsmaradékkal Tömött, fekete szemöldökjei felhúzódtak, vastag, vörös ajkai felnyíltak, kacagott, testes alakja megrándult amint ágaskodva, zökkenve emelte egyre magasabbra a karját . . . — Ne, itt van, ne neked is, meg neked jól. . .Majd adok én a vén szipirtyónnak leforrázni . . . majd őt forrázzák le, a vén morgost majd ől csak békén ne hagyjon benneteket!. . . Na, mi lesz?! Ma csak van borjú is, meg sertés is bőven, — otthagyta a kutyákat s nagy tréfásan nyakon ölelte a még mindig dohogó vénasszonyt. — Behívtam tegnap Friedmannl kapott egy snapszot. — Friedmann úr, ha nem vág borjús marhát sem veszek magától, ott a Soolmann, majd vág az, minden nap nyakamra küldi az inasát, vásároljak nála. Ma már itt a sok borjú, bőghetünk tőle . . . Egy szó, meg egy stamperli Cordial Modeo ... A határrendőrkapitánynak is azt adtam, amikor megkértem, hogy állítsa ki Vignének a határátlépésit . . . Egyet nézek ezekre az urakra . . . Beülnek legújabban délelőtt sörözni . . . Azzal az új fogalmazóval jól összekomáztam ma . . . Zsófi, kell magának egy határátlépést? Hogy minek?. . . hsz. . . Átmenni Csehszlovákiába, ott úgy eladhatja a nikkelhatásait . . . csak röhögjön, tudom, hogy van magának, megmutassam, hogy hol tartja?. . . nahát ... A déli turósgom bőéből maradt, nyanya, melegítsen vagy ötöt nekem . . . egy kis olvasztott vajjal öntse le még . . . Lajos ... a kisterembe hozzon egy sertésbordát ... te, adjál csak egy melegített tányért!. . . tegnap is hidegen tette elém az ételt . . . Ennyi a diónk, mama?. . . hát mi lesz?. . . Gorgossal megint nem beszéltél a dió miatt . . . eladja, oszt szaladhatsz utána . . . Te, ez szép, fehér, papinhéjjú dió, Uget kéne beszerezni . . . S idelemarkolt a tányérba, amelybe anyja rakta nagyetetve a letisztított diógerezdeket Ágált ugrált utba át, hangoskodott széles gavalléros kalapját a melyet soha le nem vett a fejéről, hol hátralökte a tarkójára, hol előre a homlokába . . . Olyan lett a konyha, ha be-be jött, mint egy színház, s ő a színpad hőse. Mindenki abba neon hagyva a munkát ráfigyelt rajta mulatott, víg semmibevevéssel aminthogy volt is egész lényén, felfújt pirosságán, kis feketekéebajuszán valami bohócos. — A cseh vonat — hagyott abba mindent hirtelen. — Hű, hogy esik, m . . mint az ürgék . . . S kirohant A kőpadlós folyosón, amelyen át az étterembe jártak s amely hosszában a szálloda előteréhez is vezetett, utasok csoszogtak be ázott podgyásszal, csurgó esernyővel. Egy percre mindenki őket nézte, Lajos is megállt az ajtóban egy friss fogással, mig elmentek az útból S a szobapincér beszólt a konyhaajtón: — Nagysága, kérem! 12 Dombiné ment. A szálloda gondját is ő vitte, a konyháét a beszerzését is, a sertések is az ő gondosságából kaptak enni adótárgyalásra is ő járt a nagyterem bérét is tőle alkudták ki kisvárosi bálrendezők. Zoltán csak harsogott kommáncírozott, ropogó cipőjével egész nap az éttermet a konyhát a szálloda lépcső házát rótta, ivott a vendégeikkel, viccelt személyzettel és kidülledt mellel szentei hitte, hogy ő vezeti az üzemet Most indult csak meg igazán a munka Dombiné hol itt volt, hol ott hol a sülte adagolta, hol rumot mért ki hol a kannába futott hol a portáspáholyba s csup éber figyelés volt köziben. A konyhaass talpa tette át a hosszú füzetet s ott irt fel