Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság (1988)
Bevezetés a "Magyarország történeti helységnévtára" cimű sorozathoz
BEVEZETÉS A "MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI HELYSÉGNÉVTÁRA" CÍMű SOROZATHOZ A sorozat célja és tartalma Az adatközlés forrásai Lexicon Locorum (1) A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Történeti Statisztikai Kutatócsoportja 1972-ben indította el a történeti Magyarország területét felölelő, a XVIII. század végi állapotot tükröző helységnévtár összeállításának munkálatait. /1/ Az első fázisban levéltári ónkönyvészeti forrásokból a tervezett helységnévtárhoz szükséges adatok cédulázására került sor, /2/ aminek eredményeképpen az adatgyűjtés 1981-ben történt befejeződése után a Könyvtár birtokában százezret meghaladó cédulaállomány volt. Az anyag feldolgozhatósága, valamint megjelentetése érdekében a rendezés során a történeti megyék szerinti csoportosítás látszott célszerűnek. Ez egyben lehetővé tette, hogy az anyag rendezésére megyei tudományos intézményekkel (levéltárakkal) együttműködve kerülhessen sor. /3/ 1986-ig tíz intézmény kapcsolódott a munkába, ami 23 történeti megye anyagát érinti. /4/ Terveink szerint az adatok megyénkénti tagolásban, egységes szerkezetű sorozat keretében jelennek meg. Az anyaggyűjtés az eredeti célkitűzés szerint a teljes történeti Magyarország területére kiterjedt. A források területi különbségei, továbbá az eltérő forrásadottságok miatt azonban az elképzeléseket úgy kellett módosítani, hogy a munkálatok első fázisában a Horvátország, Erdély és a Határőrvidék nélküli, szűkebb értelemben vett történeti Magyarország megyéire terjed ki az egységes szempontok alapján összeállított helységnévtári adatközlés. A tervezett sorozat adatbázisát 1773 és 1808 között keletkezett források alkotják. A sorozat fő célkitűzése, hogy a források biztosította lehető legnagyobb teljességgel leírja a történeti Magyarország településeit (beleértve a külterületi lakott helyeket is), az önálló névvel bíró pusztákat, illetve megkísérelje visszatükrözni a korabeli települések fontosabbnak ítélhető demográfiai, gazdasági jellemzőit. A leíró statisztikák gyakorlatával ellentétben azonban az összeállítás nem tartalmazza önálló címszóként a hegyek, folyók, megyék, országrészek nevét, a nevezetes épületek leírását. A sorozat tartalma folytán a társadalomtudományi kutatóknak, egy-egy település, vagy régió adatai iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani. Nemcsak a településtörténet művelői, hanem a történeti- és településföldrajz, egyháztörténet, történeti demográfia, történeti statisztika, kereskedelemtörténet, birtoklástörténet, igazgatástörténet, nyelvészet és néprajz kérdéseivel foglalkozók is választ kaphatnak bizonyos kérdésekre az adattár segítségével, illetve felvilágosítást nyerhetnek arról, hogy mely egyházi vagy családi levéltár anyagában folytathatják a kutatást. Általános forrásoknak nevezzük a feldolgozottak közül azokat, amelyek - területi, vagy többé-kevésbé behatárolható regisztrációs megszorításoktól eltekintve - egységes és teljes leírásokat adnak. Ezek a következők: A Helységnévtár 1773-1808 között szóródó forrásai közül az az adattár a legkorábbi, amely megyénként csoportosítva négy nyelven közli a helységek (szabad királyi városok, mezővárosok és falvak) nevét, jogállását, az ott anyaegyházzal bíró felekezeteket, a tanítók számát és a többségi nyelvet. Ez az általában Lexicon Locorum néven emlegetett összeírás azonban csak elvétve terjedt ki a pusztákon lévő településekre. A forrás címleírása: Magyarország helységeinek 1773-ban készült hiva talos összeírása. Lexicon Locorum Regni Hungáriáé Populosorum anno 1773 offi ciose confectum. Budapest, Magyar Békeküldöttség K. 1920. Jelölése az adattárban: "1" - utalva a leginkább használt Lexicon Locorum elnevezésre.