Reggeli Hirlap, 1929. február (38. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
Kinevezések a társadalombiztosítónál Budapest,január 31. A népjóléti miniszter az országos társadalombiztosító intézet tisztviselőinek személyzeti létszámában többek között a következőket nevezte ki: Jakabfalvy Lászlót a szikszóikirendeltséghez, Horváth Lajost, a miskolci pénztárhoz számellenőrökké az állami rendszerű X. fizetési osztályba. A forgalmazói szakon az állami rendszerű VIII. fizetetési osztályba Polánszky Lász-ló intézeti havidíjast a miskolci kerületi pénztárhoz segédtitkárrá, az állami rendszerű IX. fizetési osztályba dr. Sófalvy Lajos forgalmi adóellenőrt a sátoraljaújhelyi pénztárhoz való beosztás mellett fogalmazóvá. A számvevőségi szakon az állami rendszerű IX. fizetési osztályba Meskó József intézeti havidíjast a miskolci, Engelbert Viktor intézeti havidíjast a sátoraljaújhelyi pénztárhoz való szolgálati beosztás mellett számvizsgálókká nevezte ki. Az állami rendszerű X. fizetési osztályba Lovász Sándor forgalmi adóellenőrt a miskolci, Darab Gyula forgalmi adóellenőrt a miskolci pénztárhoz való beosztás mellett számellenőrré nevezte ki. Az állami rendszerű XI. fizetési osztályba Kárpi József intézeti havidíjast a miskolci pénztárhoz való szolgálati beosztás mellett számtisztté, a kezelési szakon az állami rendszerű X. fizetési osztályba Jakab László forgalmi adóellenőrt a miskolci, Trencsényi Árpád pénzügyi segédtisztet a sátoraljaújhelyi pénztárhoz való szolgálati beosztás mellett irodatisztekké, az állami rendszerű XI. fizetési osztályba Tamás Tivadar intézeti havidíjast a sátoraljaújhelyi, Grosics Zoltán intézeti havidíjast a miskolci, Csók Lajos forgalmi adóellenőrt a miskolci, Margittay István forgalmi adóellenőrt a sátoraljaújhelyi pénztárhoz való beosztás mellett irodasegédtisztekké, végül Fekete László intézeti havidíjast a sátoraljaújhelyi, Zsíros Lajos forgalmi adóellenőrt a miskolci, Moisz Dezső pénztári dijnokot a sátoraljaújhelyi pénztárhoz való beosztás mellett kezelőkké nevezte ki. SZERKESTŐI ÜZENETEK „K. Oroszország.“ A vers nem közölhető. Luca első bálja — A R. H. eredetű tárcája — Írta: Karátsony Margit Bojáry Luca azért, hogy az aranysavi szőke haja rövidre volt nyírva, meg hivatalba járt, kenyérkereső nő volt, már húszéves kora óta nem volt modern leány. Ami alatt nemcsak azt kell érteni, hogy nem cigarettázott és pesti leány létére, sohasem volt bárban, hanem már csak azért semlehetett a Lucát modern gondolkodásúnak mondani, mert egészen régies, őszintén fiától leányos álmai, vágyai voltak. Luca, noha már betöltötte a huszonharmadik évét, még sohasem volt báliban. Kortársnői kolleganői sokszor beszéltek előtte táncmulatságokról, jazz- és teákról, aholvagymulattak, vagy nem és némelyik már unta is. De Luca nem is ezekneka mulatságait irigyli be. Ő valami komoly, szép, nagy bálról álmodott, afféléről, amit az édesanyja mesél, elbeszélései után ismert. Valahogyan többet, szebbet várt a mulatságoktól, mint a társnői. Sokat, mindent várt az első báljától. Nem is az édesanyja, hanem a nagyanyja, meg aki dédanyja fejével gondolkozott Luca, bizony. De természetesen neki magának kellett volna előteremteni a báli hajósaitól kezdve a selyemcipőig mlintent Ésallofitól a kevéske fizetéséből, még az özvegy édesanyja nyugdíjához is hozzá kellett vállárait adnimindenhónapiban. Nem csoda tehát, hogy Lucia még a nyáron elkezdett takarékoskodni az első báljára. Mert már maga is érezte, hogy tovább nem halasztható az ügy. Elvégre a télen már huszonnégy éves lesz. Bár szerencsére a vékonyka alakjával tizennyolcnál többnek senki sem mondana. Luca tehát ezen a nyáron lemondott a zöldbeli kis kirándulásokról, a fagylaltról, a vacsoráról meg egészen és így gyűjtögette pengőről-pengőre sa selyemruhára valót. De mert olyan nyílt, meleg szivü kis teremtés volt, nem állta meg, hogy ezzel az ő nagy-nagy tervével,pénzgyűjtő manőverével a hivatalibana többi leánynak el ne dicsekedjen. Hallotta ezt a Matiki kisasszony is, úgy félfüllel az irógépe mellett, noha