munka közben, amit kivittek. — Behívni valamelyiket — ötlött eszébe, s Zoltán már vacsoráit s társasága verődött össze s a másik most jött be az ajtó karcsún, felöltőben, kalappal selyes nyakbavetővel, parfümösen felkészülve. — Kezét csókolom. — Nem vacsorálsz? — Bosának meghívtak mára . . . Körle mama, füttess be a szobámba, éjfélre hajövök. Már, majd megfagyok odaföl . . . Kisztihind . . . Sanyi, a kisebbik fiú, csendies volt, elgáns s határtalanul közömbös a férfidvatot kivéve, mindennel szemben. Küli lakott a szálló egyik legszebb szobájába hajnalban járt haza, délben ébredt s ágyhoz hozatta ebédjét. Délután dolgozó egy-egy félórát a forgalmi adó könyve megirt egy-két szállodai számlát, öltő ködött kiment a korzóra. Zoltán gúnyt irigy megvetéssel gróf urnak titulál! hangosan szidta a háta mögött de ezeiben valami kis respektust érzett a szomorú-közömbös szép arca, csend, unott modora előtt. Hangos szó nem esz köztük soha, Sanyit alig látták, a két f felmérhetetlen távolságiban élt egymitól. Az asszony elnyomott egy sóhajtást lehajtotta a fejét. Furcsán bágyadt vita, dereka fájt nem tudott oly igaz etéssel tevékenységével, mintegy sütve többit, dolgozni. Öregszik, ötven év gondolta csüggedten s a sok robotos népi múlt el nyomtalanul. Hogy birta előtt!. . . negyednapra felkelt a gyermeágyból s már betámolygott, rendelkez a felhőasztaltól s dolgozott volna, egy-egy jólelkű szakácsnő s Mariné derék öreg csont vissza nem ültetik székbe . . . Ezt érzi most s a sok sö mmben viselt lelki kint gyermekhalált, felé elsírt keserűséget . . . Szülei is vendéglősök voltak, egy új város nagy pályaudvarán nőtt fel, aők bérelték a vasúti éttermet. Apja halt, ő volt sok testvére között a legssebb , észre sem vette a gyerekek n REGGELI HÍRLAP Jb-t i á t ------------------------------•bsssetsse: 7 A REGGELI HÍRLAP PÁRISI DIVAT LEVELEI A fregoli ruha a legújabb divat Az estélyi ruha mindig súlyosabb gondot okoz a hölgyeknek s mindig komoly feladatok elé állítja őket elsősorban anyagi szempontból, mert hiszen egy-egy estélyi ruhának a megszerzése tekintélyes összegbe kerül. Meggondolást igényel a hölgyek szempontjából az a körülmény is, hogyha van is jószabású estélyig ruhájuik, szükségük van azonkívül még egy délutáni ruhára is, minthogy egyik a másikat alig pótolhatja. A nehéz gazdasági viszonyok okozta pénzszűkére voltak figyelemmel a különböző divatházak és új kreációikban a mindennapi élet ezen viszonyaihoz alkalmazkodtak. Hosszas és több rendbeli kísérlet után, amelyek részben sikerültek, részben pedig eredménytelenek maradtak, végre úgy látszik, megtalálták a bölcsek kövét, az olyan szabást, amelyet éppúgy lehet délután, mint este viselni. Ezek a ruhák a legújabb fregolis ruhák, amelyeket kabátkával délutánra, vagy látogatási célokra, kabát nélkül pedig estélyi célokra lehet használni. A kar nélküli ruhákat inkább nagyobb, fényesebb előadásokra és táncestékre szokták fölvenni, míg a ruhára ölthető könnyű kabátka kisebb és egyszerűbb alkalmakra is megfelelővé teszi a ruhát. A két szabás előnyös már csak azért is, mert nemcsak a téli napokra lehet őket viselni, hanem a jövő tavaszi és nyári szezonban is meg van a viselési lehetőségük. A kabátkának természetesen mindig van ujja, hogy az ujj nélküli ruháit kiegészítse. Részben