nem szólt bele társnői beszélgetésébe. Feltűnően csúnya, hibás testű öreg leány volt. Dekom dacára még nem régien dolgozott a bankban. Azelőtt pénztárnál volt egy külvárosi hentesüzletben. Neki előléptetés számba ment, hogy bejutott a bankba. És persze, ez nagy protekcióval ment. De azért reszketett az állásáért szörnyen. — Ha elveszítenék, ha őt tennék B-,listára!... Hiszen őt csak próbaképen vették fel! Ezek a fiatalok, ezek a selyemhibáról, férfiakról,bálról és más hasonló — a Matild kisasszony szemében — bűnös dologról beszélgetőik, ezek biztosabban érzik itt magukat! Ez a félelem, ez a keserves tűnődés, meg még inkább az, hogy neki sem joga, sem köze nincs, nem lehet már a sólyomruhás báli estékhez, bírta rá Matild kisasszonyt arra, hogy csúf aknai munkát kezdjen fiatalabb társnői ellen. Ügyes, stréberkedő és alázatos modorával megnyerte feljebbvalóit. Aztán a proteskitorának, közeli atyafiának is szólt. Elmondta, de úgy, hogy a bank igazgatójának a fülébe menjen, hogy a Bojáry Luca és társnői csak selyemruhára, piperére, bálra keresnek. Ő, Matild kisasszony már azt is tudta, amit Luca még nem is álmodott: hogy újabb B-lista fenyegeti a tisztviselőket. Luca csak dolgozott, becsülettel, szorgalmasan. Az álmai meg egyre színesedtek. Dehogy is gondolt volna B-listára, mikor közeledett a farsang és az ő első bálja. A ruhája selyme már ott zizegett a siffonjában. Még varratlan volt. Még csak így simogatta esténkint, felgöngyölítve. De már a legközelebbi fizetéséből a varratásra is félretehet, így számolta. A bál előtt pár héttel történt aztán, hogy az igazgatója hivatta Lucát és néhány fiatal társát. És egészen egyszerűen, könnyedén elmondta nekik, hogy „sajnálja, de nem reflektál további szolgálataikra.“ Matild kisasszonynak szerencséje volt. A bankigazgató, talán sohasem hallgatott volna, a csúnya öreg leány károgó szavára, ha éppen akkoriban nem érte volna az a na-iyen kellemetlen és fájó szégyen, hogy szép, fiatal felesége megszökött tőle. Nem csoda, hogy ő most dühösen nézett minden csinosabb nőre, örült, ha bámulhatott valakit azok közül. Mintha ezzel visszaüthetett volna a hűtlen asszonyra, a feleségére. Luca azt sem tudta, hogy került haza a bankból. Neki fájt legjobban a váratlan B-lista. Társnői szerencsésebb életkörülmények között élő leányok voltak. És a gondolkodásuk is szerencsésebb, könnyebb volt, mint a Lucáé. Otthon, bármily nehezére esett is, elhallgatta az édesanyja előtt, hogy neki már nins állása. A hideg téli reggeleken éppúgy elindult hazulról, mint mikor hivatalba járt. Csakhogy most állást keresni járt. És a bálról sem mondott le. Nem bírt lemondani arról, ami lassan valóságos rögeszméje lett, hogy ő ezen az első, igazi bálon — szerencsét csinál. És most, egy állás, ket nyer nélkül, sokkal inkább ragaszkodott ehhez a gyönyörű délibábként kísértő megoldáshoz. — Luca, mint mondottuk is már, nem tudott modernül gondolkodni. A végkielégítésképen kapott öszszeg kiszámította, elég szűkösen néhány hónapra es még — a ruhavarratás, a báli költségre is. Aztán meg. . . Ó, Luca, az „aztánra“, úgy gondolt, mint valami valószínűtlenül szép és ragyogó tündérmesére. És talán sohasem volt olyan szép Luca, mint ezekben a várakozásban telt nehéz napokban. Az arca színesebb, rózsásabb lett. Azt hitte a sok járkálástól. Mert hiszen kilenckor reggel el kellett hazulról mennie, hogy az anyja ne sejtsen semmit. És állást keresni, kilincselni idegen hivatalokba csak későbben mehetett. Méghozzá eredménytelenül járt mindenütt. . Egy héttel a bál előtt, amikor már a ruhája is készen volt, tudta csak meg a Luca, hogy a rózsás arcszint a lappangó láz okozta. Meghalt erősen a vékonyka kabátjában, a sok járkálásban, reggeli ködben. Mégis csak otthon kellett maradnia egy reggel. Az édesanyja, mint máskor, ha rosszul volt és nem mehetett hivatalba, üzenni akart oda. Luca könnyes szemmel fogta meg az anyja kezét: — Ne, ne üzenjen ... És elsírt mindent, meggyónta az ő nagy titkát. Egy hét múlva Lucát pedig csakugyan báli ruhába öltöztették. — Mert másoknak