kinő, vagy maroké krepből, tehát valamivel nehezebb anyagiból, részben pedig átlátszó selyemből, zsorzsettből, vagy gázból vannak készítve az új ruhák. Az áttetsző ruháknak meg van az az előnyük, hogy a csipke, amellyel az alapruhát díszítették, áttetszik és roppant szép effektust mutat, míg a kilin és marokó krep kabátka teljesen töd és a kabátka alatt levő estélyi ruhát teljes egészében eltakarja. Képünkön az első fregoli szabású modell nagyon csinos zsörzset estélyi ruhát mutat, amelynek a felsőrésze blúzszerű. A nyak körül gazdagon van hímezve akár arannyal, akár ezüsttel, de lehet más színnel is, ha a ruha alapanyaga nem fekete színű. A hímzést magunk is elkészíthetjük s flitter átszövéses fémszálakkal nagyon kedvesen hat. A zsorzsetruna fölé hasonló anyagból készült kabáttát vesznek, amelynek a felső részén megkötött sárgallér van, a derékon pedig egy szép csattal összefogott övpasszázs látható, a kabátka pedig a gazdag blúzhímzésből csak egy kicsi kis részt enged láttatni. _ A csipke is előnnyel értékesíthető az új fregoli szabásnál A középső képcsopor tünk baloldali rajzán blúzszerű zsorzsett estélyi ruha látható, amelynek az öve is ugyanabból az anyagból van. A szoknyának a szabása olyan, hogy a csipke minden körülmények között kellőleg tud érvényesülni. Ugyanebből a csipkeszerű anyagból van a kabátkának az ujja is, amelyek folytonosságát zsorzsett betétek szakítják meg. A kabátkának a gallérja szintén zsorzsettől van, amelyet elől a nyakon össze szoktak nyakkendőszerűleg kötni. Ha a kabátkát nem veszik fel, akkor készen van az ujjnélküli estélyi ruha. Nagyon könnyen elő lehet állítani a harmadik csoportképünkön látható fregoli-szaibást is, amelynek előnye még az, hogy egyáltalában nem költséges. Kina, vagy maroké krepből, esetleg krep-szatenból készítünk egy ruhát, mert hiszen a nehéz selyem rojtok nem tűrnek meg nehezebb anyagot. Ennek a ruhának is íblúzszerű a felső része, mint ezt a mai szabás megköveteli a szoknyát természetesen hasonló színü rojthalmaz födi Ha estélyi célokra akarjuk a ruhát használni csak egy virágot kell a blúz kivágásába tenni. Ha délután akarjuk a ruhát használni, akkor a ruha fölé hasonló színű kabátkát kell venni, amelynek az ujja hosszas, szűk és az ujjak végén szintén rojtokkal van díszítve, a kabátka alján pedig öv van, elől csokorra kötve. El nem lehet vitatni hogy a megöltmodellek a tél folyamán mind nagyobb elterjedettségnak fognak örvendeni s sokáig lesznek még az érdeklődés előterében. Prém belépő Apróbb kis prémdarabocskákat amelyeket otthon csak a szekrény aljába dobálunk, előnyösen lehet értékesíteni csekély áldozattal. A szőrmékből keskeny csikókat szab a szücs s ezeket a csíkokat zsörzset, vagy gáz selyemmel hozza össze s ebből az összeállításból nagyon kedves belépőt lehet összeállítani. A gallérszerű összeállításnak a végeiről a selyem hosszasabban nyúlik le és azok végeit szintén garnirozza a szies prémmel, ami által roppant kedves behatást vált ki ez a szinte a boát nélkülözhetővé tevő ruhatári darab. M hupMalis! A zenészfzüvég által tűnődtelt III akadémiára kezdenek és haladóknak hegedőórákat ad. Növendékeit magánvizsgára készíti elő.— Coporttan Ps-t vállal Garai Aladár, Vörösmarty u. 34 sz. HÓ és SÁR-disik óriási válasatokban legolcsibban a Sólyom cipőáruházban