kellett ebbe felöltöztetni. Luca már nem tudott. Éppen a bál napján fektették ravatalra, a báli ruhájában. Volt kolléganői mind eljöttek ehhez a ravatalhoz. Matild kisasszony is. Csakhogy ő nem mert közel menni a ravatalhoz. Sápadtan magyarázta a siró anyának: — Nagyon szerettem szegénykét, nem tudom megnézni . . . jaj, nagyon szerettem. És senki sem felelt erre Matild kisasszonynak. Nem cáfolta meg senki. Luca fehéren, némán, de valami titokzatosan nyugodt mosollyal az ajkán, mélyen, nagyon mélyen aludt és talán az első báljáról álmodott. REGGELI HÍRLAP Borzalmas gyilkosság Jászberényben Két fia megölte az apát s a gyilkosságban leánya és felesége segédkezett Jászberény, január 31. A napokban borzalmas gyilkosság történt Jászberényben. Papp István 64 éves városi végrehajtót megölte 27 éves József és 24 éves László nevű fia és a gyilkosságban felesége és 18 éves Mária nevű leánya segédkeztek. 17 baltacsapást mértek a szerencsétlen öregember fejére. A gyilkosság indoka az, hogy az öreg Papp István minden jövedelmét és vagyonát fiatal leányokra költötte. A szolnoki ügyészség az egész gyilkos családot letartóztatta. Egy volt miniszterelnök és egy hadügyminiszter szította a spanyol lázadást Három magasrengű katonatisztet golyó általi halálra ítélt a haditörvényszék Madrid, január 31. A ciudad-trealli lázadást letörték. Miután a madridi helyőrség három ezrede megszállottaa várost, a kormánycsapatok parancsnoka, Orgaz tábornok elrendelte a lázadó tüzérség tisztjeinek letartóztatását. A haditörvényszék este már üreg is hozta ítéletét s a lázadás három ■vezérét, három magasrémgű tüzértisztet golyó általi halálni ítélte. Igen sok polgári személyt is őrizetbe vettek. A felkelők vezére, úgy ,látszik, Sanchez Guerra, volt miniszterelnök volt, akit sikerült letartóztatni. Guerra az általános felkelés meghiúsulásának hírére álruhában Port Vindres kikötőjébe szökött, ahonnan az Onzala gőzös fedélzetén Rafael fiaival együtt Graoba menekült. Grao kikötőjében már detektívek várták Guerrást és fiát, akiket azonnal őrizetbe vettek. ■fi,kettőnél több hamis útlevelet találtak. A kiadott hivatalos jelentés szerint az összeesküvést Franciaországiban szervezték meg. A hivatalos jelentés külön is hangsúlyozza, hogy Miguel Viniammno, az emigrációban élő világhírű spanyol író nem vett részt a mozgalomban. A Journal szerint Spanyolországban szigorú cenzúrátléptettek életbe. A határokat gondosan ellenőrzik és az útleveleket aprólékos vizsgálatnak vetik alá. A táviróhi hvatalok csak kivételesen továbbítják a magántáviratokat. Úgy tudják, hogy a mozgalmat Franciaországban tartózkodó emig- DOLORES DEL RIO a „Feltámadás" főszereplőjének ezidei egyetlen filmje ------—--------a.----------* A A*. cm JbL Férfi főszerepben a férfias szépségű lllOSZNVS! leftCOSMO CHARLES Jarrel Pardon tévedtem burleszk 2 felvonásban — Sárga ördög burleszk 2 felvonásban Péntektől___________Telefon 11-11.__________________________APOLLO 1929 II. 1. BABY-KELENGYE Tetra-pelenka (valódi) 175 Higiénikus pelenka P40 Póiyapáraa nagyon szép kivitelben 10 ~, 12*50, 15-75 Kocsitakarók pazarul díszítve 9', IC1—, 1250 Kocsitakarók picéből 6'—, 8'—, IC'— Patentkötésű baby kabátka 125, 1-50, 1-75 Baby ingecske 120, T50, 2— Gumibetét darabja —70 Flanel gyermektakarók kitűnő minőség 3 30 Keresztelő készlet, babycipők, harisnyák, donnakötők legolcsóbb árban NKIH áruházában Miskolc, Széchenyi u.89 ráns spanyol politikusok szervezték Leroux, Gamboa, továbbá Alba radikális vezérek nevét emlegetik. A mozgalom élén, hír szerint, Aguilera tábornok, volt hadügyminiszter állott, aki Ciudad Real városából származik. A tábornokot állítólag letartóztatták. ›$``$``$``$`& Révíziót! Budapest, január 31. Apponyi Albert gróf kijelentette a Reggeli Hírlap fővárosi mruikatársa előtt, hogy a revízió elképzelése csak a régi integritás alapján lehetséges. Minden részleges kívánság jogfeladást jelent. Mi pedig nem akarunk lemondani Szent István koronájának egyetlen töredékéről sem. Hisszük, hogy a jog és igazság egyszer diadalmaskodni és győzni fog.